Ki volt Zserbó? – Gerbeaud Emil élete

December 6-án Szent Miklós, avagy közismertebb nevén Mikulás, Télapó napját ünnepeljük, mely kétségkívül a gyerekek egyik legjobban várt eseménye az évben. Ez alkalomból a szülők édességgel, ajándékokkal kedveskednek a gyermekeiknek – persze ilyenkor a rosszcsontok virgácsot is kapnak.

A történetnek azonban mindig is voltak „láthatatlan” szereplői, akik nélkül sem ma, sem pedig száz évvel ezelőtt nem készülhettek volna el a gyerekeknek szánt finomságok: csokoládék, cukorkák, drazsék, mézeskalácsok, karamellák, szaloncukrok, bonbonok. A cukrászok és a csokoládégyárosok megfeszített munkával alkották meg ezeket az édességeket.

Ezekre a szakemberekre emlékezve, az egyik legismertebb magyarországi cukrász és csokoládégyár-tulajdonos élettörténetét tekintjük át, Gerbeaud Emilét (1854–1919), aki idén már kerek száz éve nincs közöttünk. Elévülhetetlen érdemeivel nemzetközi hírnevet s elismerést szerzett a magyar cukrászoknak és az édesiparnak. Ki volt Zserbó?

Gerbeaud Emil portréja (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

Émile Jean Antoine Gerbeaud svájci születésű cukrász volt, aki a Genf kantonban található Carouge (ejtsd: kárúzs) városában látta meg a napvilágot 1854. február 12-én. Családjában nem ő volt az első cukrász; már édesapja is ezzel a szakmával foglalkozott. Gyermekként atyja mellett, majd ifjú korában vándorlás útján tanulta ki a cukrászmesterséget. 1879-ben a dél-kelet franciaországi Saint-Étienben saját üzletet nyitott. 1880-ban házasságot kötött Esther Ramseyerrel, aki neves svájci család sarja, s egy csokoládégyáros lánya volt. Megszületett első két lányuk: Gabrielle és Marcelle.

Kugler Henrik portréja (Forrás: Niszkács Miklós – Niszkács Anna: A Gerbeaud Ház az 1900-as évek elején. Budapest, 2008.)

Gerbeaud karrierjében meghatározó volt kapcsolata egy magyarországi kiváló cukrásszal, Kugler Henrikkel (1830–1905). Kugler szintén több generációs (soproni) cukrászcsalád leszármazottja volt, aki a budapesti Gizella téren (mai Vörösmarty téren) lévő cukrászdáját üzemeltette ekkoriban. Az övé volt az egyik legkedveltebb üzlethelyiség a városban, amit a jómódú polgárság, valamint az arisztokrácia is előszeretettel látogatott. Kugler gyakran járt Párizsban és igyekezett meghonosítani a nyugati desszerteket – többek között a mignonok elterjesztését is az ő nevéhez szokták kötni. Kugler elnyerte a császári és királyi udvari cukrász címet, emellett egyike volt a dualizmus éveiben sikeres, kiemelkedő tevékenységet kifejtő szakembereknek. Mivel nem volt, aki tovább vigye a nevét és az üzletét, az 1880-as évek elejére már az ötvenes éveiben járó cukrász utódot keresett. 1882-ben Párizsba utazott, ahol megismerkedett az akkor 28 éves, tehetséges és ambiciózus Gerbeaud Emillel. A két szakember élete, munkássága és neve ekkor egybeforrott.

Kugler Henrik Gerbeaud cukrászda (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

A Gerbeaud család 1884-ben érkezett Magyarországra egy új, jövedelmező élet reményében. Ekkoriban Budapest a világ egyik legfejlettebb malomipari városának számított, kiváló alapanyagok, olcsó munkaerő, és egy jól felfuttatott üzlet várta őket. Kugler Henrik és Gerbeaud Emil társultak egymással, majd utóbbi fokozatosan átvette, fejlesztette az üzletet.

Gerbeaud Emil (1896) (Forrás: A Hét, 1896. június 14. 7. évf. 24. sz., 3.)

1885-ben már együtt jelent meg a két szakember az Országos Általános Kiállításon, ám Gerbeaud igazi „debütálására” az 1896. évi Ezredéves Kiállításon került sor. Kibérelte az egykori királyi pavilont, melynek építési munkálataiban részt vett Ybl Miklós és Feszty Árpád is. Gerbeaud a bemutatott termékeivel és újításaival lenyűgözte a látogatóközönséget, többek között megkapta a kiállítás Díszoklevelét és az Országos Ipartestület is aranyéremmel jutalmazta. A Gerbeaud „Royal” Pavillont meglátogatta I. Ferenc József császár és király felesége, Erzsébet is, melyet Lehullott a rezgőnyárfa (1899) című alkotásán megörökített Márk Lajos festőművész.

Erzsébet királyné látogatása a Gerbeaud „Royal” Pavillonban. (Forrás: Vasárnapi Újság, 1900. december 23. 47. évf., 51. sz., 849.)

Gerbeaud Emil pályája, és feleségével Ramseyer Eszterrel közösen építgetett vállalkozásuk évtizedekig felfelé ívelt, fejlődött. Gerbeaud részt vett az 1898. évi Brüsszeli-, majd az 1900. évi Párizsi Világkiállításon. Utóbbi alkalomból több más magyarországi küldött társával együtt ő is kitüntetésben részesült, s elnyerte a Francia Becsületrend lovagi rendjelét – Gerbeaud ezen kívül magáénak tudhatta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét is. A századfordulóra Budapest egyik legismertebb cukrásza és iparosa lett.

Gerbeaud „Royal” Pavillon (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

Már Magyarországra érkezését követően foglalkozni kezdett a csokoládégyártással, az 1890-es évekre pedig külön csokoládégyárat működtetett Pesten a Duna utcában. Az 1900-as évek elején a Gizella téri cukrászda mellett fióküzletei voltak az Andrássy úton, a Kossuth Lajos utcában, sőt a Royal Hotel aljában is Gerbeaud-süteményeket árultak. Szezonális jelleggel tavasztól őszig pedig a Városligetben várta vendégeit a már említett Gerbeaud „Royal” Pavillon.

Gerbeaud üzletek hirdetése (Forrás: Vendéglősök Lapja, 1905. szeptember 12. 23.)

Gerbeaud Emil sikert sikerre halmozott, számos újítást vezetett be a termelésben, melyekkel hozzájárult a magyar cukrászipar fejlesztéséhez, versenyképessé tételéhez. Üzleti sikereinek köszönhetően dolgozóinak létszámát fokozatosan növelni tudta. A tanulni vágyó cukrászok hozzá jártak gyakorlatszerzés céljából az ország, sőt Európa különböző tájairól. Szakmai igényességgel törekedett arra, hogy készítményeit minőségükkel vonzóvá tegye vendégei számára. Neves iparművészekkel – sőt egyes szerzők szerint saját maga által is – tervezett csomagolóanyagokat, díszdobozokat használt.

Díszes Gerbeaud dobozok (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

Henrik 1905-ben bekövetkezett halálát követően, Gerbeaud Kugler Henrik utóda Gerbeaud néven működtette tovább a vállalkozását, majd 1908-ban megalakult a Kugler Henrik utóda Gerbeaud Részvénytársaság. 1909-ben megvásárolta a fiumei csokoládégyárat, eközben továbbra is fenntartva a fővárosi és „vidéki” fióküzleteit – még a közkedvelt tengerparti üdülőhelyen Abbáziában is volt Gerbeaud cukrászda.

Gerbeaud cukrászda, Abbázia (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

A cukrász házaspár megbecsültségét mutatja, hogy 1909-ben a Budapest Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete nagyszabású ünnepséget rendezett Gerbeaud Emilnek és nejének, Ramseyer Eszternek magyarországi ipari tevékenységük 25 éves jubileuma alkalmából. Az ünnepségen több mint száz ember vett részt, köztük ipartestületi vezetők, udvari és minisztériumi tanácsosok, arisztokraták, hivatalnokok, újságírók és a Gerbeaud cég alkalmazottai is jelen voltak. A Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete Gerbeaud Emilt az Ipartestület örökös díszelnökévé választotta. A házaspár megünnepléséről külön kiadvány és számos újságcikk született. A svájci cukrász hazánkban vált világhírű mesterré. Szakmájának művésze volt, akit kollégái és illusztris vendégei egyaránt tiszteltek, szerettek.

Emlékplakett és az ünnepség kiadványa (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

Az 1914-ben kitört világháború megbolygatta az addigi világrendet. A magyar ipar nehéz helyzetbe került. A Gerbeaud cég megtapasztalta az áru-, és nyersanyaghiányt, az alkalmazottak foglalkoztatása terén adódó problémákat (pl. inflációt, bérigény növekedést, munkaerőhiányt). A Kugler Henrik utóda Gerbeaud Rt. megszorításokat volt kénytelen bevezetni, korlátozták a vállalat tevékenységét. A küzdelmes háborús éveket a Gerbeaud család és a vállalat végül átvészelte, annak következményei azonban komoly veszteségeket okoztak. Horvátországnak, illetve Fiumének Magyarországtól való különválása a fiumei gyártelep felszámolását vonta magával. 1919-ben a pesti és fiumei üzemet egy Dohány utcai gyártelepen egyesítették.

„A repülő burzsuj” – a szocializált Gerbeaud ()

Az 1919-es forrongások és a kommün által végrehajtott erőszakos cselekmények károkat okoztak Gerbeaud Emil üzleteiben, üzemeiben is, melyeket, a korabeli terminus szerint, „szocializáltak”. Gerbeaud néhány nap alatt elvesztette mindazt, amit 35 éves munkássága alatt felépített. Más üzlettulajdonosokhoz hasonlóan megengedték neki, hogy bejárjon a Gizella téri üzletbe és vezesse azt, de nem a sajátjaként, hanem immár állami tulajdonként. A Tanácsköztársaság után visszakapták ugyan az elkobzott javaikat, ám Gerbeaud súlyosan megbetegedett, végül rövid szenvedés után 1919. november 8-án, hajnali 3 órakor elhunyt. Temetésére 1919. november 10-én a Fiumei Úti Sírkertben került sor, melyre hatalmas tömeg gyűlt össze. Nyughelye mind a mai napig a Sírkertben, a 26-os parcella, N/A szakasz, 1. sor, 4. sírhelyén áll.

Gerbeaud Emil temetése 1919. november 10-én (Weisz F.) (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

Felesége élethosszig tartó kapcsolatuk alatt végig férje mellett állt, támogatta, segítette céljainak megvalósításában. Ramseyer Eszter kiváló üzletasszony volt, aki szerepet vállalt a vállalkozás vezetésében, gondot fordított az alkalmazottak betanítására, ügyeik intézésére. Gerbeaud a hitvesi támogatás nélkül talán nem ért volna el ekkora szakmai sikereket. A házaspárnak összesen öt leánygyermeke született: Gabrielle, Marcelle, Erzsébet, Ilona, Margit.

Gerbeaud Emilné, Ramseyer Eszter (1935) (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

Ramseyer Eszter, férje eltávozása után a rokonokkal együtt egyengette tovább a céget egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig. Ezt írta 1939-ben kelt végrendeletében:

„…Gyermekeimhez és unokáimhoz azt a kérést intézem, hogy emlékemet őrizzék meg szeretetben és nem csak velem, hanem elsősorban atyjukkal ill. nagyatyjukkal [Gerbeaud Emillel – B.Á.] szemben kegyeletes kötelességüknek tartsák, hogy a vállalatot, melynek nagyságát és jelentőségét ő és én egy élet fáradhatatlan munkájával alapítottuk meg, tovább fejleszék és a jó nevet és hirnevet, melyet mi annak évtizedes önfeláldozó munkálkodással megszereztünk, nem csak, hogy megtartsák, hanem még tovább emeljék. Isten áldása kisérje örököseimet további életutjukon! Budapest, 1939. május 24.-én Gerbeaud Emilné szül. Ramseyer Eszter sk.” (Forrás: Budapest Főváros Leváltára, VII.12.e. 1940 – 09708)

Gerbeaud Emil portréja (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum)

Gerbeaud Emil nevét őrzi a sokak által kedvelt zserbó sütemény és a Vörösmarty téren található gyönyörű Gerbeaud ház. Az épület homlokzatán ma is láthatjuk az egykori fehér szakállas, öregúr nevét; ami arra emlékeztethet minket, hogy a magyarrá lett svájci cukrász egykoron a gyerekeknek és a felnőtteknek örömére, dolgozóival készítette az édes termékeket. A karácsonyi ünnepek idején ő maga és családja is gyakran beállt dolgozni. Gerbeaud lovaskocsijai, automobiljai országszerte szállították az édességeket, a fiumei kikötőből pedig tengerjáró hajók vitték a csokoládékat és desszerteket távoli vidékekre. Ha Gerbeaud egykor nem is volt a Mikulás, a cukrászoknak évtizedekig szorgos, tiszteletreméltó tanítója, példaképe igen.

Felhasznált irodalom:

Antal Zsuzsanna: Ki sütött először süteményt a Gerbeaud-ban? Kugler Henrik története. Forbes.hu cikke: https://forbes.hu/uzlet/ki-sutott-eloszor-sutemenyt-a-gerbeaudban-kugler-henrik-tortenete/

Borsódy Mihály: Az édességkészítés története. Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület, Budapest, 1995.

Csapó Katalin: „Előkelő találkozóhely”: Gerbeaud Emil cukrászdája. In. Szalon, 2. évf. 6. sz. 1998. (40–46.)

Hidvégi Violetta: KIRÁLYI PAVILON A BUDAPESTI ORSZÁGOS ÁLTALÁNOS IPARKIÁLLÍTÁSRA, 1885. BFL – Ybl Miklós Virtuális Archívum: http://ybl.bparchiv.hu/temak/kiralyi-pavilon-budapesti-orszagos-altalanos-iparkiallitasra-1885

Niszkács Miklós – Niszkács Anna: A Gerbeaud Ház az 1900-as évek elején / The Gerbeaud House in the beginning of the XXth century. Gerbeaud Gasztronómiai Kft., Budapest, 2008.

Balogh Ádám

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket