A kínai vízgazdálkodás és a Három-szurdok gát története

A vízgazdálkodást is befolyásoló, mezőgazdaságot érintő időjárási viszonyok már a korai kínai civilizációból is ismertek, a feljegyzések szerint i.e. 206–1949 között 1056 alkalommal aszály, 1092 esetben árvíz okozott gondot a társadalomnak. A vízelosztás közel sem egyenletes: északon, ahol a lakosság döntő többsége él és ahol a gazdasági központok elhelyezkednek, jóval kedvezőtlenebb a vízellátás, mint a déli területeken, ahol a kisebb számú népességre megfelelő mennyiségű víz jut. Ennek oka, hogy több folyó forrása és vízgyűjtő területe is délen található, illetve a kormányzat gátakkal és medencékkel igyekszik a vízhozamot szabályozni és energiatermelő hatását kihasználni. Azonban a déli területeknek hátránya, hogy területen uralkodó monszun éghajlat miatt a folyók vízhozama kiszámíthatatlan és nagymértékben ingadozó.

A vízgazdálkodás kihívásai

Már a császárkorban is megoldásokat kerestek a víz okozta problémák kezelésére, azonban nagyon kevés sikerrel, 1949-ig összesen csak 23 gátat építettek. Mao Ce-tung (1945-ben a népi kormány vezetője, majd 1954-től a Kínai Népköztársaság államfője) vezetése alatt a Sárga-folyó szabályozása kapott nagy figyelmet, szovjet mérnöki segítséggel 1955-ben 46 gát építését kezdték el. Azonban a vízgyűjtő területeken végzett hatalmas munkálatok jelentős része – csakúgy, mint az ország többi részén található csatorna, víztározó, valamint gát többségének megépítése – a megvalósult formában feleslegesnek bizonyult, és nem vette figyelembe a szakmai és környezeti szempontokat. Az építmények a tervezés hiánya és a gyenge kivitelezés miatt leomlottak, a tározók átszakadtak, a csatornák többségét pedig maguk a parasztok tették tönkre, miután a termelékenységi mutatóik drasztikusan a korábbi szint alá estek.

A gátszakadás egyik legismertebb példája az 1950-es évek elején rosszul megépített Banqiao tározó esete, mely 1975-ben szakadt át, aminek következtében sok ezren vesztették életüket és milliók kényszerültek költözésre, új termőföldek használatára.

A világ gazdaságosan hasznosítható vízerejének 44%-a Ázsiában (8188TWh) és ennek 36%-a Kínában van (1280TWh). Az energiatermelő beruházások állami hatáskörbe tartoznak, azonban kisebb vízerőművek építésébe – szigorú állami kontroll mellett – magánvállalkozások is bekapcsolódhatnak. A Sárga-folyó és a Jangce áradásai hatalmas károkat okoztak a múltban. A Jangce – amely a világ harmadik leghosszabb folyója – évi átlagos vízhozama 14300 m³/s. A folyó középső szakaszán már évszázadok óta pusztítanak az árvizek. Már a középkorban is 8-10 méter magas árvízvédelmi töltéseket emeltek, de a gátak gyorsan elöregedtek, nem tudtak ellenállni a víz romboló munkájának. A XVII. századtól napjainkig sok száz esetben történt gátsérülés, amely sok millió ember életét sodorta veszélybe, sokan életüket vesztették. Az 1932-ben történt nagy gátszakadás következtében 300000, a folyó közelében lakó vesztette életét. A katasztrófák oka visszavezethető a folyó síkvidéki szakaszainak feliszaposodosára, esése alig 1-2 cm/km-re változott. A gyakori katasztrófák miatt a kínai vezetés a víz visszatartatása, raktározása mellett döntött, amely akkoriban még elsősorban árvízvédelmi, a későbbiekben már energiatermelő célokat is szolgált.

A Három-szurdok gát története

A Három-szurdok gát, amelyet a szakirodalom alkalmanként Három Torok Vízerőműnek is hív, az egyik legkiválóbb példája a kínai vízenergia hasznosításának. Jelenleg a világ legnagyobb vízierőműve, azonban teljesítményét tekintve csak második a brazil Itaipu-gát mögött. A Három szurdok Szecsuan és Hupej tartományok találkozásánál fekszik, a 4 milliós Yichang város közelében.

A szurdokhoz kapcsolódó legismertebb legenda szerint Xi Wang Mu lánya, Yao Ji nem bírta elviselni a Mennyei Palota unalmasságát, ezért nővérével és húgával a Jangce partjára mentek. A parton azt tapasztalták, hogy 12 vízi sárkány riogatta az embereket, ők, isteni erejüket felhasználva heggyé változtatták a sárkányokat. Az így kialakult 12 hegy elzárta a víz útját, így alakult ki a Szecsuáni-medence. Ám a hegyek elzárták a folyó útját, így a felgyülemlett víz hatalmas áradást okozott. Ekkor érkezett a helyszínre Nagy Yü, a folyók szabályozásának a mestere, aki orvosolta a problémát. A három testvér segítette őt, ezért átadták neki az Égi Könyvet és közösen átfúrták a hegyet. Így jött létre a Három-szoros, a Jangce innentől kelet felé folyt és gazdaggá tette az ott élő embereket.

A szoros egy rendkívül nehezen hajózható folyószakasz volt. A sziklás partfalban kivésett utakon hajóvontató emberek mozgatták a bárkákat. A szoroson az első gőzhajó 1900-ban jutott át, amelyet speciálisan erre a folyószakasz hajózására terveztek. 1905-ben hajózta át a szoros szűkületeit az első magyar, Kompolthy Jób utazó, földrajzi író, tengerészzászlós. Megtanulta a kínai nyelvet, majd a Jangce melletti tartományokban megszervezte a postaszolgálatot.

A ranglétrán gyorsan menetelt előre, pár év a postán töltött idő után a kínai császár a posta tartományi igazgatójává nevezte ki. Az 1905-ös utazásáról hosszú beszámolót írt. A szoroson egy dzsunkával (kínai vitorlás) hajózott át. Kompolthy hajója 26 tonnás volt, a fedélzet első fele a legénységé, a hátsó része az utasoké volt. A hajón a híres magyar utazó mellett, 4 matróz, egy inas, a kapitány és a családja volt jelen. A sziklás részek közötti szintkülönbséget a vontató emberek segítségével küzdötték le, akik a partról, kézi erővel vontatták a súlyos hajókat. A szoroson hajózás kicsit sem volt veszélytelen. Kompolthy leírásából kiderül, hogy nagyon gyakoriak voltak az örvények, forgók. Egy alkalommal az örvény féloldalra borította a hajójukat, de a kapitány lélekjelenlétének köszönhetően megmenekültek. További érdekes történeteket, leírásokat Kompolthy Jób Tíz év Kínában könyvében olvashatnak.

A gátépítés ötlete már Sun Yatsen 1919-es Terv az ipar fejlesztésére írásában felmerül, az áramellátás teljesítményének a növelése érdekében, valamint az árvizek elleni védekezésként gátrendszerek építését javasolja a Jangce folyón.

A Kuomintang-éra alatt (1927–1949) sok kutatás folyt egy hatalmas gát kivitelezése érdekében a Jangce felső szakaszán. A megvalósítás vizsgálatára még amerikai szakértőket is felkértek. A kutatás a második világháború miatt félbeszakadt, majd az 1954-es hatalmas áradások hatására ismét napirendre tűzték a gát építését. 1958-ban már Mao Ce-tung adott engedélyt az építkezésre, azonban vélhetőleg anyagi okok miatt, illetve ekkor már a szovjet mérnöki segítség elutasítása miatt ismét elmaradt az építkezés. A Mao által életre hívott kulturális forradalom teljesen elfeledtette a kivitelezést, újból Teng Hsziao-ping gazdaságélénkítő csomagjában kapott helyet. Teng 1976-ban került hatalomra, Mao halálát követően. Nevéhez kötődik a nyitás politikája, számos modernizációt vezetett be az iparban, mezőgazdaságban és a haderőben.

1980-ban a Vízügyi Minisztérium összehívta a Jangce alsó és középső szakaszán fekvő tartományok képviselőit és 10 éves árvízvédelmi tervet készítettek. Előírták, hogy a folyómedret rendszeresen kotorni kell, ártereket kell kialakítani, és ez utóbbiakat, valamint az aszály során visszahúzódó tavakat a földművesek nem vehetik igénybe. A terveket nem sikerült megvalósítani. Ugyanebben az évtizedben a kínai és a nemzetközi sajtó erősen kétségbe vonta a gát szükségességét, ami újbóli kutatásokat eredményezett, így a projekt ismét tolódott.

1989-ben több szakember és újságírók összefogásával megjelent a Jangce! Jangce! című könyv, amely nagy társadalmi felháborodást váltott ki. Szintén az 1989-ben zajlott Tiennamen téri incidens után megtiltották a nyilvános vitatkozást, a könyv publikálóit bebörtönözték, így szabad utat engedtek az építkezésnek. Az Országos Népi Küldöttek Nagygyűlése, azaz az országos „parlament” 1992-ben engedélyezte a gát megépítését. A projekt többszöri elhalasztása után ez az engedélyezés azért is történelmi jelentőségű, mert a parlament csak másodjára fogadta el az erről szóló javaslatot. Az építkezés során a legkritikusabb tényező a környező lakosság kitelepítése volt. A 600 km hosszúságban felduzzasztott folyó miatt 12 várost és közel kétezer egyéb kisebb települést számoltak fel.

A kitelepített emberek a hivatalnokok kapzsiságáról számoltak be, sokan arra panaszkodtak, hogy nem kapták meg a kitelepítések miatti kárpótlást. A projekt támogatói a folyó árvízvédelmét tekintik nagy sikernek, azonban a nemzetközi szakértők szerint a Három-szurdok gátnak csak a folyó felső szakaszában összegyűlő vízre van hatása, a középső- és alsó szakaszok továbbra is árvízveszélyesek. A gát ellenzői a folyó hordalékszállításában is komoly problémákat véltek felfedezni, ugyanis a gát előtt a lassuló folyás lerakja a hordalékot, így a vízszint folyamatosan emelkedhet, esetlegesen a nagy mennyiségű hordalék a turbinákban kárt okozhat. A középső- és alsó szakaszokon a hordalék hiánya sokszorosára gyorsíthatja a folyó ezen szakaszain a part erózióját. Ez különösképpen Sanghajt veszélyezteti, amely a folyó évezredek alatt odaszállított üledékére épült.

Az erőműbe 32, darabonként 700 ezer kW-os generátort szereltek be, melynek összteljesítménye 22,4 millió kW, ami éves szinten meghaladja a 100 milliárd kWh-t. Ez körülbelül 15 atomreaktor teljesítményének felel meg. Az első generátorok 2003 júliusában kezdték meg a működésüket, az utolsó hat, földalatti gépházba kerülő generátorok közül az utolsó kettő beépítését 2012 februárjában fejezték be. Az erőmű a teljes kapacitását 2012 júliusában érte el, amikor a másodpercenként, több mint 40000 m³ átfolyó vízmennyiség mozgásba hozta a generátorokat.

A gát megépítésével több szénerőmű energiatermelését lehet kiváltani, ezáltal a levegőt nem szennyezve lehet energiát előállítani. Kínában az energiafelhasználás folyamatosan nő, 1990-től 2015-ig 450 százalékkal emelkedett az ország energiafogyasztása. A környező mezőgazdaságok és a vízhiányos területek a duzzasztó haszonélvezői. További pozitívumnak lehet mondani, hogy a kiszámíthatóbb folyón, a felduzzasztott területeken könnyebben lehet hajózni, ami a turizmust és a vízi szállítást lendítheti fel. A gát egyértelmű negatív következményének tekinthetjük viszont a nagyszámú kilakoltatásokat, a természeti, kulturális, épített értékek elpusztítását: a folyón a természetes ökológiai egyensúly teljesen felborult, állatfajok tűntek el, pusztultak ki. A leglátványosabb és egyben legveszélyesebb negatív tényező a partfalak omlása. A hatalmas földcsuszamlások alkalmanként 50 méteres hullámokat is létrehoznak, amelyek veszélyeztetik a gát mögött élők életét. A kutatók egybehangzóan állítják, hogy egy-egy hatalmas gát képes földrengést előidézni. Amerikai geológusok az USA béli Hoover-gát esetében vizsgálták, hogy a hatalmas víztömeg a föld kőzet rétegéit szétfeszítve földmozgást idéz elő. Szintén amerikai kutatók úgy vélik, hogy a 2008 tavaszán Szecsuan tartomány Zipingpui víztározója okozta azt a hatalmas földmozgást, amely több ezer, tízezer ember halálához vezetett. A kutatók úgy gondolják, hogy a víz olyan nyomással nehezedett az alatta levő kőzetrétegekre, hogy az a törésvonalat szétfeszítette, és ez olyan láncreakciót indított el, ami a földrengést okozott. Fan Xiao, a Szecsuani Geológiai és Ásványtani Intézet munkatársa szerint valószínű, hogy a gát megépítése és a víztározó 2004-es feltöltése vezetett a katasztrófához. A kutató szerint a földrengés nagyon szokatlan volt, korábban soha nem volt hetesnél erősebb földmozgás a térségben. Christian Klose, a Columbia Egyetem egyik megfigyelőközpontjának kutatója szerint ilyen mértékű aktivitás a törésvonalon évmilliók óta nem volt.

2020-ban a világsajtó aktívan cikkezett a gátról, miután az megsérült. 2020 nyarán nagyon sok csapadék hullott a Szecsuáni-medencében, a Jangcén levonuló árhullám rongálhatta meg a gátat. A kínai állam a Hszinhua hírügynökségen keresztül megerősítette az információt, ám hozzátették, hogy csak kisebb deformálódások keletkeztek a felduzzadt vízmennyiség miatt, ami nem befolyásolja az erőmű működését. A sérülés a csapadékos időjárás miatt megindult árhullámtól keletkezett. A víznyomás miatt a gát falain enyhe beszivárgást érzékeltek, melyeket gyorsan telepíthető kapukkal zártak el, és a felgyűlt vizet leürítették a zsilipeken. Az áradás minden eddigi rekordot megdöntött, a Jangce felső folyásánál 61000 köbméter másodpercenkénti vízhozamot mértek. Az üzemeltetők szerint a gát környezetében élőknek nem kell félniük, az építmény továbbra is biztonságos és az áradáskor levonuló vízmennyiség dupláját is képes lenne visszatartani.

Holló-Szabó Benedek

Felhasznált irodalom

TURAI PÉTER – NAGY LÁSZLÓ, Vízenergia hasznosítás a Jangcén. In: http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/34/dolgozatok/word/0612_turai_peter.pdf

VÖRÖS ZOLTÁN, Háborúban a környezetért – a környezettel szemben, Kína vízproblémái a 21. század elején. In: http://www.publikon.hu/application/essay/539_1.pdf

HÁDA BÉLA, 2014. Ázsia, a felemelkedő katonai hatalmak hazája – India, Kína és Japán In: Nemzet és Biztonság 2014/1 81-96          

Nagy László – A Három-szoros Vízerőmű In: Vízügyi Közlemények 2002. (84.évf.) 3. szám
https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKozlemenyek_2002/?pg=394&layout=s&layout=s

Megsérült a világ legnagyobb gátja. https://www.origo.hu/gazdasag/20200722-jangce-harom-szurdok-gat.html

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata közötti együttműködés keretében született.

Ezt olvastad?

Helytörténet és régészet a szegedi Palánkban

Az egykori szegedi vár mellett elterülő, a mai belváros ősének tekinthető Palánk városrész területén mindezidáig nem volt lehetőség nagyobb felületű

X