Hadszervezés a 14. századi Itáliában és azon túl – konferenciabeszámoló

Oszd meg másokkal is:

Beszámoló

2023. november 17-én a Debreceni Egyetemen rendezte meg a HUN-REN–DE Középkori Magyarország és Közép-Európa Hadtörténete kutatócsoport éves konferenciáját Hadszervezés a 14. századi Itáliában és azon túl címmel. Az előadássorozat a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében valósult meg.

Bárány Attila (DE) professzor, a kutatócsoport vezetője köszöntőjében ismertette a koordinálása mellett működő tudományos közösség tagjait, legfontosabb célkitűzéseiket. Előadásának középpontjában I. Károly király és a keresztes eszme állt, különös tekintettel arra az időszakra, amikor a Magyar Királyságot és szomszédos területeit folyamatos tatár támadások (Nogaj, Tokta, Özbeg vezetésével) érték. Okleveles és narratív forrásokból származó részletekkel bizonyította, hogy a bolgár és havasalföldi seregekben rendre megtalálhatók voltak a tatár segédcsapatok. Az 1330-as, 1340-es évekre jellemző tatár nyomás a magyar királyt szövetségkeresésre (pl.: Cseh Királysággal) szorította és volt alkalom, hogy a lekötöttség egyéb hadjáratának elhalasztását vonta maga után (pl.: Velence).

Bárány Attila. Fotó: Árvai Tünde

Véber Zoltán (DE) A lombardiai háborúk és a magyarok című előadásában azt vizsgálta, hogy az Észak-Itália feletti hegemóniáért küzdő városállamok (pl.: Francesco Sforza – Milánó), miként környékezték meg 1452 és 1454 között Hunyadi Jánost és Cillei Ulrikot, annak érdekében, hogy saját katonai erejüket magyar zsoldosokkal növeljék. Ismertette azokat a diplomatákat, akik a magyar főurak képviseletében a tárgyalásokat folytatták. Betekintést engedett a kialkudott feltételekbe. Végül rávilágított arra, hogy Konstantinápoly eleste, illetve Cillei Ulrik udvarból való kikerülése mennyiben módosította az erőviszonyokat, valamint összegyűjtötte a pro és kontra érveket arra vonatkozóan, hogy a két magyar hadvezérnek egyáltalán szándékában állt-e bekapcsolódni az itáliai hadjáratokba.

Kordé Zoltán (SZTE) Székely hadtörténet az Anjou-korban című előadásában arra kereste a választ, hogy konkrét források hiányában milyen módon bizonyítható, hogy a székelység részt vett a nápolyi hadjáratokban. A fogódzókat az olyan típusú analóg és közvetett forrásokban látta, amelyek azt bizonyítják, hogy székelyek külföldön is bevethetők voltak. Intézményi megközelítés tekintetében beszédes lehet a székely ispán személyének előfordulása, aki a korszakban a brassói ispáni tisztséget is betöltötte (1352 Bereck fia Miklós). Fontosnak tartotta az átmeneti lovasság kérdését, hiszen Matteo Villani krónikája a nápolyi hadjáratok kapcsán említi, hogy a harcolók többsége könnyűlovas volt, bennük pedig a hagyományos harcmodort megőrző magyarok mellett kunokat és székelyeket is látnunk kell.

Fotó: Árvai Tünde

Maléth Ágnes (SZTE) VI. Ince magyar zsoldosai. Az 1358-1359-es év adatainak elemzése a pápai számadáskönyvek alapján című előadásában a Francesco Ordelaffi (Forli ura) elleni keresztes hadjáratban résztvevő személyeket vizsgálta. A Camera Apostolica Introitus megőrizte a pápai kiadások jegyzékét, amelynek segítségével név szerint azonosíthatók a felfogadott magyar zsoldosvezérek, akik alatt 6-30 fős lovas csapatok szolgáltak Forlinál és 10-20 kilométeres körzetében. 1358 áprilisa és decembere között 254–515 vezér felfogadására került sor havonta, a lovasok előre kifizetett zsoldja 8 aranyforintra rúgott, míg egy elvesztett lóért 10–17 aranyforintnyi kompenzáció járt. A tendenciák felvázolása érdekében a pápai jegyzék további éveinek feldolgozása szükséges, amely természetesen a kutató célkitűzései között szerepel.

Visegrádi Renáta (PPKE) Magyar zsoldosok firenzei szolgálatban című előadásának forrásbázisát a Camera del Comune 1361 és 1365 közötti bejegyzései adták, amelyek körvonalazták azt, hogy hány magyar származású conestabilis (10-20 lovas élén álló katonai elöljáró) és caporalis (10 vagy akár 5 fő alatti katonai részleg parancsnoka) állt a toszkán város kötelékébe. Amellett, hogy a forrásanyag lehetővé teszi zsoldosok egyedi karriertörténetének rekonstruálását (pl.: Georgio Gregori), arra is rávilágít, hogy a Pisa elleni konfliktus rendezésében közreműködő 4000 fős firenzei haderő, több mint 10 %-át (468 fő) magyar zsoldosok adták. Eddig 17 usita feldolgozása történt meg, amelyek elérhetők a kutatócsoport online adatbázisában.

Visegrádi Renáta. Fotó: Árvai Tünde

E. Kovács Péter zsoldoslisták segítségével vázolta fel, hogy honnan jöttek, hogy néztek ki a magyar zsoldosok Sienában a Zsigmond-korban. 1426-ban 35, 1427-ben 54 magyar zsoldos (ragazzi, fanculli, juvenis, senex) volt kimutatható a város szolgálatában, akikről (és lovaikról) olykor részletes leírás maradt fenn. A feljegyzések nyomán kiderül, hogy milyen testi jellegzetességeket tartottak említésre méltónak a korszakban (pl.: mákos haj, szőrösség mértéke, bőrelváltozások, foghiány). Ezen túlmenően egyúttal „a test, mint az erőszak térképe” azt is elárulta, hogy a legtöbb sérülés a jobb oldalon volt található, illetve milyen sebek ellen nem védett a korszakban használatos sisaktípus. A jegyzékek szerint a magyar zsoldosok átlagosan fél–egy évet voltak szolgálatban, nagy volt a fluktuáció, zsoldjuk mértékét pedig nem rögzítették.

E. Kovács Péter. Fotó: Árvai Tünde

Novák Ádám (DE) a mantovai zsoldosok pecsétjeiről szóló prezentációjában bemutatta azokat a szabadulóleveleket, amelyek azoknak a fogságból kikerülő német és magyar zsoldosoknak a címereit és pecsétjeit tartalmazták, akik részt vettek a Luigi Gonzaga örökségéért folytatott harcban. Az 1361-ben és 1362-ben keltezett oklevelek összesen 14 magyar személy vonatkozásában őriztek meg heraldikai és/vagy szfragisztikai emlékeket. A forrástípus különlegességét az adja, hogy nem arisztokrata személyek reprezentációjáról szolgáltat információt, illetve az egyik legkorábbi eset, ahol – nem számolva a korszakból ismert uralkodói címerekkel – színes címerábrázolások fordulnak elő. A 14 címerből 10 állatot vagy egyéb szimbólumot jelenít meg, egy esetben még a hadviseléshez köthető foglalkozás is azonosítható, hiszen az egyik személy egy golyóöntőt választott címerképnek. 

 Novák Ádám. Fotó: Árvai Tünde

Teiszler Éva (SZTE) a nápolyi hadjáratok példáján, Engel Pál, Zsoldos Attila, Piti Ferenc és Bárány Attila korábbi kutatásaira alapozva mutatta be a hadszervezés 14. század közepi módjait. Felvázolta, hogy milyen csapattestekből tevődött össze a királyi haderő a honorrendszere alapozó toborzás esetén. Amellett érvelt, hogy I. Nagy Lajos nem honoros toborzást tartott a Nápoly elleni hadjárat előtt, mert dinasztikus érdek motiválta a vállalkozást. Generalis exercitusra nem volt mód, mert nem az ország integritásának védelme volt a cél. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár az adománylevelek narrációi sokszor együtt említik a családtagokat a hadi érdemek felsorolásakor, leegyszerűsítő lenne ez alapján a toborzás módjára is következtetni.

Szovák Márton (OSZK) Nagy Lajos chioggiai háborújának emlékei Marin Sanudo műveiben című előadásában azt mutatta be, hogy külföldi minták átvételével, a fékek és egyensúlyok elvének érvényesítésével hogyan alakult át a velencei hadszervezés a 14. században, amely lehetővé tudta tenni az Észak-Itáliára irányuló sikeres expanziós politikát. Vázolta a tengeri és folyami haderő jellegzetességeit és a szárazföldi haderők rendszerét. Az 1379-es trevisói győzelem nem csak azért jelentős, mert az egyik legkorábbi biológiai hadviselésként adatolható 2 kaptárnyi méh bevetése és freskó is megörökíti, hanem mert a győzelem egy ideig emléknapként szerepelt a város emlékezetpolitikájában.

Szovák Márton előadása. Fotó: Árvai Tünde

Virágh Ágnes (DE) a Capitanata és Terra di Bari védelmének megszervezése című előadásában azontúl, hogy rámutatott arra, hogy a korai Anjouk a várépítés során elsősorban nem a védelmi szempontokat tartották szem előtt, elsősorban azt járta körül, hogy a helyi lakosság szemében vajon milyen fényben tűntek fel a zsoldosok. A forestieri kifejezéssel illetett idegenek, akik cselekedeteik vagy tulajdonságaik miatt eltértek a normáktól, a mindennapi élet folyásának megtörői voltak. Életformájukat helytelenítették, hiszen pénzért harcoltak, ugyanakkor árnyalta megítélésüket, ha hathatósan tudták ellátni a felkérő közösségek védelmét.

Sebők Ferenc (SZTE) a Genovai számszeríjászok a hosszú íj ellen című előadásának bevezetőjében bemutatta a címben szereplő két fegyver előnyeit és hátrányait. Felelevenítette, hogy a százéves háborúban a franciák oldalán nagy számban vettek részt genovai íjászok, akik a part menti felderítésekben játszottak szerepet, elsősorban a flotta tenger felőli biztosítása által. Az 1346-os Crécy csata eseményeinek rekonstruálásával bemutatta, hogy miért volt meggondolatlan lépés a számszeríjászok pajzs nélküli bevetése.

Skorka Renáta (HUN-REN BTK TTI) azt a hadügyi reformtervezetet mutatta be, amely Luxemburgi Zsigmond 9 hónapos sienai tartózkodása alatt keletkezett, és ami feltehetően alapjául szolgált az 1435-ben Pozsonyban megszületett törvénynek. A tervezet 14. és 23. artikulusainak utalásai nyomán pontosította (1433. január 9. és február 3. között) a Kovachich Mártontól (1798) a történetírásban megőrződött datálást, amely 1432 novembere és 1433. január 20. közé tette a tervezet keletkezését. A tervezetből kiderül, hogy kik, hány lovas kiállításával voltak kötelesek hozzájárulni a husziták által 1433 januárjában megostromlott Pozsony védelméhez. A kontrollforrást az 1433. február 3-án kelt rendelkezés registruma jelenti. A hadügyi reform kidolgozásában feltehetően meghatározó szerepet játszott Aranyi István jogász, akinek az igazságügyi reform is köszönhető.

Skorka Renáta előadása. Fotó: Árvai Tünde

Pósán László (DE) a Német Lovagrend hadszervezetéről szóló előadásában hangsúlyozta, hogy a lovagok létszáma mindenkor jócskán elmaradt a szolgáló testvérekétől, ami azt jelentette, hogy a jelentős hadi vállalkozások csak külső segítséggel, zsoldosok fogadásával voltak kivitelezhetők. A porosz területek megszerzésében például lengyel, német, francia és angol keresztesek segítették a rendet. A területnövekedéssel párhuzamosan zajlott a várláncolat kiépítése, amelyben az egyes erősségek mindössze 20-30 km-re álltak egymástól.  Követték a haditechnika fejlődését, így hamar elkezdtek lőfegyvereket alkalmazni. Hadseregüket a világi birtokosok által kiállított szabadok, a vikingek (poroszok, vár helyőrsége), a telepített falvak elöljárói, a határőrök, a városi kontingensek és a flották alkották. A 14. század végén a pomerán hercegekkel hosszútávú zsoldosszerződéseket kötöttek.

Györkös Attila (DE) a Svájci zsoldosok az itáliai háborúkban 1494 után című előadását a svájci konföderáció gyarapodásának állomásaival (1291–1648) kezdte. Az 1509-es cambriai háborúkig a svájciak jellemzően a franciák oldalán harcoltak, akik a gyenge gyalogságukat kompenzálták ezen a módon. 1509 után a pápa vagy szövetségesei oldalán találjuk őket. A gyors, rövid hadjáratokra berendezkedett csapatok a jó logisztikájukról voltak ismertek. A könnyűgyalogos harcmodor mellett a mozgékonyság érdekében akkor is kitartottak, amikor a hadügyi forradalom új vívmányai (pl. tüzérség fejlődése) mást követeltek volna. A svájciak közötti szoros ismeretség kizárta az árulást és a megfutamodást, mert számolni kellett az otthoni szégyennel, netán kivégzéssel. A 16-17. században integrálódtak a nemzeti hadseregekbe.

Kerekasztal-beszélgetés. Fotó: Árvai Tünde

A tudományos előadások után hármas könyvbemutatóra került sor. Bárány Attila professzor a Zwischen Ostsee und Adria. Ostmitteleuropa im Mittelalter und in der Frühen Neuzeit. Politische-, wirtschaftliche-, religiösische- und wissenschaftliche Beziehungen című tanulmánykötet mutatta be. E. Kovács Péter a napokban megjelent, a Zsigmond király és Velence (1387–1437). Az oroszlán ugrott című kötetéhez csinált kedvet. Végül Györkös Attila a Metszéspontok. Tanulmányok a középkorról és a kora újkorról című kötetet méltatta, amely a Debreceni Egyetemen megtartott, Conferentia Debreceniensis Doctorandorum Iuvenum (CDDI) elnevezésű doktorandusz konferencián elhangzott előadások tanulmánnyá formált verzióját tartalmazza.

Árvai Tünde

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket