Jánošík – Hogyan vált Rákóczi katonájából híres szlovák betyár?

Problematikus-e, hogy ha „A” nemzet hősét, akit egyébként „B” nemzet is beemelt a folklórjába, „C” nemzet színésze jeleníti meg a filmvásznon? Konkretizálva a dolgot: zavaró-e az átlag szlovák néző számára, ha Juraj Jánošíkot, a 18. század leghíresebb szlovák betyárját egy cseh-lengyel-szlovák történelmi kalandfilmben egy cseh színész (Václav Jiráček) alakítja?

(Forrás: imdb.com)

Juraj Jánošíkról az elmúlt száz évben majdnem egy tucat film, illetve rajzfilm született (az irodalmi adaptációk nagy számáról nem is beszélve) cseh, szlovák és lengyel nyelven egyaránt. Ezek némelyike filmtörténeti mérföldkő is egyben, hiszen például az 1921-ben az Amerikai Egyesült Államokkal koprodukcióban forgatott Jánošík c. mű az első szlovák nyelvű nagyjátékfilm, az 1954-ben készített Janosik pedig az első lengyel nyelvű animációs film. Élőszereplős nagyjátékfilmből készült egy-egy az 1960-as 1970-es években is, de utána 2009-ig kellett várni egy nagyszabású modern mozira. A végeredmény színvonalát sejteti, hogy az HBO is műsorra tűzte…

Az „igazi” Juraj Jánošíkról igen keveset tudni. Miroslav Nemec szlovák történész 2022-es tanulmányában [Bol Jánošík väznený v kaštieli Vranovo? („Raboskodott-e Jánošík Vranovo kastélyában?”) Historický Časopis, 2022/1.] úgy fogalmazott, hogy noha a köztudatban igen átfogó kép él a betyár életéről, biográfiai adatait primer forrásokkal alátámasztani mégis meglehetősen nehézkes.

Jánošík egy lengyel fametszeten (Forrás: wikipedia)

A hagyomány szerint Jánošík a 17. század utolsó harmadában, feltehetően 1688 körül született Terchován (ma: Szlovákia, Zsolnai kerület, Zsolnai járás – az egykori Trencsén vármegyében). Belépett II. Rákóczi Ferenc seregébe, azonban a trencséni csatavesztés után (1708. augusztus 3.) dezertált, majd nem sokkal később rövid időre besorozták a császári hadseregbe. A biccsei várkastélyban teljesített szolgálatot, amikor megismerkedett az ott fogvatartott Tomáš Uhorčík betyárral, aki a későbbiekben nagy hatást gyakorolt az életére. Miután Jánošík 1710-ben „leszerelt” (a szülei váltották ki a szolgálatból) Uhorčík megkereste és rábeszélte, hogy álljon be a csapatába, sőt vegye át annak „parancsnokságát”. 1711-ben így is tett, amivel kezdetét vette látványos ámde rövid betyárpályafutása; 1712–1713 fordulóján a vármegye hajdúi elfogták, és 1713 márciusában igen brutális módon kivégezték.

(Forrás: imdb.com)

Ezt az életpályát a készítők kissé átírták. A néző nem lát romantikus szegénységben eltelt gyerekkort, vagy azt, hogy a kemény munka hogyan edzi meg a fiatal Jurot, ehelyett a film in medias res 1708 helyett 1711-ben veszi fel a történet fonalát, amikor – az első jelenet előtti kiírást idézve – „…a császári csapatok a felkelők maradékát üldözik”. Az első jelenet a mai szlovák–lengyel határvidék egy meg nem nevezett szakaszán játszódik, ahol Jánošíkot kuruc társaival együtt menetelve a Csínom Palkót énekelve találja a néző. A következő percben azonban a császáriak rajtük ütnek, a csapatot levágják, a túlélőknek pedig – így Juronak is –felajánlják a labanc mundért, amit ő elfogad. Ezen az egy részleten kívül más jelentős változtatás nincs, a film hű marad a hagyományhoz, egészen a végkifejletig.

A majd’ két és fél órás játékidő alatt a néző megértheti (bár itt az indoklás kissé népmesei logikát követ) miért áll a főhős betyárnak, hogyan veszi át Uhorčík csapatát, megismerheti a betyárbanda tagjait, azok hátterét és végül – ahogy azt illik – Jánošík szerelmi életébe is betekintést nyerhet. Vannak ezen kívül jól összeállított tömegjelenetek, kevésbé jól megírt párbeszédek, és ami számomra igen érdekes színfolt volt; rendszeresen kap a néző utalást annak a népies közegnek az elemeire, amiben a történet játszódik. Ez hol egy lengyel népdal, hol pedig egy szlovák siratóének formájában történik.  

(Forrás: dziennikbaltycki.pl)

A film ugyancsak érdekes színfoltja az is, ahogyan a készítők bemutatják – olykor Juro számára is meglepő módon – miként kezd a főhős karaktere önálló életet élni, sőt mesebeli elemekkel színesedni. Ez úgyszintén megfelel a valóságnak, hiszen a betyár alakja halála után igen komoly átalakuláson ment át, és vált már-már mesebeli hőssé. A szlovák mesevilágban/folklórban egyébként mai napig megőrizte ezt a vonását, aki egy történet szerint még az erdei tündérekkel való találkozást is túlélte, sőt jutalmat kapott tőlük. Ez nem kis teljesítmény, lévén a pánszláv mitológiában rendszerint nem egészséges ezekkel a lényekkel találkozni.

Jánošík monumentális emlékműve, Terhely, Szlovákia
(Forrás: wikipedia)

A díszlet, illetve a jelmezek történelmi hűsége nagyjátékfilmhez képest rendben van, bár nem kizárt, hogy e tekintetben inkább a néprajzkutatók véleménye lenne relevánsabb, hiszen a jelenetek döntő többsége az ún. lazak házaiban és annak népies közegében játszódik. (Slov. lázy – hegyvidékre jellemző szórványtelepülés.)

Bátran ajánlom tehát a filmet megtekintésre mindazoknak, akik szeretik a „Robin Hood típusú” történeteket, és akiket érdekel, hogyan képzelnek el a szomszédos országok filmes szakemberei egy történelmi mozit. A cikk elején feltett kérdést meghagyom költőinek – már csak azért is, mert egy átlag mozinézőt sem tudtam megkérdezni. Ami viszont tény: igencsak meglátszik, hogy több ország filmintézete együttesen bocsájtotta rendelkezésre az anyagi hátteret.

Tóth Dominik

Ezt olvastad?

A West Point-i tojáslikőr lázadás

Furcsa dolgokat tud szülni az alkoholtilalom. Közismert, hogy az Egyesült Államokban az 1920-as és ’30-as években nagy mértékben hozzájárult a

X