Három magyar történész Isztambulban

Oszd meg másokkal is:

Beszámoló

2018. október 22–24. között került sor a Vefatının 100. Yılında Sultan II. Abdülhamid ve Dönemi/Sultan Abdul Hamid II and His Era on the Occasion of the Centenary of His Death című nemzetközi tudományos konferenciára Isztambulban, a Kağıthane negyedben található Állami Levéltárak Igazgatóságának főépületében. A háromnapos, angol és török nyelvű tanácskozás apropóját formailag az szolgáltatta, hogy II. Abdülhamid szultán száz éve, 1918. február 10-én hunyt el.

Katona Csaba előadást tart

II. Abdülhamid szultán uralkodása (1876–1909) idején máig meghatározó fontos fejlemények és kritikus változások zajlottak az Oszmán Birodalomban (amelyek el is söpörték a szultán uralmát), valamint az első világháború előestéjén Európában is. Nem kérdés tehát, hogy – hosszú uralkodása folytán is – fontos helyet foglal el a modern kori oszmán szultánok között. Tevékenységét meghatározta, hogy a régi típusú kormányzás és a modern politika egyre nehezebbé váló feltételei mellett is meg akarta őrizni az Oszmán Birodalom egységét. A tradicionális Oszmán Birodalom utolsó évein II. Abdülhamid sok szempontból nyomot hagyott. Így Törökországban nemcsak a szűken vett történészszakma érdeklődésére tarthatnak számot. A II. Abdülhamid uralkodásával fémjelzett korszak kiemelkedő fontosságú volt a lassabb, majd idővel rohamos léptékben felgyorsuló politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi változások tekintetében. Ezek lényegében a modern Törökország megteremtéséhez vezettek, így hatásuk voltaképpen máig érzékelhető. Ebből a szempontból is fontos tehát kutatni, megérteni, megvitatni, kritizálni és megközelíteni II. Abdülhamid szultánt és uralkodása, élete időszakát különböző aspektusokban. A konferencia kitűzött célja így az lett, hogy a tágabb értelemben vett témát nemzetközi kontextusban, a politika-, had- és eseménytörténet kutatói mellett a társadalomtörténet, a nyelvészet, az irodalomtörténet, a kultúrtörténet, a művészettörténet, az építészettörténet, az oktatástörténet stb. oldaláról is vizsgálják. Annál is inkább, mivel bőséggel akadnak a szultán és uralma történetének még kellően fel nem tárt, illetve vitatott részletei is. A konferenciát a Yıldız Műszaki Egyetem II. Abdülhamid Kutatóintézete, a Yıldız Műszaki Egyetem, a Török Köztársaság Köztársasági Elnöki Hivatalának Állami Levéltárak Igazgatósága, az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága, az Atatürk Kultúra, Nyelv és Történeti Társaság, illetve a Török Történeti Társaság szervezte, a rendezvény pedig a Török Köztársaság Köztársasági Elnöki Hivatalának védnöksége alatt zajlott.

Fodor Gábor előadása

A több mint harminc témakörben közel 250 előadó mutatta be kutatásait, akik döntően Törökországból érkeztek. A kongresszus megnyitóján ünnepi beszédet mondott Ayşe Melek Özyetgin, a Yıldız Teknik Egyetem II. Abdülhamid Kutatóintézete vezetője, Refik Turan, a Török Történeti Társaság elnöke, Dr. Bahri Şahin, a Yıldız Teknik Egyetem rektora, Haluk Dursun, a török Oktatási Minisztérium államtitkára, valamint megnyitó előadást tartott Ilber Ortayli, neves történész, médiaszemélyiség. Utóbbi többször hangsúlyozta II. Abdülhamid szultán és az Osztrák–Magyar Monarchia magyar politikusai közt fennállt pozitív előjelű kapcsolatokat, illetve többször emelte ki jó példaként a két ország viszonyrendszerét.

A rendezvényen három magyar előadó vett részt, az alábbiakban az ő előadásaikat ismertetjük részletesebben. A konferencián történő kiemelt magyar részvételt a 2017-ben alapított isztambuli Magyar Tudósklub általános, a két ország kutatóinak minél szorosabb együttműködését zászlójára tűző célkitűzései mellett az is indokolta, hogy a tudományos összejövetelt kiemelt médiaérdeklődés követte. Emellett pedig a korszak török–magyar kapcsolatrendszere, benne a Corvinák visszaszolgáltatása, a meginduló magyar levéltári kutatások és a magyar szabadságharcosok hamvainak visszaszolgáltatása, mind olyan fejezetei a két ország viszonyának, amelyek – pozitív értelemben – a mai napig meghatározóak.

Katona Csaba

A konferencia első napján Katona Csaba, az MTA BTK Történettudományi Intézet történésze tartott előadást az Ottoman Empire’s Relations with Europe and Russia During the Sultan Abdul Hamid II Era című szekcióban, Zafer Toprak elnöklete mellett The Outstanding Chapter of Turkish Hungarian Relations: The Reburial of Ferenc Rákóczi II címmel. A kutató a fejedelem hamvainak 1906. évi hazahozatalán keresztül mutatta be a századelő sajátos magyar–török kapcsolatait. A szerző Halász Hajnallal és Ólmosi Zoltánnal még 2004-ben adott ki egy, a témát feldolgozó forráskötetet. Prezentációjában a fenti esemény felidézésével villantotta fel, hogy a századelőn hogyan viszonyult a magyar politika az oszmán államhoz. Rákóczi Ferenc és társai 1906. évi kassai újratemetése sokkal több volt egy kegyeleti aktusnál. Egyfelől politikai akaratok ütköztek egymással – a hőskultuszt ápoló, kuruckodó felfogás feszült szembe Ferenc Józsefnek és körének Rákóczit elvető, időhúzó magatartásával. Másfelől felismerhető volt az ellenzék egyik vezetőjének, a Rákóczi csontjait azonosító Thaly Kálmánnak és körének törekvése, hogy nyisson a török diplomácia irányába, jól illeszkedett a Kelet felé fordulás, a nagy keleti testvérnépek keresésének eszmeiségébe. Bár a végső lökést a fejedelem és hívei földi maradványainak hazahozatalára Isztambulból (Konstantinápolyból) a király és az ellenzék közötti, 1904. évi politikai megegyezés adta meg, tény, hogy személyesen Ferenc József utasította Tisza Kálmán miniszterelnököt a szükséges lépések megtételére. A hamvak hazahozatalában nem véletlen kapott komolyabb szerepet Thaly helyett az uralkodóhoz közel álló Thallóczy Lajos történész, pénzügyminiszteri osztályvezető, jeles balkanista és albanológus. Az, hogy a szultáni diplomáciával kiváló kapcsolatot tudott kialakítani, nagymértékben a vele remek viszonyt ápoló nagyvezírnek, Ferid pasának volt köszönhető, aki albán arisztokrata volt. (Az Isztambuli Magyar Intézet igazgatója, a konferencián szintén előadóként részt vevő Fodor Gábor jelenleg a téma török forrásait kutatja, hogy az előadóval közös publikációban mutassák be az újratemetés kapcsán a török–magyar viszonyokat.) Rákóczi és társainak újratemetése Kassán egyrészt kegyeleti aktus, másrészt belpolitikai játszma volt, de emellett a turáni gondolatot dédelgető magyar körök tapogatózása is a törökök irányába. Az újratemetéssel az utolsó „lázadó” is hazatért, ezért az eseményt joggal tekinthetjük a kiegyezés kései, szimbolikus lezárásának.

Csorba György

A konferencia második napján a Mehmet Ö. Alkan által elnökölt History Education and Perception in the Era of Sultan Abdul Hamid II című szekcióban Csorba György történész tartott előadást The Hungarian Turcologist, Imre Karácson’s Diaries, as Historical Sources of the Late Ottoman Empire címmel, amelyben Karácson Imre magyar turkológus naplóit mint a késő Oszmán Birodalom forrásait elemezte és mutatta be. Az előadás rávilágított, hogy a 19. század második felében megindult – ekkor még csak rendszertelen – törökországi könyvtári és levéltári kutatások a 20. század elejére a magyar kultúrpolitika egyik fontos kérdésévé váltak. A magyar Balkán-politika alakítására nagy befolyással bíró Thallóczy Lajos kiemelten kezelte az isztambuli levéltárak magyar anyagainak feltárását. 1906-ban Thallóczy javaslatára Wekerle Sándor miniszterelnök arról döntött, hogy egy megfelelő felkészültséggel rendelkező kutatót küldenek az oszmán fővárosba. A választás Karácson Imre katolikus papra esett, aki fordításaival korábban már bizonyította török nyelvben való jártasságát, és többször járt kutatási céllal Törökországban. Karácsonnak elsősorban az 1526-tól, a mohácsi csatától, az 1739-ig, a belgrádi békéig tartó korszak forrásait kellett felkutatnia.

Jobbra Csorba György

1907 áprilisától haláláig, 1911 májusáig tartó isztambuli tartózkodása alatt részletes naplót vezetett, de publikált magyar és török lapokba is. Írásaiban nem csak a kutatásairól, annak nehézségeiről számolt be, hanem a történészként pontosan felismerve az akkori események jelentőségét, érzékenyen figyelte a változásokat. Csorba előadásában számos példát hozott arra, hogyan reflektált Karácson az 1908 és 1911 közötti törökországi eseményekre, milyen kapcsolatban állt oszmán értelmiségiekkel, államférfiakkal és vallási vezetőkkel. Kiadatlan naplói és hírlapi cikkei így nem csak tudomány-, hanem köztörténeti jelentőséggel is bírnak.

Fodor Gábor

Végül a konferencia záró napján Altay Cengizer elnöklete mellett tartott Sultan Abdul Hamid II’s Image in the Foreign Media-II című szekcióban az Isztambuli Magyar Intézet igazgatója, Fodor Gábor történész/turkológus beszélt Snapshots From the Adventures of the Austro-Hungarian Station Ship Taurus in Constantinople: Admiral Nikolaus Horthy’s Memoirs On the Era of Sultan Abdul Hamid II (1889, 1908–1909) and the Photographs of dr. Desidarius Bozóky (1905) címmel. Előadásában az Osztrák–Magyar Monarchia konstantinápolyi állomáshajója, az SMS Taurus missziójával kapcsolatosan emelt ki néhány magyar vonatkozású részletet, amelyek érdekes és eddig jórészt ismeretlen adalékul szolgáltak II. Abdülhamid szultán uralkodása idejére vonatkozóan. Külön érdekessége volt magyar vonatkozásban a prezentációnak, hogy Horthy Miklós, Magyarország későbbi kormányzója – még mint tengerész – első ízben 1889-ben, majd pedig 1908 és 1909 között szolgált ezen a hajón. Az erre vonatkozó részleteket pedig a később Buenos Airesben megjelentetett naplójában részletesen le is írta. Ezeket most török nyelven elsőként mutatta be Fodor Gábor a közönségnek. Előadása második részében dr. Bozóky Dezső sorhajóorvos 1905. és 1906. évi isztambuli kiküldetésével kapcsolatosan világított rá a misszió során készített, kézzel színezett képek egyedülálló forrásértékére. Ezeket jelenleg a budapesti Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum őrzi, de tavaly egy kiállítás keretében már bemutatkoztak a török közönségnek is Isztambulban és Ankarában.

Balra Fodor Gábor

A három nagy érdeklődéssel fogadott magyar előadás, amely sajnálatos módon nem egy szekcióban hangzott el, tematikájában, illetve a „főszereplő” személyek révén azonban egymásra épült, kapcsolódott egymáshoz. Remélhetőleg, ha írásban is napvilágot látnak, a szerkesztők figyelembe fogják venni a kapcsolódási pontokat és az előadásokat egymás mellé helyezve, még jobban kirajzolódik a magyar kultúrpolitika és diplomáciatörténet ezen izgalmas fejezete.

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket