Jegyben járva a tudománnyal – Bemutatkoztak az SZTE BTK professzorai

A Magyar Tudomány Ünnepét 2003-ban foglalták törvénybe, elismerve ezzel a tudomány kiemelten fontos szerepét. Azóta minden év novemberében országszerte programsorozatok keretében tisztelegnek a tudomány és a tudományos élet előtt. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara (SZTE BTK) idén is csatlakozott e kezdeményezéshez, amelynek keretén belül november 20-án a Kar négy egyetemi tanárának bemutatkozó előadására került sor. Az elhangzott előadásokról összefoglalóját alább olvashatják.

A rendezvényt Víg Éva, az SZTE Professzori Karának tagja és Vajda Zoltán, a Kar dékánhelyettese nyitotta meg, akik köszöntötték a nemrégiben kinevezett professzorokat.

A nyitó előadást Papp Sándor, a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék oktatója tartotta meg, A „Szultánok levelezése” című 16. századi oszmán levélgyűjtemény és magyar vonatkozásai címmel. Referátumának középpontjában Ferídún Ahmed bég által összeállított és 1575-ben III. Murád szultánnak átnyújtott okmánytára állt, amely Musztafa Resid pasa nagyvezír gyűjtésének köszönhetően nyomtatásban csak a 19. század közepén látott napvilágot. A korlátozott példányszámban készült munka azonban ekkor nem került a nagyobb nyilvánosság elé. A történész röviden ismertette azon személyek (Louis Langlés, Joseph von Hammer Purgstall, Vámbéry Ármin, Mükrimin Halil Yinanc, Franz Babinger, Irene Steinherr Beldiceanu, Jan Rypka, Kurt Holter) munkáját, akik a gyűjtemény keletkezésével, értelmezésével és kritikai elemzésével foglalkoztak. Vámbéry Árminról elmondta, hogy 1857-1861 közötti isztambuli tartózkodása idején találkozott a munkával és több, magyar vonatkozású iratot is publikált belőle. Továbbá kitért többek között Báthory István és Bocskai István számára kiadott ahdnámékra is, amelyeket alapos kritikai vizsgálat alá vont. Végül Papp Sándor professzor úr elmondta, hogy a gyűjtemény filológiai vizsgálatát tovább folytatja, és a középkorra vonatkozó iratokat is górcső alá veszi.

III. Murád szultán (Uralkodott: 1574–1595 Kép forrása: Szigethvár.hu)

Másodikként az Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéken oktató Deák Ágnes hosszú évek óta folytatott kutatómunkájának eredményeit közölte a „Nyugalom, biztonság és rend.” Államrendőrségi megfigyelés Magyarországon, 1849-1867 címmel megtartott előadásában. A fő hangsúly az Osztrák Császárságban előforduló államrendőrségi adatgyűjtésre került. Az 1848-49-es események következtében a tömeg politikai tényező lett, és az egész társadalom a megfigyelés célcsoportjává vált. A történész összehasonlította a birodalmi állami rendőrség két korszakának jellegzetességeit, így kitért arra, hogy Alexander Bach belügyminiszter irányítása alatt (1849 nyara – 1852. április) a decentralizáltság volt a jellemző, központi nyilvántartások ekkor még nem készültek. Az információszolgáltatás a közigazgatási hatóság kötelezettsége volt, ugyanakkor a belügyminiszter közvetlen levelezői, önkéntes jelentők és az utazó ügynökök is szép számmal küldték meg jelentéseiket a közhangulatról, esetleges botrányokról. A második korszak a Legfelső Rendőri Hatóság létrehozásától (1852) számítható. Ennek a csendőrség főparancsnoka, Johan Kempen von Fichtenstamm lett a vezetője, aki a birodalmi centralizáció jegyében három alkalommal is központi összeírások elkészítését rendelte el. Deák Ágnes előadásában több érdekes adattal is szolgált, például ismertette, hogy az 1853-as összeírás alapján mintegy 93 főre tehető a magyar korona országaiban a fizetett informátorok hálózata. Referátuma végén utalt a rendőrügynökök néhány vonására, amely szerint többségük 30 éven felüli férfi volt, és túlnyomóan katolikus és izraelita vallásúak.

Alexander Bach (1813-1893 Kép forrása: ZalaOnline)

A továbbiakban Koszta László, a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék oktatójának Kelet-Magyarország egyházi igazgatásának kialakulása a 11. században című bemutatkozó előadását hallhattuk. Ebben az Erdélyi püspökség kialakulásáról és annak problematikájáról beszélt. Elsősorban a 11. és 12. századi források figyelembe vételével és a korabeli cseh, lengyel, angol és hispániai példákkal ütköztetve fogalmazta meg nézeteit a kutató. Az Erdélyi püspökség kialakulása kapcsán az egyik fő problémát az alapítás időpontja jelenti. A történész az alapítás idejét 1003-ra datálta, amit alátámaszt mind a patrocínium (Szent Mihály) megválasztása, mind pedig az, hogy a krisztianizáció egy katonai akció (az erdélyi Gyula legyőzése 1003-ban) keretén belül történt. Ezek a jellemzők a magyar egyházmegyék kialakulásának első szakaszába (997-1003) illenek. A másik problémát a püspökség elnevezése jelenti, ugyanis az nem azt a települést jelöli, ahol működött (mint például Győr vagy Veszprém esetében), hanem egy tájegységet. Ennek magyarázata, hogy a központ az alapításkor még nem épült ki, így csak Erdélyt felügyelő, missziós tevékenységet folytatott.

Péter erdélyi püspök pecsétje (1299. Kép forrása: MNL OL DL–DF adatbázis DL 2216. 11. pecsét.)

A rendezvényt a Kulturális Örökség és Humán Informatikai Tanszéken oktató Monok István előadása zárta. A humanizmus jellegzetességei a Magyar Királyságban és Erdélyben című előadásában kiemelte, hogy Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a kulturális intézményrendszer hasonlóvá vált, mint a nyugati részeken. Mátyás király korában mind a megfelelő anyagi állapot, mind pedig a nagyszámú értelmiségi rokonság Itáliából történő betelepülése hozzájárult az intézményrendszer sűrűsödéséhez. A kutató a továbbiakban foglalkozott a Hungaria-fogalom 16-17. századi értelmezésével, példákat hozva arra, ki hogyan hívta magát külföldön. Referátuma végén Erdély vonatkozásában röviden szólt Johannes Honterusról és Szántó (Arator) Istvánról.

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából megszervezett rendezvény kiváló alkalom volt arra, hogy a négy rendkívül felkészült professzor érdekes előadások keretén belül bemutassa új kutatási eredményeit a hallgatóság előtt.

 

Ezt olvastad?

2014-et írunk, mikor is a lengyel 11bit Studios kiadta az eddigi legfajsúlyosabb játékát, a „This War of Mine-t”. A stúdió