Hosszú út az első magyarországi deportáláshoz – Könyvbemutató

Oszd meg másokkal is:

Beszámoló

Stark Tamás, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója Hosszú út az első magyarországi deportáláshoz című könyvét 2024. február 20-án az Erőszakkutató Intézet ügyvezetője, Gellért Ádám és a szerző mutatta be az intézet zsúfolásig megtelt tanácstermében. 

Ablonczy Balázs osztályvezető köszöntőjét követően Gellért Ádám beszélt a kötetről, aki szerint a könyv jóval többet ad, mint amit szerzője a mű bevezetőjében és a fülszövegben sejtet.

Stark Tamás arról ír, hogy munkája elsősorban nem az 1941-ben lezajlott deportálás és tömeggyilkosság történetével foglalkozik, hanem az oda vezető utat mutatja be.  A könyv valóban hosszan és alaposan tárgyalja a deportálás hosszú előtörténetét, de részletesen ír a deportálás lebonyolításáról, a Kamenyec Podolszkij és más településeken végrehajtott tömeggyilkosságok történetéről, valamint a háború utáni felelősségrevonásról.

A szerző a deportáláshoz vezető út bemutatását az első világháborútól kezdi, de Gellért Ádám szerint az út kezdete visszanyúlik a 19. századba, mivel a „galíciai” zsidók vélt tömeges bevándorlásának kérdése már akkor foglalkoztatta a közvéleményt. 

A kötet értékéhez hozzájárul, hogy Stark Tamás a „zsidókérdés” kezelésének történetét kiterjeszti szinte egész Kelet-Közép-Európára. A zsidóságban ugyanis a magyar politikai elit tagjain kívül a lengyel és a román politikai elit is potenciális ellenséget látott. Nemcsak a zsidók vélt gazdasági és kulturális „hatalmát” szerették volna letörni, hanem számuk csökkentetésére is készültek. A „külföldi”, „galíciai” zsidók tömeges kitoloncolása már a húszas évek elején napirenden volt, de a tervek végrehajtására Magyarországon és Romániában is „csak” a Szovjetunió elleni hadjárat megindulása után kerülhetett sor.

Gellért Ádám elmondta, a szerző részletesen bemutatja, hogy a „nemkívánatos” zsidók kiszorítását, kitoloncolását, deportálását az állami adminisztráció hogyan transzformálja állampolgársági kérdéssé, nemcsak Magyarországon, hanem Romániában és részben Csehszlovákiában is. További erénye a könyvnek, hogy a deportálás és a tömeggyilkosságok történetét nemcsak a már ismert levéltári források alapján mondja el, hanem felhasználja az áldozatok és a tettesek visszaemlékezéseit is.

A kötetről szóló beszélgetés során Gellért Ádám és a jelenlévők kérdései kapcsán Stark Tamás arról beszélt, hogy az 1941-ben lezajlott, mintegy 20 ezer embert érintő deportálás a három évvel későbbi deportálás főpróbájának tekinthető. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy 1941-ben a magyar kormány és a román kormány is saját akaratából döntött az „idegen” zsidók deportálása mellett. A megszállt területekre történő kiszállításokat mindkét országban német nyomásra állították le, mert a hadvezetés biztonsági kockázatot látott a magyar és romániai zsidók tömeges feltűnésében a hadműveleti területen. A „végső megoldás” gépezete nem egységes terv alapján, fokozatosan indult be. A Kamenyec Podolszkij határában augusztus végén végrehajtott tömeggyilkosság volt az első olyan tömeggyilkosság, ahol az áldozatok száma öt számjegyű volt. 

Fotók: Szőts-Rajkó Kinga/HUN-REN BTK TTI 

A kötetről bővebb információ itt olvasható.

Ezt olvastad?

Veszprémy László Bernát nemrégiben megjelent kötetével (Tanácstalanság. A zsidó vezetés Magyarországon és a holokauszt, 1944–1945) ismét bizonyította, hogy korosztályának egyik
Támogasson minket