Kísérlet a társadalom „kijózanítására” – Gorbacsov és az alkoholellenes korlátozások a Szovjetunióban

Gorbacsov nevéről leggyakrabban a „peresztrojka” (átalakítás) és a „glasznoszty” (nyilvánosság) jelszavak jutnak mindenkinek az eszébe, azonban ezeket számos más reformkísérlet előzte meg, többek között a „száraz törvény” néven elhíresült alkoholellenes korlátozás, mely alapjaiban határozta meg a Szovjetunió utolsó vezetőjének és a társadalomnak a viszonyát.

Előzmények

1985. március 11-én Mihail Szergejevics Gorbacsovot választották a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) főtitkárának. Gorbacsov a megválasztásakor 54 éves volt, így nem csupán „fiatal” vezetőnek számított elődjei után, de ő volt az első (és egyben utolsó) pártfőtitkár is, aki már a Szovjetunióban született. Életútját tekintve egy olyan személyről van szó, aki bár jogi tanulmányokat végzett, saját szakmájában egy percet sem dolgozott, karrierjét a pártapparátusban építette fel. Gorbacsov felfelé ívelő karrierjének komoly lökést adott annak a Jurij Andropovnak a támogatása, aki 1982. novembertől 1984. februárig az SZKP főtitkára, korábban pedig a KGB elnöke volt, de a nevét onnan is ismerhetjük, hogy az 1956-os forradalom idején szovjet nagykövetként tevékenykedett Budapesten. Andropov tisztában volt a szovjet gazdaság folyamatos gyengülésével, a helyzet megoldására irányuló erőfeszítései azonban kezdetben a fegyelem fenntartására és az ebben az időszakban hatalmas mértéket öltő korrupció megfékezésére szorítkoztak. Andropovnak nem adatott meg a lehetőség, hogy átfogó reformokat vezethessen be, ugyanis 1984. február 9-én meghalt. Szükséges megemlíteni, hogy az Andropov által támogatott személyek (Gorbacsov is ide tartozott) már egy olyan új generációt alkottak a szovjet pártvezetésben, akik közül többen Gorbacsov politikai szövetségeinek is számítottak a későbbiekben. Andropov akarata ellenére utódjául végül nem Gorbacsovot, hanem az ekkor 73 éves Konsztantyin Csernyenkot választották meg, a pártvezetés ugyanis így látta biztosítottnak saját politikai pozícióját. Csernyenko pártfőtitkári karrierje azonban Andropovnál is gyorsabban ért véget, ugyanis hosszas betegeskedést követően 1985. március 10-én ő is meghalt. A tizenhárom hónapig tartó „csernyenkoi közjáték” csak megerősítette Gorbacsov politikai pozícióját, akit végül komoly támogatással választottak meg főtitkárnak. Gorbacsovnak és politikai szövetségeseinek kezdetben nem volt jól definiálható, kiforrott politikai programja az ekkora egyre nagyobb mértéket öltő gazdasági és társadalmi problémák kezelésére, így kezdetben Andropovhoz hasonlóan, a társadalom fegyelmezettségének megerősítésével próbálkoztak, melyeknek jegyében megszületett a „száraz törvény” (szuhoj zakon), az alkoholellenes korlátozások, kísérletet téve ezzel az egyre növekvő alkoholfogyasztás visszaszorítására a Szovjetunióban. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a „fiatal” pártfőtitkárnak szüksége volt egy olyan politikai sikerre, mely megerősíti őt pozíciójában.

alkoholellenes
Gorbacsov, az új főtitkár (forrás: hu.wikipedia.org)

Alkoholellenes korlátozás a Szovjetunióban 

1985. május 7-én Gorbacsov első konkrét intézkedéseként megszületett Az italozás és alkoholizmus leküzdését szolgáló intézkedésekről szóló határozat. Az orosz történelem során ez volt a harmadik próbálkozás az alkoholtilalomra. Az első 1914-ben volt, az első világháború kitörésekor általános szesztilalmat vezettek be, a második 1941-ben, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót. Az intézkedést nem előzték meg olyan hatástanulmányok, amelyek mankóként szolgáltak volna a pontos szabályok kidolgozásakor annak ellenére, hogy a növekvő alkoholfogyasztás okozta problémák kezelésére nemcsak Andropov, hanem már Brezsnyev (1968–1982) idején is voltak hasonló, de enyhébb korlátozó intézkedések. Az alkoholellenes kampány egyik kulcsfigurája ezúttal Jegor Ligacsov volt, aki Gorbacsovhoz hasonlóan az Andropov által protezsált személyek körébe tartozott, egyúttal Gorbacsov helyettese is volt a Politikai Bizottságban. Mindkét politikus elítélte az oroszok mértéktelen ivási szokásait, magára Gorbacsovra sem volt jellemző az alkoholfogyasztás, ellentétben például egyik elődjével, Brezsnyevvel szemben. Fontos megjegyezni, hogy az alkoholfogyasztás korlátozásának szükségessége ebben a korszakban teljesen reális és nyilvánvaló célkitűzés volt, az 1980-as évek közepére az egy főre jutó átlagos alkoholfogyasztás (főleg vodka) elérte a 17 litert, egyre csökkenő életkorban kezdtek el az emberek alkoholt fogyasztani, továbbá hivatalosan 5 millió alkoholistát tartottak nyilván az országban. Az alkoholizmusra volt visszavezethető a várható élettartam csökkenése, a bűnözések számának a növekedése, a növekvő gyermekhalandóság, valamint az alacsony munkateljesítmény.

Intézkedések

Az előállított alkoholtartalmú italok mennyiségét drasztikusan csökkentették (a korszakban ugyanis az állam forgalmazhatott kizárólag legálisan alkoholt a Szovjetunióban), az árakat megemelték, a termékek értékesítését pedig korlátozták. 1985 júliusa és 1986 májusa között a vodka és más töményitalok előállítása 30–40%-kal csökkent, a konyaktermelés 44%-kal esett vissza. Az árakat két ütemben, 1985-ben és 1986-ban is 25–25%-kal növelték. Az akkoriban legolcsóbbnak számító vodka, az Andropovka ára 4 rubel 70 kopejkáról 9 rubel 10 kopejkára emelkedett. Alkoholt vásárolni munkanapokon csak 14:00 és 19:00 óra között lehetett, így nehezítve annak a lehetőségét, hogy valaki részegen menjen dolgozni, amely állapot nyilvánvalóan negatívan befolyásolhatta a munkavégzést. Aki a munkahelyén vagy nyilvános helyen ivott, azt pénzbírsággal vagy elzárással büntették. Nyilvános helyeken megtiltották az alkohol árusítását és fogyasztását. Az alkoholvásárláshoz szükséges korhatárt 18-ról 21 évre emelték fel, továbbá a személyenként vásárolható alkohol mennyiségét is korlátozták. A korlátozásokat számos egyéb intézkedés is követte, többek között a tévéműsorokból és a mozifilmekből kiretusálták azokat a jeleneteket, amelyekben alkoholt fogyasztottak, valamint erőteljes propaganda-kampány indult az alkoholizmus ellen. Divatba jöttek az ún. józan rendezvények (pl. esküvők), amelyeken a résztvevők demonstratív jelleggel egyáltalán nem fogyasztottak alkoholt.

Gorbacsov és felesége, Raisza (forrás: hu.wikipedia.org)

Hatások  

A Gorbacsov által bevezetett alkoholellenes korlátozásoknak komoly hatása volt a Szovjetunió gazdaságára és társadalmára is. Már Andropov számára is problémát jelentett, hogy bár az alkoholizmus hatalmas mértéket öltött a Szovjetunióban, az alkohol tartalmú termékekre kivetett adó tetemes bevételi forrást jelentett az ország számára. Ennek okán Andropov nem próbálkozott az alkoholfogyasztás teljes betiltásával, csak a részegek és iszákosok büntetésével, míg Gorbacsov szigorú megoldásokat alkalmazott. Az alkoholellenes kampány több tízmilliárd rubel bevételkiesést okozott az amúgy is nehézségekkel terhelt Szovjetunió költségvetésében. A korlátozások egyaránt éreztették hatásukat a gazdasági és a társadalmi életben is, ugyanis komoly lendületet kapott az otthoni ún. „zugfőzések” terjedése is, mellyel a probléma nem csupán az volt, hogy az állam számára nyilvánvaló bevételkiesést jelentett az otthoni illegális szeszfőzés, hanem az elkészült termék silány minősége is, mely bizonyos esetekben mérgezést is okozott. Az otthoni „zugfőzések” miatt egyre keresettebbé vált a boltokban a cukor, mely iránt a hirtelen megnövekedett keresletet jól illusztrálja, hogy a tömeges felvásárlások miatt a cukorra kellett elsőként visszavezetni a jegyrendszert. Népszerűvé vált az otthon főzött alkoholtartalmú ital, a „szamogon”, melynek már a neve is jelzi, hogy olyan termékről van szó, mely nem ipari keretek között készült, általában cukor, kukorica vagy burgonya felhasználásával.  

Az alkoholellenes korlátozásoknak komoly hatása volt a gazdaságra is. A Csehszlovákiából importált új, sörfőzéshez használt eszközöket nem merték használni, ezért hagyták őket „érintetlenül” elrozsdásodni. Többezer hektárnyi szőlőültetvényt irtottak ki, hatalmas pusztulást okozva ezzel több hagyományos bortermelő vidéken, például Grúziában, a Krímen vagy Moldáviában (ezek a pusztítások nagyobb kárt okoztak a szőlőtermelésben mint a második világháború). Borászok tömege vesztette el munkáját, és ezzel megélhetését is, akik közül többen öngyilkosságot követtek el. Az alkoholfogyasztás visszaesése a Szovjetunió költségvetésében is éreztette hatását. 1985-ben 5 milliárd rubellel csökkentek az alkoholra fordított kiadások (és ezzel az állami bevételek is), 1986-ban ez 15 milliárd rubelt, 1987-re pedig 16,3 milliárd rubelt jelentett. Az alkoholfogyasztás ugyan csökkent (bár a hivatalos adatokban nyilvánvalóan nem szerepelnek az otthoni illegális főzés során előállított készítmények) az intézkedés roppant népszerűtlen volt. A törvény végrehajtásáért felelős Alekszandr Jakovlev egy PB ülésen arról tájékoztatta Gorbacsovot, hogy „nem az emberek lettek szárazak, hanem a költségvetés csappant meg közel százmilliárd rubellel”. Gorbacsov az alkoholellenes-korlátozásokkal a társadalomnak egy olyan gyenge pontját fedezte fel, mely alapvetően határozta meg a pártfőtitkárról ezt követően kialakult közbeszédet a Szovjetunióban. Egyesek Gorbacsovot az „ásványvíz titkár” (minyeralnij szekretár) gúnynévvel illették.

A józanság az élet normája (forrás: hu.wikipedia.org)

Gorbacsov az alkoholellenes korlátozásokkal az amúgy is rendszeresen élelmiszerhiánnyal küzdő és alapvetően nélkülöző szovjet társadalmat egy újabb kihívás elé állította, mellyel az emberek a fent említett sajátos módszerekkel kívántak megbirkózni. A szigorú szabályozások betartását a helyi hatóságok is komolyan vették, ami bizonyos esetekben túlkapásokhoz is vezetett, ez azonban nem volt a pártfőtitkár ellenére, a lakosság mindennapi életet viszont nehezítette. Gyakran órákat kellett hosszú sorokban várakozni ahhoz, ha valaki egy családi ünnep alkalmából (pl. esküvő, temetés) alkoholt szeretett volna vásárolni (például Moszkvában ez egyidejűleg 3000 főt is jelenthetett). Még a Moszkva–Vlagyivosztok vonatút során sem engedtek a büfékocsiban alkoholtartalmú italokat felszolgálni (az út két hétig tartott!). A diplomáciai rendezvényeken és a nagykövetségeken is korlátozták az alkoholfogyasztást, ami komoly félelmet keltett az ott dolgozókban, hogy ezt követően vajon fogja-e bárki látogatni az általuk szervezett rendezvényeket. Gorbacsov személyes motivációjaként megemlítendő, hogy feleségének, Raiszának a testvére, Jevgenyij Tyitarenko is alkoholproblémákkal küzdött, több elvonókúra ellenére sem javult az állapota. Gorbacsov elmondása szerint túlzónak tartotta, hogy valójában Jevgenyij miatt volt szükség a korlátozások bevezetésére, azt azonban elismerte, hogy felesége testvérének az esete csak „olaj volt a tűzre”.

alkoholellenes
Gorbacsov és Teng Hiszao-ping kínai vezér egy banketten, 1989-ben (forrás: en.wikipedia.org/Reuters)

Eredmények

1988. október 25-én az SZKP határozatban deklarálta, hogy az alkoholellenes korlátozások radikális változást nem hoztak. Egy esetben azonban beszélhetünk radikális változásról, mégpedig Gorbacsov népszerűsége kapcsán, ami a korlátozásoknak köszönhetően komolyan bezuhant. Összességében megállapítható, hogy a korlátozások hatására évente átlagosan 24%-kal csökkent a Szovjetunió halálozási rátája, ami évente 1,6 millióval kevesebb halálesetet jelentett a korábbiakhoz képest, ugyanakkor a kampány kedvezőtlen társadalmi és gazdasági hatásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Fontos hangsúlyozni, hogy a korlátozások célja nem a mértékletesebb alkoholfogyasztás, hanem a szovjet lakosság teljes absztinenciája volt, amely feladat teljesítése komoly nehézségekbe, többek között az állami ellátórendszer hiányába ütközött. Gorbacsov elmondása alapján, ha már egy embert is segíteni tudott abban, hogy kevesebbet igyon, akkor már megérte bevezetni a korlátozást.  

Fiser Bence

Felhasznált irodalom:

Dalos György 2011: Gorbacsov – ember és hatalom. Politikai életrajz. Napvilág Kiadó, Budapest.

Gathmann, Christina; Welisch, Marijke 2012: The Gorbachev Anti-Alcohol Campaign and Russia’s Mortality Crisis, CESifo DICE Report, ISSN 1613-6373, ifo Institut – Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München, München, Vol. 10, Iss. 4, pp. 62-68

Heller, Mihail – Nyekrics, Alekszandr 2003: Orosz történelem II. A Szovjetunió története. Osiris, Budapest.

Kenéz Péter 2008: A Szovjetunió – A kezdetektől az összeomlásig. Akkod, Budapest.

Krausz Tamás – Sz. Bíró Zoltán (szerk.) 2003: Peresztrojka és tulajdonáthelyezés. Tanulmányok és dokumentumok a rendszerváltás történetéből a Szovjetunióban (1985-1991). Magyar Ruszisztikai Intézet, Budapest.

McKee, Martin 1999: Alcohol in Russia. In: Alcohol & Alcoholism. 34/6. 824-829. 

Zolcer János 2020: Gorbacsov titkai. Kossuth Kiadó, Budapest.

Zubok, Vladislav M. 2021: Collapse: The Fall of the Soviet Union. Yale University Press.

A cikk a PTE Kriszbacher Ildikó Tehetséggondozó Program keretében készült.

Ezt olvastad?

1983 szeptemberének első napjaiban a híradások megdöbbentő eseményről számoltak be: a Szovjetunió lelőtte a dél-koreai légitársaság egyik menetrend szerint közlekedő
Támogasson minket