A „Jerryk” és „Tommyk” küzdelme – harc Észak-Nyugat-Európában 1944-1945

David Render és Stuart Tootal koprodukciója nehezen illeszthető be a hagyományos történeti munkák és monográfiák közé. Műfaját tekintve történelmi visszaemlékezés, elbeszélő stílusú emlékirat. A szerző – David Render – fiatalabb katonatársa közreműködésével veti papírra emlékeit a második világháborúban vele történtekről. A tisztánlátás kedvéért: Tootal nem szolgált katonaként akkoriban, ám egykori katonaként ezredesi rangig vitte a brit hadseregben, szolgált az észak-írországi zavargások idején és az Öböl-háborúban. Számos visszaemlékezést írt háborús élményeiről, bevetéseiről, több világháborús veteránnal készített interjút, bejárta egykori csatáiknak színhelyeit. Így történt ez David Render esetében is, így született meg ez a rendkívül izgalmas kötet.

David Render: Tankcsaták a nyugati fronton. Egy harckocsiszakasz parancsnok háborúja 1944-1945, Stuart Tootal közreműködésével, Jaffa Kiadó, Budapest, 2019, 271 oldal.

Render 1944-ben egy volt a rengeteg tiszti tartalékos közül. 19 éves volt, bátyja ekkor már a seregben szolgált. A kötet elején betekintést kapunk a brit hadsereg kiképzési módszereibe, illetve a szerző családi hátteréről is kapunk némi ízelítőt. A kötet egészét nézve kétségkívül ez a legkevésbé érdekfeszítő rész (már ha lehet egyáltalán ezzel vádolni a szerzőt, hogy unalmas, amit ír), a leírtak érdekes képet festenek a brit hadsereg szokásairól, mentalitásáról, és kétségkívül remekül átadják azt a hangulatot, amely a kiképzőtáborokban uralkodott akkoriban. Megtudhatjuk, hogy Sir Render miért választotta a harckocsizókat, hogy a kiképzőtisztek mindent elkövettek annak érdekében, hogy az újoncok valós háborús körülmények között érezzék magukat, és azt is, hogy Őfelsége hadigépezetének nem erőssége az újonc tisztjeinek részletes tájékoztatása. Főhősünket ugyanis egyik pillanatról a másikra, nem sokkal tisztté avatása után, anélkül vezényelték át a kontinentális Európába , hogy bármi fogalma is lett volna arról, hová megy. Újonc tisztként egyből a „mélyvízbe” dobták, emberek irányítását bízták rá, egyéb utasítás nélkül. Ennek átélése is rendkívül érdekes adalék egy huszadik életévét még be sem töltött fiatal tiszt történetéhez. A kötet tartalmát böngészve ugyanakkor feltűnhet, hogy a kiképzésről a második fejezetben van szó, az elsőben a partraszállásról kapunk részletes tájékoztatást. A fejezetet olvasva semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy Render részt vett a D-napon, azonban az utolsó mondatokból kiderül, hogy ez nem így történt: csak a D+2. napon, június 8-án kelt át Franciaországba. Érdekes írói húzás feltételezések alapján megírni visszaemlékezéseinek egy részletét, azonban a későbbiekben bajtársaitól annyi információt kaphatott, amelyek alapján részletes és hiteles információkat adhat a normandiai partraszállásról, az Overlord hadművelet első napjáról. A partraszállásról adott tudósítás magával ragadó és valósághű, akárcsak a többi, ahol David Render ténylegesen jelen volt. Megtudhatjuk, hogy mit élhettek át azok a katonák, akik a D-napon szembenéztek a német géppuskákkal, a viharos tengerrel, Hitler és Rommel Atlanti-falával.

David Render és egy M4 Sherman (Kép forrása)

A harmadik fejezettől kezdve Render lineárisan, időben előre haladva tudósít bennünket az eseményekről. Amikor hajója Portsmouthból kifutott, akkor realizálódott benne, hogy hová is tart, hogy megnyílt Európában a második front, amelytől a szövetségesek a Harmadik Birodalom gyors összeomlását várták. A szerző elbeszéléséből kiderül, hogy milyen viszontagságokat kellett átélnie az átkelés és a partraszállás közben, ami anélkül is komoly nehézségeket okozott harckocsizóként, hogy az ellenség tűz alá vette volna őket. Az elképesztően izgalmas leírás a háború minden kis részletébe betekintést enged az olvasónak. Feltárul előttünk a szövetséges haderő működésének és hadigépezetének minden részlete, előnyeivel és hátrányaival együtt.

T56 típusú fém lánctalpas brit M4 Sherman (Kép forrása: Wikipedia)

Sikeres landolása után David Render ott állt Normandia homokos tengerpartján alakulat és bármiféle további utasítás nélkül. Embereinek megtalálása után Render hadnagyként, egy szakasz (összesen négy) M4 Sherman felett parancsolva kezdte meg szolgálatát a második világháborúban. Elődje német mesterlövész áldozata lett, így neki sem jósoltak hosszú élettartamot Normandiában. Fiatal, tapasztalatlan tisztként csöppent a háború borzalmaiba. Visszaemlékezései alapján érdekes megfigyelni a brit hadseregen belül uralkodó állapotokat, a bizalmatlanságot, a morált, a tisztekkel szembeni engedetlenséget. További érdekes dolgokat tudunk meg a nottinghamshire-i „szlengről”, illetve az ottani emberek jelleméről.

Az Omaha-part délután (Kép forrása: Wikipedia)

A következő öt fejezet a normandiai harcokról szól. Betekintést kapunk a harckocsi- hadviselés rejtelmeibe, a normandiai sövényvidék kesze-kusza labirintusaiba, a németekkel való harc nehézségeibe, egy zászlóaljnyi brit gyalogos tüzérségi tűz előli megfutamodásába, a Wermacht lassú és nehézkes kiűzésébe Észak-Franciaországból. Megtudhatjuk, hogy a Sherman sebességváltó háza kártyapartik helyszíne lehet akár ütközet közben is, a lőszeres ládák pedig a francia civilektől kapott csirkék lakhelyei lehetnek a kétségkívül praktikusan megtervezett Shermanben. A szerző stílusának köszönhetően szinte ott érezhetjük magunkat egy ilyen tank lövegtornyának tetején. Az ütközetek leírása, a harckocsi kezelésének, karbantartásának, a fegyvereknek, a katona napjának, apró örömeinek, nehézségeinek, étkezési szokásainak apró részletekig menő taglalása elképesztően magával tudják ragadni a könyv olvasóját. Részletes ismertetést kapunk a harcoló felek fegyverzetéről, a harckocsikról, a Tigerről, a Pantherről, a német fegyverek minőségi fölényéről, a brit fegyverek elmaradottságáról.

Az M4A4 szerkezeti rajza (Kép forrása: Wikipedia)

 A sövényvidéki harc után a szövetséges csapatok előrenyomulása felgyorsult, Render ezrede Belgium felé vette az irányt. Érdekes megfigyelni, hogy mivel ütik el az időt a harckocsizók az eseménytelen, menetben eltöltött napokon. Belgium és Brüsszel felszabadítása közben először tapasztalhatják meg a felszabadított lakosság háláját. A szerző mindezt a kellő részletességgel és az elmaradhatatlan angol humorral közli. Belgium gyors felszabadítása után azonban Hollandiáé már nem ment ilyen könnyen, ráadásul meg kellett küzdeniük a beköszöntő őszi esőzésekkel és a holland Poldervidék harckocsihadviselésre tökéletesen alkalmatlan mocsaras, sáros terepével. A szövetségesek ekkor már a német határ közvetlen közelében voltak, előrehaladásuk lelassult Hollandia sarában. A katonáknak meg kellett küzdeniük az időjárással, az egyre elkeseredettebben küzdő németekkel, a lelki és fizikai fáradtság egyre súlyosbodó tüneteivel. A szerző elveszíti századbeli legjobb barátját, harckocsiszemélyzetének egyik tagját, századparancsnokát és harckocsiját is, ami sértetlenül hozta el őket Normandiától a Rajnáig. Szerzett viszont egy hűséges barátot Fritz, a németjuhász személyében, aki ütközet közben is békésen tudott szunyókálni a tankban.  

Brit Sherman Firefly harckocsi valahol Normandiában. A szövetséges páncéloserőknek a hídfőből való kitörés után, egy újabb ellenséggel is szembe kellett nézniük. Ez nem volt más mint a normandiai „bokázs” (bocage, francia szó, jelentése: sövényes), amely ideális tereppé vált a németek lesállásos rajtaütéseihez (Kép forrása: Wikipedia)

A kötet végén betekintést nyerünk a háború legvégének németországi harcaiba, a tavaszi Rajnán való átkelésbe és a haldokló Harmadik Birodalom belseje felé való menetelésbe. Érdemes megfigyelni a német lakosság viszonyát a megszálló szövetséges katonákhoz.David Rendert és szakaszát Bréma és Bremerhaven között érte a német kapituláció híre 1945 májusában. Ezután szó esik még a háború utáni németországi és egyiptomi szolgálatáról, a találkozásról a Vörös Hadsereggel, a hazatérésről, a háború utáni életről, a veterántalálkozókról.

David Render és Stuart Tootal könyve rengeteget tesz hozzá a normandiai partraszállásról illetve az egész nyugati frontról alkotott tudásunkhoz, hiszen első kézből kapunk információkat egy olyan embertől, aki átélte a harcokat. Belülről élhetjük át a hadműveleteket, elképesztően részletes leírást kaphatunk a fegyverekről, harckocsikról, magáról a hadviselésről, a háborús mindennapokról, a katonák lelkivilágáról, a háború minden kis részletéről. A könyvet nem csak azok számára tudom ajánlani, akik hozzám hasonlóan régóta érdeklődnek a második világháború nyugati frontjának küzdelmei vagy a hadtörténelem, esetleg általában a történelem iránt, hanem azoknak is, akik csak egy jó, érdekes történetet akarnak olvasni, amely ráadásul még meg is történt több mint 75 évvel ezelőtt. A kötet élményéből és értékéből semmit nem von le, de úgy érzem meg kell említenem: a képek azért hiányoztak…

Farkas Balázs

Ezt olvastad?

Nagyon sok embert érdekel az, hogy hogyan tölthette utolsó napját egy-egy híres ember. Még izgalmasabbá teszi a történetet, ha ez