Interaktívan Mindszentyről

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

A kérdés összetett. Vajon lehet-e egy mai fiatal számára a régmúltban élt embert érdekessé tenni, modernizálni? Másik oldalról vajon szabad-e egy – vélhetően – a boldoggá avatás előtt álló személyt „könnyen emészthetővé” tenni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem, amikor kézbe vettem Kovács Gergely okleveles posztulátor és alkotótársa, Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész munkáját.

Az első gondolat, ami eszembe jutott, egy Mindszenty idézet volt. Az 1974-es amerikai útjának egyik állomásán a bíboros így fogalmazott:

„A II. vatikáni zsinat a kisebbségek jogává tette az anyanyelven végzett szentmisét. Tehát amíg magyar misét találunk a közelben, azon vegyen részt mindenki, éspedig gyermekeivel.” (A Lelki Fejedelem szeretet-útja Amerikában. Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974. június 9. 2.)

Ha egy kicsit tovább gondolom és tovább értelmezem Mindszenty szavait, úgy is fogalmazhatok, hogy maga a bíboros hív fel mindenkit arra, hogy kihasználva a magyar nyelvben adódó lehetőségeket, használjunk olyan formát, amely az adott csoportnak, az adott korosztálynak szól. S ez a nyelv és forma a ma fiatalságának egyértelműen az online világ, az interaktivitás.

A kötet a maga 192 oldalával nem hosszú, jól kialakított, tetszetős kiadvány, nagy, néhány esetben még nem publikált képanyaggal. 11 fejezetben, nagy vonalakban veszi sorra Mindszenty életét. Szövegezése egyértelműen a fiataloknak szól, még ha pontosan nincs is meghatározva és konkretizálva, hogy ezen a fiatal korosztályon kiket is értenek a szerzők. A kötetben szereplő tényanyag pontos, követi a „Mindszenty-kánont”, s ezt garantálja szaklektora, Balogh Margit, aki több mint 1500 oldalas Mindszenty-tanulmányával a téma egyik legalaposabb kutatójának tekinthető.

A kiadvány egyedi színfoltja a Mindszentyről szóló irodalomnak, s megmarad annak, ami lenni akar. Egy kötet a fiatalok számára. Pont ezért csak részben kérhetem számon, hogy elég nagy ugrásokkal veszi a Mindszenty-életpályát, sok minden – értelemszerűen talán kicsit túl sok minden is – kimarad belőle. Másik oldalról még így is elég nagyot merít. A szerzők a kötet célját így foglalják össze:

„Mindszenty József bíboros személyiségének mélyebb rétegeit legjobban a serdülőkorú fiatalok értik-érzik át. Ők, ti tudjátok felfedezni azt, ami bő száz év alatt senkinek nem sikerült. Ti megfejthetitek az ő fordulatos életének titkát, szavainak, tetteinek, mosolyának és szigorúságának valódi motivációját.” (7. oldal)

A kötetet sokszor elolvasva, számtalanszor merült fel bennem, vajon egy mai fiatal tényleg meg tudja érteni a bíborost? Egy mai fiatal bele tudja élni magát az ő helyzetébe? Ki lehet egy mai fiatalnak Mindszenty József? Egy régmúlt személy? Valaki, akiről – talán – hallott az iskolában, vagy (jó esetben) a templomban? Esetleg látta a sírját, amikor osztálykirándult Esztergomban, s az altemplomba lementek?

Mindszenty József személyével nagyjából 15–16 évesen találkoztam először, amikor kezembe kerültek emlékiratai. Számos esetben olvastam át, s bizonyos szinten úgy bántam a könyvével, mint Gárdonyi Géza Egri csillagok című kötelező olvasmányával. Érdekelt, de az egész nem fogott meg. Ahogy egyszer, vagy kétszer elolvastam Gárdonyinál Bornemissza Gergely gyerekkorát és fiatalkori kalandjait, számtalanszor csak azt a részt olvastam újra és újra, amikor Egerben a csata folyt. Az volt számomra az izgalmas. Mindszenty emlékirataiban is az Andrássy úti események és a börtönévek érdekeltek. Azt olvastam el, úgy, hogy szinte már kívülről tudtam, hogy (a bíboros interpretálásában, melyet ez a kötet is követ) mi is történt. Inkább az esemény érdekelt, mint az ember. Hiszen abból a korból – koromnál fogva – számos dolgot és tényt nem ismertem, nem ismerhettem, mert nem éltem át. De akár számos szó is új volt számomra. Kis középiskolásként számomra a bíboros nem volt más, mint amit a híres filmben, a Legyetek jók, ha tudtokban láttam. Egy fura ruhában járó, valamiféle pap. Papot meg már láttam. A szenvedései viszont kézzel foghatóak voltak, felháborítottak, elszomorítottak, hogy ilyen is megtörténhetett.

A kötet, melyet kezemben tartok, talán ráérezhetett erre a problémára, mivel Mindszenty életét 1944-ig elég röviden, a bevezetés után gyakorlatilag két fejezetben foglalja össze. S most egy kritikai megjegyzés, amit hiányolok. A kötetben számos szaknyelvi kifejezés olvasható, amelyet egy – a célközönségbe tartozó – érdeklődő nem biztos, hogy ért. Érdemes lett volna egy szószedetben ezeket a szavakat megmagyarázni, pontosítani.

A kötet nagyobbik része a kommunista hatóságok által történt letartóztatás utáni, a haláláig tartó életszakaszt mutatja be. Külön örömteli számomra, hogy komolyabban foglalkozik a máig némiképpen mostohaként kezelt amerikai nagykövetségen töltött esztendőkkel, valamint az emigráns évekkel. Számomra, aki elsődlegesen ezt az időszakot vizsgálom, kissé furcsa volt olvasni az alábbi sorokat: „Az otthoni, még bebörtönzött papok, akikről mindenki elfeledkezett, az ő vatikáni közbenjárásának köszönhették szabadon bocsátásukat.” (135. oldal) Ismerve a bíboros és a vatikáni szervek közötti hideg viszonyt, valamint azt, hogy Mindszenty a magyar állam vezetését nem tartotta legitimnek, ez a megfogalmazás tévesnek tűnik, hiszen tőle mind a két fél elsődlegesen azt várta el, hogy semmiképpen se szóljon bele a magyar állam belső viszonyaiba. Ha fel is hívta a figyelmet a börtönben lévő papokra (hiszen ekkor még többen is voltak ilyenek), kevésbé hiszem, hogy ennek hatására engedték őket szabadon. Szintén kérdéses számomra az a megfogalmazás, miszerint: „A pápa a bíboros személye és áldozatvállalása iránti tiszteletből egészen haláláig nem nevezett ki új esztergomi érseket.” (138. oldal) Az tény, hogy 1974. február 5-i felmentése után (bár ez a dátum a kötetben nem szerepel) Lékai Lászlót csak mint apostoli adminisztrátort nevezték ki az esztergomi főegyházmegye irányítására, de a pápa ilyetén véleménye a kutatók körében vita alatt áll.

Mindszenty emigrációs éveinek csúcspontjait, a világ magyarsága körében tett látogatásokat, a kötet egy negyed oldalban intézi el, pedig kimondva, kimondatlanul ez volt az az időszak, amikor Mindszenty József számos börtönév, illetve belső száműzetés után valójában ki tudott teljesedni mint püspök, s mint lelkipásztor. Ez az időszak kimeríthetetlen téma, s a fiatalok számára, akiket – tapasztalatom alapján – az utazás mint olyan, az új vidékek, új tájak, új emberek felfedezése mindig is izgat, megérdemelt volna bővebb taglalást.

A kötet szerzői a kiadványt így határozták meg:

„Különleges és egyedi ez a kiadvány, mely kifejezetten a számotokra mutatja be az ő hihetetlenül gazdag életútját. Nem szokványos műről van szó, hiszen a képes összeállítás egyben internetes és mobilapplikációs kódokkal, webes elérhetőségekkel ad hozzá a leírtakhoz képeket, filmeket, hanganyagokat és további érdekes tartalmakat. Regiszterekbe foglalva jelenítettük meg a teljes életutat, melynek történelmi íve lefedi az elmúlt évszázadot. Ez a munka tehát a XX. század krónikája is egy kivételes személy nézőpontjából. A szentéletű bíboros élete olyan, mintha egy izgalmas kalandregény részeként tárulna fel az Osztrák Magyar Monarchia, az I. világháború, a Horthy-korszak és a II. világháború, a nyilas terror, a kommunista önkényuralom, az 1956-os szabadságharc, a hidegháború és az enyhülés, a puha diktatúra és a magyar emigráció történelmi panorámája.” (7. oldal)

Alapjában ez a cél sikeresnek mondható. Jó nyelvezettel (a korábban taglalt hiányosságok mellett) egy mai fiatal kezébe adható és adandó, amennyiben érdeklődik Mindszenty személye iránt. S itt az érdeklődés a kulcsszó. A kötet olvasása során nem tudtam eldönteni, hogy vajon mennyire adható oda egy „mezei” fiatalnak, aki talán csak azt a pár sort olvasta Mindszentyről, amely az iskolai tankönyvekben szerepel.

Mégis nyugodtan le tudom írni, hogy ez a kötet kiindulópontnak kifejezetten jó. Akit nem érdekel a 20. század magyar történelme, azt ez a kiadvány sem fogja fellelkesíteni a téma iránt, de aki kicsit szeretne többet tudni, az el tud indulni. A szerzők egy különleges módot találtak a további információk megszerzésére. A könyv – szándékuk szerint – interaktív. Viszont pont ez az interaktivitás, ami kicsit nehézkes. Számos fiataltól kérdeztem meg, hogy vajon használ-e QR kódolvasót, hiszen a legtöbb plusz információt ezen keresztül lehet a kötetben elérni. Legtöbben nem, vagy csak nagyon ritkán használnak ilyet. Javaslom ezért a kötet szerzőinek, hogy gondolkodjanak el azon, hogy egy ún. mobil applikáció keretébe helyezzék át, akár a kötet lényegi tartalmát, akár annak egy részét, s onnan is legyenek elérhetőek a plusz tartalmak. Sokszor lehet azt olvasni, hogy a mai gyerekek, fiatalok nem olvasnak. Ez sajnos tény. Egy erre a kötetre épülő mobil applikációval talán jóval több fiatalt lehet elérni, mint egy könyvvel.

Mindszenty József nem egy könnyű téma. Megérteni személyiségét, megérteni tetteinek mozgatórugóit sokkal összetettebb feladat, a téma kutatói is sokat küszködnek vele. A #Mindszenty – interaktív blogkönyv fiataloknak c. kötetet jó kiindulópontnak tartom, jó próbálkozásnak, noha nem tudom eldönteni, hogy vajon el tudja-e érni a célját. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha fiam, aki most két éves, eléri azt a kort, amikor én először találkoztam Mindszentyvel, kezébe fogom adni ezt a kötetet, s át fogom vele beszélgetni a történteket. Remélem más is így fog tenni. „Sum paratus! – Készen állok!” (143. oldal)

Dudás Róbert Gyula

Kovács Gergely–Kovács Attila Zoltán: #Mindszenty – interaktív blogkönyv fiataloknak. Budapest, Magyarországi Mindszenty Alapítvány,  2020.  192 oldal.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket