A kora újkori eszmetörténettől a modernkori beszámolókig – interjú Schvéd Brigittával

Schvéd Brigitta már gyermekként a humán tudományok iránt érdeklődött, ez vezette el a történelem szakra, amelynek alapképzését a piliscsabai campus varázsának hatására a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte el, majd itt maradt mesterképzésen is. Doktori tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végzi, és készülő értekezésében a hatalmi egyensúly fogalmának kora újkori eszmetörténeti gyökereit vizsgálja, elsősorban angol forrásokon keresztül. Első cikke 2015-ben jelent meg az Újkor.hun, írásaival azóta is rendszeresen találkozhatnak az olvasók. 2021 tavaszán átvette a portál Beszámoló rovatának vezetését, így a szűk értelemben vett szerkesztőség tagja lett. Schvéd Brigittával eddigi pályájáról, kutatásairól, munkájáról és az Újkor.huhoz fűződő kapcsolatáról beszélgettünk.

Újkor.hu: Hogyan kezdtél el érdeklődni gyermekkorodban a történelem iránt?

Schvéd Brigitta: Már általános iskolában is a magyar nyelv és irodalom, illetve a történelem tárgyak érdekeltek igazán. Egyre csak faltam a könyveket, főként a történelmi regényeket, és különösen szerettem magyarórák alkalmával a fogalmazási feladatokat. A humán tárgyak iránti komoly érdeklődésem miatt hatosztályos gimnáziumba, humán tagozatra jelentkeztem, ahol magas óraszámban és fakultációk keretében is a történelem és a magyar tantárgyakban mélyedtem el, valamint sikeresen tudtam fejleszteni angol és latin nyelvtudásomat. A latin nyelvvel kilencedik osztályban, második nyelvként ismerkedtem meg, és a kiscsoportos nyelvoktatás, valamint kiváló latintanáraim révén nagy lelkesedéssel „latinoztam”, tanáraim buzdítására még különböző latinversenyeken is szerepeltem. A latinórák alkalmával az ókori római szerzők révén is főként a történelmi szálak és vonatkozások érdekeltek igazán.

Schvéd Brigitta

Egyenes út vezetett a történelem szakra?

Középiskolai tanulmányaim során eleinte még a régészet, majd egyre inkább a tanári pálya vonzott; ezért is választottam második nyelvként tudatosan a latint, hiszen tudtam, hogy bármelyik pálya mellett döntök, a latin nyelvtudás elengedhetetlen és biztos alapot nyújt. Végül a történelem iránti szeretetem és a tanári pálya iránti kezdeti lelkesedésem győzött, és az alapszak során történelem főszakot és művészettörténet minor szakot végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán. A Pázmányban kifejezetten a piliscsabai campus vonzott, amely már a gimnázium utolsó évében, a nyílt napok alkalmával elvarázsolt, így végül nem volt bennem kérdés, hogy ide jelentkezem első helyen.

Miért éppen a művészettörténet minorra esett a választásod?

Bár középiskolai tanulmányaim során a hagyományos képzésnél több rajzóránk, sőt két évig még klasszikus kultúra nevű óránk is volt, azonban mindig is úgy éreztem, hogy a gimnáziumi évek alatt sokkal kevésbé tudtam elmélyedni kifejezetten a művészettörténet világában, mint ahogy azt szerettem volna. Így igazi élmény volt a Pázmányon tanító, kiváló művészettörténészek és építészettörténészek óráit látogatni és a történelem szak mellett belelátni a művészettörténeti kutatások perspektíváiba is, főként a késő középkori és kora újkori festészet és ikonográfia világába. Különösen nagy hatással voltak rám Szakács Béla Zsolt és Kovács Imre tanár urak középkori művészeti előadásai, valamint Wehli Tünde tanárnő – aki 2019-ben hunyt el – ikonográfiai kurzusai. A minor szak keretében – a főszakos művészettörténész hallgatókhoz hasonlóan – nekünk is kötelező volt minden művészettörténeti korszak esetében etalonvizsgát tenni, az ezekre való komoly készülés pedig kiváló alapot nyújtott későbbi és jelenlegi kutatásaimhoz is.

Schvéd Brigitta alapszakos diplomaosztóján a Pázmány piliscsabai campusán (2014)

A történelem szakon is ez a korszak kötött le leginkább?

Igen, ugyanúgy főként a középkori és a kora újkori tárgyak voltak rám nagy hatással. Különösen kedveltem és nagyon sokat tanultam Szovák Kornél tanár úr medievisztikai szemináriumain, ezeknek köszönhetően az egyetemi évek alatt sem kopott meg a latintudásom és később latin nyelvvizsgát is tettem. Az alapszak utolsó évére már biztos voltam benne, hogy nem a tanári, hanem a diszciplináris mesterképzés és a kutatás érdekel, ezért történelem mesterképzésre jelentkeztem, jelenleg pedig harmadéves doktorandusz vagyok a Pécsi Tudományegyetemen.

Miért jelentkeztél át a PTE-re a Pázmányról?

A mesterképzés során alaposan utánanéztem a hazai, releváns doktori iskolák által nyújtott képzési lehetőségeknek, így főként a tantárgylistáknak és az egyes képzési programok leírásainak. Mivel tudatosan olyan doktori képzést kerestem, ahol kifejezetten a középkor és a kora újkor áll a középpontban, így a Pázmány doktori képzését már ekkor elvetettem, hiszen ott az első két év során, a képzési szakaszban elvégzendő előadások és szemináriumok újra lefedték az egész történelmi palettát az ókortól a 20. századig. Az alap-, majd mesterképzést követően már csak a „saját korszakomra” szerettem volna koncentrálni. Így kifejezetten középkori és/vagy kora újkori doktori programokat kerestem, valamint az ismerőseim és oktatóim körében is ezekről érdeklődtem. Egy volt Pázmányos, ekkor már a pécsi bölcsészkaron oktató tanárom révén kapcsolatba kerültem Sashalmi Endre tanár úrral, akinek a 17. századi angol pamfletirodalommal kapcsolatos doktori témakiírása komolyan felkeltette az érdeklődésemet. Számos levélváltásunk után úgy döntöttem, hogy végül csak a pécsi bölcsészkar Interdiszciplináris Doktori Iskolájában működő középkori és kora újkori doktori programra nyújtom be a jelentkezésemet. A felvételim sikeresnek bizonyult, így 2018 szeptemberében ösztöndíjasként meg is kezdhettem doktori tanulmányaimat Pécsett.

Schvéd Brigitta a Kárpát-medencei Történész Műhelyek Konferenciáján (2018; fotó: Kicska Bálint)

Mint említetted is, a kora újkor köt le leginkább, ezen belül pedig főként egyetemes történeti problémákkal foglalkozol. Miért éppen ez a korszak érdekel a legjobban?

Már alapszakos tanulmányaim során is főként és legszívesebben kora újkori és egyetemes történeti témákkal foglalkoztam. Egyrészt hatalmas erővel hatott rám már az alapképzés második évében, az első kora újkori szemináriumok alkalmával, hogy – főként a medievisztikához képest – milyen hatalmas forrásadottsággal rendelkezünk a kora újkori témákat illetően, másrészt pedig az, hogy idehaza sokkal kevesebben foglalkoznak egyetemes történeti témákkal, adott esetben ezek közép-európai, magyarországi vonatkozásaival, illetve hatásaival. Alap- és mesterszakos szakdolgozataimban alapvetően egy másodéves, egyetemes történeti szemináriumon végzett, még kifejezetten kezdetleges munkámból indultam ki. A szóban forgó szemináriumon Guitman Barnabás tanár úr támogatásával a 17. századi svéd nagyhatalmiság témáját, így a svéd Vasa-dinasztia uralkodóinak politikáját választottam, majd a következő években a Skandináv Ház nyelvkurzusain a svéd nyelv rejtelmeibe is belevetettem magam. Mindebből kiindulva szakdolgozataimban a 16–17. századi svéd–holland kapcsolatok gazdasági, diplomáciai és művészeti aspektusaival, valamint egyes szereplőivel és közvetítőivel foglalkoztam a kulturális transzferek és a közvetítő kisebbségek elmélete alapján. Néhány eredményemet publikálni is tudtam a mesterképzés során, illetve azt követően; többek között például az Észak című skandinavisztikai folyóiratban.

A doktori kutatásaid is ezt a vonalat viszik tovább?

A doktori képzésem során is megmaradt a művészeti érdeklődés és a törekvés az interdiszciplinaritásra, azonban kutatásom immár eszme- és fogalomtörténeti megközelítéssel és hangsúllyal bír. Készülő disszertációmban a hatalmi egyensúly fogalmának kora újkori eszmetörténeti gyökereit vizsgálom angol kontextusban. Főként azt elemzem, hogy a 20. századra a nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik alapvető, már-már „elcsépelt” fogalmává váló hatalmi egyensúly elvének milyen eszmetörténeti alapjait lehet felfedezni a 17–18. század fordulójának angol politikai médiájában. Igyekszem megfigyelni, miként épült be az erőegyensúly-elv az angol bel- és külpolitikai szövegkörnyezetbe, valamint a fogalom használata során milyen változások, módosulások figyelhetők meg a rijswijki béke (1697) utáni időszakban, egészen az 1713–1714. évi utrechti békerendszer lefektetésének évtizedéig, az 1720-as évekig.

Kutatásom gerincét a kortárs angol politikai publicisztika és pamfletirodalom, a politikai értekezések, a parlamenti viták és beszédek vizsgálata, továbbá a releváns vizuális források, így például a korszak historizáló festészetének, politikai metszeteinek és grafikus nyomtatványainak politikai ikonográfiai elemzése adja. Készülő disszertációm témájához kapcsolódóan az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjának segítségével az utóbbi időben a fogalom későbbi és Közép-Európára vonatkozó vizsgálatával is elkezdtem foglalkozni, melyben a Habsburg Monarchiáról – főként Mária Terézia királynő alakjáról – és az európai hatalmi egyensúly alakulásáról való vélekedést vizsgálom az osztrák örökösödési háború (1740–1748) éveire fókuszálva, szintén az angol politikai média forrásaiban.

Miért éppen ebben a témában mélyedtél el?

Témaválasztásomat főként az a tényező motiválta, hogy a hatalmi egyensúly elve a 18. századi állampolitika és politikai publicisztika hangsúlyos elemévé, a kialakuló államközi kapcsolatok elméletének egyik kulcsfogalmává vált az utrechti békét követő évtizedekben – a fogalom 19–20. századi alakulásáról nem is beszélve. Ennek ellenére azonban az eddigi kutatások nem vizsgálták módszeresen, vegyes módszertani eszközök segítségével a hatalmi egyensúly-fogalom korabeli angol politikai gondolkodásba való beépülését, így a politikai médiatermékek ilyen irányú fogalomközpontú, mikrofilológiai és – párhuzamos – politikai ikonográfiai elemzése sok új eredménnyel kecsegtet.

Hogyan tudod megfogni ezt a forrásokban?

A fogalom korabeli politikai gondolkodásba való beépülését az egyszerű, népszerűsítő munkák, főként a politikai sajtótermékek, így például a napi- és hetilapok, illetve pamfletek elemzésétől kezdve egészen a politikai gondolkodás „legmagasabb” szintjéig, a politikai filozófia területén született szövegekig vizsgálom, beleértve ebbe a fogalom politikai ikonográfiai megjelenítését is, azaz a különböző politikai metszetek, valamint a sajtótermékekben fellelhető grafikai tartalmak, így például az allegorikus fedőlapok vizuális elemzését. Így igyekszem egy valóban pontos, strukturált képet alkotni arról, hogy miként ágyazódott be ezekben a korai évtizedekben a hatalmi egyensúly-fogalom a korabeli angol politikai gondolkodás különböző rétegeibe és szegmenseibe.

Schvéd Brigitta előadást tart Charles Davenant és Jonathan Swift hatalmi egyensúlyról vallott nézeteiről 2021 júniusában

Magyarul lehet erről a témáról olvasni már esetleg? Tudnál irodalmat ajánlani az érdeklődőknek, ha igen?

A tágabban értelmezett témához kapcsolódó magyar nyelvű, releváns publikációk tekintetében mindenképp kiemelendő G. Etényi Nóra és Kontler László, szűkebben értelmezve pedig Sashalmi Endre munkássága, valamint Kovács Zsolt Az európai hatalmi egyensúly kialakulása az 1697-es rijswijki béke során című, didaktikai szempontból is kiváló tanulmánya, amely a 2017-es Külügyi Szemle hasábjain jelent meg. Sashalmi Endre magyar nyelvű publikációi közül a történeti szempontból meghatározó középkori és kora újkori államelméleti kérdésekkel foglalkozó, Az emberi testtől az óraműig. Az állam metaforái és formaváltozásai a nyugati keresztény kultúrkörben, 1300–1800 (Kronosz Kiadó, 2015) című munkáját szükséges megemlíteni, amely több alkalommal is kitér az államérdek fogalmával szoros összefüggésben álló hatalmi egyensúly-elv kora újkori térnyerésére. A monográfia második, javított kiadása nemrég, 2021 áprilisában jelent meg szintén a Kronosz Kiadónál.

A magyar nyelvű publikációk esetében kutatásaim során módszertani szempontból példaértékű volt G. Etényi Nóra Pamflet és politika. A hatalmi egyensúly és Magyarország a 17. századi német propagandában című monográfiája (L’Harmattan, 2009), a kötetben ugyanis részletes és aprólékos elemzésre, illetve bemutatásra kerül számos, Magyarországgal kapcsolatba hozható 17. századi német nyelvterületen íródott pamflet és azok értelmezése a hatalmi egyensúllyal kapcsolatban. A téma kapcsán Kovács Zoltán nevét is érdemes megemlíteni, aki főként az 1750-es évekbeli angol–osztrák kapcsolatokat, valamint a Habsburg Monarchiáról a szigetországban kialakult politikai képet vizsgálta több publikációjában és disszertációjában. Az 1990-es évek végén és 2000-es évek elején megjelent angol és magyar nyelvű értekezései több alkalommal említik a hatalmi egyensúly kérdését, így például a Frank Tibor által szerkesztett Angliától Nagy-Britanniáig: Magyar kutatók a brit történelemről (Gondolat, 2004) című tanulmánykötetben megjelent Konvergencia vagy divergencia? Az angol külpolitika és Európa, 1689–1789 című, összefoglaló jellegű tanulmánya.

Szereztél esetleg munkatapasztalatokat is a tanulmányaid mellett?

A mesterképzés alatt igyekeztem a kutatói–levéltári környezet mellett művészeti környezetben is szakmai tapasztalatot szerezni, így több, hosszabb-rövidebb szakmai gyakorlatot is végeztem, többek között a Kisebbségkutató Intézetben, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Ezek mellett a Pázmány bölcsészkar egyik öntevékeny körében, a Kubinyi András Történész Műhelyben tevékenykedtem. Ennek keretében nagyon büszke vagyok rá, hogy 2018 márciusában megszerveztük a nagysikerű Kárpát-medencei Történész Műhelyek Konferenciáját, melyen összesen 17 kárpát-medencei történész műhely vett részt. A pécsi doktori képzésem kezdete óta is főleg társadalmi munkában dolgozom, például doktoranduszként 2018-ban tagja lettem a Doktoranduszok Országos Szövetsége Történelem- és Politikatudományi Osztályának. Az országos szervezet történész- és politológus doktoranduszokat összefogó tudományos osztályának egy évvel később alelnöke lettem, jelenleg pedig az elnöki pozíciót töltöm be.

A Kárpát-medencei Történész Műhelyek Konferenciáján készült csoportképek egyike (2018; fotó: Kicska Bálint)

Főként az osztálynak köszönhetően számos – a járványhelyzet miatt online – rendezvény szervezését vezettem, illetve támogattam az utóbbi időszakban. Legutóbb például a Változó perspektívák – Közép-Európa című tematikus előadássorozatunkat, valamint az idei Doktorandusz Kutatóúton műhelykonferenciánkat. Emellett a szerkesztés és a kiadói világ is régóta érdekel. Először a Kubinyi András Történész Műhely .studiolo című folyóirata kapcsán láthattam bele a szerteágazó szerkesztési munkálatokba, majd 2019-ben szerencsém volt csatlakozni a Külügyi Műhely című online folyóirat szerkesztőbizottságához. 2020 óta a folyóirat Diplomácia rovatának társrovatvezetője vagyok. 2021 januárjától pedig közel fél évig a Corvina Kiadónál dolgoztam szerkesztőként.

Természetesen én tudom a választ, de az olvasók kedvéért mégis felteszem azt a kérdést, hogy mikor csatlakoztál az Újkor.hu szerkesztőségéhez? Mit jelent számodra ez a portál?

2021 áprilisában csatlakoztam az Újkor.hu szerkesztőségéhez, de az olvasók szerzőként már 2015 óta találkozhattak a nevemmel a portálon. Nagy örömmel csatlakoztam a szerkesztőséghez, hiszen már régóta követem – nemcsak szerzőként – a portált, amely évek óta minőségi, tartalmas beszámolókat, recenziókat és ismeretterjesztő tanulmányokat publikál, és biztos pontként merül fel a neve egyetemi, kutatói, levéltári közegben egyaránt.

Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak rovatoddal, a Beszámolóval kapcsolatban?

A Beszámoló rovat esetében főként az aktualitás figyelembevétele jelent kihívást, azaz, hogy szerkesztőként mindig figyelemmel kísérjem a következő időszak releváns eseményeit, és a konferenciák mellett gondoljak például a kerekasztal-beszélgetésekre vagy workshopokra, adott esetben a kiállításmegnyitókra is, melyekről szintén izgalmas, figyelemfelkeltő cikkek születhetnek. Ez a kihívás azonban számomra teljes mértékben pozitív, az aktualitás pedig még inkább egyfajta naptárszemléletre késztet, így könnyen kialakítható és tartható rendszerrel lehet végezni a munkát, amely a rendezvények sokfélesége miatt sosem unalmas. Így személy szerint nagyon örülök, hogy egy ilyen izgalmas, felelősségteljes rovatot vezethetek.

Milyen pozitív élmények értek a lap szerkesztése során?

Örömmel tölt el, hogy szerkesztői oldalról is azt tapasztalatom, amit már szerzőként is érzékeltem; jelenleg főként a felkérések kapcsán érzékelhetem, hogy az Újkor.hu név mindenki számára milyen pozitívan és ismerősen cseng, a portál szakmailag milyen magas presztízzsel bír. A járványhelyzet ellenére pedig kifejezetten pozitív élmény volt, hogy a szerzők még nagyobb lelkesedéssel tudósítottak azokról a rendezvényekről, melyeket online keretek között rendeztek meg, vagy amelyekről utólag is visszanézhető felvételek is készültek, hiszen így könnyebb volt alaposabb beszámolókat készíteni, az online lét ebből a szempontból megkönnyítette a tudósítói munkát.

Miért fontos az Újkor.hu szerinted?

Véleményem szerint az egyik legfőbb ismérve a portálnak, hogy megbízható, szakmailag és stílusát tekintve is színvonalas ismeretterjesztő tartalmak érhetők el rajta napi szinten. A legnagyobb pozitívuma pedig az, hogy a szakma vezető kutatói mellett a tehetséges fiatal, pályakezdő kutatók és hallgatók is lehetőséget kapnak a megjelenésre. Ez számomra például hatalmas motivációt és nagyon jó gyakorlati „terepet” jelentett mesterképzésem során – első publikációim közül több is az Újkor.hun jelent meg évekkel ezelőtt. Újkoros „debütálásom” ráadásul épp egy beszámoló volt.

Schvéd Brigitta elnöki köszöntője a DOSZ Történelem- és Politikatudományi Osztály 2020/2021-es évének megnyitó osztályülésén 2020 októberében

Elég sokirányú tevékenységet folytatsz. Jut időd valamilyen szabadidei tevékenységre emellett?

Főként a járványhelyzet óta nagyon nehéz a munka és a szabadidő szétválasztása, ennek kapcsán még sokat kell fejlődnöm. Amikor sikerül valódi szabadidőt biztosítanom, akkor legszívesebben kirándulok vagy várost nézek, és ha tehetem, külföldre utazok – ezt szívesen kapcsolom össze kutatóutakkal vagy konferenciákkal. Eddigi legizgalmasabb kutatói, egyetemi élményeimet is külföldön szereztem.

Tényleg? Felidéznél néhányat ezek közül?

Doktori képzésem első, illetve második évében lehetőségem adódott kétszer két hetet Londonban tölteni és kutatni, valamint Helsinkiben részt vehettem egy kéthetes intenzív nyári egyetemi képzésen. Az első londoni tartózkodásom alkalmával, 2019 nyarán egy évente megrendezett nemzetközi paleográfiai nyári egyetemen (London International Palaeography Summer School) voltam a University of Londonon, ahol öt napon át többek között hasznos kora újkori angol paleográfiai gyakorlatokon vehettem részt Christopher Whittick kelet-sussexi főlevéltáros vezetésével. 2019 októberében egy Campus Mundi rövid tanulmányút alkalmával szintén Londonban tartózkodhattam, ekkor a University of London akadémiai könyvtárában – a Senate House Library releváns különgyűjteményeiben –, valamint a British Libraryben végeztem a disszertációmhoz kapcsolódó alapkutatást.

A kéthetes finn nyári egyetemre pedig 2019 augusztusában került sor; ez egy intenzív, 10 ECTS-t (nemzetközi kreditet) érő, a fogalomtörténeti kutatásokkal foglalkozó doktoranduszokat összefogó nyári egyetem volt a University of Helsinki és a Concepta: International Research School in Conceptual History and Political Thought közös szervezésében, ahol rengeteg kiváló egyetemi professzorral, oktatóval, kutatóval és doktorandusszal találkoztam és dolgozhattam együtt a világ minden tájáról. Ilyen élményeket az utóbbi időben sajnos nem volt lehetőségem szerezni; bízom benne, hogy a következő időszakban ez is visszatér az életembe a külföldi konferenciák, kutatóutak alkalmával.

Schvéd Brigitta Helsinki déli kikötőjében 2019 augusztusában

Visszaugorva a kirándulásra és a városnézésre: vannak kedvenc történelmi emlékhelyeid?

Hazai kirándulásaim során előszeretettel keresem fel a történelmi emlékhelyeket, ebből a szempontból nagyon jó és fontos kezdeményezésnek tartom, hogy itthon a Nemzeti Örökség Intézete gondoskodik ezek egységes megjelöléséről. Legutóbb tavaly nyáron volt lehetőségem egy számomra újabb hazai emlékhely, a kőszegi vár feltérképezésére, amelyet napjainkra teljesen felújítottak, és ahol a Jurisics Miklós Vármúzeumban több érdekes, színvonalas kiállítás is megtekinthető. Természetesen külföldi utazásaim során is előszeretettel keresem fel a történelmi szempontból meghatározó helyszíneket. Jelenleg az egyik nagy kedvencem ebből a szempontból a finnországi Suomenlinna erődítménye, amely gyakorlatilag a finn főváros, Helsinki egyik városrésze (a város előtti szigeteken fekszik), és 1991 óta világörökségi helyszín. Nemcsak látnivalóként, hanem történelmi emlékként is kiemelkedő mind svéd, mind finn szempontból, hiszen a 18. században a svéd állam hatalmas tengeri erődrendszert épített itt ki, amely fénykorában olyan jelentős volt, hogy egyes hadtörténeti szakirodalmak sokszor Gibraltárhoz hasonlítják.

Suomenlinnán gyönyörűen restaurálták a katonai épületeket, melyek közül talán a legismertebb a főbejárat, az úgynevezett Királykapu (Kuninkaanportti). Még a helyi templom sem egy egyszerű templom; tornya egyben világítótoronyként funkcionál. Ami a gyönyörű táj és az érdekes múzeumok mellett különösen megfogott, hogy a finn szempontból kimondottan terhelt történelmi múlt ellenére példaértékűen megőrizték és integrálták a területet, amely nem csak turisztikai szempontból van kihasználva. Számos bér- és magánlakás is található a szigeteken, melyeken összesen közel ezer lakos él. Különösen nyáron nagyon népszerű kirándulóhely a helsinkiek körében is, ráadásul Helsinki piactere menetrendszerű járatokkal gyorsan és könnyedén megközelíthető, így valóban szerves részt alkot ez a városrész is. Az említett nyári egyetem alatt két alkalommal is ellátogathattam Suomenlinnára, és öröm volt látni, hogy a turisták mellett a helyi lakosok is milyen jól érzik itt magukat.

Milyen terveid vannak a közeljövőre?

Jelenleg gőzerővel dolgozom készülő disszertációmon, illetve az ahhoz kapcsolódó, az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjának segítségével végzett kutatásomon. Ehhez kapcsolódóan szeptemberben részt fogok venni egy izgalmasnak ígérkező, a Habsburg diplomáciával foglalkozó nemzetközi workshop-szemináriumon (New trends in research of the history of Habsburg imperial diplomacy, 16th–19th centuries) a pardubicei egyetemen, amit már nagyon várok, és amelyre sokat készülök az utóbbi időszakban. Az utóbbi félévben egyéb teendőim mellett doktoranduszként bekapcsolódhattam a pécsi Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék oktatási tevékenységébe is, ezt nagyon élveztem. Bízom benne, hogy a későbbiekben is lesz lehetőségem egyetemi óratartásra, mellette pedig jó esetben szerkesztői, akár kiadói feladatok végzésére.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

110 éve, 1911. április 25-én hunyt el Emilio Salgari olasz író. Nevét a magyar olvasóközönség leginkább a maláj kalóz, Sandokan
Támogasson minket