Jókai regénye a filmvásznon – A névtelen vár minisorozat

Ki ne hallotta volna Louis Vavel de Versay, vagy magyarosan Vavel Lajos nevét? És ki ne hallott volna Marie-ról, a magyar földön bujkáló francia királylányról, és Themire-ről, a francia császári titkosszolgálat által Vavel és pártfogoltja után küldött kémnőről? Mindhárman főhősei Jókai Mór 1877-ben írott A névtelen vár című regényének, amelyből 1981-ben Zsurzs Éva forgatott filmsorozatot.

A regényben és a filmben két téma kapcsolódik össze. Egyrészt egy Jókai szívének családi indíttatásból kedves téma, az 1809-es utolsó magyar nemesi felkelés története, másrészt egy krimiszerű történet, egy királyi sarj bújtatása. Az író édesapja, ásvai Jókay József ott harcolt az inszurgensek, azaz a nemesi felkelők oldalán az Északnyugat-Magyarországra betörő napóleoni hadsereg ellen. Jókait egész életében bántotta, hogy a közvélemény lebecsülte az utolsó nemesi felkelés katonai értékét, és még barátja, Petőfi Sándor is gúnyosan emlegette A nép nevében című versében a magyar nemesség győri vitézségét: „Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?” Azóta a történészi kutatások kiderítették, hogy a nemesi felkelők állítólagos gyávaságából semmi nem igaz, és ha a csapatok szervezetlenek voltak is, a kudarcért legalább akkora felelősség terheli az osztrák császári hadvezetést. Az 1809. június 14-én vívott győri csatában az osztrák császári csapatok és a báró Mecséry Dániel generális vezette magyar inszurgensek vereséget szenvedtek.

Csehországban áll a névtelen vár, Cervená Lhotá (Forrás: borsonline.hu)

Mindazonáltal számos kisebb nyugat-magyarországi ütközetben az ország minden részéből érkezett magyar felkelők érzékeny veszteséget okoztak a franciáknak, akik elképedve nézték a lovat nyereg nélkül megülő, sokszor egy szál szablyával és fokossal fölszerelt felkelőket, akik a nyugat-európai katonák számára az akkor már feledésbe merült könnyűlovas, rajtaütésen alapuló keleti harcmodort idézték meg. A magyar inszurgensek merészségét, fürgeségét és találékonyságát az ellenség is tisztelettel emlegette. A lényegen azonban ez nem változtatott: az utolsó nemesi felkelés leszerepelt az osztrák és a magyarországi közvélemény szemében, és évszázadokra – igazságtalanul ugyan, de – a slamposság, szervezetlenség, nemesi előjogokkal kérkedés, valamint katonai korszerűtlenség szimbóluma lett. Illetve magyar részről gyakran egyúttal a bécsi bürokratizmus szimbóluma is, hiszen az egyébként fontoskodónak tartott bécsi kormányszervek nem gondoskodtak megfelelően az inszurgensek ellátásáról. Jókai feladatának érezte, hogy tisztára mossa apja és inszurgens társai becsületét.

A győri csata A névtelen vár képregényben
(Forrás: A névtelen vár facebook oldala)

A másik téma, amelyet Jókai beleszőtt a regénybe, egy krimibe illő romantikus toposz: az árván maradt, és orgyilkosok elől külföldre szöktetett királyi sarj története. A magyar írót Friedrich Bülau Titokteljes emberek című bűnügyi regénye ihlette, amely a német földre menekült Bourbon-királyfiról szólt. Számos trónkövetelő bukkant föl Franciaországban, és hirdette magáról, hogy ő XVI. Lajos és Marie-Antoinette fia, a hivatalos magyarázat szerint tízéves korában, 1795-ben elhunyt Lajos Károly herceg, a dauphin, azaz a trónörökös. Számos pletyka keringett arról, hogy a fiút kicserélték egy másik gyermekre, és elmenekítették a Német-Római Császárság területére, Angliába, esetleg Amerikába (Hogy a pletyka mennyire szívósan továbbélt még a 19. század végén is, azt jelzi, hogy Mark Twain Huckleberry Finn kalandjai című regényében is föllép egy szélhámos, aki azzal kápráztatja el a kamasz Huck-ot és barátját, Jim-et, hogy a francia trónörökösnek adja ki magát). Tanúk nem voltak, hiszen amikor a fiút elzárták nevelőszüleitől, az őrséget is kicserélték. A jakobinus Simon vargát, akit korábban a Konvent a kis Lajos Károly nevelőapjaként kijelölt, ekkorra már sok egykori utcai forradalmárhoz hasonlóan „bedarálta” az elszabadult terror gépezete. Így senki nem tudta bizonyítani a Temple-ben őrzött fogoly személyazonosságát.

Koncz Gábor és Pap Vera A névtelen vár című filmben (Forrás: imdb.com)

Se szeri, se száma azoknak az embereknek, akik később azt állították magukról, hogy ők a francia trón jogos örökösei, és ezzel egy csapásra ingatták meg Napóleon trónját és egyúttal a száműzött királyi testvér, XVIII. Lajos trónigényének legitimitását. Az egyik első szélhámos, Jean-Marie Hervagault, egy szabó fia volt, akinek neve el is hangzik a regényben. A történetben szereplő Cambray márki által vezetett összeesküvők egy ideig benne reménykednek.

Jókai a két szálat mesterien fűzte össze, három ember sajátos kapcsolatrendszerén keresztül. Vavel Lajos, a fiatal royalista nemes az utolsó királyi sarjat, Marie-t védelmébe veszi, és a királypárti összeesküvők Magyarországra szöktetik őket. A titkosrendőrség azonban legkiválóbb kémnőjét, Themire-t küldi utánuk. Hosszú keresés után a kémnő a Moson megyei Fertőszegen talál a „névtelen vár” titokzatos kisasszonyára, akinek állandóan fátyol fedi az arcát. Vavel később, a francia támadás során maga is beáll honosított nemesként az inszurgensek közé, és saját volón (önkéntes) egységet állít föl. Marie kamaszlány-szerelme Vavel iránt persze nem teljesedhet be, hiszen egy másik asszony és éles társadalmi szakadék is útját állja.

A sorozat – a regénytől eltérően – Vavel Lajos családi történetével indul. Az alkotók nyilván meg kívánták magyarázni, miért vált a fiatal, huszonéves francia tiszt Napóleon ellenségévé. A regényben Vavel kezdettől fogva royalista érzelmű, míg a sorozat szerint kerülő úton jutott el a királypártisághoz: jakobinus lévén, egy darabig a forradalom hősét tisztelte Napóleonban, majd apja halála után végleg megundorodott egykori bálványától. Vavel modellje több francia tiszt lehetett. Talán az egyik Jean-Charles Pichegru, aki pályáját a forradalom híveként és lelkes jakobinusként kezdte, majd 1797-től részt vett a meg-megújuló királypárti felkelési kísérletekben.

Tordai Teri kémnőként A névtelen vár című filmben (Forrás: imdb.com)

A regényben és a filmben is utalnak a Pichegru tábornok és Georges Cadoudal „huhogó” (breton királypárti) vezér által Napóleon ellen szőtt összeesküvésre. A film elején a börtönben végeznek orvul Pichegru-val, bár halálának oka mindmáig nem teljesen tisztázott: más vélemény szerint öngyilkosságot követett el. Vavel apja is részese a Pichegru-Cadoudal-féle összeesküvésnek. Így 1804. áprilisában járunk a film kezdetén, fél évvel Napóleon megkoronázása előtt. A titkosszolgálat az úgynevezett „Cythere dandára” nevű titkos, civilekből, köztük gyermekekből és szép nőkből álló osztagával csalja tőrbe Cambray márkit, az összeesküvés értelmi szerzőjét. A Cythere dandára kémnői más regényekben is fölbukkannak, mint például Balzac Huhogókjában, de nincs adat a titkos rendőri testület létezéséről.

Barthélemy de Fervlans márki, a rettegett rendőrfőnök, a történet „főgonosza” teljes egészében az írói fantázia terméke. Jókai számára feltehetően Napóleon két rendőre, Fouché és talán még inkább Ann Jean Marie René Savary szolgált modellként. Savary személyesen vezette azt a különítményt, amely a badeni határt átlépve elfogta és Franciaországba hurcolta Enghien hercegét, a Bourbon-dinasztia Bourbon-Condé oldalágának tagját, akit később Napóleon agyonlövetett, mert őt tekintette az összeesküvés értelmi szerzőjének. Savary leplezte le és juttatta börtönbe, illetve hóhérkézre a Cadoudal-összeesküvés tagjait, így a filmbéli Vavel apját is. Érdekes módon Fervlans márki szintén személyesen, ezúttal osztrák álruhában érkezik egy francia királyi sarj elfogására. Csak éppen a helyszín Magyarország.

Gálvölgyi János, Inke László, Maszlay István és Tordai Teri  A névtelen vár című filmben (Forrás: port.hu)

Érdekes adalék Cambray és Fervlans szócsatája. Fervlans az állam érdekét mindenek fölé helyezi, és büszkén mondja, hogy az állam minden ellenségére nézve rettenetes, hogy már egy kisgyermekben is kifejlődik a francia állameszme iránti hűség. Jókai az 1870-es évek végén politikai felfogásában már konzervatív volt, és semmi nem állt távolabb tőle, mint a francia forradalom és következményei iránti rajongás. Ez az időszak az, amikor a rendőrség a polgári állam szervezeteként először kezd rettegetté válni. Különösen persze az orosz önkényuralom titkosrendőrsége és a bécsi titkosrendőrség, amelyekről Jókai eleget olvashatott. Az önjáró rendőrségtől való félelmét visszavetítette a napóleoni Franciaországba.

A királylány, Vavel és két hűséges szolgálója Magyarországra menekülnek, a Moson megyei, kitalált Fertőszegre. Jókai mesterien ágyazta bele a történetet Moson megye és a Fertő-tó vidékének néprajzába, növény- és állatvilágába. Külön színfoltja a történetnek Hany Istók, a lápi ember, aki a tóban él, és életmódja, de még külseje is inkább hasonlít a vidrára, mint az emberre. Feltehetően elkóborolt gyermek volt ez a figura, amelynek emlékezete elevenen él a Fertő-tó vidéke és a Hanság lakosságának körében. Külön írás témája lehetne, miként alakult ki Hany Istók figurája, és milyen szerepet tölt be a mosoni folklórban.

A lápi fiú első ismert említése egy 1749-es forrásban, a kapuvári plébánia anyakönyvi kivonatában maradt fenn. A kapuvári plébános megkeresztelt egy nyolcéves, gyengeelméjű, beszélni sem tudó gyermeket, akit a mocsárban találtak, és viselkedése, külseje inkább emlékeztetett állatra, mint emberre. A pap e szavakkal keresztelte meg: „ha ugyan ember vagy.” Egy népmonda szerint a kapuvári ispán lánya vette pártfogásába az árvát, de aztán amikor a lány férjhez ment és elköltözött, a fiú, elszomorodva egyetlen vigasztalója elvesztésén, végleg elhagyta az embereket, és visszament a tóba, a halak és vidrák közé. Jókain kívül a magyar Tőke Péter, valamint több külföldi szerző – pl. Franz Isidor Proschko, Margaret Roberts – is regényt írt a különös teremtményről.

Hany Istók (Forrás: kapuvar.hu)

Jókai nem elégedett meg Hany Istókkal, mint jellegzetes hansági egzotikus figurával. Sátán Laci személyében fölléptetett egy szerencsétlen sorsú betyárt is, aki tipikus példája azoknak a zsiványoknak, akik valamely jó ügyet keresnek, hogy lemossák magukról a bűnt. Vavel magához veszi Sátán Laci árván maradt fiát, akit apja miatt kikergetnek a faluból a tó szélére, ahol elkezdi a sást enni (íme, a magyarázat a Hany Istók-jelenségre). Hálából a zsivány több alkalommal Vavel segítségére siet. Végül egy csapat betyárral maga is részt vesz a Fervlans vezette francia különítmény megsemmisítésében. A bonapartista franciák elleni küzdelemben Vavel segítőtársa még a furfangos, bátor, bár kissé hóbortos Mátyás ezermester, akit Zenthe Ferenc jelenített meg a filmvásznon.

Sajnos a regény harmadik harmadából, amely teljes egészében az inszurrekció hőstetteiről szól, nem sokat kapunk vissza a filmben. Mindössze egyetlen összecsapással érzékeltetik a nemesi felkelők és a francia csapatok küzdelmét. Ugyanakkor a filmbe beépítették Napóleon nevezetes 1809. május 15-én keltezett schönbrunni kiáltványát. A filmben polgárok, huszárok és kisnemesek vitatkozó csoportját láthatjuk, mialatt a narrátor fölidézi a kiáltvány híres sorait. Vavel elkeseredik, hogy a régi ellenség még itt, az ismert Európa szélén is utolérte az ő „kincsét”. De bizonyos mértékig megérti, miért kárhoztatják sokan az osztrák császárt. A kedélyes, sokat adomázó Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát alispánnal folytatott vitájában kifejti, hogy a nemzet sok tekintetben jogosnak tekintheti az osztrákok megleckéztetését, és egyebek között hivatkozik a magyar nyelv ügyére és a magyar kultúrával kapcsolatos bécsi érzéketlenségre. Valójában persze nem sokan lelkesedtek Napóleonért. A nemesség félt a rendi jogok korlátozásától, amelyekkel egy franciabarát rezsim járna, míg az egykori Martinovics-szimpatizánsok jórészt már a forradalom elárulóját látták az ellenségei által „korzikai emberevőnek” hívott császárban.

Természetesen a történet logikája úgy kívánta, hogy Marie meghaljon. Boldog nem lehet a szeretett férfi oldalán, és nem is léphet föl trónkövetelőként. Halálát követően Vavel és Themire is elköltöznek a vidékről. Névtelen hősökké válnak, akárcsak Sátán Laci vagy éppen a hazájukért életüket áldozó, és cserében gúnyt, megvetést, lenézést kapó inszurgensek.

Paár Ádám

Ezt olvastad?

Mi lett veletek honvédek? – Az 1848/49-es honvédek sorsa a megtorlás és a dualizmus alatt

A Szegedi Történészhallgatók Egyesülete (SZETE) legutóbbi kerekasztal-beszélgetésének középpontjában az 1848/49-es honvédek sorsa és utóélete állt, a forradalom és szabadságharc leverését

X