Híd a nyugati és a délkelet-európai történetírás között: az albán–magyar történeti kutatás fordulópontja

Bemutatták Koszovóban a Bölcsészettudományi Kutatóközpont gondozásában megjelent albánmagyar történeti és tudományos kapcsolatokról szóló, angol nyelvű tanulmánykötetet. A könyv megjelenését támogató Külgazdasági és Külügyminisztérium nyugat-balkáni kulturális évad programja részeként, a BTK-val együtt több helyszínen szervezte meg a bemutatókat. A “These were hard times for Skanderbeg, but he had an ally, the Hungarian Hunyadi” Episodes in Albanian–Hungarian Historical Contacts című kötet szerzőgárdáját a hazai és nemzetközi felsőoktatásban, levéltárügyben, természettudományi és katonai kutatóhelyeken és a külügyminisztériumban tevékenykedő kutatók széles köre gazdagította, akik közül többen részt vettek az úton.

Miért volt kiemelten fontos az albán történetírás számára ez a rendezvénysorozat? Milyen szerepe van a magyar történetírásnak az európai színtéren? Hogyan szólt közbe egy földrengés a programba? 

Kép: BTK TTI

A bemutatóra induló delegációt Molnár Antal, a BTK Történettudományi Intézetének igazgatója vezette, aki szerint „bár az albán nemzet nem fiatal, Koszovó teljes egészében 2009-ben lett önálló állam, míg Albánia 1912-ben vált függetlenné az Oszmán Birodalomtól. A koszovói történettudományra jellemző, hogy a korábbi rendszerek – akár az oszmán, akár a szerb – gyakorlatilag elnyomtak bármiféle, az albánok nemzeti identitását elősegítő humán tudományosságot. Emiatt nem volt lehetőségük a saját történelmükkel foglalkozni, most újítják meg és értelmezik másképpen a szerbektől örökölt hagyományokat. Ilyen értelemben nagyon friss nemzetről beszélünk. Kiemelten fontosnak tartják, hogy az európai tudományosság részéről segítséget kapjanak abban, hogy megteremtsék saját, professzionális történetírásukat.”

November 25-én a koszovói Tudományos Akadémián tartott könyvbemutató nagy érdeklődést keltett, számos országos tévécsatorna volt jelen a rendezvényen. Ylber Hysa történész, Koszovó montenegrói nagykövete beszédében a kötet minden egyes tanulmányát megemlítette, következtetéseket is levonva belőlük. A nagykövet szerint Thallóczy Lajos az albán történetírás atyja, mégis sok kutató számára ismeretlen a neve. Kiemelte, hogy azt a fajta szemléletmódot kellene elsajátítania az albán történészeknek, amit a kötet tanulmányai tükröznek: nem feltétlenül kell nagy horderejű kérdéseket fellengzős interpretációval tárgyalni. Kisebb léptékű kutatás eredményeként is be lehet mutatni olyan történetet, amely a nemzet számára releváns, például életrajzokon vagy családtörténeten keresztül, esetleg egy-egy templom történetének vizsgálatával. Ylber Hysa szerint a koszovói történetírás számára új perspektívákat nyújtott a kötet, például azt, hogy olyan forrásokat is be kell építeni az albán történetírók tudásába, amelyek nem saját nyelven születtek.

Molnár Antal, Géra Eleonóra, Takács Miklós, Márkusz László, Sudár Balázs, Csaplár-Degovics Krisztián és Gulyás Zoltán. Kép: BTK TTI

Csaplár-Degovics Krisztián, a kötet szerkesztője tizenkét éve vesz részt az albán történelmet tárgyaló konferenciákon. A BTK TTI tudományos főmunkatársa, a Délkelet-Európa Témacsoport vezetője a könyvbemutatóval kapcsolatban elmondta: „Arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy az albánok lakta területek kutatása nagyon elhanyagolt világszerte, mindenki alábecsüli történelmük jelentőségét a Balkánon, pedig a 21. század szempontjából kulcskérdést jelent az albán múlt és jelen vizsgálata és a megértése. A kötettel az elsődleges történeti kutatásokon túl az volt a szándékunk, hogy megmutassuk: az albán történelemnek van közép-európai vonulata, illetve gyökere is. A köteten keresztül inspirálni szeretnénk az albán történetírás művelőit, hogy a nemzetté válással vagy az államalapítással kapcsolatos gondolataikat és eddigi tudásukat folyamatosan újragondolják. Vannak bizonyos problémák, amelyeket mindig a nemzeti történetírás képviselőinek kell kimondani, felismerni. A magyar történetírásnak is vannak olyan kihívásai, amelyekkel akkor fogunk megbirkózni, ha ezt mi magunk értjük meg és mondjuk ki.”

Márkusz László pristinai magyar nagykövet előadása a kötet egyik szerzőjeként történészi bemutatkozást is jelentett. A nagykövet beszédében kiemelte, hogy a Történettudományi Intézettel már 2012 óta szoros tudományos együttműködésben dolgoznak, és mindent megtesznek azért, hogy az albán és a magyar tudományos kapcsolatok erősödjenek.

Rexhep Ismajli nyelvész a bemutató utáni hozzászólásában arról beszélt, hogy azért tartja fontosnak ezt a kötetet, mert szerinte ezen keresztül módszertani és szemléletbeli újdonságokat ismerhetnek meg a helyi történészek, méghozzá egy olyan történetírásból, amely megérti az albán viszonylatokat.  Csaplár-Degovics Krisztián ezt azzal magyarázza, hogy Ausztria–Magyarország annak idején segítette az albán nemzetté válást, és ennek az emléke nagyon erősen él bennük. „Az albanológiát mint tudományágat ma is német nyelvű tudósok művelik elsősorban, és a magyar kutatásokat is a német részeként kezelték, legalábbis eddig. Úgy gondolom, most hamarosan önálló közép-európai platformmá válhatunk a koszovói tudományos élet számára. Koszovót nem szabad alábecsülni, a kutatáshoz náluk is minden feltétel adott, egyszerűen a partnerországok hiányoznak, illetve inkább a kommunikáció az albán tudományos világ és a külvilág között. Ha valaki Kelet-Európában érinti más nemzet történetét, általában bizalmatlanul fogadják, vagy heves kritikai reakciót vált ki mondandójával. Eddig azonban a kötet fogadtatása pozitív, ami példa nélküli. Egy albán történész szerint éppen ez a kötet adja azt a történeti lendületet, amire szükségük volt, főleg akkor, amikor a nemzetről való gondolkodás folyamatosan alakul, a 21. században egyre inkább élénkül. Az albán történetírásnak ezzel a kötettel mintát, példát kívántunk nyújtani.”

Kép: BTK TTI

Molnár Antal a Történettudományi Intézet identitását és a szerepét leginkább abban látja, hogy egyfajta közvetítő szerepet töltsön be a nyugati műhelyek – itáliai, francia, német, angolszász és transzatlanti történetírói kultúrák – és Közép- illetve Délkelet-Európa történetírása között. „Földrajzi pozíciónk, kollégáink képzettsége, kutatásaink széles spektruma is erre predesztinál minket. A Kárpát-medence egészének történetét kutatjuk, mind kronológiai, mind területi értelemben. A híd-szerepet meglátásom szerint a magyar történetírásnak kell betöltenie, hiszen ezzel nagyon erősen pozícionáljuk azt a nemzetközi térben. Merjünk nagyok lenni, főleg kulturális és tudományos téren, mert a kishitűség a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk. Fontos, hogy komoly közös gondolkodás induljon el a tudományirányítás és a történettudomány között, hiszen pontosan ez teremti meg azt a nemzetközi súlyt, amelynek elérésére törekszünk. Ezt a fajta szerepfelfogást erősítik az olyan a találkozások, mint a koszovói, mert valóban az egyik legmeghatározóbb történetírói műhely lehetünk Közép-Európában.”

A pristinai rendezvény után a prizreni egyetemen tartott könyvbemutató következett. Egy rövid városnézés keretében a delegáció tagjai Koszovó turisztikai szempontból egyik leglátványosabb városát fedezték fel. Prizren oszmánkori régészeti lelőhelyei, ortodox, keresztény és muszlim kegyhelyei új kutatási ötleteket adtak történészeinknek. Sudár Balázs turkológus, a BTK TTI tudományos főmunkatársa az út során arra jutott: „Prizren egyik legjelentősebb dzsámiját Szúfi Szinán pasa építtette, aki a 16-17. század fordulóján budai és egri pasa is volt. Mivel viszonylag jelentős tevékenysége köthető a magyar hódoltsághoz, de Koszovóban építkezett, érdemes volna a személyét jobban megvizsgálni. A bektasi dervisrend a magyar hódoltságban kifejezetten erősnek számított, ami nem jellemző a Balkán minden területére. Hasonlóképpen nagy jelentőségre tettek szert az albánok között is. A bektasik szertartási zenéje Albániában töretlenül él máig, ráadásul a törökországinál archaikusabb formában, régebbi típusú hangszerekkel. Minthogy a magyar hódoltságban törökök csekély számban voltak jelen, albánok viszont annál inkább, nem érdektelen az albán bektasi zene vizsgálata.”

Kép: BTK TTI

Molnár Antal azt is leszögezte, hogy a Balkán országstruktúrája az elmúlt évtizedekben rendkívül töredezetté vált, ez jelentkezik a történetírás, a közgyűjtemények intézményrendszerében is. „Számunkra alapvető fontosságú, hogy hozzájussunk forrásokhoz, irodalomhoz, és az ottani historiográfiák rendszerében eligazítsanak minket. 1990 után lényegében minden könyvtári csere megszűnt, a balkáni szakirodalmat, folyóiratokat beszerezni elképesztően nehéz. A magyar történelem számára a Balkán nagyon erős kapcsolódási pont, nem lehet a magyar történelmet a Balkán nélkül megérteni.”

A program Tiranában, az albán Nemzeti Múzeumban folytatódott volna, de egy 6,4-es földrengés Koszovóban tartotta a küldöttséget. „A pristinai nagykövetség nagyon komoly segítséget nyújtott a váratlan helyzet megoldásában és később a hazajutásban is. Márkusz László nagykövet és Gulyás Zoltán követségi diplomata, aki a kommunikációs és a kulturális ügyekkel is foglalkozik, mindent megtett, hogy biztonságban legyünk. Ezúton is szeretnénk nekik köszönetet mondani.”

Albániában tartott volna előadást Géra Eleonóra, Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált docense, aki Budapest Főváros Levéltárában talált forrásokat egy olyan, a mai Koszovó területéről származó katolikus albán pap életéről, aki Buda plébánosa lett a város 1686-ban bekövetkezett felszabadulása után. Az albánok nemzeti hősként tisztelik, de nem tudtak arról, hogy Budán volt utóélete. A delegáció tagja volt Takács Miklós régész is, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára és a BTK Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója. Tavaly óta egy régészeti együttműködés alakult ki Koszovó és Magyarország között, hazánk ötven ösztöndíjat kínál albán diákok számára különböző tudományágakban, akik közül többen a PPKE-n indult angol nyelvű régészeti mesterképzésen vesznek részt. Barina Zoltán főmuzeológus Albániában várta a küldöttséget. Ő a magyar Természettudományi Múzeumban egy közel száz éve zajló, Albánia flóráját vizsgáló kutatást zárt le néhány éve két, angol nyelvű monográfiában. A földrengés miatt sajnos az előadások egy része nem valósult meg, de ezek publikáció formájában nemsokára eljuthatnak az érdeklődő közönséghez.

Kép: BTK TTI

A koszovói könyvbemutató sikere arra ösztönzi a kutatókat, hogy mihamarabb összeállítsák a következő tanulmánykötetet egy balkanológiai sorozat részeként, amelyben a tervek szerint a nyelvészet és az irodalomtudomány hangsúlyosabban lesz jelen. Ezen felül kilátásban van egy album Koszovó kulturális örökségéről, amelyben átfogóan szerepelnek majd az ókori Római Birodalom, Bizánc és az Oszmán Birodalom régészeti leletei, illetve a katolikus, az ortodox és a muszlim kegyhelyek bemutatása.

Ami Délkelet-Európa többi országát illeti, Molnár Antal összefoglalója szerint a horvát történeti intézetekkel a kétezres évek óta hagyományosan nagyon jó kapcsolatot ápol a Történettudományi Intézet, a bolgár intézményekkel szintén. Macedóniával és Montenegróval most kezdődik a közös munka. A szerb történetírással közös történelmünk egyik kényes pontjának, az 1944-45-ös kölcsönös vérengzések kutatásának megkezdéséig nem alakult ki szoros együttműködés. „Nagyon fontosnak érzem, hogy egy komplex közös történelmi feltárómunka induljon meg, ami idén februárban egy közös konferenciával el is  kezdődött, és 2020 júniusában egy középkortörténeti tanácskozással folytatódik.”

Molnár Antal és Csaplár-Degovics Krisztián is kiemelte: hasonló sikeres szakmai eredményekhez leginkább a diplomáciával szoros együttműködés vezethet.

Szőts-Rajkó Kinga

A“These were hard times for Skanderbeg, but he had an ally, the Hungarian Hunyadi” Episodes in Albanian–Hungarian Historical Contacts című kötet címnegyede és tartalomjegyzéke itt olvasható.

A cikk az Újkor.hu és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont együttműködésének keretében született.

 

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket