Klapka György fotográfiái a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában

Szabadságharcunk egyik legfiatalabb hadvezérét, a komáromi hőst, Klapka Györgyöt számos ábrázolás örökítette meg saját korában is, s a hálás utókor művészei is szívesen készítettek róla festményt, grafikát, szobrot. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára több felvételén is láthatjuk alakját.

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Lengyel Beatrix cikke elsőként a Honismeret 2020. évi 3. számában jelent meg. A szám tartalma – így a cikk eredeti változata is – a folyóirat honlapján, az alábbi címlapra kattintva érhető el.

A XIX. század közepének nagy találmánya, a „fénnyel írt” kép, a fotográfia egyfelől a legvitatottabb volt (csak gépi termék, nem tükrözi a művész és az ábrázolt között létrejött lelki kapcsolatot, nem mutatja az ábrázolt személyiségét, amit csak a művész ecsetje, ónja, ceruzája képes közvetíteni), másfelől széles polgári réteg számára az anyagilag elérhető, albumba tehető – s nem utolsósorban –, a hiteles ábrázolást jelentette. A korszak uralkodóit, politikusait, mindenféle hírességeit ábrázoló fényképek ezrei készültek. Újságtudósítások szóltak arról, hogy melyik fontos személy melyik műterembe látogatott el. A felvételeket kisebb-nagyobb formátumban azután a fényképész-műtermek kirakataiban is csodálhatták, nézegethették az érdeklődők. Fotográfusok másolták egymás felvételeit és árulták a képeket.

Gyűjteményünkben a Klapkát ábrázoló fotográfiák között kiemelt helyet foglalnak el azok felvételek, amelyeket a híres párizsi André Disdéri-féle műteremben készítettek az 1860-as évek elején, amit a kartonokon nyomtatott felirat jelölt meg. A nyomtatott feliratok követik a fotóműterem tulajdonosainak, címeinek változásait, így biztosan tudjuk, hogy az egyszerre, egy időben készült felvételek gyűjteményünkben lévő darabjait nem egy időben rendelték meg, készítették el. A kor fényképezkedési szokásainak megfelelően egy alkalommal több pózban is „levették” a tábornokot. A különféle beállítások közül azután a megrendelő választhatott, hogy melyik változatból kér és hány darabot. Neves személyek fényképeinél nem ritkán az is előfordult, hogy a fotográfusok a közösen kiválasztott felvételből sok-sok pozitívot készítettek és árusították azokat. A Disdéri-műterem képei ún. vizitkártyák, nagyjából 10 cm magas 6 cm széles kartonra kasírozott albumin pozitív képek. Jelenleg két álló és két ülő alakos változatot őrzünk a Nemzeti Múzeumban. Közülük talán a legismertebb a Klapkát álló egész alakban, karjait összefonva mutató felvétel. Álló alakos változat az is, amelyen Klapka bal kezében kalapját tartja, jobb kezét pedig zsebébe dugja. Az ülő alakosak: az egyiken gondolkodva, jobbjával asztalkán könyökölve, a másikon jobbjában papírlapokat vagy újságot fogja látjuk.

Ezek azok a felvételek, amelyek időben a legközelebb jelenítik meg számunkra alakját fontos politikai szerepléséhez: Komárom védelméhez (1849), a Magyar Nemzeti Igazgatóság egyik tagjakénti munkálkodásához (1859).

1867 után Klapka is hazatért, Deák-párti képviselő lett. Személye iránt itthon megnőtt az érdeklődés, sokan kívánták megismerni arcvonásait, alakját. 

Klapka fotográfiái között három olyat őrzünk (két álló portrét és egy mellképet), amelyek hátoldalán kék gumibélyegző lenyomata látható: „Temes megyei honvéd egylet tulajdona.” Ezek egyikének hátoldalán sem, illetve a képeket hordozó kartonon, a képek alatt sem jelölte a fotográfus a műtermét nyomtatott formában. Így azt kell feltételeznünk, hogy ezek a darabok nem a felvételt készítő műterem termékei, hanem más fotográfus sokszorosította őket, még nagyjából az eredeti felvételek készítése idején. Ezt gyengébb minőségük, enyhe életlenségük is megerősíti. Ezeknek a felvételeknek a jövedelmét Klapka a Temes Megyei Honvédegylet támogatására engedte át.

Sajtótudósításokból tudjuk, hogy Klapka felesége, Inez fotográfiájának bevétele is a Temes Megyei Honvédegylet alapját bővítette. Inez egy szép, ugyancsak a gyűjteményünkben található, a hölgy egész alakját mutató felvételen ugyanolyan fotel mellett áll, mint Klapka, s a szőnyeg mintája is megegyezik a két fotón. Klapka Inez fotográfiáján ott a fényképészműterem jelzete: Temesvárott Julius Milliot készítette a felvételt, aki mai tudásunk szerint 1860–1870 között tartotta fenn a műtermét. Így Klapka Inez fényképe segítségével pontosíthatjuk, ha kérdőjellel is, Klapka fényképének adatait.

Az idős Klapka arcvonásait Klösz György szép portréja örökíti meg gyűjteményünkben. Ez a felvétel átrajzoltan több korabeli lapban is megjelent.

Klapka modern ikonográfiájának elkészítésével még adósak vagyunk.

Lengyel Beatrix

tárigazgató, Magyar Nemzeti Múzeum

Ezt olvastad?

Mi lett veletek honvédek? – Az 1848/49-es honvédek sorsa a megtorlás és a dualizmus alatt

A Szegedi Történészhallgatók Egyesülete (SZETE) legutóbbi kerekasztal-beszélgetésének középpontjában az 1848/49-es honvédek sorsa és utóélete állt, a forradalom és szabadságharc leverését

X