Időgéppel a császárvárosban – Bécs az adventi vásáron túl

Oszd meg másokkal is:

Oktatás

Bécs: birodalmi főváros, kávéházak, adventi vásár, Stephansdom, Wiener Schnitzel, Mátyás bús hada… Sok minden eszünkbe juthat erről a városról, és nem véletlen, hogy kedvelt kirándulási helyszín nemcsak családok, párok és barátok, de osztályok körében is. Talán klasszikus reklámra nincs szükség, hiszen aki már volt itt, tudja, hogy ez a város miket tartogat, aki pedig még nem, az az alapvető helyszíneket és programokat mind megtalálja bármely utazóblogon, útikönyvben stb. Bécs azonban túlmutat a hangulatos, téli andalgós, adventi vásáros – bár inkább tömeggel sodródós – kirándulásokon, és ide érkezve kicsit visszautazhatunk az időben, a monarchia egykori fővárosának utcáit róva pedig Bécs különleges hangulata magával ragadhat bennünket. Mihez kezdjünk azonban, ha ezt a hangulatot még harminc, vagy több diákkal kéne átérezni, és szeretnénk, ha valami megragadna bennük a város történelméről is?

Persze ajánlatos a szokásos köröket lefutni – Stephansdom, Schönnbrunn, Belvedere, Hofburg, esetleg Kunsthistorisches Museum és még sorolhatnánk –, de mit tegyünk, ha a kísért korosztály nem igazán értékeli nagyra ezeket a látnivalókat? Alapvető nehézség a Z generációt érintő új kihívásokat hagyományos eszközökkel megoldani a tanórai keretek között is, nemhogy egy hosszú nap kirándulásán. Történelemtanárként ugyanúgy megvan a felelősségünk abban, hogy korosztálynak megfelelő témákat – már amennyire van szabadságunk ebben válogatni –, módszereket és tanagyagokat használjunk, mint egy magyartanárnak az olvasmányok kiválasztásakor. Ugyanez igaz egy tanulmányi kirándulás helyszínére és programjára is. Érdemes megfontolnunk tehát: ragaszkodjunk ahhoz, hogy a gyermek fejébe minden áron minél több műveltséget, kultúrát, és egyéb hangzatos dolgokat öntsünk, vagy megteremthetjük a lehetőséget arra, hogy a múzeum szó hallatán a diákoknak ne egy órákon át tartó, unalmas kálvária legyen az első asszociációjuk. Természetesen a választás nemcsak korosztály, de csoport- és intézményfüggő is.

Bécs megadja a lehetőséget, hogy a klasszikus programok és az adventi vásár forgataga mellett egy más jellegű élményt is átéljünk. November végén volt szerencsénk ellátogatni az osztályommal az Időutazás Bécsben (Time Travel Vienna) múzeumba. Önmagában már a múzeum megnevezés is kicsit máshogy értelmezendő ebben az esetben. Nem vitrinek, képek, korabeli fegyverek, ruhák, használati tárgyak útvesztőjében barangolhatunk itt órákon át, hanem a szemünk láttára próbálták szó szerint életre kelteni a történelmet. Mindent, amit a Z generáció hibájaként fel szoktunk sorolni – túl sok telefonhasználat, „folyton a számítógépen lóg” – azt itt kifejezetten ötletesen alkalmazzák alapvetően ismeretterjesztő célra.

A múzeum előterébe lépve a látogató mindössze egy kisebb recepciót lát meg. A kiállítás nem régi, míves múzeumépületben és nem is egy hatalmas téren helyezkedik el, hanem a szűk Habsburgergassén, egy polgári ház alsó szintjén. Az Időutazás Bécsben nem véletlenül ígér már címében is egy ugrást az időben, hiszen az egész tárlat az időutazás kerettörténetébe van foglalva.

 

A múzeum alapvetően felkészült a különböző nációk fogadására és a többnyelvű audioguide között magyart is találhatunk. A kiállítás elengedhetetlen kelléke a nyakunkba lógó guide, mivel igen kevés felirattal találkozhatunk. Miután felszerelkeztünk, hangos harangszóra a látogató beléphet ebbe a modern varázsvilágba, és elkezdheti tartalmas időutazását Bécs szívében. Az első szobában a festmények mintegy Harry Potter filmbe illően megszólítják a látogatókat, és röviden vázolják, hogy most bizony lehetőségünk nyílik a saját szemeinkkel megtapasztalni a múltbeli Bécset, szóval vegyük fel védőszemüvegeinket, csatoljuk be öveinket és pattanjunk be az időgépbe. Az „időgép” tulajdonképpen egy 4, 5, vagy ki tudja hány D-s rövidfilmmel kezdődik, ami egy látványos és izgalmas felvezetést biztosít (illetve enyhe gyomorémelygést okoz azoknak, akik kevésbé vannak hozzászokva a különböző érzékszerveket egyszerre megszólító technikai újdonságokhoz…). Az „időgépből” kiszállva a látogató szobáról szobára barangolhat Bécs történelmén keresztül, a Habsburg királyi család udvarából éppen egy pestisgödörbe, majd röviden megállva egy bécsi bálteremben, ahol a keringőző hölgyek és urak kavalkádján suhan át külső szemlélőként. A további állomások is mind valamilyen érdekességet mutatnak be látványos és modern módszerek segítségével, például anekdotákat és párbeszédeket hallgathatunk meg valamilyen vizuális élménnyel kiegészítve.

Ad-e azonban bármilyen tényleges plusz tudást ez a múzeum az élményen kívül? Nem esünk-e bele a klasszikus csapdába, mely szerint az élmény mellett nem marad idő a tartalomra?

Jogosan tehetnénk fel ezeket a kérdéseket, hiszen egy osztálytermi szituációban is problémás lehet megtalálni az arany középutat a látvány és a hasznosság között. Az Időutazás Bécsben talán nem is ragaszkodik ahhoz a célhoz, hogy minél több információt próbáljon átadni. Elsősorban tényleg az élményt emeli ki, így leginkább 14-15 éves korig ideális, de akár a 16-17 éves korosztály is élvezhetőnek találhatja. A viccesebb, humorosabb jelenetek még Bécs történelmének sötétebb részeit – pestis, háborúk – is feloldják, és végeredményben vidám hangulattal érkezhetünk meg a kiállítás végéhez, ahol szó szerint egy repülő konflissal hagyjuk el a kiállítást, hóesésben és végtelen speciális effekttel megtoldva. A mesebeli és humoros elemek mellett azonban meg kell említeni az interaktivitás tényleges pozitívumait.

A Habsburg ház tagjait megtestesítő bábuk kapcsán eleve jó feladat lehet a család tagjainak felismerése. Diákjaink továbbá rövid történetek és egy-egy mondat alapján láthatnak bele az adott családtag személyiségébe, kiegészítésként szolgálva ezzel egy órai anyaghoz, forráshoz. Sisi, Ferenc József, Mária Terézia és I. Miksa dialógusa, habár kronológiai szempontokat mellőz, humorosan dolgozza fel a Habsburg Birodalom történetének fontosabb eseményeit.

Nyithatunk továbbá az interdiszciplinaritás felé is, amikor ifj. Johann Strauss és Wolfgang Amadeus Mozart beszélgetésébe csöppenünk. Helytörténeti jelentőségük mellett a művészetekhez való kapcsolódás és életrajzi elemek megismerése is szempontrendszerként szolgálhat egy utólagos tapasztalatfeldolgozásban.

A világháborús légópince szimulációja szintén egy olyan élményt nyújthat a diákoknak, amelyet hiába magyarázunk történelemórán, sőt akár még egy bemutatott film se elegendő ahhoz, hogy ténylegesen megértsék a világháborúk borzalmait. Más azonban megtapasztalni a hangos légoltalmi szirénát, a remegő falakat és a bombák becsapódásának hangját. Vannak tehát olyan részei a kiállításnak, amelyek valamilyen szinten érzékenyíteni is hivatottak, és nem csak vizuális és auditív érzékeinket pörgetik a maximumra.

Habár tananyag szintjén nem feltétlen az általam ajánlott korosztályhoz kapcsolhatjuk, történelmi jelentőségét tekintve a hazai folyamatok megértéhez is használhatjuk az 1945–55-ös kiállításrészt, amely a megszállt Bécs időszakáról mesél nekünk. Miután megtapasztalhattuk a világháborús évek nehézségeit, az események folytatásaként Ausztria négy zónára való felosztását követhetjük végig. Persze a kiállítás ezen része elsősorban az osztrák történelmet és felszabadulást hivatott vizsgálni, a megszállási zónák és a háború utáni körülmények általános bemutatása azonban szélesebb értelmezésre ad lehetőséget, és Magyarország, vagy más megszállt országok történelméhez is hasznos alapot nyújthat.

Néhány tényleges pedagógiai szempontot felvillantva azért láthatjuk, hogy a modern módszerek és a speciális effektek ellenére bőven találunk mondanivalót is a múzeum falai között. Természetesen nem csak történelemtanároknak ajánlott ez a program, hiszen akár nyelvi fejlesztésre – több nyelvű audioguide –, akár egy jó élmény megtapasztalására is kiváló lehetőség. Úgy gondolom, ha az említett korosztállyal Bécsben járunk, semmiképp se hagyjuk ki ezt a programpontot. Talán a mi szívünkhöz közelebb állna egy klasszikus bécsi látványosság, egy ’Glühwein’ a Rathausplatzon, vagy egy múzeum, de ne féljünk az újdonságoktól, hiszen ami nekünk egy látványos, vicces élmény, az diákjainknak könnyen az első lépés lehet afelé, hogy ne mint teher gondoljanak a múzeumlátogatásokra, hanem mint egy potenciális jó élményre, amelyet a jövőben is szívesen átélnének.

 

Barta Máté

 

A cikk az Újkor.hu és az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium közötti együttműködés keretében született.

 

(Kiemelt kép: https://www.placepass.com/.)

Ezt olvastad?

2023. március 31-én A szabadság gyermekei címmel immár hetedik alkalommal rendezték meg Szegeden a nagy hagyományokkal bíró Regionális Honismereti –
Támogasson minket