„Lendületes” középkori gazdaságtörténeti kutatások – interjú Weisz Boglárkával

Oszd meg másokkal is:

Portré

Weisz Boglárka történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A 2006-ban elnyert Kristó Gyula-díj és korábbi sikeres ösztöndíjak után talán nem meglepő, hogy tavaly átvehette a Kubinyi András-díjatA király ketteje és az ispán harmada” című munkájáért, illetve a középkortudomány terén nyújtott tudományos teljesítményéért. Idén pedig sikeres pályázatot nyújtott be a Lendület programra.

Weisz Boglárka vezetésével, 2015. július 1-jétől az MTA BTK „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport megkezdte munkáját. A program kapcsán beszélgettünk vele; magáról a kutatásról, a kutatócsoport tagjairól, a várható feladatokról, tervekről és az előtte álló öt éves munkaszakaszról.

Újkor.hu: Milyen lényeges céljai vannak a kutatásnak?

Weisz Boglárka: Terveim szerint a projekt két fő kérdéskör feltárására irányul, egyrészt a királyi hatalom, másrészt a városok szerepét vizsgálja a gazdasági élet működésében és változásában.

Milyen tényezők vizsgálata jöhet szóba a királyi hatalommal kapcsolatban? Milyen új eredményekre számíthatunk?

Az első feladat a kincstári bevételek számbavétele, elsősorban az adózás kérdése. Itt a csoport az Árpád-kor és az Anjou-kor királyi jövedelmeinek teljes feldolgozását vállalta, míg a későbbi korszakokkal kapcsolatban egyes részletek kidolgozását tervezzük tanulmányok, előadások formájában. Ugyanakkor az egyik forráskiadvány is e témakörhöz kapcsolódik: Ernuszt Zsigmond kincstartó 1494–1495. évi működéséről számot adó királyi számadáskönyv kritikai kiadását tervezzük, így törlesztve a magyar történetírás egyik régi adósságát. A második részterület a gazdasági élet működéséhez elengedhetetlen pénzveréshez kapcsolódik. A pályázat keretében rendelkezésre álló idő természetesen kevés ahhoz, hogy e hatalmas és szerteágazó témát a teljesség igényével feldolgozzuk. A cél az Anjou-kori éremtípusok katalógusának, valamint egy az 1000 és 1437 közötti időszakra vonatkozó éremlelet-kataszternek az elkészítése. A harmadik részterület a pénzügyigazgatási szervezet archontológiájának összeállítása, melyet prozopográfia, a pénzügyigazgatásban szerepet játszó személyek síremlékeinek vizsgálata, valamint heraldikai kutatások fognak kiegészíteni. A korszakhatár ebben az esetben 1526. Ezzel párhuzamosan a kamarai rendszer történetének feldolgozása is megkezdődik.

A városi gazdálkodást illetően mely jelenségekre érdemes odafigyelni?

A kutatás egyrészt azokra a városok által megszerzett gazdasági kiváltságokra, és azokra a városi rendelkezésekre fókuszál, amelyek lehetőséget teremtettek az ott élőknek, hogy a gazdasági életben részt vegyenek, illetőleg azokra, amelyek a települést a gazdasági élet színterévé formálták. Eközben erős hangsúlyt helyezünk a bel- és külkereskedelem kérdéskörére is. Ehhez kapcsolódóan a régészet bevonásával vizsgáljuk a textilkereskedelmet, egy-egy város, vagy térség kereskedelmi kapcsolatait, a városi infrastruktúrát, és az egyes településeket, régiókat összekötő úthálózatot. A cél olyan részeredmények elérése, melyek további kutatásokat alapozhatnak meg.

Várhatóan mennyire tűnik elegendőnek ez az öt év?

Mint látható, az öt év nem elegendő arra, hogy a kutatás minden irányát le tudjuk zárni, de ezt nem is tekintettem célnak a pályázat beadásakor sem. Ugyanakkor reméljük, hogy az elvállalt munkákat el tudjuk végezni. Megvannak a magunk belső határidői, hogy mikor mit szeretnénk lezárni, megjelentetni, illetőleg melyik évben milyen tematikájú magyarországi, avagy nemzetközi, kisebb illetőleg nagyobb konferenciát szeretnénk megrendezni. Több monográfiát, tanulmánykötetet tervezünk, és a forráskiadványokat sem mellőzzük. Vitathatatlanul feszes a magunk számára előírt kutatási terv, de teljesíthetőnek tartom.

Kik a tagjai a kutatócsoportnak? Kérem, áruljon el néhány információt a kutatásokban való részvételükről.

Az elnyert pénz sajnos végül kevesebb ember bevonását tette lehetővé, mint amennyit szerettünk volna. Emiatt változtatni kellett a beadott pályázati terven, azaz a vállalásokat is csökkentettük. A kutatócsoport velem együtt 11 főből áll. A kutatók az életpályájuk különböző szakaszaiban járnak: a PhD-fokozat előtt álló fiatalok épp úgy vannak köztük, mint nagydoktori címmel rendelkező, ismert és méltán elismert szaktekintélyek. Az utóbbiak közé tartozik Draskóczy István, az ELTE Középkori és Kora Újkori Történeti Tanszéknek egyetemi tanára, aki a felvázolt program szinte minden területén végzett már kutatásokat, így jelenléte a csoportban nem szorul bővebb magyarázatra. Lővei Pál, az MTA BTK MI tudományos tanácsadója szintén ebbe a csoportba tartozik, ő elsősorban a pénzügyigazgatási személyek síremlékeihez kötődő munkákat végzi majd, ugyanakkor a művészettörténet segítségével a külkereskedelemhez is újabb adalékokkal fog szolgálni. Fiatalabb, de szintén elsőrangú szakemberek adják a csoport többi tagját. Tóth Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár munkatársa a pénzveréshez kötődő kutatásokban vesz majd részt. Neumann Tibor, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa az 1494-1495. évi számadáskönyv kiadásával foglalkozik. Körmendi Tamás, az ELTE BTK Történeti Segédtudományi Tanszékének adjunktusa heraldikai–szfragiszikai vizsgálatokkal járul hozzá a kutatócsoport munkájához. Skorka Renáta, az MTA BTK TTI tudományos munkatársa a városi rendelkezések, a külkereskedelem témakörében fog kutatni. Mordovin Maxim, az ELTE BTK RI tudományos segédmunkatársa a textilplombákat, a textilkereskedelmet fogja vizsgálni. A csoport legfiatalabb tagjai még nem szereztek tudományos fokozatot, de valamennyien igazolták már felkészültségüket és rátermettségüket. Kolláth Ágnes, az MTA BTK RI fiatal kutatója Győr városát vonja kutatásai előterébe, elsősorban a gazdasági élet városi színtereit vizsgálva a régészet módszereivel. Péterfi Bence, az MTA BTK TTI fiatal kutatója a forrásfeltárásokban, a külkereskedelem vizsgálatában, a prozopográfia elkészítésében vállal szerepet. Kovács Viktória, a SZTE BTK Történeti Doktori Iskola doktorandája pedig vámadattárat fog készíteni. Mint látható különböző intézetek különböző tudományágakhoz kötődő munkatársai vesznek részt a kutatásban, és remélhetőleg a későbbiekben még más magyarországi és külföldi kutatók is csatlakozni fognak hozzánk, akár egy-egy tanulmány, előadás, vagy akár egy nagyobb lélegzetű munka elvégzésével. Minap állapodtam meg Tomka Gáborral, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesével, aki szintén bekapcsolódik a kutatásokba.

A kutatócsoport tagjain kívül kiket érinthet még a tevékenységük?

Mint említettem folyamatosan lehetőség van a kutatócsoport bővítésére, bárki lehet annak állandó, azaz belső, avagy egyes feladatokra felkért külső tagja. Az egyes konferenciákon nem csak a csoport tagjainak részvételére számítok, hanem szeretnék felkérni előadókat, ahogy a csoport tanulmányköteteiben is meghívunk kutatókat. Az együttműködés mindenképp kívánatos, ez mindenkinek a hasznára válhat.

Ön felé kanyarodva; miért pont a gazdaságtörténettel kezdett el foglalkozni?

Mindez a véletlennek köszönhető. Azok közé a PhD-hallgatók közé tartoztam, akik úgy kapták a témájukat. Kristó Gyula volt a témavezetőm, és az ő biztatására kezdtem Árpád-kori vámtörténettel foglalkozni. Azt hiszem, a téma „gazdájára” talált, ráadásul lehetőséget nyújtott a továbblépésre, így mindenképpen hálás lehetek professzoromnak. Vannak, akik szerint a gazdaságtörténet unalmas, én azonban nagyon szeretem. A gazdaságtörténet egyike azoknak a részterületeknek, amelyekben rutinszerűen használunk fogalmakat, mert úgy gondoljuk, hogy pontosan ismerjük a jelentésüket, ám amikor elmerülünk a részletekben, rendre kiderül, hogy ez közel sincs így. A felfedezés izgalma és öröme tehát a „száraz” gazdaságtörténetből sem hiányzik. Azt különösen élvezem, ha lehetőség nyílik „játszani” a számokkal, ami bizonyosan abból fakad, hogy megpróbálkoztam a matematika szakkal is az egyetemen, de ez végül azon kevés dolgok közé tartozik, amelyet feladtam. Ennek ellenére a számok szeretete máig megmaradt. Fontosnak tartom, hogy megismertessük, és lehetőség szerint megszerettessük az emberekkel a gazdaságtörténetet, és megértessük azt, hogy miért fontos. Szeretném azt is, ha egyre több fiatal, egyetemi hallgató és PhD-hallgató figyelme fordulna a gazdaságtörténet felé, mert még mindig rengeteg olyan részterület van, ahol újabb és újabb kutatásokra lenne szükség, hogy ne csak elolvasni tudjuk forrásainkat, de értsük is a tartalmukat.

Milyen teendői voltak idáig, és mikre lehet számítani a későbbiekben?

Eddig sem unatkoztam, de amennyire én látom, a Lendület kutatócsoport irányítása az adminisztrációval és a szervezéssel eltöltött időt növelni fogja: rendezvényszervezés, tanulmánykötetekkel kapcsolatos plusz munkák, a csoporttagok munkájának figyelemmel kísérése, a pénzügyi háttér folyamatos ellenőrzése, esetlegesen újabb pályázatok beadása. Minden évben beszámolót kell benyújtani az Akadémiának a csoport munkájáról, a pénz elköltéséről. Többen riogatnak, hogy nem lesz időm kutatni, mert túl sok lesz a feladat, de én ezt nem így tervezem. Igaz, vannak olyan, a várostörténethez kapcsolódó munkáim, amelyek a fejemben már körvonalazódtak és szeretném előbb vagy utóbb végleges formába önteni őket, de az elkövetkező öt évben erre, úgy néz ki, nem lesz időm. A projekt azonban úgy épül fel, hogy illeszkedik a korábbi kutatásimhoz, miként azokhoz a tervekhez is, amelyeket mindenképpen el szeretnék végezni a későbbiekben.

Milyen hatásai lehetnek ennek a programnak az élete más területeire?

Hogy a családom miként fogja ezt az időszakot átvészelni, azt még pontosan nem tudom. Van egy tíz éves fiam, aki már megszokta, hogy sokat dolgozom, de mindig is igyekeztem a lehető legtöbb időmet vele tölteni és ezen a későbbiekben sem szeretnék változtatni. Igyekszem ugyanakkor minden olyan tevékenységet, ami nem a családhoz és a kutatáshoz köthető, a minimálisra csökkenteni ez idő alatt. Szalkszentmártonban lakom, ahol az elnöke vagyok a „Kulturált Környezetünkért Szívvel Egyesületnek”. Ezt az elsősorban faluszépítő tevékenységet nagyon szeretem, mert egyfajta kikapcsolódásra nyújt lehetőséget, miközben az ember úgy érzi, hogy valami jót is tesz. Erre a Lendület-csoport mellett bizonyosan kevesebb időt tudok majd fordítani, mint korábban.

A Lendület programról további információk olvashatók az MTA, illetve a BTK TTI honlapján, a „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport számára kialakított felületén.

Balogh Ádám

Ezt olvastad?

A Pillanatképek a magyar középkorból című kötetet 2023. december 11-én mutatták be a Magvető Caféban. Ma, 2023. december 21-én pedig
Támogasson minket