Konferencia az államképekről, nemzetekről és vallásokról

A Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem „Magyarország a középkori Európában” Lendület Kutatócsoportja 2016. október 6-7-én jelentős nemzetközi érdeklődésre számot tartó konferenciát rendezett a Debreceni Egyetemen The Image of States, Nations and Religions in Medieval and Early Modern Central and East Central Europe – Das Bild der Staaten, Nationen und Religionen in Mittel- und Ostmitteleuropa in Mittelalter und der frühen Neuzeit címmel.

A neves kutatókat felvonultató kétnapos nemzetközi szimpóziumon komoly médiaérdeklődés közepette mintegy húsz előadás hangzott el a Magyar Királyság és a kelet-közép európai államok középkori és kora újkori kapcsolatrendszeréről. A Lendület Kutatócsoport munkatársai, valamint más hazai szakemberek mellett lengyel, német, szerb, litván, cseh történészek voltak jelen.

A konferenciát megnyitó beszédében a Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese, Bartha Elek kiemelte, hogy a nemzetek közötti kontaktusrendszer vizsgálata olyan interdiszciplináris kutatási terület, amely történészek, irodalmárok, nyelvészek, kulturális antropológusok, néprajzkutatók tudományos együttműködését teszi lehetővé, szükségessé.

A konferencia főszervezője, a debreceni Lendület Kutatócsoport vezetője, Bárány Attila professzor kiemelte, hogy első alkalommal, de hagyományteremtő céllal hívták össze a kelet-közép-európai államok történészeit hasonló eszmecserére és utalt arra, hogy a jelenlévő történészekből kutatói hálózatot szeretnének kialakítani. Jelezte azt is, hogy az előadásokat konferenciakötetben adják közre. A két évvel ezelőtt rendezett, Magyarország és a konstanzi zsinat összefüggéseit vizsgáló konferencia előadásait tartalmazó német nyelvű kötet bemutatására is e napon került sor.


(Fotó: Novák Ádám, Véber Zoltán)

A konferencia előadásai alapvetően a kelet-közép-európai államok kapcsolatrendszerét, illetve megítélését, valamint a térség államképeit járták körül, részben elméleti-módszertani fogódzót nyújtva hasonló kutatásokhoz (például új forrástípusok megismertetésével), részben pedig egy-egy esetpéldát bemutatva. A konferencia absztraktfüzete itt elérhető.

Bagi Dániel (Pécsi Tudományegyetem) előadása átfogó elméleti megközelítést adott a közép-európai narratív történeti források összehasonlító kutatásának lehetőségeiről. A történész kiemelte, hogy a narratív forrásokat ma már nem csupán irodalmi alkotásokként, hanem olyan forrásanyagként lehet kezelni, amelyek megfelelő forráskritikával és helyes kérdésfeltevéssel komplex társadalomtörténeti vizsgálatokat tesznek lehetővé. A kelet-közép-európai narratív források összehasonlító vizsgálata mellett érvelt egyrészt a rendelkezésre álló anyagok kevés száma miatt, másrészt azért, mert a szerzők sok esetben a térség több hatalmi centrumával is összeköttetésben álltak. Módszertani példaként Heinrich von Mügeln munkáinak ilyen szempontú elemzésébe nyújtott bepillantást.

Szintén részben elméleti kérdéseket vetett fel Piotr Oliński (toruńi egyetem), aki 16. századi lengyel humanista krónikaírók munkássága alapján egy-egy nemzet (itt Lengyelország) éghajlatának és ezzel összefüggésben gazdagságának korabeli interpretálását mutatta be, kiemelve, hogy ezen munkák földrajzi-éghajlati megállapításai inkább az állami propaganda eszközei, mintsem valós klimatológiai elemzések voltak.

A neves német professzor, Oliver Plessow (rostocki egyetem) Jacobus de Cessolis műve, a korszakban igen népszerű, de napjainkban kevéssé tanulmányozott Liber de ludo Scacchorum c. műve alapján mutatta be, hogy az alapvetően egyetemes keresztényi erkölcsi útmutatást nyújtó – a sakkjátszmát csak mintegy metaforaként alkalmazó – gyűjtemény példázataiban hogyan érhetők tetten a regionális sajátosságok, amelyek a keresztény erkölcs elvi egyetemessége mellett a regionális és nemzeti sokszínűség példázatai.


(Fotó: Novák Ádám, Véber Zoltán)

Anastasija Ropa (rigai Lett Akadémia) igen hangulatos előadásában szintén a nemzeti sokszínűség kérdését vizsgálta, azonban teljesen más aspektusból. A vallási és nemzeti egység narratív képi megjelenítése a nándorfehérvári ütközet után című referátumában a diadalt követő reményteli korhangulatot emelte ki, amely egyenesen Konstantinápoly és Jeruzsálem visszafoglalására ösztönzött. Jóllehet e vállalkozásokból semmi nem valósult meg, az előadó irodalmi példákon keresztül mutatta be, hogy a krónikák és más irodalmi alkotások miképpen vontak párhuzamos Nándorfehérvár, Konstantinápoly és Jeruzsálem között. Az elemzés súlypontját az Angliában kiadott Capystranus c. elbeszélés jelentette, amellyel kapcsolatban Anastasija Ropa kiemelte, hogy a mű a kibontakozó nemzeti és kulturális különbözőségek ellenére is a keresztény seregek vallási és morális egységét hangsúlyozza, elfedve a közöttük lévő politikai ellentéteket, feszültségeket. Nándorfehérvár felmentéséről úgy ír, mint amelyben valamennyi keresztény nemzet részt vett és a jelenlévő nemzetek sokféleségének kidomborításával éppen a közöttük meglévő nemzetek feletti egységet emeli ki. A hősies, ájtatos keresztény táborral szemben a korabeli mű nem tesz említést a törökök etnikai sokszínűségéről, mindössze a valamennyi törökre egyként jellemző kegyetlenséget emeli ki. Ez a dichotómia a korabeli angol elbeszélésekben toposzszerű irodalmi hagyománnyá vált.

A konferencia előadásainak egy másik csoportja a korabeli források Közép-Európa-képével foglalkozott. Bradács Gábor (Debreceni Egyetem) Thomas Ebendorfer von Haselbach történeti munkáinak azon aspektusait mutatta be, amelyekben a krónikaíró a térség államainak kialakulásával és a kereszténység felvételével foglalkozik, sajátos képet festve ezen államok keletkezéséről, illetve az államalapítások és a kereszténységre való áttérés egyházpolitikai hátteréről.

Seláf Levente (Eötvös Loránd Tudományegyetem) a költő és krónikaíró Jean Froissart munkáiban feltáruló Közép-Európa és Kelet képét mutatta be előadásában. Részletesen kitért Magyarország ábrázolt képére Zsigmond király uralkodása idején, kiemelve azokat a toposzszerű elemeket, amelyeket a szerző a korábbi történetírói hagyománynak megfelelően épített be munkáiba. Előadásában számos példát mutatott be a Froissart-kori és későbbi krónikák összehasonlító elemzésének fontosságát demonstrálva.

Adrien Quéret-Podesta (Palacký University, Olmütz) igen hasonlóan közelítette meg Kelet-Közép-Európa ábrázolásának kérdését, fő forrásként azonban a Chronique du bon duc Loys de Bourbon leírásaira támaszkodott. Jean Cabaret d’Orville 1429-es keltezésű krónikája a számos franciaországi és más nyugat-európai hadjárat elbeszélése között részletesen írja le a poroszországi téli hadjáratot a pogány litvánok ellen, illetve röviden említést tesz a keresztény seregek Nikápolynál elszenvedett vereségéről is. Az előadó előbbi elemzésével járult hozzá a korabeli Kelet-Közép-Európa kép megismeréséhez.

Hunyadi Zsolt (Szegedi Tudományegyetem) szintén más aspektusból, a johannita rend területi alapú szervezeti egységeit középpontba állítva vizsgálta meg a kérdést. Az egyes rendházakat, preceptoriumokat a perjelségek fogták össze, ezen keresztül kapcsolódtak a központhoz. Ezek a területi egységek általában a nemzetiségi viszonyoknak megfelelően alakultak. A 13. század során a perjelségeket még nagyobb egységbe, az ún. nagypreceptoratusokba szervezték, amelyek már regionális szintű szerveződési fokot jelentettek. Végezetül a 13. század második felében hozták létre a „nyelveket” (Linguae), mint legnagyobb területi egységeket. Az előadó kiemelte, hogy a magyar-szlavón rendtartomány helyzete igen különös volt, hiszen eredetileg az Alemania Linguae részét képezte, majd az itáliaihoz csatlakozott, jóllehet Zsigmond király uralma alatta a német „nyelv” is igényt tartott rá. Egy másik előadásban Pósán László (MTA-DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület Kutatócsoport) a Német Lovagrend magyarországi jelenlétét értékelte II. András korában.


(Fotó: Novák Ádám, Véber Zoltán)

Marta Graczyńska (Lengyel Nemzeti Múzeum, Jagelló Egyetem, Krakkó) a Közép-Európa kép értelmezéséhez sajátos művészettörténeti megközelítéssel járult hozzá előadásában, amelyben kiemelte, hogy a középkori Magyarország, Lengyelország és Csehország ugyan nem volt a Római Birodalom kulturális és hatalmi teljesítményének örököse, de a kereszténység felvétele után mégis a nyugati világi hatalmi jelképeit kezdték alkalmazni. Ennek egy példájaként az apátsági templomok külső és belső képi megjelenítését említette, amely a világi hatalom erejének belső terekben megnyilvánuló demonstrálásaként is értelmezhető.

A közép-kelet-európai térség államai közötti kapcsolatrendszer sajátos aspektusát elemezte előadásában Tózsa-Rigó Attila (Miskolci Egyetem). A kora újkori államok pénzügyi rendszere és a korai kapitalista vállalkozások közötti kapcsolatrendszer jellemzőit bemutatva kiemelte, hogy a 16. századi gazdasági rendszert pénzgazdálkodás helyett sokkal inkább hitelgazdálkodásként kell elképzelni. Példákkal igazolta, hogy a Habsburg-dinasztia kora újkori történetében a kapitalista vállalkozások által biztosított hitelek, mint hosszú távú befektetések, nélkülözhetetlen szerepet játszottak.


(Fotó: Novák Ádám, Véber Zoltán)

Az előadások egy következő csoportja Magyarország korabeli képével foglalkozott. Bárány Attila (MTA-DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület Kutatócsoport) előadásában Lorenzo Campeggio pápai legátus levelezését mutatta be, aki 1524 végétől 1525 nyaráig a Szentszék képviseletében tartózkodott Magyarországon. A legátus Rómába írott levelei ismertek ugyan, de a Thomas Wolsey bíborosnak írottak jelentőségére Bárány Attila elsőként hívta fel a történészek figyelmét. Az angliai levelezés kiválóan világít rá a Jagelló politikai élet működésére, a gazdasági és katonai válság kibontakozására, valamint az országgyűlésben zajló belső viszályokra.  A Magyarországon állomásozó legátus első kézből tapasztalhatta a magyar kormányzat reakcióit a növekvő török veszélyre.

Perényi Károly (Debreceni Egyetem) a Mátyás-király halálát követő évek magyar-lengyel diplomáciai kapcsolatával foglalkozott előadásában, kitérve a trónöröklés kérdése által okozott háborús helyzet hátterére, kiemelve, hogy a jól feltárt Habsburg-törekvésekkel szemben a Jagellók motivációi a korszakban (mind cseh, mind lengyel részről) kevéssé kutatottak.

Boris Stojkovski (Újvidéki Egyetem) arra hívta fel a figyelmet, hogy a középkori szerb források, különösen a hagiográfiák, évkönyvek és genealógiák Magyarországgal és magyarokkal kapcsolatos adatai még alig vizsgáltak, jóllehet a két állam nem csak konfliktusok és együttműködések során érintkezett egymással a középkorban, hanem igen jelentős személyi összeköttetések is kialakultak, többek között egyes szerb családok magyar nemesi címeinek, illetve a szerb uralkodó dinasztiák házassági kapcsolatainak köszönhetően. Az előadás több példát említett ezekre.

Két igen izgalmas előadás foglalkozott a magyarok és a holland tartományok között fennálló kapcsolatokkal a kora újkorban. Pusztai Gábor (Debreceni Egyetem) a Holland Kelet-indiai Társaságnál főképp a 18. században alkalmazott magyar munkavállalók szerepét, helyzetét mutatta be, kitérve arra, hogy miképpen látták a hollandok a magyarokat a korszakban. Bozzay Réka (Debreceni Egyetem) a holland egyetemeken tanuló magyarok tapasztalatairól számolt be a hollandokat illetően, illetve előadásában sajátos visszacsatolást nyújtott a hollandok magyarságképéről, elsősorban naplókat, leveleket, útikönyveket használva forrásul.


(Fotó: Novák Ádám, Véber Zoltán)

Az „idegenekkel” kapcsolatos társadalmi reflexiók képezték alapját két másik előadásnak.  Roman Czaja (toruni egyetem) a középkori porosz kereskedővárosokban megjelenő idegenekkel kapcsolatos képzeteket vizsgálta. A térségbeli Hanza-városok távolsági kereskedelmének fejlődése jelentős számú külföldi kereskedő megjelenését eredményezte. A hivatalos jogi szabályozás és a valós társadalmi gyakorlat közötti kapcsolatokat helyezte előadásának középpontjába az előadó. Kifejtette, hogy milyen társadalmi változás fedezhető fel az Idegen/Vendég kifejezések használatában. Vendégnek tekintették például egy másik porosz városból érkező jövevényt, egy Hanza-városból érkező kereskedőt, de idegennek nevezték az itáliai lombard bankárokat, a lengyel, rutén, angol, skót kereskedőket. A 15. század első évtizedeiben ehhez a csoporthoz sorolták a holland tartományokból érkező jövevényeket is.

Katona Csete (Debreceni Egyetem) az óészaki forrásokban megjelenő pusztai nomádokkal kapcsolatos ábrázolási technikákat vonta vizsgálat alá, választ keresve arra kérdésre, hogy a szokásokkal, nyelvekkel kapcsolatos megállapítások történelmi tapasztalaton alapulnak vagy inkább csak irodalmi eszközül szolgálnak.

A konferencia előadásai által vizsgált térség kiterjesztéséhez nem csak Katona Csete izgalmas fejtegetése, hanem Lévai Csaba (Debreceni Egyetem) előadása is nagyban hozzájárult. Az előadó a kálvinista millenniumi történelemszemlélet és a megszentelt tér kapcsolatát elemezte angliai, új-angliai és magyarországi példák segítségével. Mint kifejtette, a 16-17. századi kálvinista írók nagyon különböző körülmények között éltek Angliában, Új-Angliában és Magyarországon, mindazonáltal nagyon hasonló módón – Isten általi kiválasztottként – látták szerepüket az emberiség történelmében. Ezáltal különös jelentőséget tulajdonítottak annak a földrajzi térségnek, ahol éltek. Néhány angol kálvinista szerző úgy ünnepelte I. Erzsébet kerülését az angol trónra, mint a millennium közeli eljövetelét, és ebben a kontextusban Angliának különleges szerepet tulajdonítottak az egész emberiség történetében. De I. Jakab uralkodása alatt az angol puritánok ráébredtek, hogy a kormányzat és az anglikán egyház nem áll készen arra, hogy az egyházi reformokat támogassa, így sokan Észak-Amerikába vándoroltak ki. Ezáltal az angol puritánok a megszentelt teret – és a kiválasztottság eszméjét – Észak-Amerikába helyezték át. Hasonló megoldás a török hódítások korában élő magyar kálvinisták számára nem állt rendelkezésre. Ők is választott nemzetként tekintettek magukra és ők is a millenniumi történelemszemlélet szerint értelmezték saját szerepüket, de nem állt rendelkezésre olyan földrajzi tér, ahová áthelyezhették volna millenniumi küldetésük megvalósítását. Ennek eredményeképpen, ellentétben az angol puritánokkal, igen pesszimista elképzelést alakítottak ki arról, hogy Isten választott nemzeteként milyen szerencsétlen körülmények között kell szenvedniük.

Összességében elmondható, hogy a konferencia sikerrel járta körül a kelet-közép-európai térség államairól alkotott korabeli képzetek kérdését, számos módszertani lehetőséget és gyakorlati példát villantott fel és megteremtette a résztvevő történészek közötti hosszú távú kutatói együttműködés lehetőségét.

Ezt olvastad?

Az egyetemi tanulmányok kezdetén mindenkinek fontos megismerkednie az általa választott szakma alapvető fogalmaival és működésével, ami a kulcs ahhoz, hogy
Támogasson minket