Horthy-kutatás az objektivitásra törekedve – interjú Turbucz Dáviddal

Turbucz Dávid kutatási területe Horthy Miklós 1919 és 1944 közötti vezérkultusza, Horthy megítélésének változásai az első világháborútól kezdődően napjainkig és Horthy Miklós élete. Összegezve: minden, ami Horthy. A 2011-ben megjelent Horthy Miklós című könyv szerzőjének kutatási témája megosztja a mai magyar közvéleményt. Érdemes volt ekkora fába vágni a fejszéjét? Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének fiatal kutatójával a kezdetekről, a tanulmányairól, könyvének fogadtatásáról és a további terveiről beszélgettünk.

Fotó: Gyenes Andrea

Újkor.hu: Hogyan kezdődött a történelem iránti érdeklődésed?

Turbucz Dávid: Nehéz kérdés. Talán akkor kezdődött minden, amikor édesapámtól kaptam egy könyvet karácsonyra a normandiai partraszállásról hetedikes koromban. A második világháborúval kapcsolatos könyvek illetve filmek keltették fel az érdeklődésemet a történelem iránt. Sokat olvastam erről a korszakról magyarul, később pedig már angolul is. A középiskolában két dolog érdekelt leginkább: a foci és a történelem. Számos versenyen vettem részt, már az általános iskolában is, később pedig a gimnáziumban. Szóval voltak előzmények, versenyre csak azért nem jár az ember, mert annyi szabadideje van. (nevet)

Miért választottad a történész szakmát?

Később az ELTE történelem és politológia szakjaira jelentkeztem. Akkor még nem is sejtettem, mit fogok ebből kihozni. A politológiát azért választottam, mert jól társítható a történelemmel, bár akkor talán még nem volt olyan népszerű, mint manapság.

Mikor döntötted el, hogy a Horthy-korszakkal szeretnél foglalkozni?

Igazából a politológia szakon dőlt el minden, amikor 2006-ban írtam egy dolgozatot a TDK-ra A politikai rendszer jellege a Horthy-korszak első tíz évében címmel, majd egy évvel később a pécsi OTDK-n első helyezést értem el. Témavezetőm Balogh László volt, akinek ösztönzése sokat számított.

Miért a kultuszkutatás érdekelt?

A politológia TDK dolgozat megírása során jöttem rá, hogy a Horthy-kultusszal a magyar történészek még érdemben nem foglalkoztak. Születtek ugyan cikkek, tanulmányok, de ebben a témában jelentős historiográfiai hiányosság mutatkozott. Egy fiatal kutató, legyen bármelyik tudományterületen, két dolgot tehet alapvetően. Vagy egy olyan témát választ, amivel kapcsolatban elég sok a vitatott kérdés és azokat igyekszik pontosítani. Vagy egy olyan területre megy, ahol addig a „madár sem járt”, és pár évvel később talán ő lesz az egyetlen, feltéve, ha jól csinálja, akit meg lehet kérdezni az adott témában. Az utóbbit választottam. 2007-ben hoztam meg azt a döntést, hogy a Horthy-kultusz lesz a történészi pályafutásom első nagyobb kutatási témája.

Mi történt ezután?

A politológia OTDK megnyerése után kerestem fel Romsics Ignác tanár urat. Elvállalta a témavezetésemet, azóta is igen jó szakmai kapcsolatot ápolunk. Sokat köszönhetek neki. Úgy döntöttem, történelemből is megpróbálkozom az OTDK-val, ezúttal Szegeden értem el első helyezést. Majd – 2009 őszén – a Tudományos Akadémián kitüntettek a Pro Scientia aranyéremmel. Közben történelem szakon megírtam a szakdolgozatomat.

A doktori képzést mikor kezdted el?

A doktori képzést az ELTE BTK-n kezdtem 2009-ben, majd 2011-ben váltottam és az egri doktori iskolában folytattam. A disszertációm témája az 1919–1944 közötti Horthy-kultusz. A doktori disszertációm témájával már 7 éve foglalkozom. Ebben az évben fejeztem be. Októberben lesz a doktori védésem.

2011-ben jelent meg a Horthy Miklós című könyved. Milyen volt a fogadtatása?

Megítélésem szerint jó volt a könyv fogadtatása. A szakmai kritikák lényege alapvetően az volt, hogy bizonyos kérdéseket nem magyaráztam el eléggé, hosszabban is ki lehetett volna ezeket fejteni, vagy a hangsúlyokkal nem értettek egyet a recenzensek. A laikusok részéről viszont kaptam hideget-meleget, szerencsére csak ritkán. Egyrészt a fejemhez vágták, hogy „holokauszt-tagadó” vagyok, másrészt hogy „balliberális” és „zsidó”, aki az „ördöggel cimborál”. És a sor még folytatható lenne. Nyilván, egyszerre vagyok mindegyik. Ezt csinálják utánam! (nevet)

Nehéz objektívnek maradni?

Minden politikai erő a saját érdekeinek megfelelően használja Horthyt. Leegyszerűsítve: vannak, akik szobrot szeretnének neki állítani, ők főként az 1944 előtti kultikus narratívát alkalmazzák, a problémák egyetlen lehetséges megoldójaként tüntetik fel alakját. Velük szemben állnak azok, akik szerint bármit lehet, csak szobrot ne állítsanak a „népirtónak”, ők az 1945 utáni „leleplező” retorikát veszik elő. Az az érdekes, hogy mindkét oldal ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint évtizedekkel korábban, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy gyakran modernizált, aktualizált formában kerül erre sor. Azonban az érveik, szóhasználatuk alapján jól látható, hogy melyik időszak gondolkodásmódja befolyásolja őket. És természetesen e két szélsőérték között vannak még egyéb árnyalatok is, így például a nosztalgikus álláspontok. Ez a közeg nem a legideálisabb, de bizonyos szempontból viszont előnyös, mert jobban oda kell figyelni, hogy mit mondok vagy írok le. Bár az igaz, hogy mostanság ritkábban szólalok meg. De elsősorban nem is az számít, hogy mi lesz a reakció, hanem az, hogy szakmailag hiteles maradjak, amennyire lehet kiegyensúlyozottak legyenek az előadásaim és a publikációim.

A nosztalgikus nézet az, amikor szeretnének visszaállítani egy időszakot?

Egy korszakot nem lehet visszaállítani, mert akkor vissza kellene hozni a nemzetközi körülményeket is. Még ha minden problémájával együtt újraéledne is egy politikai rendszer, még akkor sem lenne ugyanaz, mert azt olyan emberek működtették, akik már nem élnek. A Horthy-korszak restaurálásának vádja egy jól hangzó politikai lózung.

Melyik volt a legkedvesebb észrevétel a könyveddel kapcsolatban?

Szerencsére több pozitív élményem is van. Például egy holokauszt-túlélő elmondta, hogy ő azért szeretné ezt a könyvet elolvasni, mert meg szeretné tudni, hogy mi történt. Elmondta, hogy ő nem lehet ebben a kérdésben objektív, de megpróbálja majd elfogadni azt, amit leírtam, mint szakmai álláspontot. Nem tudom, hogy mit gondolt a könyv elolvasása után. Remélem, hogy hasznosnak találta.

Gondoltad volna, hogy Horthyval kapcsolatban mostanában ekkora felhajtás lesz?

Amikor kiválasztottam ezt a témát, még nem volt ilyen mértékben átpolitizálva.  A rendszerváltás után két időszak volt, amikor fokozottabban előkerült Horthy személye. Először az újratemetése idején és most. 2006-ban, amikor elkezdtem foglalkozni vele, inkább állóvíz volt még ezen a téren. Az elmúlt években, bár nevet nem szeretnék említeni, de mondtak már nekem olyat, persze viccnek szánva, hogy a szobrok és közterület-elnevezések mögött én állok, hogy fogyjon a könyvem… (nevet)

Fotó: Gyenes Andrea

Nem érzed egyhangúnak néha a kutatást?

Már volt olyan, hogy azt hittem a könyvtárban a mikrofilmeket olvasva, hogy „felvágom az ereimet” (nevet), mert hatszázadjára olvastam ugyanazt. A kultusz lényege ugyanis az állandó ismétlődés. Igyekszem számszerű adatokkal alátámasztani a kutatásomat. Táblázatokban rögzítem így azt, hogy például milyen jelzőt hányszor használtak a sajtótermékekben, mert ebből jól látszanak a tendenciák. Több ezer cikket kellett emiatt feldolgozni.  Rengeteg nagyon hasonló anyagot olvasok, ezért az újdonságok mindig feldobtak. További kutatások is érdekelnek hasonló témákban, például, hogy a kortárs vezérkultuszok miben különböztek egymástól, vagy éppen miben hasonlítottak egymásra.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Készülök az ősszel esedékes doktori védésemre, emellett egy életrajzi nagymonográfiát tervezek, külföldi kutatásokkal egybekötve. Már elkezdtem foglalkozni Horthy 1945 utáni megítélésével, azzal, hogyan démonizálták őt a Rákosi- és a Kádár-korszakban. A rendszerváltozás utáni időszak bizonyos aspektusaival is foglalkoztam már, természetesen szintén Horthy megítélése témájában. Ha megírom Horthy Miklós 20. századi megítélésének történetét, akkor abból terveim szerint elég jó képet kaphatnak az érdeklődők arról, hogyan változott politikai okokból évtizedek alatt egy személy megítélése, hogyan éledtek újjá, módosultak évtizedekkel korábbi értékelések. Ezeket a folyamatokat meg kell ismerni, meg kell érteni, mert a múltunk része. Annak, hogy bárki a múltból a jelenbe importál olyan valóságértelmezéseket, amelyeket már megcáfolt a történettudomány, semmi értelme. Ez a reális nemzeti önismeretünket nem segíti. Így Horthy nem az őt megillető helyet foglalja el a magyar közgondolkodásban.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket