Jókai Mór cigánybárója rajzfilmen – Szaffi

Szaffi, a cigánylány (valójában előkelő születésű oszmán hölgy) történetét szinte mindenki ismeri Magyarországon. A 18. század elején dúló török háború (1716–1718) idején, 1716-ban Savoyai Jenő herceg, császári tábornok megostromolja az oszmán hatalom utolsó erősségét, Temesvárt. Az utolsó temesvári pasa és barátja, a magyar nemesúr, Botsinkay Gáspár gyermekeikkel együtt menekülnek. A víz elragadja Ahmed pasa kislányát, Szófiát, akit a jóságos cigányasszony, Cafrinka nevel fel, és saját fekete cicája után elnevezi Szaffinak.

(Forrás: vitrinfotok.blogspot.com)

Közben Botsinkay Gáspár meghal, és fia, Jónás egyedül marad a nagy Törökországban. Cigányok veszik magukhoz a fiút. Élve a Habsburg uralkodó kegyelmével, a bujdosó Botsinkay hazatér, és találkozik Cafrinkával meg Szaffival, ám ekkor még nem veszi észre a lány vonzódását, sőt boszorkánysággal magyarázza, hogy Cafrinka hívására, a Szaffi névre hol a lány, hol egy fekete macska jelenik meg. Egy balul sikerült lánykérés és némi küzdelem után az ifjú nemcsak a temesvári pasa kincsét leli meg, hanem megtalálja az igaz szerelmet is a cigánylányként nevelt Szófia oldalán. Felépítteti romjaiból apja kastélyát, és letelepíti a vándorcigány karavánt. Két ellensége – a gonosz kormányzó, Feuerstein lovag, és álnok segítője, Puzzola – pedig megbűnhődik.

A cigánybáró című 1885-ös kisregény nem tartozik Jókai Mór leghíresebb művei közé, de a kisregény alapján 1985-ben bemutatott Szaffi alighanem egyike a legnépszerűbb magyar animációs filmeknek. Már a rajzfilm megszületésének története is mesébe illő. Egy Dargay Bertalan nevű magyar közkatona megszökött az orosz hadifogságból az első világháború idején. Étlen-szomjan bandukolt az ismeretlen és barátságtalan országban.

Cigányzenészek (Forrás: coub.com)

Szerencséjére kozákok helyett vándorcigányok akadtak a kimerült szökevényre. Nagy Katalin cárnő óta Oroszországban a cigányok szabadon mozoghattak, és ahogyan Magyarországon, a cigány zenekarok ott is hozzátartoztak az elit által rendezett mulatságokhoz. Ennek eredete a napóleoni és orosz-török háborúk idejére nyúlik vissza. 1812-ben Oroszország megszállta a vegyes lakosú, így moldávok, románok, oroszok, ukránok és tatárok mellett cigányok által is tömegesen lakott Besszarábiát. Az anekdota szerint az orosz tisztek szívesebben muzsikáltattak a helyi cigány zenekarokkal a saját katonazenekar helyett, és ezt a szokást megőrizték békeidőben is. Ebből fakadóan a társadalomban elfoglalt periférikus helyzetük ellenére, az orosz elit által védetten a cigányok nagyobb mértékben megőrizhették függetlenségüket, mint a két kontinensnyi birodalom más nemzetiségei.

Dargay csatlakozott a karavánhoz, igaz, nem egy szép cigánylány fekete szeméért, mint Puskin és Prosper Mérimée hősei, Aljeko és Don José, hanem azért, hogy hazajusson Magyarországra. Mikor a karaván más útirányt vett, elvált megmentőitől, és egyedül folytatta az utat Magyarország felé. Dargay Bertalan fia, Dargay Attila 1927-ben született. Így joggal mondhatjuk, hogy ha annak idején a cigánykaraván nem talál rá a szerencsétlen magyar katonára, akkor nem születnek meg olyan alkotások, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja, az Erdei sportverseny, A telhetetlen méhecske, a Dióbél királyfi, a Gusztáv-történetek, a Lúdas Matyi, a Vuk, Az erdő kapitánya vagy a Vili, a veréb – és nincs a Szaffi sem.

Dargay Attila (Forrás: wmn.hu)

Mielőtt rátérnénk a Szaffi történetére, érdemes röviden felvázolni Dargay Attila pályáját. A 2009-ben elhunyt Balázs Béla-díjas alkotóművész az 1871-ben alapított Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem elődintézményében. A politikai küzdelmek nem hagyták érintetlenül a pályáját: 1948-ban, a lopakodó sztálinizmusból fakadóan eltávolították az intézményből. 1951-től a Nemzeti Színháznál dolgozott díszletfestőként. A korban meginduló rajzfilmgyártás karolta fel, fázisrajzolóként és tervezőként részt vett az ötvenes évek olyan rövidfilmjeinek elkészítésében, mint A kiskakas gyémánt félkrajcárja vagy A két bors ökröcske. Emellett emlékezetesek reklámfilmjei, mint a Varázsfurulyás, az Elektromos háztartás vagy a Túlokos Domokos. Végül a Pannónia Filmstúdiónál helyezkedett el rajzfilmrendezőként 1959-ben. Az 1960-as években Gusztáv, a kerekded, bájos kisemberfigura tette ismertté Dargay nevét. A Gusztáv-sorozatot újabbak követték, mint a Csukás István történetéből forgatott Pom Pom meséi. Az 1970-es években kezdte forgatni az egész estés filmeket, amelyek közül talán a Lúdas Matyi és a Vuk a két legismertebb, de a Szaffi is méltán vívta ki a közönség és a kritikusok elismerését. A Dargay-rajzfilmek alakjai jól felismerhetőek a lágy, bájos figurákról.

A Szaffi nem követi hűen a Jókai-kisregényt, és meg kell mondani, szerencsére. Az eredeti alkotás sötétebb színekkel ábrázolja a 18. századi Magyarországot, például Cafrinkát, a jóságos cigányasszonyt megégetik boszorkányság vádjával. Hangulatában a Dargay-film közelebb áll ifjabb Johann Strauss osztrák zeneszerző A cigánybáró című három felvonásos operettjéhez, bár természetesen tartalmában akadnak változások a Strauss-műhöz képest (pl. a szerb sertéskereskedő meg a politikai háttér kisebb szerepet kap). Nem véletlen, hogy a rajzfilm zenéjét Daróci Bárdos Tamás a Strauss-operett melódiái alapján írta meg.

A cigánybáró operett plakátja (Forrás: wikipedia)

Liszt Ferenc biztatta a Budapesten járt Strauss-t, hogy írjon magyar tárgyú művet. Magyarország abban az időben úgy élt az osztrák közvélemény fejében, mint egy vad, pusztai ország, amely tele van betyárral, csikóssal, menyecskével és cigánnyal. Ez a leegyszerűsített, egzotikus ország– és nemzetkép, amellyel a magyar kultúrpolitika máig küzd, némileg ellentétje volt a német és osztrák Heimatkunst (szülőföld-művészet) németség-képének: míg abban az alpesi, különösen tiroli és bajor paraszt a saját nemzeti kultúra hordozója, addig az egzotikus magyarságképben az alföldi csikós és betyár, sőt a cigány jelentette az igazi magyart.

Mikor játszódjon a történet? Kézenfekvő volt, hogy a főhős kötődjön a Habsburg-ellenes, kuruc mozgalomhoz. Ahogyan az osztrák-németek számára a Napóleon-ellenes és bajorellenes 1809-es tiroli felkelés, a magyaroknak a kuruc mozgalom jelentette azt a történelmi eseményt, amely felvillantotta az idegen megszállók elleni harc hősiességét és a bukás tragikumát. Jókai A cigánybáró című kisregénye ugyan évtizedekkel később játszódott, mint a Rákóczi-szabadságharc, de a hazatérő Botsinkay Jónás (az operettben Barinkay Sándor) sorsa egy a török földön emigrációban élő magyarok sorsával. Az 1885-ös magyar közönség idős generációjának ismerős volt a bujdosókért való aggódás, hiszen nem volt még távol 1849… Botsinkay apja, Gáspár török szolgálatban állt, mint nem egy tiszt az 1848–49-es honvédseregből. Mégis, a Habsburg-uralkodó, Mária Terézia megkegyelmez a bujdosásból hazatérő, magát cigánybárónak kiadó magyar úrfinak, aki bandériumot szervez, és huszárjai élén, mint hős tér haza az osztrák örökösödési háborúból. Mária Terézia pedig kegyesen egymás felé tereli az utolsó temesvári pasa lányának és a magyar úrfinak a szívét. Így a mű, rebellis-párti felütése ellenére, mégis a kiegyezés dicsőségét zengte.

Karakterrajzok (Forrás: filmkultura.hu)

A Szaffi című rajzfilm elsősorban a Botsinkay Jónás és az utolsó temesvári pasa lánya, Szófia közötti szerelemre helyezte a hangsúlyt. A rajzfilm jellemzője – miként az összes Dargay-alkotásé – a finom humor, a jelenkorra történő utalások, amelyek segítenek oldani a feszültséget. A török és osztrák katonák rajzolt alakja kedves, bájos, nyoma sincs az erőszaknak. A konfliktust helyzetkomikummal oldja fel az a jelenet, amikor a török katona, aki addig bőszen öntötte a vizet az ostromló császáriak fejére, jelezve megadását a túlerő előtt, a saját fejére önti az utolsó hordó tartalmát. Közben azt mondja, utalva a jelenkori német-török (vendégmunkás) viszonyra „Nichts deutsch, nur ein Gastarbeiter” (nem német, csak egy vendégmunkás vagyok). Egy másik török katona az ágyúból dugja ki a botra kötött fehér zászlót. A film karikírozza az újgazdagok felszínes előkelősködését, amikor a megtollasodott szerb sertéskereskedő, Loncsár affektáló lánya egy rossz mozdulatért leüti a szobalányát, vagy éppen abban a jelenetben, amikor mutatják Loncsár rikító rózsaszínűre festett, malacfejet ábrázoló palotáját.

Menyus (Forrás: filmkultura.hu)

A Jókai-történetben és a rajzfilmben összesen hat nemzetiség képviselői jelennek meg: magyarok, törökök, cigányok, németek, olaszok és szerbek. A Temesköz egyike volt az ország etnikailag legszínesebb tájának, aminek oka az, hogy a török kiűzése után a bécsi udvar tömegesen telepítette le a munkaerőt. Leginkább katolikus németeket (svábokat) hívtak, de bőven akadtak szerbek is. A németek ábrázolásán érződik az osztrák katonai bürokratizmus és drill gúnyolása, mind a regényben, mind a rajzfilmben. Az osztrák katonák mintha a Tenkes kapitányából léptek volna ki, mindössze Örsi Ferenc filmregénye labancainak rosszindulata nélkül. Jellemző, hogy Botsinkay, és később Puzzola is lóvá tesz aranypénzzel egy császári katonát.

A török már baráttá szelídült, párhuzamosan a Habsburg-hatalom előretörésével. Míg a regényben a szerbek kapják a legtöbb kritikát, a rajzfilm kedvesebben ábrázolja az újgazdag Loncsárt és környezetét. Hagyományosan a magyarok szerették gúnyolni a szerbeket afféle sertéstenyésztő népként (miközben a szerb határőr állandó félelem tárgya a reformkori magyar közgondolkodásban, hiszen az elvileg a török ellen létrehozott déli Határőrvidék egy Bécs által a magyar nemesség hátában tartott tőr volt). Loncsár foglalkozása, bumfordi modora és palotájának külseje arra a sztereotípiára épít, ami megnyilvánult egyrészt a magyarok részéről a szerb parasztpolgárokkal, másrészt a nemesség részéről a kutyabőrt (nemesi levél, címeres levél) frissen szerzett újnemesekkel szemben.

Loncsárék (Forrás: vitrinfotok.blogspot.com)

A cigányok ábrázolása rokonszenves. Ahogy számos regényéből kitűnik a liberális kisnemes Jókai az esetek többségében megértéssel viszonyult a cigánysághoz és a nem magyar népek parasztságához is. Míg Nyugat-Európában a kora újkor hajnalán az államok hozzáállása megkeményedett a cigánysággal szemben, és törvények, rendeletek sora született ellenük, kiűzéssel, gályára hurcolással, korbácsolással, jobb esetben a hadseregbe való besorozással (az állandó utánpótlás megoldására) fenyegetőzve, addig az Oszmán Birodalom elitje nem foglalkozott velük. Abban azonban nem volt különbség Nyugat-Európa és az Oszmán Birodalom között, hogy cigányságot egy tömegként kezelték, nem téve különbséget az egyes csoportok között. Az államhatalom és a többségi társadalom számára arctalan, és idegenkedéssel kezelt tömeg periféria-helyzetéből egészen a 20. századig csak néhány foglalkozás jelentette a kitörés, akár az elitbe emelkedés lehetőségét. Jellemzően a művészvilág és szórakoztatás volt az egyik út (pl. Bihari János, Sáray József, Tío Luis el de la Juliana, az andalúz flamenco tánc játékosai), a másik a katonaság (a magyar hajdúkapitány Lippai Balázs, a skóciai Billy Marshall, Orániai Vilmos angol király katonája), a harmadik pedig az egyházi pálya.

Feuerstein (Forrás: vitrinfotok.blogspot.com)

Tekintettel arra, hogy az Oszmán Birodalom területén élt cigányok többsége keresztény volt, rájuk a keresztény társadalmak törvényei vonatkoztak, az oszmánok egészen addig érdektelenek voltak irányukban, amíg más keresztény népességhez hasonlóan megfizették az adót. Olykor ebben is akadtak túlzások: Evlia Cselebi történetíró azzal karikírozta a Magyarország feletti uralmat elvesztő, csak vadászattal törődő IV. Mehmed szultán pénzsóvárságát, hogy az uralkodó még a halott cigányokra is adót vetett ki. III. Murád szultán unokájának 1582-es körülmetélési ünnepségén cigány zenészek, medvetáncoltatók, táncosok léptek fel. A vándorcigányok kihasználták az előnyét annak, hogy a birodalom biztosítja a padisah minden alattvalója részére a teljes mozgásszabadságot, így nem mesebeli fikció, hogy a fiatal Botsinkay karavánja Isztambulból a Temesköz határáig békésen elmehetett.

A Temesköz mocsaras tája igen hírhedtnek számított Bécsben és Budán, és a vidékkel kapcsolatos sztereotípiaként élt, hogy nagy számban fordulnak elő törvényen kívüliek és vándorcigányok. A Bécsből kiküldött kormányzó, Claudius Florimund Mercy gróf erélyes működése alatt azonban a táj megszelídült: a kanyargó patakok és törvényen kívülieknek menedéket adó mocsarak helyét elfoglalták a sváb földművesek szántóföldjei és faültetvényei. Csatornákkal és törvényekkel, falvakkal és kisvárosokkal sikerült ésszerű keretek közé szorítani a természet és az ember szeszélyeit, szenvedélyeit. Jókai idejében ez a táj, új nevén a Bánát már éppenséggel az iparosodó Temesvárról híres, nem a vadromantikáról, de Jókai regénye – és a belőle készült rajzfilm – segített lélekben megőrizni az egyik utolsó, civilizáció által érintetlen magyarországi paradicsomként a Temesköz emlékét.

Paár Ádám

Ezt olvastad?

Tojásvadászat a Föld köldökén. Nem húsvéti cikk

A végtelen óceán „sivatagjában” fekszik egy sziget, mindentől elzárva. Az elpusztult civilizáció helyén talált életmód, kőszobrok és az őslakók kapcsán

X