„A kurucok nem csak sör-, de boresteket is tartottak.”

2019. szeptember 20-án hatodik alkalommal rendezték meg a HadTörténész Sörestet a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermében. Mivel 2019-et Rákóczi-emlékévvé nyilvánították, szinte magától értetődő módon az est témája is a szabadságharchoz, illetve annak (fő)szereplőihez kapcsolódott. A vendégek a téma három jeles szakértőjétől hallhattak egy-egy igen színvonalas előadást a Klisé Bár söreit kóstolgatva. Az előadók Czigány István (had)történész, a HM HIM egykori igazgatóhelyettese, Mészáros Kálmán a HM HIM kutatója és Kis Domokos Dániel, az Országis Széchényi Könyvtár munkatársa, illetve a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja voltak.

Az est kezdetén Czigány István „Aszimmetrikus hadviselés, aszimmetrikus politika a kuruc felkelések idején 1672-1711” címmel tartotta meg előadását. Elsőként végigtekintette a kuruc mozgalom előzményeit, létrejöttének társadalmi-gazdasági okait (mint például a végvárrendszer felszámolása miatt megélhetését elvesztő katonaságnak a társadalom perifériájára szorulását). Megtudtuk, hogy azt a sajátos harcmodort, amely végig jellemző volt a Rákóczi-felkelés éveiben is, az Oszmán Birodalom expanzióját megállítani hivatott végvári katonák alakították ki.

Erre illik rá a címben is szereplő aszimmetria illetve aszimmetrikus hadviselés kifejezés, amely a nagyobb, döntő csatákat kerülő és inkább az ellenfél felvonulási területei, kisebb helyőrségei ellen irányuló portyákat előnyben részesítő metódust jelentette. Ennek a Thököly- és Rákóczi-féle szabadságharc alatt is mindvégig a könnyűlovasság volt a központi eleme. A harcmodor hasonlósága mellett a két vezér politikai célkitűzései is több ponton mutattak hasonlóságot – derült ki az előadásból. A (had)történész söresteket jellemző (de annak szakmai színvonalából nem levonó) kötetlenség meglétét bizonyítja, hogy az előadótól származik az a humoros elszólás is, ami a jelen beszámoló címében áll: „A kurucok nem csak sör-, de boresteket is tartottak.”

Fotó: Illés András

Mészáros Kálmán előadásának címe a Hőstettek és hétköznapok a Rákóczi-szabadságharcban volt. A HadTörténész Sörest vendégei a fegyveres felkelés idejét, (fő)szereplőinek, tábornokainak magánéletét, házasságainak számát mintegy oldalnézetből megvilágítva ismerhették meg. Ez a betekintés annál inkább jelentős, mivel a szabadságharc legismertebb karaktereinek kivételével (mint például Bercsényi Miklós) a kuruc „törzskar” tagjainak életét sem lehet napról napra rekonstruálni – nem beszélve a magánéletükről vagy a személyiségükről. A kutatók és az utókor szerencséjére azonban – derült ki az előadásból – maga II. Rákóczi Ferenc fejedelem visszaemlékezéseiben leírta, milyennek látta tábornokait.

Ebből az írásból valóban sok olyan részlet, illetve tulajdonság kiderül, amely a szabadságharc vezéreinek emberi oldalát világítja meg. „A beszédben ékesszóló” gróf Bercsényi Miklóst például műveltsége ellenére – aminek valós voltát az előadó maga is megerősítette – tábornok társai nem értékelték túl nagyra. A Rákóczi-visszaemlékezésből az is kiderül, hogy a törzskar egy másik tagjának, Károlyi Sándornak magánemberként már fiatalon meg kellett küzdenie nehéz természetű anyósával. Ő az a hadvezér, aki 1703. május 21-én Dolha mellett még mint Szatmár vármegye főispánja szétverte a kuruc csapatokat, de aztán hamar átállt a felkelőkhöz. Rákóczi „szilárd, tevékeny, fáradhatatlan” férfinak írta le. A fejedelem róla alkotott jellemrajzából kiderül: elég nagy vagyont gyűjtött össze a felkelés ideje alatt, sőt valójában többet, mint a többi tábornok együttvéve, de – tette hozzá az előadó – elmaradt a jellemzésből az a nem kevésbé fontos és az elhangzott kijelentést árnyaló információ, hogy mindezt az alsóbb társadalmi osztályok vagyonának károsítása nélkül tette. Bezerédj Imrét (akinek hiteles arcképe sajnos nem maradt fenn) a fejedelem visszaemlékezéseiben tehetséges fiatalemberként mutatja be, aki nagyon fiatalon – 26 évesen – lett brigadéros. Személyes bátorságát és virtusát jelzi, hogy a korabeli híradások szerint 72 párbajban győzött, de emellett hadi tettekben is jeleskedett.

Az előadásból kiderült, hogy voltak a szabadságharcnak kevésbé emlegetett frontjai is, mint például a Délvidék, Bácska vagy a Partium. A szerb katonalovasságot Rákóczinak nem sikerült átcsábítani a maga oldalára, így betöréseik, portyáik rendszeresek voltak, így ebben az esetben nyugodtan beszélhetünk véres polgárháborúról, melyben egy-egy mezőváros olykor kénytelen volt saját magát megvédeni, amire Kecskemét 1707-es esete nagyszerű példa.

Fotó: Illés András

Kis Domokos Dániel tartotta meg a sörest záró előadását Rákóczi Párizsban és környékén címmel. Az előadó a hallgatóságot egy fél órás sétára invitálta a múltba, ahol minden résztvevő megtekinthette azokat az épületeket, helyszíneket, amelyeket II. Rákóczi Ferenc is nagy valószínűséggel meglátogatott franciaországi száműzetése alatt. Ehhez olyan metszetek nyújtottak segítséget, amelyek közül jónéhány közvetlenül a szabadságharc leverése utáni időszakban készült. A fejedelem és bujdosótársai 1711-1717 között tartózkodtak a királyi fővárosban, így nem meglepő, ha egy 1717-ből származó, Párizst ábrázoló térkép tartalma összeegyeztethető a Rákóczi és környezete által adott város-leírással.

Fotó: Illés András

Az előadó kitért rá, hogy egykoron sokáig tartotta magát a nézet, miszerint a fejedelem nem is járt Párizsban. Ezt még néhány történész, mint például Csete Gyula is átvette, de mostanra bizonyítható, hogy Rákóczinak járnia kellett a városban, hiszen a környékén lakott. Nem csak hogy járt, de felkereste a kor híres nevezetességeit is, mint például a Notre Dame-ot vagy a Tuileirák kertjét. (A kertbe a 19. században vittek vissza néhány olyan szobrot, amelyeket nagy valószínűséggel maga Rákóczi is még eredeti helyén láthatott.) A fejedelem társaival együtt a Louvre-ral szemben lakott, ott állt ugyanis a Hôtel de Transylvania. De mit is neveztek a 18. századi Párizsban hotelnek? Mint megtudtuk, egyáltalán nem azt, mint ma: eredetileg csak arisztokrata származású ember házát hívták hotelnek, tulajdonképpen egy városi palotát értve alatta.

Fotó: Illés András

A VI. HadTörténész sörest ezzel az előadással lezárult. Az, aki fellátogatott a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Márványtermébe, sok a fentiekhez hasonló érdekes információval gazdagodhatott.

Tóth Dominik

Ezt olvastad?

A Magyar Királyság a 17. század végére a török kiűzésének, az ún. visszaszerző háborúnak (1683–1699) köszönhetően a Habsburg–dinasztia uralta területté
Támogasson minket