Közelítések Pelé közelmúltbeli mozgóképi emlékezetéhez

Oszd meg másokkal is:

Mozgókép

A nemrégiben elhunyt, háromszoros világbajnok brazil futball-legenda, Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé életének egyes fejezeteit az utóbbi években egy nagyszabású, biográfiai ihletésű játékfilm (Pelé – Legenda születik, 2016) és egy szintén jelentős vállalkozásnak tekinthető, Netflix-gyártású sportdokumentumfilm (Pelé, 2021) is feldolgozta. Minden idők egyik legjobb labdarúgójának meseszerű történetét a műfaji-elbeszéléstechnikai különbözőségekből adódóan a két mozgóképes alkotás nyilvánvalóan más eszközökkel és hangsúlyokkal vitte színre, a Pelé-filmeket ennek ellenére mégsem kizárólag a szűk értelemben vett tematikai rokonságuk kapcsolja össze.

A „Fekete Gyöngyszem” halálát követően még inkább felértékelődik, hogy mindkét alkotás mögött világosan kimutatható az audiovizuális emlékállítás szerzői-rendezői intenciója (az emlékállítás gesztusát az alkotók ráadásul így még Pelé aktív közreműködésével végezhették el), ahogy az is a hasonlóságok közé sorolható, hogy a különböző médiumok, valamint mediális reprezentációk hangsúlyos megjelenítése miatt a filmeket a sportmédia 20. századi fejlődéstörténetének mozgóképes illusztrációiként is értelmezhetjük, a tudományos elemzés számára egy sajátos, médiatörténeti olvasásmód lehetőségét megnyitva ezzel.

(Forrás: imdb.com)

A dél-amerikai kulisszák megjelenítésében otthonosan mozgó Zimbalist-testvérpár (Jeff és Michael Zimbalist) által rendezett Pelé – Legenda születik (2016) az egykori világklasszis életrajzának gyermek- és ifjúkorra vonatkozó mozzanatait vegyes hitelességgel, játékfilmes eszközökkel, számos videoklipszerű szekvenciával rekonstruálja. A film kiindulópontja a brazil válogatott Uruguay elleni veresége az 1950-es, éppen Brazíliában lebonyolított világbajnokság döntőjében. A mérkőzés élő közvetítését Pelé édesapja, aki Dondinho néven maga is ismert labdarúgó volt, a baurui szegénynegyed férfilakosságával összeverődve, rádión keresztül hallgatja, a kis Nascimento a kollektív médiafogyasztás – ekkoriban Magyarországon is jellemző – gyakorlatát pedig egy résen benézve, titokban követi.

(Forrás: imdb.com)

A története során először világbajnoki fináléig jutó Seleção Uruguay-tól elszenvedett veresége mélységesen elkeseríti a helyieket is, a kis Nascimento a kudarc után viszont ambiciózus ígéretet tesz az édesapjának: ő majd világbajnoki címhez segíti a válogatottat. A Pelé-legendárium e jól ismert, profetikus-messianisztikus elemének megidézésével a Zimbalist-testvérpár alkotása viszonylag hamar világossá teszi (ha a címadás alapján ez nem lett volna elég egyértelmű), hogy a Pelé – Legenda születik célja nem a brazil futballista történeti valóságának hiteles és árnyalt ábrázolása, hanem sokkal inkább egy varázslatos, meseszerű történet színre vitele volt. A film cselekménye ugyan többé-kevésbé valóban létező biográfiai elemekből építkezik (nyomornegyed, cipőtisztítás, egy gyermekkori barát korai elvesztése, mogyorólopás, Waldemar de Brito feltűnése stb.), az életrajzi vonatkozásokat az alkotók összességében meglehetősen szabadon kezelték, a mítoszképzés céljának alárendelt történetszervezés bizonyos pontjain meg is változtatták azokat. Így került a film cselekményébe például egy Mazzola becenevű, gazdag családból származó, baurui fiú is, aki minden szempontból (bőrszín, osztályhelyzet, fizikum, játékstílus) különböző karakterével Pelé legfőbb gyermekkori vetélytársaként, a főszereplő antagonistájaként jelenik meg, még inkább felhívva a figyelmet a kronologikusan haladó felemelkedés-történet szociális vetületére. Bár a Mazzola vezette „Királyoktól” a helyi ifjúsági kupa döntőjében Pelé és hasonló társadalmi hátterű társai (a „Cipőtlenek”) szoros vereséget szenvednek, a mérkőzést a helyszínen megtekintő játékosmegfigyelő, Waldemar de Brito örökre megjegyzi a különleges kvalitásokat mutató Nascimento nevét (szintén szabadon kezelt életrajzi mozzanat, hogy Waldemar de Brito-t a film a Santos alkalmazottjaként mutatja be, miközben az egykori válogatott támadó ekkor a baurui ifjúsági csapat, a Baquinho edzője volt, igaz, Pelé később valóban az ő közreműködésével jutott el a Santoshoz).

(Forrás: imdb.com)

A hozzátoldások, kihagyások, összevonások, leegyszerűsítések alkalmazásával a Pelé – Legenda születik tehát több ponton is dramatizálja és sűríti a futballista történetét, a Zimbalist-testvérpár Pelé-karaktere így inkább egy csodálatos mese stilizált főhősévé válik, akinek – a mesék tipikus narratív mintázatának megfelelően – folyamatosan segítő és hátráltató szereplők keresztezik az útját, míg végül be nem teljesíti kitűzött célját. Az alkotás mesei jellegét szintén erősíti a sajátosan brazil jellemzőként azonosított, spirituális, természetfeletti jegyeket is mutató „ginga” felbukkanása, amely különleges energiaként Pelé legfontosabb fegyverévé válik később, már a Santos és a brazil válogatott mezét viselve is, jóllehet e csapatok vezetőedzői a cselekmény szerint éppen a „ginga” által meghatározott játékstílussal szemben határozzák meg filozófiájukat. A brazil kulturális sajátosságokat hordozó Pelé és az idegen, európai elvárásoknak megfelelni kívánó trénerek konfliktusán keresztül az alkotás kissé didaktikusan közvetíti központi, szintén a mesék világát idéző üzenetét: büszkén vállald azt, ami megkülönböztet másoktól. A film keretes szerkezetét egy újabb világbajnokság, az 1958-as, Svédországban rendezett torna biztosítja. A válogatott behívóról a 17 éves Pelé még a rádióból értesül, a nemzeti csapat mérkőzéseit Brazíliában viszont már a televízióban nézik. Habár a baurui szegénynegyedben még nem valószínű, hogy a Seleção első világbajnoki címével záruló tornát ténylegesen így követték, a film érzékletesen mutatja be azt a médiatörténeti változást, melynek során az egyre látványosabbá váló sport az 1950-es évek végén világszerte megtalálja ideális médiumpartnerét, a televíziót (az 1958-as világbajnoki torna volt az első, amelyet a világ számos pontján már televízión keresztül is közvetítettek).

(Forrás: imdb.com)

A 2016-os játékfilmet a túlzott mesei jelleg, a több ponton is megkérdőjelezhető hitelesség, a történeti kontextusok zárójelezése miatt meglehetősen sok elmarasztaló kritika érte. Bár társproducerként Pelé részt vett az alkotási folyamatokban (sőt egy ötletes cameo erejéig még fel is tűnt a vásznon), nem véletlen, hogy a Pelé – Legenda születik egyik magyar kritikusa így fogalmazott: „(…) a film alatt végig az az érzés motoszkál az emberben, hogy ennél bizony akkor is jobban jártunk volna, ha az egyébként néhol egészen mutatós, ám atomjaira vágott „akciójelenetek” és az elfogadható színészi teljesítmények helyett inkább leültették volna a (…) legendát egy kamera elé, hadd sztorizgasson kedvére a régi idők nagy tetteiről.” A Netflix két munkatársa, Ben Nicholas és Davin Tryhorn pár évvel később részben pontosan erre tett kísérletet, amikor hosszas rábeszélés után sikerült elérniük, hogy az egyre kevesebb nyilvános szereplést vállaló Pelé leüljön velük „sztorizgatni”, s a beszélgetés alapján immáron ne egy fikciós elemekkel operáló játékfilm, hanem egy dokumentumfilm készülhessen. Motivációik között a rendezők egy interjúban a Pelé-történet politikai, társadalmi, kulturális hátterének megvilágítását, a Pelé-mítosz humanizálását, és legfőképp az emlékállítást nevezték meg (utóbbi kapcsán arról a szomorú tényről is beszéltek, hogy az 1958-as és az 1962-es brazil csapatból már csak nagyon kevesen vannak életben). A filmkészítők az egykori világklasszis futballista rokonait, barátait és csapattársait is megszólaltatták, kontextuális információkért pedig elsősorban újságírókhoz, valamint politikusokhoz fordultak. A Netflix munkatársai a Pelé-történet kevésbé ismert, mélyebb, személyesebb rétegeihez szerettek volna hozzáférni, ehhez pedig számos dramaturgiai eszközt is bevetettek: legfontosabb interjúalanyuk kezébe a gyermekkor tárgyalása közben egy cipőtisztító dobozt adtak, az 1950-es világbajnoki döntő közvetítését rádión hallgattatták vissza Pelével, az 1966-os VB-kudarc képeivel a brazil legendának szintén szembesülnie kellett, a személyesebb vonatkozások előhívásához az alkotók néhány egykori válogatott játékos részvételével egy baráti összejövetelt is szerveztek.

(Forrás: imdb.com)

A 2021-ben bemutatott dokumentumfilm izgalmas, bár nem teljesen szokatlan megoldása, hogy a jelenetsorokat egyszer sem külső narráció kapcsolja össze, hanem a szerkesztők az archív felvételek hangját (a legtöbb esetben a korabeli tudósítások, közvetítések hangsávját) hasznosították, továbbá az egyes interjúrészleteket rendezték tematikus egységekbe. A Netflix munkatársai nemcsak az interjúkészítés során, hanem az archív felvételek felkutatásakor is rendkívül lelkiismeretes munkát végeztek, hiszen szinte minden témakört korabeli mozgóképes anyaggal illusztráltak. Ennek megvalósítását nyilvánvalóan segítette, hogy az 1960-as évek második felére a televízió már egyértelműen tömegmédiummá vált Brazíliában (is), ennek nyomán pedig képernyőre kerültek a széles közönséget megcélzó médiaesemények (mint amilyen például Pelé „1000. góljának” ünneplése volt), megszaporodtak a sportközvetítések, továbbá megjelentek a televíziós reklámok is (Boris Fausto monográfiája szerint 1960-ban a brazíliai városi otthonok 9,5 százalékának volt tévékészüléke, 1970-re ez az arány viszont már 40 százalékra növekedett). A filmben megjelenített archív felvételek számos, a konkrét Pelé-tematikán túlmutató változást dokumentálnak: ilyen például a piacgazdaság brazíliai meggyökeresedése (mely folyamatnak egyértelmű jelölői a Pelé szereplésével forgatott reklámok), a globálisan ismert sztársportolók feltűnése (az egyik első ilyen sportoló kétségtelenül Pelé volt), a repülés technológiai fejlődése, vagy a színes televíziózás megjelenése is. A korabeli anyagok változó mediális tulajdonságai (fekete-fehér / színes, alacsony / magas képminőségű felvételek) azt a médiatudományos alapvetést is igazolják, hogy egy adott történeti időszak emlékezetét mindig alapvetően meghatározzák a technikai rögzítés korabeli lehetőségei is.

(Forrás: Netflix)

A 2016-os játékfilmhez hasonlóan a Netflix-gyártású Pelé szintén keretes szerkezetű, kiindulópontja és végpontja is az 1970-es, Mexikóban rendezett világbajnokság döntője, azaz Pelé utolsó nemzetközi tornájának vége. A bevezető szekvencia után kezdődő visszatekintés a már tárgyalt elbeszéléstechnikával, az 1940-es évektől meséli el a brazil futballista karriertörténetét. A dokumentumfilm csomópontjait a Seleção 1958-as, 1962-es, 1966-os és 1970-es világbajnoki szereplései képezik, az 1960-as években sikert sikerre halmozó Santos-ról, a csapat klubvilágbajnoki címeiről, legendás világkörüli turnéiról csak kevés szó esik. Az alkotók ennél érezhetően lényegesen jobban szerették volna tematizálni az 1964-es puccs után berendezkedő, az évtized végétől Emílio Garrastazu Médici által irányított katonai diktatúra és a nemzeti kincsként kezelt Pelé viszonyának, együttműködésének a kérdését. Bár nehezen vitatható, hogy a katonai diktatúrával kifejezetten jó viszonyt ápoló Pelé magatartása erkölcsileg nehezen védhető, a dokumentumfilmesek is helyesebben jártak volna el, ha a sok szempontból tragikus időszak történetét valamivel árnyaltabban mutatták volna be, kitérve például arra, hogy a katonai diktatúra egy hidegháborús összefüggésrendszerben működött, hogy fenntartásában az Amerikai Egyesült Államoknak is szerepe volt, vagy hogy a tárgyalt periódus alatt ment végbe az ún. „brazil csoda” az ország gazdaságában. A film szintén sokat veszít a hitelességéből, amikor az 1970-es világbajnoki torna előtt menesztett edző, Joao Saldanha ügye kapcsán automatikusan elfogadja Pelé magyarázatát (miszerint Saldanha egyszerűen nem értett a futballhoz), s alig érinti a kényszerű távozás valódi okát, a tréner rendszerellenességét.

(Forrás: imdb.com)

Az apróbb hiányosságoktól függetlenül a Netflix munkatársai ugyanakkor egyértelműen meg tudták valósítani a célkitűzésüket: a streaming platformok szélesebb, fiatalabb közönségéhez is elvitték Pelé meseszerű történetét, és helyenként valóban mélyebb, személyesebb rétegekhez fértek hozzá, mint a korábbi kísérletek. A Pelé-mítosz közhelyeit és a sportdokumentumfilmek narratív kliséit (felemelkedés, hatalmas sikerek, nyilvános ünneplés, kétségek felmerülése, a hős visszatérése, majd újbóli ünneplése) ugyan nem tudták elkerülni, alkotásuk – a Zimbalist-testvérpár játékfilmjéhez hasonlóan – 2022. december 29., vagyis Pelé halálának napját követően még inkább felértékelődött.

Mint arra már utaltam, a 2021-es dokumentumfilm egyik jelenetében az idős Pelé kezébe egy cipőtisztító dobozt adtak. Minden bizonnyal arra vártak, hogy a brazil legenda a gyermekkori nehézségekről, a szegénységről kezd majd beszélni, ő viszont a tárgy felületén váratlanul dobolni kezdett. Ezzel is jelezve talán, hogy kitört onnan, ahonnan csak nagyon keveseknek sikerül. És ez biztosan nem csak mítosz.

Rudisch Ferenc

Felhasznált irodalom:

Boris Fausto: Brazília rövid története, ford. Pál Zsombor Szabolcs, Tímár Imola, Budapest: Equinter, 2011.
Fodor Péter: Újrajátszás. Adalékok a sport mozgóképi és irodalmi emlékezetéhez, Debrecen: Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2019.
Hartai László: Médiaesemény-esettanulmányok, Budapest: Wolters Kluwer, 2015.
Matthew Nicholson: Sport and the Media: Managing the Nexus, Elsevier, 2007.
Pelé: Önéletrajz, ford. Zentai György, GABO Könyvkiadó, 2010.

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket