Az olasz király Esztergomban – Egy villámlátogatás kulisszatitkai

A két világháború közötti Magyarországot nemzetközi téren erőteljes elszigeteltség jellemezte, így az államfői látogatások is ritkaságnak számítottak. 1937 májusában azonban először az osztrák államelnök, majd III. Viktor Emánuel tett hivatalos látogatást hazánkban. Az olasz király egy villámlátogatás erejéig felkereste Esztergomot is – jelen írás az uralkodói vizit sajtóvisszhangját, illetve egy fontos háttérszereplő naplóbejegyezéseit elemezve mutatja be az eseményt.

III. Viktor Emánuel olasz király látogatása Budapesten – az uralkodó tiszteletére rendezett katonai díszszemle tribünje, 1937. május 20. (Kép forrása: Fortepan/Horváth József)

III. Viktor Emánuel feleségével, Ilona királynéval és lányával, Mária hercegnővel május 19-én, szerdán érkezett meg a budapesti Keleti pályaudvarra, ahol Horthy Miklós fogadta. Az út – amely a magyar kormányzó 1936 novemberében tett római látogatásának viszonzása volt – szimbolikus jelentőséggel bírt, a két ország közötti szövetség kifejezését szolgálta. A király számára zsúfolt programot állítottak össze, amelyben helyet kaptak a formális elemek mellett a személyes érdeklődésének megfelelő időtöltések is. Az uralkodó szerda délután megkoszorúzta a Hősök emlékművét, majd a rákoskeresztúri katonai temetőben az olasz hősök sírjait. Másnap a Városligetben és a Köröndön katonai díszszemlét és felvonulást tartottak a tiszteletére, amit a palota márványtermében adott díszebéd követett. Délután Gödöllőn sólyomvadászatot rendeztek, majd táncest zárta a napot. Pénteken reggel a király dunai hajózáson vett részt, felkereste a csepeli kikötőt, illetve az aquincumi múzeumot és az amfiteátrumot. Délelőtt a Nemzeti Múzeumot látogatta meg; délután a Várkertben adott kormányzói garden partyn, majd este az Operaház gálaestjén vett részt (Sóti, 2021. 257–258).

III. Viktor Emánuel olasz király budapesti látogatása a Magyar Filmhíradó képsorain (digitálisan felújított változat, forrás: Youtube)

Az esztergomi kirándulásra a látogatás utolsó napján, május 22-én, szombaton reggel került sor. Az eseményről a legrészletesebb beszámolót a katolikus szellemiségű Központi Sajtóvállalat délelőtti lapja, a Nemzeti Újság közölte, ezért a továbbiakban ezt idézem. (Királyi látogatás Esztergomban. Nemzeti Újság, 1937. május 23. 3–4.) A kisvárosban kora reggel még csak a beavatottak tudtak a látogatásról, mert az hirtelen elhatározás eredménye volt, olyannyira, hogy az éppen a fővárosban tartózkodó esztergomi érsek, Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás is csak péntek este kapott róla értesítést. Serédi két bizalmi emberét az éjféli vonattal visszaküldte székhelyére az előkészületek megtételére.

A cikk szerint „Őfelsége váratlan látogatásának érdekes előzménye az volt, hogy Mária hercegnő pénteken délután 2 és 3 óra között autón rangrejtve szűkebb kísérettel Esztergomba rándult, ahol megtekintette a nevezetességeket.” (Nemzeti Újság, 1937. május 23. 3.)

III. Viktor Emánuel olasz uralkodó (Kép forrása: Wikimedia Commons)

Szombat hajnalban rendőrcsapatok érkeztek Esztergomba, amelyek kordont vontak a Várhegy körül. A hír gyorsan terjedt: „csakhamar az egész város tudta, hogy ősi falai közé királyi vendég érkezik”, így kíváncsiskodók tömegei jelentek meg a bazilikánál. Pontosan fél 7-kor megérkezett Budapestről – az olasz kitüntetéseit viselő – hercegprímás, aki bérmakörútját szakította meg az esemény kedvéért. Időközben a bazilika oszlopcsarnokában összegyűltek a székeskáptalan díszruhát viselő tagjai, illetve a helyi előkelőségek, a vármegye fő- és alispánja, a polgármester, a katonai helyőrség, illetve a rendőrség parancsnoka.

A bazilika toronyórája pontosan nyolcat mutatott, amikor begördült a kormányzó nagy, nyitott Maybach túrakocsija. A király polgári ruhában, szürke öltönyben, szürke kalappal érkezett. Kíséretét hadsegédei, illetve Scholtz Andor folyamőrkapitány és Brunswick György alezredes alkotta. Viktor Emánuel gyors léptekkel felsietett a bazilika lépcsőjén. Serédi a hagyományoknak megfelelően átadott neki egy feszületet, amit ő hódolattal megcsókolt, majd keresztet vetett. A hercegprímás olasz nyelvű beszéddel üdvözölte, kiemelte Esztergom történelmi jelentőségét és a katolikus szellemi befolyás erejét: „Róma többezer éves kultúrája mellett Magyarország ezeréves történelméből meríti a mai szomorú időkben vigasztalódását” – mondta. A király közvetlen szavakkal megköszönte az üdvözlést, majd a papnövelde fehérkaringes növendékeinek sorfala között belépett a főhajóba.

„Egy pillanatra imába merült”, majd elgyönyörködött az épület méreteiben. „A hercegprímás kalauzolásával folytatta útját és elsőbben a Bakács-kápolna reneszánszkorbeli alkotásait szemlélte meg, amelyeknek javarésze olasz mesterek műve. Végigsétált a bazilikában és különösen hosszabb időt szentelt Grigoletti hatalmas oltárképének. A bazilikából a kincstárba vezették az uralkodót, ahol szakértő szemmel mélyedt el a régi magyar ötvös mesterek remekeinek szépségeiben s különös érdeklődéssel nézte a Mátyás király-féle kálváriát, amely olasz mestermunka.” Megtekintette az Árpád-kori királyi palotát feltáró ásatásokat, ahol „szemmel láthatóan nagy érdeklődéssel nézte a felszínre került évszázados nagyszerű emlékeket”. (Nemzeti Újság, 1937. május 23. 3.)

Az olasz király Esztergomban – Viktor Emánuel beírja nevét az esztergomi ásatások látogatóinak vendégkönyvébe (Kép forrása: Nemzeti Újság. 1937. május 23. 32.)

A háromnegyedórás körséta után a hercegprímás a legfelső bástyafalra vezette, hogy megmutassa a város és a Kisalföld panorámáját. „A király két karjával rákönyökölt a kőfalra és hosszasan elnézte a Dunát és a túlsó partot…, amely már cseh megszállott terület.” Visszatérőben „az Árpád-házi királyok pazar pompájú palotájának bejárata előtt” aláírta az ásatások vendégkönyvét. Végül rövid látogatást tett a prímási palotában, megtekintette annak termeit és „érdekes helyi vonatkozású történelmi festményeit”, majd szívélyes búcsút vett, és a programhoz híven, pontosan 9 órakor újból autóba szállt. „Esztergom falai alól az inkognitóban távozó olasz uralkodót virágesővel köszöntötte a lakosság. Iskolás gyermekek, leányok és fiúk helyezkedtek el gyorsan az utcák mentén és egetverő evviva és éljen kiáltásokkal búcsúztak a város királyi vendégétől.” (Nemzeti Újság, 1937. május 23. 3–4.)

A kulisszák mögé Esty Miklós világi kamarás naplója enged betekintést. Esty a hercegprímás bizalmas tanácsadója és kamarása, vagyis lényegében protokollfőnöke volt (Sági, 2015. 82–99.). Feljegyzéseiből kiderül, hogy III. Viktor Emánuel esztergomi kirándulása – az újságcikk állításával ellentétben – valójában nem volt teljesen rögtönzött, hiszen Esty már márciusban írt ennek lehetőségéről, igaz, hangsúlyozva, hogy még nincs hivatalos információ a birtokában. Áprilisban arról számolt be a hercegprímásnak, hogy a látogatást a miniszterelnökségen május 10-re tervezik, majd Serédivel „gondosan átbeszélték” az ezzel kapcsolatos problémákat (SZIT Esty, 1937. március 30. 96., április 20. 97.).

A tervek a helyi nyilvánosság számára sem voltak teljesen ismeretlenek, hiszen az Esztergom és Vidéke már március 18-án hírt adott arról az elképzelésről, hogy a királyi pár hajóval Esztergomba utazik az ásatások és a bazilika megtekintésére (Az olasz királyi pár Esztergomba is ellátogat. Esztergom és Vidéke, 1937. március 18. 3.). Igaz, amikor a lap május 20-án vezércikkben köszöntötte a Magyarországra érkező uralkodót, akkor már egyáltalán nem ejtett szót erről (Felséges vendégeink. Esztergom és Vidéke, 1937. május 20. 1.)

Serédi elsőként teljesen váratlanul került kapcsolatba a királyi családdal: május 21-én, pénteken éppen a budapesti Szent István-bazilikában tartandó bérmálásra készült, amikor a királyné és kísérlete váratlanul megérkezett a templomba. Egy Rómában végzett, olaszul jól beszélő káplán körbekalauzolta a vendégeket, majd a szentélybe, a kegyúri padba vezette őket. A misét a királyné térden állva hallgatta végig, majd amikor megkezdődött a – magyar nyelvű – prédikáció, kíséretével együtt, feltűnés nélkül távozott. Bár Esty nem említi, de nyilvánvaló, hogy az elmélyült vallásosság megnyilvánulása, illetve a diszkrét viselkedés igen jó benyomást tett a hercegprímásra és környezetére.

Az olasz király Esztergomban – III. Viktor Emánuel Serédi Jusztinián hercegprímással elhagyja az esztergomi ásatások színhelyét (Kép forrása: Nemzeti Újság. 1937. május 23. 32.)

Serédi másodszor aznap este, az államfői gardenpartyn találkozott az olasz vendégekkel, ahol a kormányzói asztalhoz volt hivatalos. A díszvendégeket Esty szerint „virágággyal barikádozták el” a többiektől, és a két csoport között nem létezett kommunikáció: „senki mással nem beszélnek, sőt tudomást sem vesznek róluk” – írta. A hangulat nem lehetett túl emelkedett a közrendű meghívottak körében: „Miután az ennivaló is kevés, a közönség aránylag hamar távozik” – jegyezte meg.

A hercegprímásnak ezután meg kellett jelennie az Operaház díszelőadásán, ahol az első emeleti első páholyban, Angelo Rotta pápai nuncius mellett kapott helyet. Hubay Jenő Csárdajelenet című balettje hivatalosan este 9 órakor kezdődött, azonban majdnem háromnegyed órás csúszás keletkezett, mivel a díszvendégek késve indultak el az olasz követségen tartott fogadásról. A hercegprímás páholyának váratlan látogatója akadt. Ahogy Esty feljegyezte: „Előadás vége felé Scholtz [Andor] folyamőrkapitány jön be és bizalmas formában közli, hogy a király holnap reggel korán Esztergomba kíván jönni és gondoskodjunk megfelelő kalauzolásról és minden rendelkezésére álljon.” A kapitány határozottan le akarta beszélni Serédit arról, hogy személyesen fogadja a vendéget (ennek okát nemsokára látni fogjuk), és hosszasan vitatkoztak a kérdésről. Végül abban állapodtak meg, hogy az előadás után telefonon még egyszer megbeszélik a részleteket.

Esty szerint mindennek előzménye az volt, hogy „eredetileg tervbe volt véve egy esztergomi és dunai hajóút, de őfelsége a garden partyn azt közölte, hogy itt bizonyos aggályok merültek fel a dunai út biztonsága szempontjából, lévén a cseh határ a másik oldal, belelőhetnek a hajóba, vagy defektus folytán arra a partra sodródhatik a hajó s ennek nem tehetik ki a királyt.” Egy másik részletet szintén rögzített naplójában: „Mária hercegnő, ki rendkívül szabadon mozog, ma délután volt rövid időre Esztergomban. Tegnap meg taxin járkált egyedül a városban, visszajövet nem akarták beengedni a palotába. Szülei sohase tudják, merre van, mert nem mondja be előre. A mi detektívjeink kétségbe is vannak esve miatta, általában mindnyájan alig veszik igénybe a magyar díszkíséretet”. (SZIT Esty, 1937. május 21. 106.)

Az előadás után a hercegprímás budai palotájába ment, ahol jó háromnegyed órát várt az ígért telefonhívásra, miután azonban ez elmaradt, titkárjával hívatta fel Scholz Andort. „Sok duma után [megállapodtak], hogy marad a program változatlan, de egészen inkognitó és Ő Em[inenciájá]t nem szabad fárasztani stb.” Erre a kérésre a titkár – előzetes utasítása alapján – csak annyit válaszolt, az érsekség gondoskodik arról, hogy minden rendelkezésre álljon. (SZIT Esty, 1937. május 21. 106.)

A prímás megtette a szükséges előkészületeket, Esty pedig értesítette a Nemzeti Újság szerkesztőségét, és kérte, hogy küldjenek tudósítót és fényképészt a helyszínre. Ez már éjszaka 1 óra körül történt. Serédi és kísérete reggel 6 órakor, autóval indult útnak. Menet közben mindenhol csendőrjárőröket láttak, Esztergom pedig megérkezésükkor már tele volt a fővárosból hozott rendőrökkel. A király – mindössze két autóból álló – konvoja pontosan 8 órakor érkezett meg a bazilika elé. Miközben zajlott a hivatalos program, Scholz a háttérben neheztelését fejezte ki Estynek, mivel „nem így gondolták” a fogadást – vagyis mellőzni akarták a hivatalos kereteket. Erre a kamarás azt válaszolta: „Ő Em[inenciáj]a úgy érezte, hogy lehetetlen, ha egy uralkodó jön a székhelyére és erről előzetesen tud, ne legyen jelen. Civil hatóságok pedig nem általunk lettek beavizálva [értesítve].

Esty azt is megjegyezte, hogy a Nemzeti Újság részéről maga a főszerkesztő, Tóth László jött tudósítani, fényképészt viszont már nem tudtak keríteni. Amikor III. Viktor Emánuelnek megmutatták a kilátást a tetőn, a hercegprímás diszkréten felhívta a figyelmet a saját palotájára, a király azonban erre egyáltalán nem reagált, ezért Serédi egyenesen megkérdezte: „megtisztelné-e egy percre, hogy megmutathassa azt is”. Az uralkodó erre már igent mondott. (SZIT Esty, 1937. május 22. 107.).

A látogatást követően Serédi és kísérete azonnal visszautazott a fővárosba. Délután a prímás budai palotáját felkereste a külügyminisztérium sajtóosztályának munkatársa az Italia Quotidiano Cattolico című napilap főszerkesztőjével, aki interjút szeretett volna készíteni arról, hogy milyen benyomásokat szerzett III. Viktor Emánuelről. Serédi nem örült a kérésnek: „nem akarja fogadni, értse meg, ő nem nyilatkozhat arról, milyen impressziókat tett rá egy király, s ha tenné is, nem tehetné anélkül, hogy a szöveget akkor ne látná ott is a környezetből valaki előzetesen.” A főszerkesztő kérését ezért udvariasan visszautasították (SZIT Esty, 1937. május 22. 107.).

Az esztergomi kirándulás története tehát azt mutatja, hogy az állami látogatás felelősei – akik a nemzetközi elszigeteltség miatt nyilvánvalóan nem rendelkeztek rutinnal államfői látogatások lebonyolítása terén – nem voltak erősek a szervezésben, viszont ügyesen rögtönöztek. Esztergom feltehetően az ásatások miatt kerülhetett be a programtervbe, hiszen III. Viktor Emánuel komolyan érdeklődött a régészet iránt, azonban a kirándulás lehetőségét – bizonyára a dunai hajózással kapcsolatos biztonsági aggályok miatt – a legutolsó pillanatig lebegtették. Elképzelhető, hogy végül az öntevékeny Mária hercegnő beszélte rá apját a kiruccanásra, aki maga is megnézte Esztergomot, és a látnivalók bizonyára elnyerték tetszését. (Ezt a egyébként a kortárs helyi sajtóban is valószínűnek látták. Lásd: Egyről-másról. Esztergom és Vidéke, 1937. május 30. 2.) A magyar hatóságok igyekeztek – a látogatást lazább keretek között tartani kívánó – király kedvében járni, ezért távolmaradásra kérték a hercegprímást. Serédi azonban mégis ragaszkodott a formaságokhoz, az uralkodó pedig, amint a sajtóból és az Esty-naplóból láthatjuk, rutinosan alkalmazkodott a körülményekhez.

Az események azt is megmutatják, hogy az illetékesek tisztában voltak a sajtó jelentőségével: Esty még az éjszaka közepén is talált módot rá, hogy értesítse a Központi Sajtóvállalatot a másnap reggeli rendezvényről, a hivatásos fényképész hiányát pedig végül amatőr fotók közlésével hidalták át. (Ennek jelentősége a szintén magánjellegű aquincumi látogatással összevetve látszik igazán, hiszen erről egyáltalán nem jelentek meg fényképek a sajtóban – Éder, 2020. 188–189.) Igaz, a filmhíradó forgatócsoportja nem dokumentálta az esztergomi kirándulást, noha az Árpád-kori emlékeket szemlélő olasz király látványának a „kultúrfölény” tudatában élő magyar közvélemény bizonyára jelentős propagandaértéket tulajdonított volna. Talán ez a megfontolás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a filmhíradó alig néhány hónappal később felvételeket készített az esztergomi ásatásokat megszemlélő – igaz, jóval alacsonyabb rangú – külföldi vendégről, a finn kultuszminiszterről.

Klestenitz Tibor

Források és szakirodalom

SZIT Esty = Szent István Társulat Levéltára, Esty Miklós pápai világi kamarás hagyatéka. 2. doboz. Napló, feljegyzések.

 

Az olasz királyi pár Esztergomba is ellátogat. Esztergom és Vidéke, 1937. március 18. 3.

Éder Katalin: Különleges látogatók: III. Viktor Emánuel olasz király és Ilona királyné a Fővárosi Múzeumban – 1937 májusában. Tanulmányok Budapest Múltjából 44. (2020). 185–198.

Egyről-másról. Esztergom és Vidéke, 1937. május 30. 2.

Felséges vendégeink. Esztergom és Vidéke, 1937. május 20. 1.

Királyi látogatás Esztergomban. Nemzeti Újság, 1937. május 23. 3–4.

Sági György: Esty Miklós pápai világi kamarás hagyatékának az MTA–PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport keretein belüli rendezése. Levéltári Szemle, 2015/4. 82–99.

Sóti Lajos: III. Viktor Emánuel olasz király látogatása a Magyar Nemzeti Múzeumban. Tanulmányok Budapest Múltjából 46. (2021). 249–276.

Ezt olvastad?

A valaha készült talán leghitelesebb történelmi sorozat. Ezzel az egy mondattal jellemezhető legjobban a 2001-ben az HBO által bemutatott Az
Támogasson minket