Kézikönyv és adattár a Tanácsköztársaság terrorcsapataitól és a mindennapok terrorjáról

Kik voltak a vörösterror közvetlen végrehajtói, az egyes – főleg fővárosi – terrorcsapatok tagjai? Honnan származtak, pontosan mit követtek el és mi lett a sorsuk a Tanácsköztársaság bukása után? Bíró Aurél, Budapest Főváros Levéltára (BFL) főlevéltárosa ezekre kereste a választ a Tanácsköztársaság 100. évfordulójára megjelent Vörös terrorcsapatok és a mindennapok terrorja a magyarországi tanácsköztársaság idején könyvében. (A munka korábbi ismertetése: Veszprémy, 2020.) A munka alapjául a 2014-ben publikált, hasonló tartalmú könyve szolgált, (Bíró, 2014.) amelyet azonban jelentősen átdolgozott és kibővített, terjedelme több mint kétszeresére nőtt. (Bíró, 2019.)

BÍRÓ Aurél: Vörös terrorcsapatok és a mindennapok terrorja a magyarországi tanácsköztársaság idején, Jókai Mór Városi Könyvtár, 2019, 548 oldal.

A kötet első felében a szerző kibővítette a Tanácsköztársaság alatt működő „vörös terrorcsapatokról” szóló 2014-es leírásait (Bíró, 2014: 10–25) és a peranyagok leglényegibb részeinek felhasználásával röviden bemutatta a Cserny József féle alakulat, a Fabik-csoport, a Gombos különítmény, a Petzkay-zászlóalj, a Grega rohamzászlóalj, a Bandl-féle különítmény, a Kondor-rohamcsapat, a Tormássy-féle zászlóalj és a Szentgyörgyi-féle terroralakulat működését. (Bíró, 2019: 36–86) Megtudhatjuk, hogy kik voltak a tagjaik, kik vezették őket és milyen atrocitásokat követtek el az egyes településeken. Említés szintjén a vidéken működő terrorcsapatok is szóba kerülnek (Bíró, 2019: 87–95) Szintén megtaláljuk, hogy hol helyezkedtek el Budapesten a karhatalmi alakulatok, (Bíró, 2019: 95–125.) a bevezető fejezet végén pedig az egységek tagjainak felelősségre vonásáról és az emigrációba vonult kommunistákkal foglalkozó rész található. (Bíró, 2019: 138–165) A bevezető tanulmány ugyanakkor nem szintetizáló jellegű, nem törekszik a vörösterror jelenségeinek analitikus bemutatására, tisztán leíró jellegű.

Bíró könyvének valós értékét viszont a kötet mellékletei adják. A BFL-ből származó, az elkövetőket, valamint a vörös karhatalmakhoz köthető épületeket bemutató több mint 200 fotóval, korabeli dokumentumokkal (igazolványok, jelentések) és egy majdnem háromszáz oldalas névtárral kiegészített könyvéből részletes betekintést kapunk, hogy ki-kicsoda volt a Tanácsköztársaság – főleg budapesti – erőszakszervezeteiben. A névtár 1227 olyan személy életrajzát tartalmazza, akik a proletárdiktatúra alatti időszakban kisebb-nagyobb szerepet játszottak a Budapesten végrehajtott erőszakos cselekményekben. Címszószerű, de mégis alapos leírást kapunk a politikai megbízottakról, a vöröskatonákról, a vörösőrökről, a házbizalmiakról, a forradalmi törvényszéki, direktóriumi, valamint különböző Munkás- és Katonatanácsi tagokról, illetve a terrorcsapatokban szolgáló személyekről és vezetőikről. A szerző hatalmas munkával rekonstruálta a büntetőügyek aktáiból az eddig jobbára teljesen ismeretlen személyek életrajzai adatait és tevékenységüket. Minden teljesen visszakövethető és ellenőrizhető, mivel a névtárhoz több mint 1400 magyarázó, a későbbi eligazodást és kutatást segítő lábjegyzet tartozik. (Bíró, 2019: 235–518.)

A névtár összeállításának levéltári alapját a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék (BFL, VII.5.c.) iratanyagában található 1396 büntetőügy képezi. Bíró az MSZMP KB Pártörténeti Intézet (PTI) által összeállított jegyzékeket felhasználva nézte át szisztematikusan az 1919–1922 közötti időszakból fennmaradt 276 dobozt. Különösen fontosnak tartom kiemelni, hogy Bíró azt a rendszerező munkát folytatta – ugyan több évtizedes késéssel –, amit a PTI munkatársai, köztük Gecsényi Lajos kezdett meg a 60-as évek végén. (Gecsényi, 1967; Gecsényi, 1968.) Azokat a peranyagokat, amiket Bíró kutatott egy több évig tartó szisztematikus országos gyűjtés keretében kiemelték, helyreállították, bekötötték és külön kezelve őrizték a PTI-ben. (Aki forgatta már ezeket a keményfedeles, barna színű aktákat, az tudja, hogy a végén található ellenőrző lapon a legtöbb esetben Gecsényi aláírása szerepel.) Az iratokat – részletes jegyzékek kíséretében – 1990-től kezdődően több ütemben szolgáltatták vissza az egyes levéltáraknak, ahol vagy visszasorolták őket az eredeti levéltári egységbe vagy külön gyűjteményt alakítottak ki. (Levéltári Szemle, 1990.) Az iratok legnagyobb része azóta is csipkerózsika álmát alussza, ritkán kutatják őket, (legújabban lásd Bekő, 2020; Erdős, 2018; Erdős, 2019; Farkas, 2019; Kis, 2020.) pedig az országosan több ezer eljárásra rúgó irathalmaz valódi aranybánya lehetne a Tanácsköztársaság történetének helyi szintű társadalom- és politikatörténeti elemzéséhez.

Szamuely Tibor népbiztos, a Lenin-fiúk terrorszervezet vezetője és Lenin találkozása a Vörös téren, Moszkvában 1919-ben (Kép forrása: Wikipedia)

Bíró munkája elsőrangú segédkönyve lehet azoknak, akik a Tanácsköztársaság alatt elkövetett bűncselekményeket, az abban résztvevőket és a felelősségre vonásukkal kapcsolatos eljárásokat szeretnék minél alaposabban és részletesebben feldolgozni. Ahogy azt a szerző is kiemelte, a kutatás nem állhat meg, mert a Budapesti Királyi Ügyészség, (BFL VII.18.d) valamint a Budapesti Királyi Ítélőtábla (BFL VII.1.d.) több száz doboza még további ügyek százait rejti.

Gellért Ádám

Felhasznált források és irodalom

Bekő, 2020 – Bekő Tamás: Nemzetőrségből terroralakulat. A nagykanizsai Fabik-féle tengerész-különítmény működése 1918–1919-ben. In: Paksy Zoltán (szerk.): Tanácsköztársaság Zala megyében. Zalaegerszeg, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár, 2020. 157–235.

Bíró, 2014 – Bíró Aurél: A Tanácsköztársaság fővárosi karhatalmai. Budapest, Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria. 2014

Bíró, 2019 – Bíró Aurél: Vörös terrorcsapatok és a mindennapok terrorja a magyarországi tanácsköztársaság idején. Pápa, Pápai Jókai Mór Városi Könyvtár, 2019.

Erdős, 2018 – Erdős András Patrik: A Tanácsköztársaság alternatív büntetőpolitikája. A budapesti forradalmi törvényszék Kísérleti Kriminológia Osztályának működése, 1919. Clio Műhelytanulmányok, 2018/3.

Erdős, 2019 – Erdős András Patrik: Köztörvényes bűncselekmények elkövetői a Budapesti Forradalmi Törvényszék előtt. Múltunk 2019/1. 65–95.

Farkas, 2019 – Farkas Péter: A Vörös Őrség és a Latinca-század tevékenysége a Tanácsköztársaság alatt Somogy megyében. Clio Műhelytanulmányok 2019/5.

Gecsényi, 1967 – Gecsényi Lajos: A forradalmi törvényszékek irattárainak sorsa a Tanácsköztársaság megdöntése után. Levéltári Szemle, 1967/3. 743–748.

Gecsényi, 1968 – Gecsényi Lajos: Törvényszéki és ügyészségi iratok mint a Tanácsköztársaság történetének forrásai. Párttörténeti Közlemények, 1968/1. 127–139.

Kis, 2020 – Kis József: A vörösterror borsodi halálos áldozatai. Kutatástörténeti előzmények. In: Berecz Anita – Gál Máté – Péterffy Gergely: Régiónk története II. Vörös és Fehér – Társadalmi-politikai átmenetek Északkelet-Magyarországon a 19-20. század fordulójától. Eger, Líceum kiadó, 2020. 95–123.

Levéltári Szemle, 1990: Az MSZMP Párttörténeti Intézete Archívumából az általános levéltáraknak visszaadott iratok tájékoztató jegyzéke. Levéltári Szemle, 1990/2. 104–109.

Veszprémy, 2020 – Veszprémy László Bernát: Milyen volt a vörösterror valósága? Mandiner, 2020. február 2.

Ezt olvastad?

A kormányközeli konzervatív napilap, a Budapesti Hírlap a következőképpen jellemezte Károlyi Gyulát, amikor 1932-ben lemondott a miniszterelnöki posztról: „Soha nem