A Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2016–2017-es évkönyve azt a félelmetesen nagy kihívást vállalta, hogy bemutatja a Magyarország kommunista múltjára vonatkozó két évnyi szisztematikus kutatás eredményeit. A vállalkozás nehézsége ellenére eklektikus gyűjtemény született, ami kiválóan adja át a Magyar Népköztársasággal kapcsolatos kutatások eredményeit. A kötet sokféle témával foglalkozik a nemzetközileg is ismert 1956-os forradalomtól a földbirtokok kényszerű kollektivizálásán és a koncepciós pereken át az egyházak elnyomásáig, de helyet kapnak benne speciálisabb kutatási területek is, gondolva a brit–magyar kapcsolatokra, a börtöninformátorokra vagy a nyugati kommunista pártok finanszírozására.

Stephen Sholl a Virginia Tech Egyetem mesterképzésének végzős hallgatója. A Hungary Foundation és Mathias Corvinus Collegium Budapest Fellowship Programjának junior fellowként a Nemzeti Emlékezet Bizottságánál végez kutatásokat. Írását a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Újkor.hu együttműködésének keretében közöljük.

Bár egyeseknek nehéz lehet ennyi különböző kutatási témát átolvasni egy könyvben, ez a formátum tökéletesen illeszkedik az általános kutatási célhoz. Egy ilyen komplex, több mint negyven évig fennálló rezsim történelmének bemutatásához, megértetéséhez nagyban hozzájárulnak az ilyen formában közölt „kutatási pillanatfelvételek”. Minden írás részletes és alaposan kikutatott betekintést ad Magyarország kommunista korszakába. Mire az olvasónak sikerül összeállítania a kirakójáték darabjait, viszonylag teljes képet kap a témáról.

Kutatási területek

A kötet tanulmányai ugyan függetlenek egymástól, az Évkönyv mégis nagyjából három szakaszra vagy tematikára osztható föl.

Az első azoknak a korrupt és aljas koncepciós pereknek az elemzése, amelyeket a rezsim indított disszidensek, egyházi személyek és általában ártatlan emberek ellen. Ötvös István tanulmánya igen széleskörűen ismerteti a pereket, amelyeket a Rákosi-korszakban a hatalom megszilárdításának eszközeként ábrázol, majd Kádár alatt az 1956-os forradalom megtorlási rendszerében követi a további történetüket.

Különösen érdekesnek tartom Szakolczai Attila írását az 1956-os megtorlások belügyeiről. A szerző bemutatja, hogy milyen elképesztő mértékben kapott szabadkezet Magyarország titkos rendőrsége – az ÁVH – e kirakatperek lefolytatása során. Még Kádár főtitkárnak is gondjai voltak ennek az osztálynak az irányításával; csak a ’60-as évek elejére tudott igazi befolyást kiépíteni fölöttük.

Erdős Kristóf cikke Gulyás Lajos református lelkész tárgyalásáról és kivégzéséről példaként szolgál Magyarország kommunista rendszerének irgalmatlan természetére. Soós Viktor Attila ennek fényében ad betekintést Brenner János katolikus pap halálának körülményeibe, aki brutális módon halt meg, és nem is tudni, hogy kinek a keze révén. Ez jól bemutatja azt, hogy milyen szabályellenes perekkel és kivégzésekkel kellett a magyaroknak szembe nézniük. A kivégzői által levezényelt, légből kapott nyomozás és tárgyalás jól szemlélti az erkölcsileg csődöt mondott és álszent, álságos kommunista jogrendszert.

Az Évkönyv második kutatási témája az 1956-os forradalom idején működő munkástanácsok elemzése. Ez a kutatás azért különösen fontos, mert feltárja, hogy kik is álltak a forradalom hátterében. Az 1956-os év rövid és kaotikus jellegű eseményei mögötti ideológiák beazonosítása igencsak nehéz kaland. Galambos Istvánnak a várpalotai helyi forradalmi tanácsról szóló kutatása érdekes tanulmány az 1956-os forradalomban részt vevők gondolkodásmódjáról és céljairól, és különösen fontos azért, mert a Budapesten kívüli helyzetbe enged berekintést. A tanulmány feltárja, hogy e tanácsok közül sok meglehetősen baloldalinak tekinthető még akkor is, ha tagjaik ellenezték a magyar kommunizmus totalitárius jellegét és a Szovjetunió dominanciáját. Galambos cikke után Gulyás Martin jellemzi a forradalmi munkástanácsokat. Galambostól eltérően Gulyás több forradalmi tanácsot is elemez, és azokat a közvetlen demokrácián alapuló forradalmi szocialista tanácsok példáiként mutatja be. Gulyás és Galambos írásai együtt egyedülálló képet festenek az 1956-os forradalomról.

A harmadik tanulmánycsoportba a magyar diktatúra belső működését elemző írásokat sorolhatjuk. Bár minden egyes kutatás különböző területet dolgoz föl, mindegyik esetében megdöbbentő a rendszert jellemző működési zavar mértéke, amelyből eredménytelenség és hozzá nem értés világlik ki. M. Madarász Anita kutatása a brit–magyar diplomáciáról tökéletesen megmutatja Magyarország kommunista rendszerének alkalmatlanságát. Kiváló expozéjában leleplezi például, hogy milyen szégyenletesen kevesen beszéltek angolul a londoni magyar nagykövetségen.

Káli Csaba közvetlenül a párttagokon keresztül tárja föl a kommunista rendszer káros munkakultúráját. Rámutat, hogy a féktelen alkoholizmus, a szétesett családok és a dolgozók depressziója a kíméletlenül hierarchikus és kegyetlen munkakörnyezet eredményei. Szilágyi Gábor kutatása a nyugati kommunista pártoknak a keleti blokk államai által történő finanszírozását elemzi. Feltárja azt a már-már nevetségesen bonyolult rendszert, amire e finanszírozás miatt volt szükség. A blokk államainak a gazdasági helyzete gyakran olyan rossz volt, hogy még pénzt sem tudtak felajánlani, vagy ha mégis, rendszerint igen unortodox módszereket alkalmaztak, például zsákokban juttatták célba a készpénzt.

Kádár Magyarországa

Az Évkönyv talán legfőbb értékének a Kádár-korszak elemzését tartom. A felvonultatott kutatási területek többsége közvetve vagy közvetlenül a magyar kommunizmus utolsó és állítólag békésebb korszakára fókuszál. A jóval brutálisabb Rákosihoz képest Kádárt sokáig mérsékeltebb, békülékenyebb és kompromisszumkészebb szereplőnek tartották – ez az évkönyv azonban lerombolja ezt a mítoszt.

A kötetben elemzett koncepciós perek döntő többsége Kádár felügyelete alatt zajlott, ahogy az egyházi személyek kivégzése és meggyilkolása is. A Kádár alatti erőszakos kollektivizálást az Évkönyv első cikkében is hangsúlyozza Horváth Gergely Krisztián. A bürokráciába való betekintés megmutatja, hogy Magyarország mennyire működőképtelen és zsarnoki maradt Kádár alatt is. Az utolsó cikk pedig, amelyet Máthé Áron írt, hangsúlyozza Kádár Jánosnak a Szovjetunió iránti teljes hűségét és az arra való hajlandóságát, hogy a prágai tavaszt leverje. A „legvidámabb barakk” mítoszát felváltja Kádár hétköznapi terrorjának és bürokráciájának érzékletes leírása.

Konklúzió

Ez az évkönyv kötelező mindenkinek, aki minőségi munkát keres a keleti blokk államainak működéséről. Az írók saját egyedi kutatási stílusukkal és hátterükkel színesítik azt a szőttest, amely képet ad Magyarország történelméről a 20. század második felében. Ez a kötet bemutatja azt a fontos munkát, amelyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága végez, és amely egyúttal kutatási modellként is szolgál hasonló intézmények számára.

Írta: Stephen Sholl
Fordította: Surjányi Dávid

Ezt olvastad?

Sah mat generációkon át – Kádár János és Grósz Károly küzdelme

A világ és a magyar történelem konstans – sokszor figyelemreméltó - fenoménja a hatalomváltások időszaka, legyen szó akár monarchikus, akár

X