Learning, Intellect and Social Roles: the Changing Character of Aristocracy – Beszámoló a DE Symosium középkori szekciójáról

2014. október 8-9-én ünnepelte a Debreceni Egyetem Bölcsészettudománya Kara fennállásának 100. évfordulóját, melyre az intézmény A kulturális örökség és a humán tudományok innovációi a 21. században című konferenciával emlékezett. Ebből a jeles alkalomból a Kar Történelmi Intézete „Műveltség és társadalmi szerepek: az arisztokrácia változó társadalmi szerepe” című szekciót rendezte meg. Honlapunkon korábban közöltük a Írásunk a kora újkori és újkori alszekcióban elhangzott tizenhat előadástról készült beszámolót. A „Learning, Intellect and Social Roles: the Changing Character of Aristocracy” címet viselő medievista alszekciója középpontba állította az arisztokrácia tevékenységét, közéleti szerepvállalását és azt, hogyan, milyen területeken érvényesült, s ehhez kapcsolódva tudásuk, műveltségük milyen feladatok ellátására, milyen pozíciók birtoklására tette őket alkalmassá. Ennek bővebb kifejtését olvashatják mai cikkünkben.

A konferencia résztvevői a szabolcsi árpád-kori templomban (Fotó: Novák Ádám)

A középkorász szekció nemcsak a magyar, hanem más európai országok társadalmát is vizsgálta. A Magyarországon – Debrecen mellett az ELTE-ről – kívül Németországból, Franciaországból, Csehországból, Lengyelországból, Romániából érkezett előadók a konferencián a saját kutatásaik eredményeit és problémáit osztották meg egymással. A szekció célja az is volt, hogy párhuzamot vonjon a magyar és európai, döntően közép-európai főúri réteg között, s azt is ábrázolni kívánta, hogy a főúri réteg soha nem volt egységes, néhány fogalommal egyszerűen megragadható és leírható csoport Európa más részein sem. Ahogyan változtak a politikai-társadalmi viszonyok, úgy változott és módosult az arisztokrácia helye és szerepe, még hangsúlyosabbá téve az egyébként is meglévő belső differenciáltságát.

A szekciót három plenáris előadás nyitotta. Jean-Luc Fray professzor (Université Blaise Pascal, Clermont Ferrand, Centre d’Histoire „Espaces et Cultures”) előadásában („Le mécénat artistique des ducs de Bourbon (XVe et début XVIe siècles) : entre culture du Nord, Italie et France centrale”) a késő középkorban még szinte kevéssé ismert, de a 16. században Franciaország trónjára emelkedő Bourbon hercegeinek művészetpártoló tevékenységét vizsgálta. A Bourbon-mecenatúra – ha még a korszak elején nem is volt olyan látványos, s nem állt annyira a középpontban mint a Valois-korszak királyi hercegeinek (Burgundia és Berry) művészetpártolása – tudatos imázsépítését körbejárva és Dijonnal szembeállítva még „vidékinek” is tűnő Moulins fejlődését láttatva. Az előadás arra mutatott rá, hogy a burgundi hercegek fénykorának letűnte után hogyan emelkedett fel a Bourbon-família s vált trónképes politikai szereplővé, bizonyos értelemben azzal is, hogy új udvarukba csábították a burgundiak németalföldi művészeinek jó részét.

Jean-Luc Fray előadása (Fotó: Herz Tiborné Emese)

Solymosi László, a Debreceni Egyetem professor emeritusa (előadásának címe: „Konfliktuskezelés Vetési Albert egyházi és Újlaki Miklós világi földesúr birtokain”) Vetési Albert veszprémi püspök – Mátyás király jeles diplomatája – és Újlaki Miklós – a korszak egyik meghatározó bárója – birtokainak familiárisai és jobbágyai közötti konfliktusokat elemzett. A földesúri bíróságok, a vármegye hatósága és a királyi udvar bíróságai nem tudták orvosolni a nézeteltéréseket. Ezért Vetési Albert és Újlaki Miklós 1468-ban az általuk választott bírákra bízták az ítélkezést. Egy szinte egyedülálló forrást elemezve Solymosi László akadémikus végigtekintette, a három egyházi és nyolc világi személy alkotta választott bíróság hogyan hozta meg döntéseit, s ezeket miként örökítette meg egy jegyzőkönyvben.

Roman Czaja lengyel professzor (Instytutu Historii i Archiwistyki, Uniwersytet Mikołaja Kopernika, Toruń) előadásában („Patriziat in den Hansestädten im Spätmittelalter: soziale Mobilität und Identität”) azt boncolgatta, hogyan rétegződött a késő középkori Hansa-városok patríciusi társadalma. Rávilágított arra is, hogy értelmezhető-e egyáltalán a particiátus a Hansa-városokban, hiszen a városok vezető rétegének jelentős hányada eredetileg nemesi származású volt. Az elithez tartozás lényegét Czaja professzor nem a vizsgált, ma Lengyelországhoz tartozó Hansa-városokban kevéssé fajsúlyos céhek és gildék szerepében, hanem sokkal inkább abban látja, kik voltak a tagjai bizonyos társaságoknak, fraternitásoknak.

Hasonló aspektust vizsgált Klaus van Eickels is (Lehrstuhl für Mittelalterliche Geschichte unter Einbeziehung der Landesgeschichte, Otto-Friedrich Universität Bamberg): a késő középkorban a Német Lovagrend vezető tisztségviselői, döntően a nyugati, például Rajna-vidéki rendházakban sokszor nem voltak nemesi származásúak, s a teuton ordóhoz való kötődést tekintették a nemességhez való tartozás s a társadalmi felemelkedés ugródeszkájának (az előadás címe: „Military Orders and their importance for the demonstration of noble status in the later Middle Ages”).

A cseh Antonín Kalous (Katedra historie Filozofické fakulty Univerzity Palackého, Olomouc) előadása azt bizonygatta, Csehországon belül a morva őrgrófság külön rendi tudattal és kifinomult rendi intézményrendszerrel bírt, különösen abban a korban, amikor Morvaország Mátyás királyt ismerte el Csehország uralkodójának – szemben a tulajdonképpeni cseh rendekkel („Nobility and Moravian estates in later Middle Ages” címmel tartott előadást).

Antonín Kalous előadása közben (Fotó: Herz Tiborné Emese)

A gazdaságpolitikai területet Draskóczy István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorának előadása képviselte („Wirtschaftspolitik des Hochadels? Wirtschaftspolitik der Familie Szapolyai vor Mohács. Die Familie Szapolyai und der Handel in Oberungarn um die Wende des 15. und 16. Jahrhunderts”). Draskóczy István a Szapolyai família „főnemesi” gazdaságpolitikáját vizsgálta a Mohács előtti időszakban, különös tekintettel a felvidéki kereskedelmi kapcsolataikra vagy a Thurzó-Fugger érdekeltséggel való viszonyaikra. Rámutatott, hogy a főúri család hogyan épített ki erőteljes gazdasági jelenlétet – pl. Árva megyei útvonalakon keresztül vagy a trencséni harmincadispánság birtokában – a nyugati, északi irányú magyar külkereskedelemben (pl. a só és réz tekintetében). Újonnan szerzett pozíciókkal, dinasztikus lengyel kapcsolataikkal a Szapolyaiak még a hagyományos vezető szerepkörrel bíró városokat (Kassát) is háttérbe szorították.

Az MTA–DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület kutatócsoport is képviseltette magát a konferencián. A nyugat-európai kutatások első eredményeiről Bárány Attila, a kutatócsoport vezetője számolt be „A magyar arisztokrácia nyugati kapcsolatai a Zsigmond-korban” c. angol nyelvű előadásában. A nyugaton fellelhető ikonográfiai forrásokon keresztül igyekezett kimutatni, hogy mennyiben voltak hatással a nyugat-európai arisztokrácia fejlődési sajátosságai a magyar bárói társadalomra. Döntően sírköveken megjelenő címerábrázolások, például fejedelmi, lovagrendi dinasztikus devizák, rendjelvények, insigniumok segítségével járta körül, hogyan jelentek meg a magyar arisztokrácia anyagi kultúrájában.

A kutatócsoport tagjaként Györkös Attila (DE BTK Történelmi Intézet) „Kalandor vagy nemzeti hős? Frangepán Kristóf, egy reneszánsz főúr a 16. század elején” c. francia nyelven tartott előadásába Frangepán Kristóf késő középkori arisztokratát állította. A mohácsi csatát követően, bár Habsburg pénzen védelmezte tartományait, de Mohács után mégis Szapolyai oldalára állt, s János király ügyéért halt meg 1527-ben. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar történetírásban ellentmondásos személyként van jelen Frangepán. Ezen a nyugat-európai levéltári kutatások változhatnak, hiszen bizonyíthatóan kapcsolatba került a francia királlyal.

Györkös Attila előadása (Fotó: Herz Tiborné Emese)

Pósán László (DE BTK Történelmi Intézet) a „Lovagi kultúra a középkori Litvániában” c. német nyelvű előadásában a lovagság éthoszának reprezentáltságát vizsgálta a 14. század végén az európai kereszténységhez legkésőbb csatlakozó Jagellók államában. Áttekintette a nyugati lovagi fegyverzet, hadviselés és hadi taktika hatásának megjelenési formáit, a lovagi életmód és mentalitás csatornáit.

A kutatócsoporthoz csatlakozó PhD hallgató Novák Ádám angol nyelven megtartott „A 15. századi magyar főúri pecséthasználat” c. előadása az 1439 és 1457 között kiadott sokpecsétes oklevelek vizsgálatán alapult. Ezek a források szerződéseket, menleveleket, meghívókat foglalnak magukba, melyeket az ország leghatalmasabb főurai, a kormányzat vezetői adtak ki és erősítettek meg pecsétjeikkel. Az oklevelek jó része azonban ma már külföldön található. Az előadó azonban rámutatott, hogy vizsgálatuk nélkülözhetetlen, hiszen a 15. századi világi pecséthasználat elemzését teszik lehetővé. Az előadás során a kivetített képekben a hallgatók például Újlaki Miklós, Hunyadi János, Garai László, Perényi János és Pálóci László pecsétváltozatait tekinthették meg.

A sokpecsétes oklevelek témájához korban és heraldikai vonatkozásban szorosan csatlakozott Lupescu Radu (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem) angol nyelven megtartott „Társadalmi rétegződés és heraldikai kultúra Erdélyben a 15-16. században” c. előadása. Elsősorban a Vajdahunyad várában található rekonstruált heraldikai ábrázolásokat állította középpontba. Rámutatott, hogy a Hunyadi János által építettett várban a magyar király és a főurak címere meghatározott sorrendben kerültek helyükre. Kiemelte, hogy a címerek használata nemcsak széles körben elterjedt, hanem egyre bonyolultabb kompozíciók formájában a középkori nemesi és egyházi társadalom rétegződését és struktúráját volt hivatott képi formában megjeleníteni.

Hasonlóan összefüggő előadásokat tartott Lupescu Makó Mária (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) és Kelényi Borbála (Eötvös Loránd Tudományegyetem). Mindketten középkori végrendeleteket vizsgáltak kutatásaik során, eredményeikről pedig angol nyelven számoltak be. Lupescu „Nemesi testálók kegyes adományai a késő középkori Erdélyben” előadásában az erdélyi domonkos kolostorok nemesi testálóit és adományaikat vizsgálta, hiszen a középkori végrendelkező egyaránt gondolt szeretteire és saját lelki üdvére is halála közeledtével. Kelényi a „Magyar arisztokrata asszonyok végrendeletei a késő középkorból” c. előadása igazi unikumnak számított, hiszen a nőtörténet kutatása magyar viszonylatban nem tartozik a legnépszerűbbek közé, szemben a nyugat-európai gyakorlatban oly elterjedt „gender studies” műfajával. Húsz arisztokrata asszony végrendeletén keresztül mutatta be életüket és mindennapjaikat, vallásosságukat. A források elemzése során különös figyelmet fordított a szövegekben található magyar szavakra, kifejezésekre, amelyek jelenléte a végrendeletekben nemcsak a nőtörténet, de a nyelvtörténet számára is jelentős felfedezések.

A vizsgálatok – Bourbon hercegeinek művészetpártolásától a Hansa-városok mágnásokkal vetélkedő kalmárainak rétegződésén, a veszprémi püspökség birtokvitáin át a közép-európai pecsét- és címerhasználat szimbólumrendszeréig és a határokon átívelő Szapolyai-Jagelló-Thurzó viszonyrendszerig – újabb perspektívákat nyithatnak a középkori arisztokrácia-kutatásban.

Az egész konferenciáról és a történész szekcióról többet a Debreceni Szemle következő számában olvashatnak az érdeklődők.

Ezt olvastad?

1852. szeptember 14-én, az angliai Kent grófságban található Walmer-kastélyban, 83 éves korában hunyt el Sir Arthur Wellesley angol-ír tábornok, politikus,
Támogasson minket