A közönséges fagyal közösségépítő szerepe – betekintés a Kuny Domokos Múzeum életébe

A Tatán található Kuny Domokos Múzeum kiemelkedő példája a munkának, a közösségépítésnek és a történelmi tradíció tiszteletben tartásának. Az intézmény 1954-től működik a várban, megyei múzeum is egyben, emiatt a kiállítások is igen széleskörűek, így a látogató mindig új kincsekre találhat.

A tatai vár története önmagában is igen érdekes és hosszú múltra tekint vissza. Fontos vadászati és pihenőhely volt már Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387–1437) korában is, majd a Rozgonyi család birtoka lett, 1471-ben pedig újra a koronához került. Aktív tevékenységet nézve a legkiemelkedőbb II. Ulászló (ur. 1490–1516) volt, aki rengeteg időt töltött itt, sőt, ahogy Neumann Tibor is írja, 1496 novemberében Bartolomeo de Miranda nevű pápai követ itt adta át a királynak a pápai brévét, melyben ez állt: ”nép nyelvén Tatának nevezett mezővárosban, az e mezőváros kastélyának hídja előtti téren, ahol a felséges Ulászló király tartózkodott éppen főpapjai, bárói, nemesei és udvaroncai népes kíséretében„.[1]

 A tatai vár történetének részletesebb megismerésére szolgálhat a Neumann Tibor által írt A tatai vár és urai a Jagelló-korban[2] vagy Kiss Vendel Végvári élet Tatán[3] című kiadványa, amelyek kiváló összefoglalói a hely történetének a török időkben, leírva, hogy hány ostromot kellett kibírnia és milyen szerepe is volt az erősségnek 1526-tól kezdve egészen 1699-ig. Az 1727-es év fontos dátum mind a vár és a város környékének életében, mivel ekkor került az Esterházyak birtokába. Ifj. Dr. Rabár Ferenc alaposan feldolgozta Tata városa és a piaristák kapcsolatát, valamint a város történetét, például A tatai piarista főgimnázium története (1900–1944-ig)[4], Tata és Tóváros egyesítése és fejlesztése (1935–1944)[5], Sorsdöntő esztendők: Tata és a piaristák (1940–1944)[6] című munkákban, amelyek mind a Libelli Tatenses sorozatban jelentek meg. Igen fontos korabeli forrás Hieronymus Ortelius Ausführliche Beschriebung der Ungarischen und Siebenbürgischen Kriegshändel von anno 1395. bis an das 1665. Jahr című műve, amely kiváló állapotban található meg a múzeum könyvtárában, értékes metszetekkel többek között a vár és környékének egykori kinézetéről.

A vár későbbi történelméről, a benne található múzeum jelenkori működésről, a kihívásokról és az intézmény jövőjéről volt szerencsém többet megtudni Schmidtmayer Richárd múzeumigazgatóval, régész-történésszel és Kürthy Dóra igazgatóhelyettes geológussal való beszélgetésem során.

„A vár bontását az Esterházyak kezdték meg, ez az egy palotaszárny maradt meg, a többit lebontották. Előzetes elképzelések alapján itt építették volna fel a kastélyukat, erről vannak fényképek. Az eredeti tervrajzok hollétét nem ismerjük – sajnos a második világháború alatt ezek elpusztulhattak. A tó felől vannak variánsok, az eredeti kis négyzetalaprajzú vár útban volt és így elbontották volna, a török hadjáratok után nyilván romos volt és védelmi szempontból sem volt már jelentős. Az Esterházy család inkább gazdasági tevékenységet folytatott itt, de megtalálható volt a raboknak kápolna, a hadnagy épülete, úriszék, az udvarbíró háza, irattár, sőt, az épületben alul időről időre lovakat tartottak.”

A vár mai kinézete is romantikus és magával ragadó, az idő során bekövetkezett változásokat a múzeum honlapján 3D-s formában tudjuk megtekinteni (itt pedig videó is található róla), a 17. századtól kezdődően, ez pedig egy fontos lépés és nyitás az online felhasználók felé.

A tatai múzeum közösségi tér, jó volt hallani, ahogy Schmidtmayer igazgató úr beszélt közösségben betöltött szerepéről:

„A vár esetében a természettudományos, kortárs képzőművészeti és fotós közösségeket tudjuk elérni. Különféle pályázatok révén mai és archív fotókat is megosztunk az oldalunkon – remélve, hogy ezzel még több embert érünk el.”

A természettudományi gyűjtemény alapjait Skoflek István Állami Díjas paleontológus, tanár munkája hozta létre, az elmúlt években pedig Kürthy Dóra igazgatóhelyettes geológusnak köszönhetően növekedett tovább, aki időt és energiát nem sajnálva igen érdekes és színes szekciót hozott létre a várban.

A tárlatvezetés során megtudhattam, hogy a múzeumnak szoros kapcsolata van a városban lévő tanintézményekkel, ezzel közelebb hozva az iskolákban tanuló gyerekeket a kiállításokhoz. A jelenleg látható természettudományi témájú kiállítás fal dekorációja a Talentum Művészeti Szakgimnázium tehetséges diákjainak köszönhető. A terem Tata-Porhanyóbánya flórájának és környezetének változásait mutatja be az elmúlt 100.000 évben, de nem kizárólag gyerekeknek, hiszen ez a felnőtt közönségnek is érdekes és szórakoztató lehet. A tárlatot bejárva megismerkedhetünk a közönséges fagyallal, a vad százszorszéppel, de a Kálvária-domb változásait is nyomon követhetjük.

A múzeum, mint fontos pontja az oktatásnak, megjelenik abban is, hogy „a Tata tantárgy sokáig kötelező volt, és most a NAT alapján egy újragondolt, tematikus egységekre – mint vallás, oktatás, gazdaság, sorsfordító események, stb. – tagolt Tata tankönyvvel lesz kiegészítve, ami átfogó ismeretekkel szolgálhat nem csak a diákoknak, hanem a családtagoknak is, hogy a helytörténeti oktatás ne csak sablonokban merüljön ki. Így lehet az, hogy például a céhes működést a Tata tantárgyon belül helyi szinten magyarázzák el, a diákok pedig eljönnek a múzeumba, ahol megnézhetik milyen a pecsét, céhlevél – így nem csak lexikális tudást kapnak.”

Mivel megyei múzeumról van szó, található benne néprajzi, nemzetközi néprajzi, képzőművészeti, régészeti, történeti és természettudományi gyűjtemény is. A múzeum kapuján belépve először a kőtár található (római és középkori), illetve a vár alakulásának makettes megjelenítése, de megtekinthetők a 13. századi templom déli kapujának faragott elemei is.

Az első emeleten a Római Szoba található, ahol az 1961-ben talált, Brigetioból (Komárom) származó töredékek díszítik a falat. Érdekesség, hogy összesen harmincévnyi munka eredményeképp nyűgözi le ma a látogatókat.

(7. kép – A Római Szoba – a szerző saját felvétele)

Jelenleg egy porcelán kiállítás is megtekinthető Törékeny Vágyak: Porcelánok a császári asztaltól a panel-vitrinig, Hüttl Tivadar Gyára és az Aquincum Porcelángyár címmel. A tárlat az Óbudai Múzeumnak köszönhetően jött létre és eddig hatalmas sikert aratott a látogatók körében. Ezt a tendenciát szeretnék folytatni a múzeum vezetői, vagyis szűkíteni az állandó kiállítások számát és több időszakos kiállításnak kívánnak otthont adni, hiszen, ahogy az igazgató is mondta: „harminc évig nem akarja az ember újra megnézni ugyanazt a kiállítást, identitáserősítő szerepe ellenére sem.”

A múzeumban jelenleg két fotókiállítás is található, az egyik a múzeum bejáratánál, a másik pedig az emeleten Camera Obscura: A sötét szoba varázsa címmel, utóbbiban Tarjáni Antal erdőmérnök, fotóművész munkái tekinthetőek meg augusztus 31-ig.

A vár legmagasabb szintjén pedig újabb izgalmas időszaki kiállítást tekinthetnek meg a látogatók. „2020. január 22-én múzeumunk különleges helyszínén, a tatai vár hosszú évek után újra megnyitott toronyszobájában mutattuk be a Talentum Művészeti Szakgimnázium 13. osztályos tanulóinak “TATA 2020” című kiállítását. A tárlat tablóin tizenkét végzős grafikusnövendék leporelló és ajándéktárgy tervei láthatók, amelyek múzeumunkat, annak néhány programját, illetve Tata látványosságait népszerűsítik.”

A vár mellett lévő börtön is izgalmas lehet a Tatát felkeresőknek: az eredeti épületet átalakítva és újragondolva jelenleg egy szabadulószoba működik benne Várbörtön Legendája néven.

A jövőre nézve igen fontos mérföldkő volt, hogy idén a múzeum akkreditáltatott egy tanár továbbképzést, amely által még egy lépést tettek abba az irányba, hogy még szorosabb kapcsolat alakuljon ki a pedagógusok és az intézmény között. Nagy pozitívum, hogy megújult a múzeumpedagógiai foglalkozás kínálat is, az alkotók célja, hogy ezeket akár hétvégén is igénybe lehessen venni. Ahogy Schmidtmayer Richárd igazgató is hangsúlyozta:

„Célunk, hogy ne csak egy pipa legyen a foglalkozás mellett, hanem hogy ezekből levonjuk és az oktatók is levonják a fejlődésben rejlő lehetőségek tanulságát is. Egyre több visszatérő pedagógus jön hozzánk, és az óvodapedagógia is egyre jelentősebbé vált nálunk az utóbbi időben. Számtalan foglalkozástípust vittünk végig az évek alatt, és igenis igyekszünk olyan foglakozásokat is kialakítani, ahol a szabadban eltöltött idő is a foglalkozás szerves részévé válik. Ez olyan, hogy nem lehet elég korán kezdeni. A hosszú évek során az oktató kollégák tantervében szerepel a múzeumi foglalkozás. Tudatosan készülnek rá a tanárok és a diákok, így már eleve felkészülten érkeznek hozzánk. Fontos elem, hogy habár kiszakadnak az oktatási intézmény közegéből, mégis magabiztosan érkeznek a legkisebbek is. Hiszen egy múzeumtól semmi félnivaló nincs.”

A múzeumi dolgozók nagy hangsúlyt fektetnek a régészeti munkálatokra, melyet az is bizonyít, hogy télen-nyáron dolgoznak több mint tízezer négyzetméteres területen. Ezért is kiemelendő és becsülendő, hogy a múzeum élén Schmidtmayer Richárd személyében régész-történész, Kürthy Dóra személyében pedig geológus áll, hiszen így professzionális és szakszerű munka folyik a háttérben, amely tetten érhető a múzeum kiállításaiban is. Ezen a tiszta, átgondolt úton szeretnének haladni a jövőben is: „Azokat a pontokat igyekszünk megfogni, hogy a kultúrának ezt a közgyűjteményi szerepét mutassuk be; hogy a tárgyak szeretetét, a múltnak a megidézését minél hitelesebben tudjuk átadni.”

A sok pozitívum és erősség mellett azonban ők is pontosan tudják, hogy miben kell fejlődniük, például az infrastruktúrában, valamint a látogatók érdeklődésének felmérésében. Habár voltak erre kezdeményezések a múltban, de a csekély értékelhető válaszból olykor bizony nehéz kiindulni.

 Habár várról beszélünk, fegyvereket nem láthatunk itt, ezt sokszor kritikaként is megkapják. Ennek oka, hogy középkori fegyverek nincsenek, azok a néprajzi gyűjteményben vannak, de az nem kapcsolódik szorosan a várhoz. Érdekesség, hogy Juszkó Béla (1877–1969) (aki Tatatóváros szülöttje) gyűjtési munkájának köszönhetően van a múzeumnak szamuráj páncélja, de az Oszmán Birodalom fegyverei is megtalálhatók gyűjteményében – ezek azonban jelenleg még nincsenek kiállítva, viszont tervezik bemutatásukat a közeljövőben.

 A jövőbeni célok között is van a fiatalok felé nyitás, vagyis hogy a jövő generációival minél jobban megismertessék a múzeumot:

„Youtube csatornánk is van, hogy a legfiatalabb korosztályt is megtaláljuk. Nehézségünk, hogy most már csak egy kommunikációs munkatársunk van arra, hogy facebookot, honlapot is szerkesszen és a programok szervezésében is részt vegyen.”

Csák Krisztina

[1] Neumann 2010, 71.

[2] In.: Fatuska János (szerk.): A diplomácia válaszútján, 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, Tata Város Önkormányzata – Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010. 66–91.p.

[3] Felelős Kiadó: Fatuska János, Komáromi Nyomda és Kiadó Kft 1992.

[4] Rabár 2014.

[5] Rabár 2019.

[6] Rabár 2017.

Ezt olvastad?

„Politikai rabokkal így kell bánni…” – A recski kényszermunkatábor

1950. július 19-én kezdte meg hivatalosan működését a recski kényszermunkatábor. Építését még az első internáltak kezdték meg, amikor a Mosonyi

X