Irány a hátország – Háborús Hétköznapok IV.

A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 2018. december 6–7-én immár negyedik alkalommal rendezte meg a Háborús hétköznapok című, első világháborús tudományos konferenciáját.

Pollmann Ferenc és Kovács Vilmos. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

Az első napot házigazdaként, Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka nyitotta meg. Köszöntőbeszédében elmondta, hogy az általa vezetett intézmény az első világháborús centenáriumi megemlékezések sorozatában, az elmúlt öt évben több nemzetközi és hazai tudományos szimpóziumot rendezett meg sikerrel. Ezek közé tartozik a hátország és a front mindennapjaival foglalkozó Háborús hétköznapok konferenciasorozat. Az első világháborúval kapcsolatos tudományos rendezvények szervezése azonban nem áll meg 2018-ban, ahogy az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság működését is meghosszabbították 2020 nyaráig, úgy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum is továbbfolytatja a megemlékezés-sorozatát. A jövő évre nézve az intézmény tervei között több 1918–1919-es témájú kiállítás, kiadvány és konferencia szerepel.

Kurutz Márton. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A délelőtti ülésszak első előadója, Kurutz Márton, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa A magyar film aranykora – 1918 című előadásában a némafilmgyártás hőskorába kalauzolta el hallgatóságát. 1818-ban Magyarországon több mint száz művészfilm készült, többek között Korda Sándor, Janovits Jenő rendezésében és stúdiójában. A filmgyártás nagymértékben függött a német AGFA cégtől, amely a gyártáshoz szükséges nyersanyagnak a megállapodástól eltérően csak töredékét tudta a háború miatt biztosítani. Napjainkban a filmek összegyűjtése, restaurálása, digitalizálása zajlik.

Szoleczky Emese. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

Bartók Béla, az egri Eszterházy Károly Egyetem oktatója egy különös poroszországi segélyakcióról számolt be. 1915 márciusában a mintegy 3000 lakosú kelet-poroszországi település, Gerdauen lakóházainak jó része megsemmisült. A „Kelet-poroszországi segély” elnevezésű szervezet, amely az amúgy fejlett német egyesületi mozgalom egyik képviselője volt, Bécset és Budapestet is bevonta az újjáépítéshez szükséges pénz előteremtésébe. Budapesten az akció a sajtó élcelődését váltotta ki, hiszen a háború miatt idehaza is számtalan, közelebbi céllal, súlyosabb gondok megoldására is lehetett adakozni, ennek ellenére mintegy 40 ezer korona gyűlt össze, melyért a gerdaueinek hálából többek között utcát neveztek el Budapestről. Diószegi György Antal is a jótékonyság témakörében tartotta meg beszámolóját. A negyvenfős pesti görög egyházközség első világháborús tevékenységéről megállapította, hogy a tagok megállták a helyüket a csatatereken, s az itthon maradottak szervezetten vettek részt különböző jótékonysági mozgalmakban. Samu Botond, nemzeti könyvárunk Térképtárának munkatársa az Országos Széchényi Könyvtár első világháborús szöveges plakátjairól tartott előadást. A gyűjtemény mintegy 12 000 darabos, 80–90%-a magyar nyelvű és a hátország mindennapjaira, gondjaira, jótékonysági felhívásaira, eseményeire vonatkozik, de darabjai forrásként használhatók olyan, a háború mindennapjaihoz tartozó események események dokumentálásához is, mint például a katonaszökevények bújtatása, az erdélyi menekültek befogadása, a kisgyermekek ellátása, vagy az uzsora, az árdrágítás elleni fellépés. Továbbra is a jótékonyság témájánál maradva, Szoleczky Emese, a Hadtörténeti Múzeum főmuzeológusa az Auguszta Gyorssegély-alap nagyon sikeres és népszerű budapesti akciójáról, az úgynevezett Auguszta-hajó városnézéssel egybekötött jótékonysági útjairól számolt be. 1915-ben a fővárosiak nagy számban vásároltak jegyet a főhercegnőről elnevezett hajó divatba jött társadalmi programjaira. 1916 végéig heti három alkalommal lehetett részt venni a koncertekkel, süteményezéssel egybekötött sétahajózáson, előre megváltott jegyekkel. A programok bevételeit, a jegyárakból befolyt összegeket a sebesült és rokkant katonák ellátására fordították.

Závodi Szilvia. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A délelőtti szekciót Závodi Szilvia zárta, előadásban szintén az Auguszta Alap egyik jótékonysági akciójával foglakozott. 1914. december 6. és 1915. január 8. között az Alap nagy sikerű babakiállítást rendezett mesedélutánokkal kiegészítve. A babakiállításon kölcsönbe vett játékokat állítottak ki, a délutánokon pedig neves közéleti személyiségek és színészek léptek fel. Az esemény bevételét végül a házasságon kívül született gyermeket támogatására ajánlotta fel a rendezőbizottság.

Pollmann Ferenc. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A délutáni ülésszakot Pollmann Ferenc, a Hadtörténeti Intézet kutatójának jogtörténeti megközelítésű előadása nyitotta. A kiinduló kérdések: mikor kezdődik a háború és mikor végződik (jogi értelemben)? Mit tekinthetünk a háború hivatalos befejező időpontjának? 1918. november 3-át, amikor Magyarország aláírta a fegyverszüneti egyezményt? November 11-ét, amikor Németország számára befejeződött a háború? Vagy november 13-át, a belgrádi konvenció aláírásának időpontját? A kérdés tisztázásához pontosan körül kell határolni a tűzszünet, a fegyverszünet (katonák, hadseregek között megkötött egyezmény) és az előzetes békeszerződés és békeszerződés (politikai terminusok) fogalmát.

Fejér Ingrid az egri Dobó István Vármúzeumból érkezett. Előadásában a noszvaji birtokos, Balassi István huszártiszt családjának történetét, első világháborús „pályafutását” ismertette, melynek lényege, hogy maga az érintett, továbbá családjának és felesége családjának tagjai minden követ megmozgattak, hogy az amúgy valóban nem kifogástalan egészségi állapotú gazdatiszt elkerülje a frontszolgálatot. Az akciósorozat, ami maga is felért egy beadványháborúval a különböző hivatalok, minisztériumok felé, hivatkozva Balassi nélkülözhetetlen szerepére a hadi gazdálkodásban, végül is nagyon sikeres volt, időről időre felmentették a szolgálat alól, mígnem 1916 októberében véglegesen is sikerült megszereznie a mentességet. Kincses Katalin Mária, a Hadtörténeti Intézet munkatársa egy szintén hátországi figura, a történész Szekfű Gyula első világháborús mentalitásáról és gondolkodásáról beszélt. Szekfű Gyula a háború első éveiben saját, személyes háborúját vívta a Száműzött Rákóczi-botrány miatt, valamint megfeneklett bécsi levéltárosi pozíciójának a magyarországi történészköröktől elszigetelő volta miatt. A háború, a tanácsköztársaság alapvetően meghatározta történelemfelfogását, melynek hatására beemelte a marxizmus fogalomkészletét és társadalom-felfogását történeti kutatásaiba, szemléletébe, ami a tanácskormány bukása után szinte azonnal a kategorikus, teljes elutasítás konzervativizmusába fordult.

Vukov Anikó. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

Vukov Anikó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa egy különleges területre kalauzolta el a hallgatóságot: a gyógynövények világába. 1916-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kiadott egy felhívást az országban hasznos, a gyógyításban, sebesültellátásban alkalmazható gyógynövények országos gyűjtőakciójáról. Az akció sikerének, lebonyolításának története még feltárásra vár, most az előadó a gyűjtendő növények, növényi drogok gyógyerejét ismertette.

Prohászka László egy nagyon sikeres, azonban a köztudatból kieső emlékezetpolitikai eseményről számolt be. Szarajevóban a meggyilkolt trónörökös és felesége emlékére 1915-ben egy monumentális emlékműkomplexum pályaművét hirdették meg, melynek nyertese Bory Jenő építészmérnök, festőművész, szobrászművész, nem utolsó sorban első világháborús katona lett. Festői környezetben, gyakorlatilag a merénylet színterén, a Miljacka folyó hídjánál el is készült a statikailag bravúros és nagyon látványos, méltó emlékmű szoborcsoportja, amely az uralkodópárt bronz szoborportréja volt, két darab, egyenként 8 méteres, cseh gránitból faragott oszlop között, rajta címerükkel, valamint egy szép Pietával. Az együtteshez tartozott egy szép kőpad is, szemben a momentummal, valamint egy úttestbe fektetett bronz emléktábla a gyilkosság pontos színhelyén. Az emlékművet 1919 után lebontották, a bronztáblát felszedték, egyedül a pad maradt meg. Az eltávolított emlékmű nagy része most is megvan még, a városban, egy távolabbi helyszínen.

Jakusch Gabriella. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

Jakusch Gabriella, a Hadtörténeti Múzeum igazgató-helyettese a przemyśl-i erődrendszerbe ékelődött, mintegy 40 000 lakosú város háborús mindennapjairól tartott előadást. A lakók sorsa szorosan egybefonódott az erődrendszer katonaságának sorsával: rendkívül súlyos élelmezési problémák, ruházkodási elégtelenség, egyre romló közegészségügyi viszonyok között kellett túlélniük az ostromokat. A mindennapok életében azonban a humánum, a jótékonykodás is felfedezhető, az emberek adakoztak, amíg volt miből, özvegy- és árvaalapot működtetett a város, gyűjtéseket rendeztek a sebesültek gyógyítására, hangversenyeket tartottak, az erőd tábori újságját árulták, melyek bevételei szintén jótékonyságot szolgáltak.

Kaba Eszter, aki a Politikatörténeti Intézetből érkezett, a Magyarországi olasz, szerb és főleg orosz hadifoglyok által elkövetett bűnesetek világát mutatta be. A magyar lakosság utóbbiakhoz viszonyult a legpozitívabban, az orosz hadifoglyokat előszeretettel foglalkoztatták táborokon kívül, dolgoztatták ház körüli és főleg mezőgazdasági munkákban, a korabeli sajtó tanúsága szerint. Ugyanakkor a foglyok és a lakosság szoros, olykor személyes kapcsolata különböző súlyosságú bűnügyekhez is vezetett.

Az első nap programját Szőts Zoltán Oszkár, az MTA BTK TTI munkatársának sajtótörténeti okfejtése zárta. Az előadó megvizsgálta a Századok és a Hadtörténelmi Közlemények első világháborús, 1945 előtt megjelent írásait. Megállapította, hogy a Közleményekben nagyságrendileg több közlemény, tanulmány jelent meg, 175 írás, melyből 53 tanulmány, 105 recenzió volt, a Századokban pedig összesen 50, a témában készült írás látott napvilágot, melyekből összesen csak egy volt tanulmány, 47 pedig recenzió.

Másnap a konferencia a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Színháztermében folytatódott. A megjelenteket Kiss Imre, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója köszöntötte, ismertetve az általa vezetett intézmény első világháborús kiállításait és kiadványait. Az első négy előadás a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum A nagy háború hatása és emlékezete a vidéki kultúrára című pályázatával függött össze. Az első előadást Kloska Tamás történész-muzeológus tartotta, összefoglalta a projekt alapjai és ismertette az eddig elért eredményeket, valamint a jövőbeli terveket. A pályázat alapvető célja az, hogy összegyűjtsék a még fel nem lelt emlékeket, rendszerezzék és értelmezzék azokat. Folyamatban van egy tematikus adatbázis létrehozása, amely a műtárgyak képi ábrázolását és metaadatait tartalmazza és majd 2019 nyarától lesz elérhető a Szabadtéri Néprajzi Múzeum honlapján. Az adatbázisban tárgyi és írott, valamint hangzó anyagokat szándékoznak elhelyezni, illetve az értelmezés segítésére segédanyagokat feltöltenek a tudástárba. Az eddig elért eredményeket kiállításokon, kiadványokban, konferenciákon és múzeumpedagógiai programokon mutatták be.

A második előadásban Faár Tamara a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben megtalálható első világháborús emlékek közül mutatott be párat, illetve ismertette a világégés múzeumi interpretációját, az Élő történelem-programot. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapgondolatához képest az első világháborúval való foglalkozás kibővített tematika. A gyűjteményekben fellelt tárgyi emlékeket elhelyezték az épületek tisztaszobáiba. A már említett „Élő történelem” múzeumpedagógiai program során a korhű viseletbe öltöztetett szereplők három karaktert és három nézőpontot mutatnak be a Nagy Háborúval kapcsolatban.

Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A harmadik referátumban Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese a 2018. nyári Galícia Expresszen töltött tanulmányút szakmai tapasztalatait osztotta a meg a hallgatósággal. Felvázolta, hogy az út során milyen kérdésekre keresték a válaszokat: milyenek lehettek az első világháborús hadszíntéri helyszínek, hogy nézett ki konkrétan a keleti hadszíntér, milyen emlékhelyek, temetők vannak, mit jelentenek most a helyszínek, kik és miért vettek részt az emlékúton, mit tudnak a leszármazottak a családtagjaik első világháborús szerepléseikről, milyen programokon vettek részt és mik voltak az emlékezés és kegyelet személyes megnyilvánulásai.

A negyedik előadó, Nagyné Batári Zsuzsanna Frontkarácsonyok – a háborús ünneplés dimenziói és hatása a paraszti gyakorlatra címmel tartotta meg beszámolóját. Foglalkozott a karácsonyfa eredettörténetével, külön kitért a díszekre és ajándékokra. Visszautalt egy 2014-es időszaki kiállításra, ahol a tárgyközpontú kutatás segítségével karácsonyfákat rekonstruáltak.

Veres Emese-Gyöngyvér, a Magyar Rádió munkatársa az 1916-os román betöréssel kapcsolatos új forrásokról számolt be. Brassó 1916. augusztus 28. és október 8. közötti román megszállásával kapcsolatban levelek, jegyzőkönyvek, parancsok és falragaszok kerültek elő. Az új források elemzésével közelebbi kép nyerhető majd a román betörés mikrotörténetével kapcsolatban.

Kiss Imre. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A Marcali Múzeum történésze, Huszár Mihály Csomós Gergely marcali építőmester első világháborús tevékenységét vázolta fel. A Csomós családi hagyaték a Marcali Múzeumban található. Csomós Gergelyt 1914-be az aradi 33. gyalogezredhez sorozták be, de mivel farkasvakságban szenvedett segédszolgálatra osztották be először a vasúthoz, majd a tábori konyhára, végül a barakképítésekhez. Fennmaradtak feleségéhez és sógorához, ifjabb Sztelek Ferenchez írt levelei. Ifjabb Sztelek Ferenc 1915-ben vonult be a pécsi gyalogezredhez, majd 1916 decemberében a román fronton eltűnt. Csomós Gergely a háború után több helyreállítási munkában vett részt.

Závodi Szilvia és Török Róbert. Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

Hasonlóan a mikrotörténet területén maradva, Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóhelyettese Kőrösi F. Péter nagykőrösi vaskereskedő első világháborús szerepéről tartott előadást. A referáló bemutatta a vaskereskedés történetét az 1865-ös alapítástól. Az 1910-ben Kohnról Kőrösire magyarosított Fülöp Péter szakaszvezetőként vonult be segédszolgálatra. Távolléte alatt valószínűleg felesége vitte tovább az üzletet. A háború után a család visszatért a fűszerkereskedéshez.

A délutáni ülésszak Sopron első világháborús történetével foglalkozott. Első előadóként Osváth Ádám, a Soproni Múzeum történésze Hajas Antalné újsággyűjteménye mutatta be. Hajas Antalné, a Sopron vármegyei alispán felesége volt, fia, Dezső 1914-ben hős halált halt. Fia halála után az anya úgy döntött, hogy gyűjteni kezdi a háborúval kapcsolatos dolgokat. Gyűjteményében háborús lapok, postai levelezőlapok, fényképek, repülőgépről ledobott röplapok, sapka-jelvények, medálok, hadifogoly- és szükségpénzek, plakátok, hadiirodalom és nagyszámban újságkivonatok találhatók. Az újságkivonatokat 37 kötetbe rendezte. Ebben a gyűjteményrészben összesen 193 különböző sajtótermék található 699 példány.

Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A szintén a Soproni Múzeumból érkezett Németh Ildikó Dr. Manninger Vilmossal és a soproni „tüdővész ellen védekező egyesület” 1917-es történetével foglalkozott. Előadásban felvázolta a tbc elleni küzdelem állomásait, majd bemutatta a soproni, helyi kezdeményezést. Létrehozták a Sopron vármegyének és Sopron sz. kir. Városának a tuberkulózis ellen védekező egyesületét, megnyílt a Tüdőgondozó Intézet, majd az Erdei iskola, ahová elsősorban „Sopron városi vagy megyei családok gyermekei, akiknek családfenntartója a háborúban elesett, megsérült vagy megbetegedett, és akik e különleges higiénes nevelésre rászorulnak” kerültek felvételre.

Bolodár Zoltán, a Soproni Múzeum fotó-adattárosa a múzeum fényképei alapján a város háborús mindennapjait vetítette a konferencia részt vevői elé. Az első képeken az 1914 nyarán a várost igazán foglalkoztató árvízről láthattunk képeket, majd arról hogyan reagált a város a háború kitörésére. A bemutatott fotók között hadifoglyokat, katonákat, jótékonysági rendezvényeket láthatott többek között a hallgatóság.

Fotó: Szikits Péter (HM HIM)

A két utolsó előadó a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárából érkezett. Suslik Ádám Sopron vármegye példáján keresztül mutatta be a civil lakosság élelmiszerellátására tett hatósági intézkedések, míg Csekő Ernő A Nagy Háború utolsó hetei Sopronban címmel elsősorban a spanyolnátha tombolásáról beszélt.

A konferencia zárásaként a hallgatóság tagjai kurátori tárlatvezetésen vehettek részt a Fürdőélet a Nagy Háborúban című időszaki kiállításon S. Nagy Anikó és Spekál József vezetésével.

Kincses Katalin Mária – Závodi Szilvia

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket