Keleten a helyzet változatlan: Centenáriumi körkép Rimaszombatból

Az Osztrák-Magyar Monarchia 51,4 milliós népességéből 1 millió 100 ezer katonai és 467 000 civil halottat számolhatunk, a hadi sebesültek száma elérte a 3 620 ezer főt. Magyarországon az 5,5 millió hadköteles személyből 3 581 ezer katona vonult be. Ebből 524 ezer épségben hazatért, 833 ezer fogságba esett. 1 492 000 katona sebesült meg és 530 965 személy halt hősi halált. Az I. világháború katonai áldozatainak emlékére világszerte emlékoszlopokat, emlékműveket emeltek. Míg Nyugaton jóval nagyobb hagyománya van a Nagy Háborúnak és a hadisírok gondozásának, az egykori szovjet blokk államai még csak mostanában, sokszor a centenáriumi megemlékezésekhez kapcsolódóan kezdik (jobb esetben) igazán „felfedezni“ e korszak jelentőségét és ápolni emlékét. A ma Szlovákiához tartozó Gömörben előforduló emlékművek, márványtáblák és jelképes sírok zöme a két világháború közötti időszakból származik, gyakorta találkozunk viszont a rendszerváltás után felállított kettős emléktáblákkal, melyeken mindkét világháború hősi halottainak névsora szerepel.

Rimaszombat, egykori gömöri megyeszékhely esetében az 1914-1918 közötti világháborúban hősi halált haltak emlékművének kérdése az 1938-as visszatérés után vált aktuálissá, a szándék ún. Emlékmű Bizottság megalakításában is megnyilvánult.  Az újból megyei jogú város főterére Mátrai-Makovits Jenő (1896-1967), helyi festő- és szobrászművész készített vázlatterveket szülővárosa számára. Gipsztervei közül, melyek ma a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum művészettörténeti gyűjteményének részét képezik, végül a ma is álló fehér márványlapú, szerény díszemlék valósult meg. A dolog érdekessége, hogy az építkezés 3 éven át akadozott, a travertin-köveket ugyanis az akkor már Szlovákiához tartozó Iglóról, illetve Szepesváraljáról szállították az újonnan Magyarországhoz csatolt Rimaszombatba. A 119 rimaszombati katona nevével jelzett hősi emlékművet 1942. november 10-én, a város Magyarországhoz való visszacsatolásának negyedik évfordulóján leplezték le Rimaszombatban az akkori Horthy Miklós téren.

A Hősök Emlékműve eredeti állapotban 1943 körül (Fotó: Gömör-Kishonti Múzeum)

A hősök emlékművének felavató ünnepségét a helyi regionális társadalmi lap, a Gömör nyomán tudjuk „rekonstruálni”. A sajtó szerint a zászlódíszbe öltözött város először a keresztény felekezetek templomaiban, ünnepi istentiszteletek keretében rótta le kegyeletét délelőtt 9 órakor, majd 10 órától a városháza nagytermében folyt le a díszközgyűlés. A Hősök Emlékművének leleplezési ünnepélyére fél 12 órakor került sor a város főterén. Az ünnepi műsor keretében a helyi levente- és cserkészzenekar a Magyar Hiszekegy előadásával nyitotta meg a ceremóniát, majd a keresztény egyházak lelkészei megáldották az emlékművet. Az ünnepi felavató beszédet vitéz kövecsesi Lukács Béla m. kir. titkos tanácsos, tárcanélküli miniszter, Rimaszombat díszpolgára tartotta, majd a Rimaszombati Dalegylet előadásában felcsendült Himnusz után a Hősök Emlékmű Bizottsága nevében került sor az emlékmű átadására, melyet Éva László polgármester vett át a város közönsége nevében. Az újonnan átadott hősi emlékmű megkoszorúzása után a Rimaszombati Magyar Dalegylet a Szózat eléneklésével zárta az ünnepi műsort. „Fél egyet ütött a toronyóra, amikor az ünnepség a Szózat hangjaival véget ért. Utána a kivonult alakulatok pompás díszmenetben vonultak el a miniszter és a katonai parancsnok előtt. Csattogott a lovak patkója és feszesen pattant a katonák, pénzügyőrök, leventék és cserkészek lába, szívet és lelket gyönyörködtetően. A ma katonái méltó módon adták meg tiszteletüket a múlt nagy hőseinek. A díszszemle után megszólaltak a harangok és félórán át hirdették azok hallhatatlanságát, akik életüket adták a Hazának.” – állt a korabeli médiában folyó év november 15-én, adott korszellemmel fűszerezve.

 

I. világháborús hősi emlékmű. Rimaszombat, 2014 (Fotó: Kerényi Éva)

A római katolikus templom előtt felállított, díszpompával átadott emlékművön eredetileg a kormányzó tragikus légiszerencsétlenségben elhunyt fia, vitéz nagybányai Horthy István neve is szerepelt a tiszteletadás kifejezéseként (s egy 1942-ben hozott rendelkezés értelmében kötelező jelleggel). A nevet 1945 után távolították el az emlékműről. Ugyancsak eltűnt a „HAZÁÉRT” felirat, mely szintúgy a csehszlovák impériumváltás számlájára írható. Mint ahogy a kétoldalt, kardokat ábrázoló oszlopokon díszelgő örökmécseseknek is nyoma veszett. Centenáriumi év ide vagy oda, 2014-et írva elárvult képet fest az I. világháború hősi halottainak emlékműve: lekapart feliratok, megkopott nevek, kiálló fűcsomók a lépcsőfokok között, apró szeméttel meghintve. A város központi helyén magasodó emlékművet lassan, de birtokába veszi a körülötte elburjánzó tuja.

Itt a természet az úr (Fotó: Kerényi Éva)

Ha pedig már a hősi műemlékeknél tartunk, vajon melyik rimaszombati padlás, vagy pince mélyén porosodik (ha porosodik még egyáltalán) az az 1941. május 25-én leleplezett emléktábla, mely az Egyesült Protestáns Főgimnázium elesett tanárainak és tanítványainak állít emléket? Az idősebb generáció emlékezetében még él, hogy a „Hősök Napján” felállított emléktábla egykor a gimnázium Ferenczy (ma Daxner) utcai épületének előcsarnokában, annak jobb oldali falába volt beépítve. A fehér márványba vésett szöveget katonai jelvényekkel ékesített zöld ráma övezte: „Pro Patria! 1914-1918. Hősi halált halt tanárunk és diáktársaink emlékének a rimaszombati gimnázium volt diákjainak szövetsége.” A táblának hűlt helye, a felirat már csupán archív fotón olvasható a nagyközönség számára. Az épület ma is egyházi tulajdonban áll, iskolai intézményeket működtetve. Érdekes, hogy a tárgyalt világháborús emlékév alkalmából senkinek sem jutott eszébe a „lábra kélt” márványtábla másolatának elkészítése (vagy az eredeti megkeresése?) és annak méltó visszahelyezése…

 

Centenáriumi körsétánkat folytassuk tovább!

 

Rimaszombat köztemetőjében közel a bejárathoz, egy szabályos négyszögben mintegy 250 egyszerű, de méltóságteljesen álló katonasír látványa tárul elénk. A sírokban az első világháborúban megsebesült vagy megbetegedett katonák földi maradványai pihennek, akik itt, a rimaszombati hadikórházban haltak meg. A történethez hozzátartozik, hogy Rimaszombat nemeslelkű asszonyai önköltségen gondoskodtak e katonák illő temetéséről. A hadikórházban elhunyt katonákat mindig óriási közönség részvétele mellett, katonai pompával, díszlövések kíséretében temették el. Az egyszerű koporsó előtt a katonai zenekar haladt gyászindulók hangjai mellett, utána a kivezényelt szakasz s a tisztikar teljes számban.

1916. hadiévében halottak napja alkalmából a helyi Vöröskereszt-egylet gárdája sírköveket helyeztetett el a hősök temetőjében az addigi egyszerű fejfa helyett. A város által adományozott cementből Tóth Béla városi mérnök tervei szerint készítettek sírköveket, a kórház emberei pedig gyeppel látták el a sírokat. Ugyanezen év végén rendelte el (bár a törvény csak 1917-ben lépett hivatalosan életbe) a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság a vármegyének, hogy a hazáért hősiesen elesettek vagy meghaltak emlékezetét megörökítendő emlékművet vagy emléktáblát létesítsenek az elhunyt gömöri hősök neveivel.

 

Megfelezett katonasír. A fotót Pósa Judit készítette 2012-ben. Mára a másik felét is eltávolították.

Aki ma végigsétál az igazán katonás rendben álló katonasírok között, számos nemzetre következtethet a nevekből. A mohos, betonból kiöntött sírkereszteken a rang, a név és esetleg a csapattest rövidítése olvasható (ha olvasható), de akad olyan sír is, amely ismeretlen honvéd testét takarja. A katonai temető látványa enyhén szólva is szívfacsaró. Míg a parcella rendezettségét (kiemelten az emlékévre való tekintettel) a fű rendszeres kaszálásával karban lehetne tartani, az 1916 óta álló-málló sírkövekre már jócskán ráférne egy teljes restaurálás. Siralmas állapotot tükröznek a téglával kitámasztott fejfák, a kettétört sírkövek, a hiányzó betontömbök, a már lekopott sírfeliratok. 2014 nyarán nem ilyen képet kellene festenie egy I. világháborús hősi halottak temetőjének.

 

2014. július 28-án, a főtéri emlékműhöz hasonlóan, a katonai temetőben álló közös, nagy fakereszt elé is mécsesek, koszorúk kerültek a város „jóvoltából” (egyszerű, gyors lefolyású, csak a sajtó jelenlétében tartott megemlékezés keretében). A műemlékek állapota, nem meglepően, a régi. Summa summárum – a külső demonstrálás a valódi tettektől bizony messze.

Kerényi Éva

Ezt olvastad?

„A tündérsakk a játékon belüli játék. Olyan szabályai vannak, amelyek eltérnek a ténylegesen játszott sakk szabályaitól, csak feladványai vannak, tehát
Támogasson minket