Amikor egy kukoricalepény királyságot ér – kényszerű rabság a GULAG-on

Jelen sorok írója középiskolai tanár, így a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai című konferenciakötet olvasásakor a téma fontossága és relatív közelsége miatt nemcsak szakmai-tudományos, hanem pedagógiai-ismeretterjesztő elvárásokat is támasztott. A GULAG története több szempontból is érzékeny és súlyos témának számít, különösen az egyre bővülő, tapasztalatlan fiatal generációk számára, kiknek lassan déd- vagy ükszüleik személyesen találkozhattak e borzalmakkal. Hogyan adjuk át leszármazottaiknak azt az élményt, hogy: „Szenteste halott emberek vadállatok által kiásott végtagjait kell eltemetned a fagyos Kaukázus egyik GULAG-táborában”?

<em>Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai,</em> konferenciakötet, A GULAG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány, Budapest, 2021, 280 old.
Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai, konferenciakötet, A GULAG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány, Budapest, 2021, 280 old.

Másrészt az működik az egyén vegetatív énvédő-elhárító mechanizmusa, a szörnyűségek tudatalattiba süllyesztése. Ennek indirekt kivetülése azonban a valóság, világlátás torzításához vezethet. Ezt orvosolhatja – ismereteink, forrásaink bővítése mellett – e tanulmánykötet.

A konferenciakötet a 2020. február 25-én megtartott GULAG-konferencia előadásait tartalmazza. A rövid köszöntők közül kiemelném Varga Benedekét, aki felhívja a figyelmet a konferencia küldetéstudatának fontosságára, a nagymértékű külföldi érdeklődés kielégítésére is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza nemcsak a szélesebb körűen kutatott és feltárt jobb-, hanem a közép- és kelet-európai népeket érintő baloldali diktatúrák viselt dolgainak további feltárását, megjelenítését is.

A foksáni láger (Kép forrása: Szabó István Schp és a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai című recenzált könyv pdf-verziójának 79. oldala)
A foksáni láger (Kép forrása: Szabó István Schp és a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai című recenzált könyv pdf-verziójának 79. oldala)

Bertalan Péter kezdő tanulmánya elsősorban Oroszország geopolitikai helyzetét, egészen napjainkig tartó, Európához fűződő ambivalens (“vonzás-taszítás”, “szívtájék-magterület” kontra “peremvidék”) kapcsolatát taglalja, bemutatva az erre vonatkozó eltérő tudományos elméleteket. A sztálini Szovjetunió a kommunista ideológia örve alatt „a [II. – megjegyzés tőlem, M.I.] világháború után a kollektív felelősségre való hivatkozással saját állami keretein belül is népeket büntet… a régi gyökerekből újra kisarjadó birodalmi szemlélet alapján épül fel.” (23. old.)

Csarnai Márk tanulmánya a kárpátaljai református egyház, azon belül főként a lelkészek viszontagságait elemzi 1944 őszétől kezdődően. Az egyház több képviselőjét érintette az elhurcolás, ami alól egyházi státuszuk sem jelentett kivételt, és „...Mindez alapjaiban rázta meg a kárpátaljai református közösséget, hiszen [a lelkészek mellett – megjegyzés tőlem, M.I.] több ezer munkaképes egyháztagot hurcoltak el.” (47. old.) A kettős cél érezhetően a nemzetiségi és vallási kisebbségek, és azok vezető értelmiségi rétegének megfélemlítése, eliminálása volt.A deportálások éveken keresztül tartottak, a lelkészeket koncepciós eljárásokban ítélték el. Az átélt szenvedésekről a fenyegetések és tiltások hatására az áldozatok nem beszélhettek, csak évtizedekkel később.

Kovács Kálmán Árpád a magyarországi református egyház belső jegyzőkönyveibe és lelkészei által készített „egodokumentumaiba” kalauzol minket. Az egyház helyzete a külső körülmények és a (sajtó)cenzúra miatt mind anyagi, mind szellemi téren nehézzé vált, sőt belsőleg is fragmentálódott. A felekezeti megosztottság, a református egyház 40-es, 50-es évekbeli belharcainak kevésbé ide tartozó részeit szerencsésebb lett volna lábjegyzetben megjeleníteni.

Domonkos László Szovjet Spartacusok című tanulmányában néhány GULAG-táborban kitört – néhol kalandregénybe illő – lázadás (sztrájkoktól a fegyveres felkelésekig) történetét veszi sorra azok bukásáig. A címben szereplő metaforát ugyan erőteljesen emocionális töltetűnek érzem a GULAG elszenvedőire alkalmazni, nem eltagadva az áldozatok emberfeletti teljesítményét. A tanulmány olvasásakor felmerülhet egy további interdiszciplinális kutatás keretében megvizsgálni azt, hogy milyen egyéb, szubjektív lélektani-pszichológiai és csoportdinamikai jellemzők vezethetnek az egyes lázadások kitöréséhez.

Simon Zsigmond Horkay Barnának, Potyma, 1955. 05. 03. (Kép forrása: Horkay Anna és a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai című recenzált könyv pdf-verziójának 59. oldala)
Simon Zsigmond Horkay Barnának, Potyma, 1955. 05. 03. (Kép forrása: Horkay Anna és a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai című recenzált könyv pdf-verziójának 59. oldala)

Hajagos Csaba Kecskeméttől Novoszibirszkig című tanulmányában a kecskeméti elhurcolások és helyi internálások történetébe avatja be az olvasót. Ír fogságba esések menetéről (kiemelném a villamos kalauzok esetét), vagy a foglyok életkori-lakóhelyi eloszlásáról. Ezután az oroszországi helyszíneken folytatott feltáró munkálatokról ad hírt, amelyek – modern műholdképek alkalmazásával – eddig ismeretlen, új eredményekkel zárultak. Szintén kevésbé ismert új ismeretként merülhet fel, hogy a málenkij robotot megtagadók 1945-46 között helyi internálótáborban dolgoztak, így “megúszva” a szovjet “kis munkát”. Végül még négy érintett rab részletesen kikutatott, konkrét esettörténetét ismerhetjük meg.

Dunajszki Géza a kaukázusi Nuzal tábor három felvidéki származású magyar értelmiségi rabjának 1945-1948 közötti történetéről ír az egyik barát visszaemlékezéséből kiindulva, amely szöveget a két másik személy gyermekeinek megjegyzéseivel szakítja meg. Az orvos, mérnök és jogász végzettségű barátok történetének különlegességét az adja, hogy nemcsak nyelvtudásuk, hanem szakértelmük miatt a tábori “ranglétra” legmagasabb fokait tölthették be (hiba esetén viszont azonnali halálos ítéletük aláíróivá válhattak), esetenként bizonyos kiváltságokkal, ugyanakkor ez a pozíció még nehezebbé tette hazatérésüket.

Kiss Dávid Az MKP hadifogoly-politikája 1947-ben című tanulmányában a Magyar Kommunista Párt GULAG-ra küldött magyar hadifoglyokat érintő választások miatt motivált machinációiba nyerhetünk betekintést. Megismerhetjük a párt a foglyok és családtagjaik számára gründolt szervezeteit, és az általuk kifejtett sokszínű propagandatevekénységet, a nyomásgyakorlás sokszínűen alkalmazott eszköztárát, valamint azt, hogy mikor és milyen egyeztetések zajlottak a szovjet- és a román testvérpárttal, végül hogyan (vagy nem) valósult meg a foglyok hazatérése az erdélyi gyűjtőtáborokon keresztül. A tanulmány szerkezete kapcsán megjegyezném, hogy a lábjegyzetben közölt történelmi személyiségek életrajzában célszerűbb lett volna csak témához tartozó vonatkozásokat kiemelni vagy végjegyzet, kislexikon alkalmazása lett volna ajánlatos.

Emléktárgyak – sakkfigurák (Kép forrása: Flórián-archívum és a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai című recenzált könyv pdf-verziójának 245. oldala)

Máthé Áron (Nemzeti Emlékezet Bizottsága) tanulmánya a fentebb említettel összecsengve az erdélyi és koszovói táborokat hasonlítja össze az alapján, hogy milyen célok motiválták létrehozásukat, milyen stratégiát építettek ki az erdélyi román és albán kommunisták a táborokkal kapcsolatban, hogyan viszonyultak országuk kisebbségi kommunistáinak néhol velük is szembemenő terveihez, és végül ezek a célok idővel milyen formában valósultak meg.

Kovács Emőke tanulmányában Rózsás János, az egyik leghíresebb GULAG-túlélő történetéről olvashatunk, akit személyesen ismert és egy későbbi interjújában baráti szavakkal illetett Szolzsenyicin. A GULAG-ra kamaszként kikerült Rózsás nemcsak jámbor szerénysége, az igazsághoz és ártatlanságához való állhatatos hűsége, hanem a Gulag-lexikon összeállításáért is mindenkori példaképnek tekinthető, aki – mint egy XX. századi apród – az elvárt anti-Gulag helyett a 70-es években még Szolzsenyicin művénél is sötétebb tónussal festette le az átélt élményeit.

A fenti tanulmány “párjaként” ide csatolható Palasik Mariáé Karig Sára életéről (Aki „a zengő szélből kihallotta a világ szavait”). Karig életét a szerző több eltérő fórumon méltán, de csak röviden ismertette – ebben az írásában azonban különösen gazdagon mutatja be azt. A csintalan gyermekkor után az érett fiatal öntudatos zsidómentő-, majd a‘47-es demokráciaféltő, és azért a rabságot is vállaló attitűdjén keresztül az időskori következetes méltóság- és igazságkereséséig olvashatunk. Karig Sára élete megfilmesítésért kiált a korábban említett Rózsáséval együtt.

Karig Sára fogolykartonja (Kép forrása: MNL és a Kényszerű rabság, kettétört sorsok, jelöletlen sírok. A GULAG-kutatás fehér foltjai című recenzált könyv pdf-verziójának 193. oldala)

Miklós Péter tanulmányában (Tabu és történelem) a GULAG-gal kapcsolatban bennünk élő objektív, általános ismeretek egyéni, szubjektív nézőpontú árnyalására hívja fel a figyelmet Gulácsy Lajos kárpátaljai lelkész és két, sváb származású szegedi asszony visszaemlékezésének tükrében. Az asszonysorsok általában a GULAG-on nemi jellegükből fakadóan még rosszabbul is alakultak.

Rácz János Az angolszász álláspont és a szovjet táborok című írásában a szovjet GULAG angolszász sajtóban megjelenő recepcióját vizsgálta 1989-90-ig, amely szintén rendhagyó kutatási eredményekkel zárult. 1947-ig a SZU-ból érkező információk terjedése csak sporadikus és mérsékelt(etett) hangvételű volt, és elsősorban gazdasági problematikájú volt. 1947 után már tényfeltáró kritikus „gyarmattartó kontra rabszolgatartó” hangvételűvé vált, és már követelte az információk kivizsgálását egy ENSZ által felállítandó bizottság keretében, ez azonban a SZU ellenállása miatt soha nem valósulhatott meg.

Vigóczki Máté az orosz emlékezetpolitika GULAG-képének alakulását követte végig napjainkig (Bűn, tudat nélkül?). Sztálin halála után az áldozatok részéről is megmutatkozó kettős megítélés – a rengeteg írott, képzőművészeti és dramatikus performansz formában is megjelenő tanúságtétel ellenére – mára retrográd folyamatot eredményezett. A közvélemény kutatások pedig ezen állami kommunikációs felületek gyümölcseinek (“hazafias irány”, a “volt értelme és eredménye” narratívája) beérését prezentálják, míg a civil, akár állami szintű felelősséget és/vagy kortárs viszonyokkal való összehasonlítási szempontokat is felvető – GULAG-társaságok tagjait napjainkban is retorziók érik.

Mészáros István

Ezt olvastad?

Magyarország Országgyűlése 2000. június 13-án fogadta el azt a határozatot, amely február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nevezte ki. Azért
Támogasson minket