A hitvalló egyház mártírjai Magyarországon 1945 és 1989 között

Ha keresztény vértanúkra gondolunk, gyakran oroszlánokkal teli ókori arénák, a kereszteken égő testek és más archaikus képek jutnak eszünkbe. A „Légy hű mindhalálig…” A hitvalló egyház mártírjai című kötet szerzői nem a keresztény vértanúságnak eme régi történetét beszélik el újra, hanem húsz magyar vértanú felkavaró, modern közegben játszódó és magával ragadó életútját közlik a Magyar Népköztársaság (1949–1989) idejéből. Ezek a különböző felekezetű, korú és hátterű férfiak mind áldozatai lettek a magyar kommunista rendszer militáns, államszintű ateizmusának. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának szóban forgó kiadványa hűen igazodik a Bizottság céljaihoz: a Népköztársaság által elkövetett bűncselekményeket veszi számba és értelmezi.

Stephen Sholl amerikai hallgató második mesterképzését végzi a Virginia Tech’s Egyetemen (Washington D. C.). Jelenleg a Hungary Foundation Budapest Fellowship Programjának ösztöndíjával Budapesten tartózkodik, amelynek keretében szakmai gyakorlatát a Nemzeti Emlékezet Bizottságánál végzi. Írását a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Újkor.hu együttműködésének keretében közöljük.

Ebben a kiváló munkában minden oldal egy vértanúra összpontosít; rövid leírást találhatunk az életükről és haláluk körülményeiről. Bár mindegyik bejegyzés viszonylag rövid, az írók kivételes munkát végeztek egy tömör, informatív és lenyűgöző elbeszélés közreadásával. Bár ez a mű korántsem teljes története annak a rémuralomnak, amelyet a keresztények a magyar kommunista rendszer alatt elszenvedtek, amolyan pillanatkép-gyűjteményként szolgál arról a brutális, gonosz és aljas bánásmódról, amellyel a hűséges magyar keresztényeknek napi szinten szembe kellett nézniük.

Az olyan történetek, mint Csaba Gyula halála, minden olvasót lebilincselnek és elborzasztanak. Az evangélikus (lutheránus) egyházban szolgáló lelkész rögtön szembeszállt az újonnan hatalomra kerülő kommunista hatóságokkal, akik válaszul „brutálisan meggyilkolták – szemeit kiszúrták, a nyelvét kivágták és testét megbecstelenítették.” Talán a legszembetűnőbb ebben a történetgyűjteményben a gyilkosságok önkényes jellege. A náci rezsimben tapasztalt gyilkosságok szisztematikus jellegétől eltérően a kommunisták inkább szervezetlenül, véletlenszerűen és rögtönzötten ölték meg ezeket a vértanúkat. Ez még szörnyűbbé és visszataszítóbbá teszi a vizsgált ügyeket, amelyeket a mai olvasó nehezen tud még felfogni is.

A véletlenszerű kegyetlenség jól látható, ha összevetjük az egyes eseteket. Nincs egy séma, amely szerint az igehirdetők sorsának alakulnia kellett volna: mindegyikük meggyilkolása egyedi tragikus eset. Néhányat hivatalosan vád alá helyezett, majd kivégzett a kormány, másokat a jogrendszeren kívül gyilkoltak meg, például az említett Csaba Gyulát; megint mások pedig egyszerűen eltűntek. Ha ebbe tényleg belegondolunk, rádöbbenünk, milyen bátrak voltak ezek a szellemi szolgálók. Szó szerint bármikor bármi megtörténhetett velük, az üldöztetésük során nem voltak játékszabályok.

Ezt a borzalmat azonban a kiadvány nagyszerűen ellensúlyozza az áldozatok odaszánt hitének jellemzésével. Amikor szembesültek a háború és a totalitarizmus szörnyű valóságával, nem menekültek a küldetésük elől, hanem „hűek maradtak mindhalálig”. Pontosan ez az, ami annyira felemelő ebben a kötetben, ami mind a hívő, mind a hitetlen olvasókat megindítja. A könyvben szereplők rendíthetetlen hite Istenben, az igazságban és a magyar népben önmagáért beszél e hitvallók saját személyes jellemét és értékeit tekintve. Mivel a mártíromság az elkötelezettség legfőbb kifejezése, nem meglepő, milyen nemes értékekről tanúskodik e férfiak élete.

Ezt tökéletesen kifejezik azok az idézetek, amelyeket az adott vértanú részéről a róla szóló ismertetőben kiemeltek. Ezek a kiemelt idézetek egyébként nemcsak az egyes vértanúk missziójára vagy elhivatottságára mutatnak rá, hanem a személyüket is közelebb hozzák az olvasóhoz. Minden történetet személyessé tesznek, és valódi emberként kapcsolják össze őket az olvasóval. A kutatási munkák túl gyakran dehumanizálják az általuk vizsgált karaktereket, ám ez a kötet kifejezetten elkerüli ezt a problémát.

Ezen mártírok egy része ismerős lesz az átlag magyar olvasó számára. Ilyen például Brenner János, aki talán az egyik leghíresebb vértanú a kiadványban felsoroltak között, egyrészt azért, mert szörnyű halált halt (több mint 32-szer döfték meg, miközben az eucharisztiát próbálta megvédeni), másrészt azért, mert 2018-ban boldoggá avatták. Ez a füzet nemcsak az ismertebb mártíroknak szolgáltat igazságot, hanem olyanoknak is, akiket a közvélemény eddig valószínűleg kevésbé ismert. A bátorság tiszteletének legjobb módja az emlékezés és emlékeztetés. E vértanúk sorsának nyilvános ismertetésével ez a kötet pontosan ezt teszi. Immár egy új generáció olvashatja ezeket a történeteket, és hálát adhat az ilyen hősies elődökért.

Ez a kiadvány fontos irodalmi munka mindazok számára, akik a szovjet kommunizmus totalitárius valóságát akarják tanulmányozni vagy megérteni. Kiemelkedő kiegészítő munka a korszakról szóló számos történeti könyv mellett, amelyekből hiányoznak a személyes történetek és tapasztalatok. Bevezetésül szolgál egyúttal a vasfüggöny mögötti vallási üldözés sokkal szélesebb körű tanulmányozásához is. Ez a húsz vértanú egy sokkal nagyobb kutatási terület jéghegyének csúcsát jelenti. A vértanúság csak egy szelete volt a magyarországi egyházüldözésnek; több száz papi és laikus hívőnek kellett szembenéznie a börtönnel, a diszkriminációval és az állami hatóságok büntetésének egyéb formáival.

Az ismertetett kötet emlékeztetőül szolgál arra, hogy mennyire áldottak azok, akik olyan államokban élnek, ahol garantálják a vallásszabadságot és a szabad vallásgyakorlatot. Figyelmeztetésként szolgál egyúttal arra is, hogy a vallási üldözés nemcsak az ókori világ problémája, hanem modern létünknek is nagyon valóságos része.

Az ismertetett kötet adatai: „Légy hű mindhalálig…” A hitvalló egyház mártírjai. Szerk.: Máthé Áron–Soós Viktor Attila. Budapest, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, [2017].

Írta: Stephen Sholl
Fordította: Surjányi Dávid

Ezt olvastad?

NATO 25 – Magyarország negyed évszázada a NATO-ban

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A

X