Helytörténet és régészet a szegedi Palánkban

Az egykori szegedi vár mellett elterülő, a mai belváros ősének tekinthető Palánk városrész területén mindezidáig nem volt lehetőség nagyobb felületű régészeti kutatásra. Az idei évben viszont egy Oroszlán utcai műemléképület-rekonstrukció keretében erre is lehetőséget kaptunk, a munkálatok ez év márciusban kezdődtek, és terveink szerint őszig tartanak Palánkban.

A Palánkról kevés írásos adattal rendelkezünk – középkori szerkezetére, pontos kiterjedésére, erődítésére is csak a török kori forrásokból következtetnek vissza a kutatók –, így a feltáráshoz nagy reményeket fűztünk. Bár a munkálatok még javában zajlanak, az eddigi eredmények máris felülmúlták minden várakozásunkat: a rendelkezésünkre álló terület több mint öt méter vastag rétegsora felöleli az Árpád-kortól kezdve a 20. század elejéig tartó időszakot. Külön figyelmet érdemel egy nem régészeti korú, de helytörténeti szempontból kiemelkedően fontos téglakeretes, deszkával fedett kerti latrina leletanyaga. Az árnyékszéknek köszönhetően múzeumunk gazdagabb lett egy hosszú bajonettel, egy faborításos, teljesen ép réz távcsővel, bőrcipőkkel, ón- és kerámia gyertyatartókkal, hat egész éjjeli edénnyel, némi selyem ruhaneművel, és egy vagy több előkelő összejövetel nem hétköznapi ital-, porcelán- és üvegpohárkészletének maradványaival. Az előkerült bajonett típusa szerint az I. világháborúhoz köthető, míg a porcelán tálak az aljukon látható bélyegek alapján a híres karlsbadi porcelángyár termékei (ma Karlovy Vary), melyet 1926-ban alapítottak.

A 18. századi kultúrréteget a jelenleg is álló, ún. Krebsz-ház építését megelőzően itt állt épületegyüttes maradványai adják. Az épület egyes helyiségei igen jó állapotban maradtak fenn. Figyelemre méltó az épület utolsó megújítása, melynek keretében egy új téglapadlót raktak le 1800-as évszámú bélyeggel ellátott téglákból, melyre egy ún. szemes vagy bögrés kályhát építettek. A kályhaszemek gyakori leletnek számítanak a 14-17. századi leletanyagban, viszont a 18-19. század fordulóján, előkelő belvárosi környezetben már kicsit sem számít megszokottnak. Az épületeket jól kiegészítik a korban hozzájuk tartozó gödrök leletanyagai. Ezek közül két jelenséget emelnénk ki. Az egyik egy deszkabéléses, deszkával fedett bőrcserző gödör, mely az előkerült szabászati bőrhulladékok és eszközök alapján egy vargaműhely része lehetett. A másik jelenség egy a napokban feltárt kis gödröcske, melyből a régészet és a néprajz határát jól reprezentáló edénydepó került elő. A leletanyag pontos keltezésében egy 1754-es évszámmal ellátott habán tálka volt segítségünkre.

Az épületegyüttes alatt számos török kori jelenséget sikerült feltárni, igen szép leletanyaggal, török kori épület viszont ez idáig nem került elő.

A török kori településréteg alatt egy cölöpsor rajzolódott ki, de nem csak a cölöpök helye, hanem maguk a facölöpök is igen jó állapotban fennmaradtak. A cölöpsort rétegtani helyzete alapján egyértelműen a középkor, valószínűleg késő középkor, időszakához köthetjük. A cölöpök alatt egy igen széles kettős árok jelentkezett, mely korban megelőzi a cölöpsort, leletanyaga alapján viszont már az Árpád-korhoz köthető. Mind a cölöpsor, mind az árok az egykori Palánk védelmét szolgáló fa-föld szerkezetű erődítés részeként azonosítható, csak más-más időszakból.

A feltárás jelenleg is zajlik, így több érdekes jelenségre számítunk még. Mindenesetre már most jól látható, hogy az 1879-es árvíz pusztítása, és az azt követő újjáépítések ellenére is találhatunk a város teljes életet átfogó rétegsort a belvárosban, mely már önmagában is kiemelkedő fontosságúvá teszi ezt a feltárást, a gazdag leletanyaga pedig a továbbiakban megkerülhetetlen lesz a Szeged történetével foglalkozó kutatók számára.

Löffler Zsuzsanna – Molnár Csilla

A cikkben felhasznált képeket köszönjük a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak!

Ezt olvastad?

A vízgazdálkodást is befolyásoló, mezőgazdaságot érintő időjárási viszonyok már a korai kínai civilizációból is ismertek, a feljegyzések szerint i.e. 206–1949
Támogasson minket