Hogyan írjunk történelmet? – Kézikönyv a történelemtudományhoz

Történelem szakos hallgatóként – függetlenül attól, hogy alapszakra vagy tanári osztatlan képzésre járunk – egyetemi éveink elején meg kell ismerkednünk a történelemtudomány alapvető fogalmaival, kutatásmódszertanával, majd meg kell tanulnunk tudományos igényű esszéket, szemináriumi dolgozatokat, tanulmányokat írni, végül képzésünket egy nagyobb lélegzetű munkával, vagyis a szakdolgozatunkkal kell zárnunk. A történelemtudomány megismeréséhez számtalan tudományelméleti és tudománytörténeti munka, valamint több, az ezen értekezések főbb tételeit összegző kézikönyv és egyetemi tankönyv is elérhető.

Magyar nyelvű fordításban olvashatjuk például E. H. Carr: Mi a történelem című munkáját1 vagy John H. Arnold Történelem. Nagyon rövid bevezetés című könyvét.2 Az elvontabb tudományfilozófiai gondolatok iránt érdeklődők elolvashatják például Michel Foucault Szavak és a dolgok című művét.3 Az összefoglaló munkák közül kézbe vehetjük Ernst Breisach: Historiográfia című munkáját4 vagy Szijártó M. Istvántól a A történész mikroszkópját vagy a Mikrotörténelem másodfokon című összefoglaló művét.5 De elérhetőek olyan segédkönyvek is, amelyekben útmutatást kaphatunk egy tudományos igénnyel megírt munka, például a szakdolgozatunk megírásához. Ezek közül talán a legismertebb Umberto Eco Hogyan írjunk szakdolgozatot című műve,6 míg az újabbak közül haszonnal forgathatjuk Gyurgyák János A tudományos írás alapjai – Útmutató szemináriumi és tudományos diákköri értekezést, szakdolgozatot és disszertációt íróknak című művét.7

Jelen írásomban egy olyan kötetet mutatok be, amelyben megtalálhatjuk a fent említett témák mindegyikét. Fejezeteiből megismerhetjük a történelemtudomány és a történelmi megismerés jellegét és módját, útmutatást kaphatunk a történelmi források kezeléséhez, illetve ahhoz, hogy hogyan alkossunk meg egy a történelemtudomány tárgyköréhez tartozó szöveget. A kötet nagy előnye, hogy ezekről a kérdésekről nem csak elméleti szinten olvashatunk, hanem az egyes általános áttekintő részek után konkrét példákat is láthatunk egy-egy forrás elemzésére, vagy például elolvashatunk egy komplett szemináriumi dolgozatot, amelyet a szerző technikai információkat tartalmazó széljegyzetekkel látott el, ezzel is segítve az olvasót a tudományos írás módjának elsajátításában.

(Forrás: https://sites.google.com/)

Jules R. Benjamin könyve az Egyesült Államokban jelenleg a 14. kiadásnál jár,8 ami jól mutatja egyrészt a kötet népszerűségét, másrészt a szerzőnek azt a törekvését, hogy naprakész információkat tartalmazó munkát adjon olvasói kezébe. A New York állambeli Ithaca College professzor emeritusa több évtizednyi oktatói és kutatói munkája során szerzett tapasztalatai alapján állította össze ezt a segédkönyvet, melynek célközönségét elsősorban a történelem szakon tanuló hallgatók jelentik, ugyanakkor haszonnal forgathatja mindenki, aki bármely más fokon történelmet tanul vagy tanít.

A kötet 10 fejezetből áll, melyet két függelék rész, illetve egy fogalomgyűjtemény és egy tárgymutató követ. Az első fejezetben bemutatásra kerülnek a történeti kutatás alapfogalmai, illetve a különböző megközelítési módok, amelyekkel egy történelmi kérdést vizsgálhatunk. A könyv gyakorlatias személetét tükrözi, hogy a szerző néhány oldal erejéig kitér arra is, hogy mely készségek és képességek kapcsolódnak a történelemtudományi témák megismeréséhez, illetve hogy ezeket hogyan használhatjuk fel későbbi karrierépítésünk során úgy a köz-, mint a magánszektorban.

A második fejezetben egy összefoglalót olvashatunk arról, hogy mely területeken kell megfelelő jártasságot szereznünk ahhoz, hogy sikeresen tudjuk teljesíteni egyetemi tanulmányainkat. Ezek a részek tudományterülettől függetlenül mindenkinek hasznosak lehetnek, akik szeretnék megtudni, hogy hogyan emeljék ki a lényeget egy hosszabb szakszövegből, hogyan jegyzeteljenek egy előadás vagy osztálytermi óra közben, hogyan kapcsolódjanak be egy szemináriumi vagy online vitába, illetve hogyan készítsenek egy témáról prezentációt. Ne száraz leírásokat képzeljünk el! A 16. oldalon például érdemes alaposabban áttanulmányoznunk azt a preparált szöveget, amely a középkori muzulmán világképről szól, és amelyben nem csak a szövegbeli lényegkiemelésre szolgáló jelzéseket találhatjuk meg, hanem széljegyzetek formájában a tények és ismeretek rendezésére vonatkozóan is konkrét példákat láthatunk. Ehhez hasonló – a főszöveget kiegészítő – hasznos segédanyagok szinte minden oldalon megtalálhatóak a könyvben, az előbb említett szemléltető anyag után például egy szövegdoboz következik a következő lapon, melyben vázlatpontokba szedve olvashatunk egy áttekintést arról, hogy hogyan készíthetünk jól használható jegyzetet egy előadásról. A szövegdobozokról egy áttekintő jegyzéket találhatunk a kötet belső borítóján, amely nagy segítséget nyújthat abban az esetben, ha csak egy-egy rövid vázlat elolvasására jutna időnk.

A harmadik fejezet a forrásokra koncentrál. Megtudhatjuk, hogy mit értünk elsődleges és másodlagos források alatt, illetve több mint egy tucat példán keresztül megismerhetjük, hogy mely forrástípusokból milyen jellegű ismeretekhez juthatunk, ehhez szorosan kapcsolódik a negyedik fejezet, melyben a „források értékelését”, vagyis gyakorlatilag a forráskritika eszköztárát sajátíthatjuk el. Benjamin kiemelten fontos témaként kezeli a plágium kérdését, így a források felhasználása kapcsán rögzíti, hogy mely esetek minősülnek plagizálásnak, illetve hogy hogyan kerülhetjük el ennek az elkövetését.

Az ötödik fejezetben hasznos tanácsokat olvashatunk arról, hogy hogyan írjunk különböző tárgyú szöveges összefoglalókat. Ismételten konkrét példákon keresztül láttatva megtanulhatjuk a forráselemző dolgozat részeit, vagy az összehasonlító kritikai szemlélet alkalmazásának módját egy könyvismertetés megírása kapcsán. A fejezetben szereplő példákon keresztül a szerző bemutatja a hatékony módszereket, illetve a tipikus hibákat, melyeket a diákok az ilyen jellegű munkák megalkotása közben alkalmazni tudnak, illetve el szoktak követni.

A hatodik fejezetben szintén az íráskészségünket fejleszthetjük, bár itt hozzá kell tennünk, hogy a magyar oktatási rendszerben – legalábbis ilyen formában – kevésbé jellemző tudományos igénnyel megírt esszék összeállításának alapelveivel ismerkedhetünk meg. Ez a rész leginkább azoknak segíthet, akiknek szemináriumi dolgozatot kell írniuk egy kijelölt témáról, illetve, akik egy projekthez kapcsolódó, a munka folyamatát és kész produktumát bemutató írásos összefoglalót szeretnének megalkotni. A fejezet első részében a hipotézis alkotás menetéről olvashatunk, majd a konkrét munka tervezési és megvalósítási módjáról tudhatunk meg részleteket. Ismételten érzékelhetjük a kötet fő előnyét, vagyis azt, hogy nem pusztán elméleti megközelítésből vizsgálja ezeket a kérdéseket, hanem például az esszé konkrét tartalmának bemutatása kapcsán példa mondatokat olvashatunk adott témában egy „világos” és egy „zavaros” megállapításra vonatkozóan.

A hetedik fejezetben egy tetszőleges témájú kutatás megtervezésének részleteit mutatja be a szerző. Először tisztázza, hogy a témaválasztás kapcsán mely szempontokat érdemes figyelembe vennünk, majd segítséget ad ahhoz, hogy mi jellemez egy „kutatható” kérdést. Ezek után megtudhatjuk, hogyan jelöljük ki a kutatásunk főbb kérdéseit és hogyan alakítsuk ki kutatási stratégiánkat. Bár elsősorban az amerikai környezetre fókuszál a szerző, de hazai kutatók és hallgatók számára is hasznosak lehetnek a fejezet második felében közölt ismeretek, hiszen itt a kutatási folyamat kivitelezését segítő könyvtári és online adatbázisokra, adattárakra és szakcikk gyűjtemények használatára vonatkozó ismeretekről nyerhetünk információkat. A nyolcadik fejezet a hetedikben elsajátított képességekre épít, ezeket bővíti ki. Elsősorban azoknak hasznos ez a fejezet, akik hosszabb tudományos munkát szeretnének létrehozni, hiszen itt a szerző arra vonatkozóan látja el az olvasót tanácsokkal, hogy hogyan fókuszálhat vizsgálata tárgyára az alkotó egy nagyobb lélegzetű műben, hogyan emelheti ki munkája fő eredményeit úgy, hogy az olvasó számára a munka olvasmányos és könnyen követhető maradjon.

Miután áttekintettük, hogy hogyan alkothatunk meg egy tudományos munkát, a kilencedik fejezetben Benjamin egy komplett tudományos igénnyel megírt dolgozatot közöl. A rövid bevezető után egyrészt elolvashatjuk a példatanulmányt, másrészt Benjamin jegyzeteinek és kiemeléseinek köszönhetően felfedezhetjük azokat az elemeket, amelyeket a korábbi fejezetekben a tudományos szövegek megalkotása kapcsán már megismerhettünk. Tájékozott olvasóként talán túlzó lehet ez a fajta roppant didaktikus megközelítés, de ne felejtsük el, hogy az egyetemi oktatóként dolgozó szerző az újabb és újabb kiadásokat az 1980-as évek óta a kötet különböző kiadásaihoz fűzött megjegyzések és kérések, kérdések alapján szerkesztette át, így vélhetően igény mutatkozott az olvasók körében egy ilyen hosszabb példa bemutatására is.

A kötet utolsó fejezete a jegyzetapparátus elkészítéséhez nyújt segítséget a Chicagói Egyetem szerzők számára készített kézikönyve alapján. Bár a formátum a magyar folyóiratoknál és egyetemei kurzusokra írt munkáknál eltérő lehet, mégis érdemes átfutni az itt megadott hivatkozási lehetőségeket, hiszen 59 különbözőféle forrás pontos hivatkozási módjára kaphatunk iránymutatást mind lábjegyzet és végjegyzet, mind pedig a bibliográfiai jegyzékben való feltüntetésre vonatkozóan. A forrástípusokról – a könnyebb kereshetőség végett – a kötet belső borítóján áttekintő táblázatot találhatunk.

(Forrás: https://deaddarlings.com/)

A könyv utolsó két nagy egysége az A, illetve a B függelék rész. Az A részben a történelemtudomány tárgykörébe tartozó nagyobb témákra vonatkozóan találhatunk egy adatbázist a legfontosabb kézikönyvekről, forrásgyűjteményekről, adattárakról, illetve szakfolyóirati cikkekről, melyek nyomtatott és/vagy online formában elérhetőek. A B részben a köztörténeti témák helyett arra vonatkozóan kapunk segítséget, ha „saját történetünket” szeretnénk megírni. Itt tehát nem csupán a témára vonatkozó munkák katalógusát találhatjuk meg, hanem egy módszertani összefoglalót is elolvashatunk a családtörténeti, a genealógiai és a helytörténeti kutatásokra vonatkozóan.

Kiknek lehet tehát hasznos a bemutatott kötetet kézbe venni? Úgy gondolom mindenkinek, aki érdeklődik a tudományos megismerés menetének elméleti háttere iránt, akinek élete valamely szakaszában akár középiskolában, akár az egyetemen, akár a munkahelyén forrásokat kell kezelnie, összefoglaló munkákat kell írnia, hasznos lehet, ha képes a lényegkiemelésre, vagy előadást kell tartania egy témáról. Hasznos lehet mindenki számára, akinek át kell látnia egy téma megismerésének folyamatát, előzetes hipotézist kell felállítania, el kell tudnia dönteni egy állításról, hogy igaz vagy hamis, esetleg, hogy hogyan árnyalható. Segítséget nyújthat a függelékekben fellelhető adatbázis is, bár a kötet újabb és újabb kiadásának és újra szerkesztésének vélhetően éppen az a szélmalomharc lehet az oka, amelyet a szerző folytat azért, hogy ezek a gyűjtemények folyamatosan naprakészek legyenek.

Remélem cikkemmel sikerült felkeltenem a potenciális olvasók figyelmét a kötet iránt, melyből azonban Magyarországon csak néhány példány lelehető fel. Az érdeklődő olvasó számára segítségként jelezzük, hogy 2020 februárjától kezébe vehet egyet Jules R. Benjamin munkájából az ELTE BTK Történeti Intézetének Szekfű Gyula Könyvtárában.

 

A könyv adatai:

Benjamin, Jules R.: A Student’s Guide to History. 12. kiadás. Boston–New York, Bedford/St. Martin’s, 2013. 298 p.

 

Szemethy Tamás

 

A cikk az Újkor.hu és az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium közötti együttműködés keretében született.

 

1 Carr, E. H. : Mi a történelem. Budapest, 1993.

2 Arnold, John H. : Történelem. Nagyon rövid bevezetés. Budapest, 2005.

3 Foucault, Michel : Szavak és a dolgok. Budapest, 2000.

4 Breisach, Ernst : Historiográfia. Budapest, 2004.

5 Papp Gábor – Szijártó M. István: Miktortörténelem másodfokon. Budapest, 2010.; Szijártó M. István: A történész mikroszkópja. A mikrotörténelem elmélete és gyakorlata. Budapest, 2014.

6 Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot. Budapest, 1996. (Elérhető itt.)

7 Gyurgyák János: A tudományos írás alapjai – Útmutató szemináriumi és tudományos diákköri értekezést, szakdolgozatot és disszertációt íróknak. Budapest, 2019.

8 Benjamin, Jules R. : A Student’s Guide to History. 14. kiadás. Boston–New York, Bedford Books, 2018.

Ezt olvastad?

2024. január 26-án mutatták be az Apple TV+ felületén a Levegő urai (Masters of the Air) című minisorozat első epizódját.
Támogasson minket