A kommunizmus támadása a keresztény egyházak ellen – A Mindszenty-per hetven év távlatából

A kereszténység kétezer éves története során számos alkalommal fordultak elő keresztényüldözések, nem egy országban ma is érik atrocitások a hívőket. A kelet-közép-európai régióban ma mindenki szabadon gyakorolhatja hitét, azonban néhány évtizeddel ezelőtt ez nem így volt. A kommunista államhatalom sorra olyan koncepciós pereket indított, melyeknek célja az egyházak, s maga a vallásosság felszámolása volt. E perek közül szimbolikus jelentőséggel bír a Mindszenty József ellen indított eljárás, melynek hetvenedik évfordulója alkalmából a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és az Országgyűlés Hivatala közös nemzetközi konferenciát rendezett 2019. február 13–14-én A Mindszenty-per hetven év távlatából. Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában címmel.

Az egyházüldözés bolsevik gyökerei

A tanácskozás sokkal többről szólt, mint Mindszenty József személyéről, vagy az ellene lefolytatott perről. A környező országokból meghívott előadók segítségével kirajzolódott, hogy a kommunisták az egész régióban támadást indítottak az egyházak ellen. Nemcsak a latin szertartású római katolikus, hanem a görögkatolikus, a református, az evangélikus egyház is lecsapó pörölyük alá került. Az ateista propaganda Moszkvában voltaképpen már 1918-ban elindult, s Kelet-Közép-Európa országaiban az egyházakkal szembeni eljárások mintájául a bolsevik modell szolgált. Kárpátalja ebben kivételt jelent, mivel 1945-ben Csehszlovákia fennhatósága alól a Szovjetunióhoz került, így a sztálinista hatalmi gépezet „áldásait” közvetlenül tapasztalhatta meg. Az itteni viszonyokat Szabó Konstantin görögkatolikus egyházról szóló és Fodor Gusztáv református egyházat bemutató előadásai érzékeltették. Előbbit be akarták olvasztani a pravoszláv egyházba, 127 hitvallót küldve börtönbe, akik közül közel negyvenen elhunytak. A református egyház teljes vagyonát elkobozták, iskoláit államosították, s szinte minden református vallású férfit a GULAG-ra küldtek, köztük több hullámban a lelkészeket is. Oleh Turiy Josyf Slipyj ukrán görög katolikus metropolita kálváriájának bemutatásával arra is rávilágított, hogy nemcsak a magyar felekezetet érték atrocitások.

Keresztényellenesség a kommunista blokk országaiban

Ami a többi szocialista országot illeti, a viszonyok mindenütt eltérőek voltak, azonban az egyház elleni fellépés mindenütt megjelent. Ahogy Fodor Pál első napi zárszavában rámutatott, ami Mindszentyvel történt, nem magyar sors volt, hanem közép-európai, amit az okozott, hogy a nagyhatalmi döntés a szovjet zónába sorolta a régiót. Albániában odáig mentek, hogy a vallásosságot 1967-ben jogszabályilag is betiltották, ahogy Rigels Halili Vinçenc Prennushi OFM atya élete és mártírhalála című előadásából kiderült. Tomislav Anić rámutatott, hogy Alojsije Stepinac érseket a párt fő ellenségeként azonosították Jugoszláviában. Emilia Hrabovec érzékletesen mutatta be, ahogy Ján Vojtaššákot meghurcolták Csehszlovákiában. Stanislava Vodičková előadásából az derült ki, hogy a cseh klérussal szemben már a nácik is felléptek, egyházi személyek tucatjait küldve Dachauba, ahol a felük meg is halt, s ezután kellett a kommunisták támadásait is kivédeniük. Łukasz Kamiński Stefan Wyszyński bíboros küzdelmét mutatta be. Ami Romániát illeti, ott a katolikus egyház 1949 és 1990 között megtűrt státuszban volt. Cristian Vasile előadásából megtudhattuk, hogy a román államhatalom összekötötte a magyar veszélyt a katolikussal. 1955 utánra Márton Áron maradt az egyetlen szabadlábon levő katolikus püspök az országban, így ő volt az egyetlen, aki tárgyalhatott az egyház nevében a román államhatalommal. Nagy Mihály Zoltán szerint végig azzal a céllal tevékenykedett, hogy adott viszonyok között a lehető leginkább megőrizze az egyház működését.

Egyházellenes perek Magyarországon

Mint Szabó Csaba rámutatott, 1946 és 1972 között 1500–2000 katolikust ítéltek el Magyarországon. A katolikus elleni pereknek nemcsak papok vagy szerzetesek, hanem világi személyek is áldozatául estek, köztük olyanok is, akik vállaltan ateisták voltak. E perek közvélemény előtti szimbóluma a Mindszenty-per. Ahogy Földváryné Kiss Réka is rámutatott megnyitóbeszédében, személyében magát az egyházat akarták elítélni, erkölcsileg ellehetetleníteni. Mindszenty viszont a kommunizmussal szembeni ellenállás szimbólumaként tekintett magára. Életműve nemzetközi megközelítésben is érdekes, az ellene folytatott pernek óriási visszhangja volt. A nyugati közvélemény Mindszenty sorsán keresztül ismerte meg a kommunista diktatúra brutalitását. Fejérdy András rámutatott, hogy korábban több püspököt, érseket megtámadtak, letartóztattak a kommunisták, de ez volt az első alkalom, hogy bíborosi rangú egyházfit fogtak perbe, ezért az eljárás nemzetközi visszhangot kapott. A külföldi folyóiratok rendszeresen cikkeztek az eljárásról, s magát a pápát is megszólalásra késztették. Mindszenty a személyiségi jogok, a hit, majd a demokrácia védelmezőjeként jelent meg a lapokban, hangsúlyozva, hogy a rendszer Mindszenty személyében ezeket az alapértékeket támadja.

Koncepciós perek

Mint Latorcai János is felhívta a figyelmet erre bevezetőjében, a keresztények elleni perek koncepciós perek voltak. Kahler Frigyes szerint a napi sajtóban a koncepciós per fogalmát elég tágan értelmezik, ezért fontos, hogy pontosan definiáljuk, azaz leszögezzük, hogy olyan büntetőeljárást értünk alatta, amelyik politikai célok elérése érdekében folyik, hamisítva a tényállást és öncélúan, amorálisan használva a jogszabályokat. A jogellenes magatartás helyett (ami egy bíró számára érthető, mert van egy jogszabály, és van egy azzal ellenkező magatartás) reakciós magatartásról kezdtek beszélni, de ez a jog számára kezelhetetlen fogalom, szimpla ideológia és politika. Az ítéletek általában a beismerő vallomásokra épültek, teátrális külsőségekkel megtámogatva. A katolikus egyház elleni támadásnak két célja volt. Az egyik, hogy szétzúzásával az ateizmust tegyék meg fő vallássá, a másik, hogy demonstrálják az államhatalom mindenhatóságát.

A Mindszenty-per és előzményei

Rákosiék nem a katolikus egyházat vették először össztűz alá. Mirák Katalintól megtudhattuk, hogy az Ordass Lajos evangélikus püspök elleni per a Mindszenty-per előzménye, mondhatni főpróbája volt, amelynek során az államhatalom olyan egyház ellen vezényelt eljárást, ami mögött nem állt olyan kiterjedt nemzetközi háttér, mint a katolikus egyház mögött. Gárdonyi Máté szerint azért volt fontos az MDP számára a klérus megtörése, mert a kommunizmussal szembeni társadalmi ellenállás egyházi köntösben jelent meg. Balogh Margit szerint Mindszenty eltávolítását már 1948 elején elhatározták, a kérdés csak az volt, hogy milyen módon. November 19-én elhurcolták titkárát, először tőlekényszerítettek ki terhelő vallomást. (Erről beszélnek az állambiztonsági iratok is, mint Vörös Géza előadásából kiderült.) Mindszenty őrizetbe vételéhez azonban kellett Moszkva jóváhagyása, ez ügyben Rákosi december 16-án személyesen utazott Sztálinhoz, aki valószínűleg azt mondta, tegyen belátása szerint. Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását, bíboros érseket 1948. december 26-án este hat órakor tartóztatatták le. Az első napokban igazolhatóan fizikai kényszert alkalmaztak vele szemben, ezeknek hatására írta alá vallomásait, de védekezésül odaírt két betűt: c. f., ami latinul (coactus feci) annyit tesz, hogy „kényszerből tettem”. A szándék hamar kiderült, január 3-án Mindszenty elismerte a betűk valódi jelentését. A vádak kulcsa Mindszenty esetén a legitimizmus volt, ami nem egyszerűen királyság-, hanem Habsburg-pártiságot jelent. Az 1949. február 3. és 8. között tartott népbírósági tárgyalás végén a bíboros életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. Másodfokon sem enyhítették ítéletének mértékét, társaiét viszont némileg igen. Mindszenty visszavonulhatott volna, elmenekülhetett volna az országból, de nem tette, fel akarta hívni a figyelmet a kommunista diktatúra kegyetlenségére, vállalva a hosszú mártíromságot. Zinner Tibor szerint fontos kérdés, hogy kik hurcolták meg Mindszentyt, és miért? Az eljárást végig az MDP vezette, s kulcsgondolatuk az volt, hogy kit hogyan ítéljenek el. Bűnbakot kellett találniuk két választási fiaskóért, s ezt a prímás személyében meg is tették. Komplex büntetőrendszer működött, az ítéletek politikai fejezetét előre csatolták a bíróknak. Elsődleges felelősként tehát az MDP döntéshozói jelölhetők meg. Az eljárásban részt vevő ávósok között nem csak képzetlen személyek voltak, nem egy több nyelven is beszélt és egyházjogban is jártas profi volt. Mindszentyt a diplomácia sem menthette meg. Mint Somorjai Ádámtól megtudhattuk, a bíboros a háború után rendszeres kapcsolatot óhajtott kialakítani és fenntartani a budapesti és vatikáni brit követséggel. A diplomaták konfliktusos magatartásúnak ítélték meg, ezért tíz hónap után arra jutottak, hogy nem működhetnek vele együtt. Wirthné Diera Bernadett előadása  a Mindszenty-per további hat vádlottjáról szólt, akik közül ketten voltak civilek, négyen papi személyek (őket egyébként mintegy húsz letartóztatott személy közül válogatták ki). Államellenes szervezkedés, hűtlenség, valutával üzérkedés voltak a fő vádpontok ellenük.

A Mindszenty-per után

Bukovszky László rámutatott, hogy a Mindszenty-pernek csehszlovákiai kísérőperei is voltak. Az ottani pártvezetés szintén hadjáratot indított a katolikus klérus ellen, a rendszer megdöntésének, és a Mindszenty számára történő adatgyűjtésnek a vádjával. Sokakat felmentettek, de számos papot elítéltek, a legsúlyosabb büntetés nyolc év volt. A tárgyalások nyilvánosan zajlottak, de nem lettek belőlük kirakatperek. Magyarországon, mint Szabó Csabától megtudhattuk, a Mindszenty-per után erős nyomás alá helyezték a katolikus egyházat, hogy kössön megállapodást az állammal. Ez csak 1950-re köttetett meg. A Grősz József elleni perben keményebb ítéletek születtek, mint a Mindszenty-perben, és huszonnégy holdudvar-per követte, amelynek vádlottjai nagyrészt a főper tanúi voltak. A Sztálin halála utáni átrendeződés nem hozott megkönnyebbülést a katolikusoknak, ugyanolyan intenzitással és brutalitással folytak ellenük továbbra is a büntetőeljárások. Cúthné Gyóni Eszter Endrédy Vendel zirci apát szerepét vizsgálta a Grősz-perben. Endrédy egyike volt Mindszenty tanácsadóinak és bizalmasainak. A Grősz-perhez kapcsolódóan tizenkét ciszterci szerzetest ítéltek el. Az eljárás célja a szerzetesrendek iránti bizalom megingatása volt azzal, hogy bizonyítják, hogy a legfontosabb szerzetesrendek illegalitásba vonultak, és államellenes szervezkedésbe kezdtek. De hogy másokat is nevesítsünk, Soós Viktor Attila Badalik Bertalan, majd Mózessy Gergely Shvoy Lajos kálváriájának részleteit elevenítette fel.

A református szemszög

Földváryné Kiss Réka elmondta, hogy a reformátusok aktívan részt vettek e közéletben, amit Rákosi pontosan látott, és ki is használt. A politikai és szellemi riválisokkal jogi eszközökkel kívánt leszámolni. Célja a Horthy-rendszer elitjének lecserélése és a kommunista diktatúra kiépítése volt. Ravasz Lászlónak és Mindszenty Józsefnek más demokráciaképe volt. Ravasz gondolkodása közelebb állt a kényszerkoalíció kisgazda centrumához. A reformátusokkal szembeni első per szamárvezető lett a többi református perben. Ravasz ellen sose indítottak pert, de szellemisége ellen igen. Ravasz maga inkább okos, mint erős kívánt lenni, a túlélésre játszott. Nem lett mártír, de 1956-ban olyan példát mutatott, amiből a református egyház erőt meríthetett a későbbi évtizedekre.

Mindszenty a boldoggá avatás útján

Kovács Gergely részletesen felvázolta a konferencia második napján, hogy a Mindszenty Alapítvány milyen munkával küzd azért, hogy Mindszenty Józsefet szentté avassák. Jó úton járnak, amit bizonyít, hogy Habsburg-Lotharingiai Mihály a tanácskozás első napján bejelentette, hogy Ferenc pápa jóváhagyta azt a határozatot, amely megállapítja, hogy Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása hősies fokban gyakorolta a keresztény erényeket. E bejelentés fontos mérföldkő a boldoggá avatás felé vezető úton.

Szőts Zoltán Oszkár

A konferencia programja:

Ezt olvastad?

Tavaszi szakmai fórum az SZTE-n

2024. április 8-án és 10-én került megrendezésre Szegeden – a Báthory István Középiskolai Történelmi Tanulmányi Verseny kísérőrendezvényeként — a „Tavaszi

X