Lengyel-magyar két jó barát, s száz év alatt volt harcos-, polgár-, és elvtárs is

2014. szeptember 25-26-án került megrendezésre a Lengyel-magyar kapcsolatok 1914-2014 című nemzetközi konferencia a Zsolnay Kulturális Negyed E25-s épületének nagy előadójában. A korábban beharangozott rendezvényre ellátogatott előadóként a krakkói Jagelló Egyetem több oktatója és végzős hallgatója is. A kétnapos szakmai programon arra kerestük a választ, hogy egykor és ma hogyan változott a lengyel-magyar barátság. A konferencián kiemelt szerepet kapott az 1914-es szekció az első világháború kitörésének 100. évfordulója miatt, a második világháború alatti szekció a lengyel menekültek Magyarországra érkezésének 75. évfordulója kapcsán, és végül a rendszerváltás 25. évfordulójáról is megemlékeztünk.

Az első világháború alatt nem létezett még önálló lengyel állam, így a lengyel-magyar kapcsolatokat sem államközi szinten kellett keresni, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom egyik ütközőterületén, Galíciában. Még a középiskolás tankönyvekben is megtalálható, hogy milyen elkeseredett harcok folytak Przemysl erődjénél. A szekció kizárólag lengyel előadói több nézőpontból mutatták be a fronton történteket. Az első előadásban Marcin Jarzabek bemutatta a hadszíntéren történt folyamatokat, amit remekül egészített ki Tomasz Pudlocki prezentációja, amelyben a hazánkba érkező menekültáradatról mesélt. Itt kiderült, hogy bár akkor is sokszor elhangzott a két nép közötti barátságról szóló mondás, mégis idegenkedve fogadták a magyarok a lengyel menekülteket. Ebben szerepet játszott az is, hogy nem tudták pontosan, honnan érkeztek ezek az emberek, így kémnek is gondolták többüket. Ez a kapcsolat később sem változott a háború ideje alatt. Ehhez képest az utolsó két, a lengyelországi magyar hadisírokról szóló előadásból kiderült, hogy egészen napjainkig élő hagyománya van a lengyel területeken található magyar katonasírhelyek gondozásának. Láthattuk, hogy milyen nagyszabású épületeket terveztek az osztrák építészek az elesett magyar bakáknak, s hogy ma is milyen rendezetten tartják a sírhelyeket a lengyelek. Itt már felmerülhetett a hallgatóságban a kérdés, hogy kinél hangsúlyosabb ez a barátság?

A második szekcióban a két háború közötti időszakból hallhattunk előadásokat. Itt három előadás hangzott el, kezdve egy historiográfiai témával, folytatva nőtörténettel és végül egyetemtörténettel. Az előadások közül számunkra Árvai Tünde és Sztana-Kovács Adrienn előadása lehet a legérdekesebb, amelyek kapcsolódási pontokkal is rendelkeznek. Ugyanis Árvai Tünde a Lengyelek és magyarok a diplomás nők közös ügyéért alcímű előadásában bemutatta, hogy az International Federation of University Women nevű világszervezetben miként működött együtt a lengyel és magyar képviselet, és milyen szervezetek működtek a két országban az egyetemet végzett nők ügyének támogatásáért. Előadásának tartalmi kivonata oldalunkon olvasható. Sztana-Kovács Adrienn pedig a Pécsi Tudományegyetem jogelődjének számító Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem lengyel kapcsolatairól ejtett szót, amelyből kiderült, hogy az egyetemközi kapcsolatok történetének kutatása egy ígéretes irány az intézménytörténet területén. Az előadást követő vitában több megjegyzés érkezett a résztvevőktől arra vonatkozóan, hogy hasonló iratok Lengyelországban is megtalálhatók, és ezeket a jövőben, szorosabb együttműködéssel lehetne közösen kutatni. Hiszen ezek a témák nemcsak az intézménytörténetnél használhatóak fel remekül, hanem biográfiák készítőinek és a kulturális diplomácia vagy az oktatástörténet kutatóinak is újdonságot jelenthetnek.

Az első nap végén a második világháború alatti lengyel-magyar kapcsolatokról halhattunk előadásokat. A háromból két előadás a lengyel menekültek kérdésével foglalkozott: sok újdonságot megtudhattunk a szociális gondozásukról, illetve egyéni életutakat is megismerhettünk. Bene Krisztián előadása a magyar és francia megszálló csapatokról a cím alapján negatív kapcsolatokról adna számot, mégis kiderült, hogy a magyar és francia megszálló erők sok esetben együttműködtek a helyi lakossággal. A szekció végén pedig bemutatásra került Andrzej Zbikowski lengyel történész A hírnök. Karski, a világ igaza című, 2014-ben a Holocaust-emlékévre magyarul is megjelent könyve. Ehhez a témához kapcsolódóan a konferencia ideje alatt mindvégig egy lengyel és magyar kiadványokból álló könyvkiállítás volt megtekinthető a helyszínen.

A második napon az 1945 utáni időszakról esett szó, melyben Mitrovits Miklós a lengyel-magyar kulturális kapcsolatokra fókuszálva mutatta be a két ország viszonyát. Az előadó által szerkesztett, 2014 szeptemberében megjelent Lengyel, magyar „két jó barát”. A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987 című könyvét Wolosz Robert, a PTE BTK Szláv Filológiai Tanszékének vezetője mutatta be. Mint elmondta, a könyv nemcsak történészek, hanem irodalmárok és esztéták számára is érdekes lehet, mert több kiállítás, filmbemutató és kötet megjelentetéséről találunk benne iratokat. Ráadásul jogosan tehető idézőjelek közé a két ország kapcsolatára használt jelző, mert például 1958-ig a magyar forradalom miatt rossz volt a két ország közötti kapcsolat. A kérdések és hozzászólások kapcsán egyfajta konszenzus született, hogy Lengyelországban sokkal erősebben él és képezi a hétköznapok részét a magyarokkal fennálló pozitív kapcsolat, mint fordítva.

Az ebédet követően a rendszerváltás történetével foglalkozó szekcióban két előadó, Kiss Gy. Csaba és Szalai Attila személyes élményeikből is merítve tartott előadást a lengyel és a magyar rendszerváltás különbségeiről, okairól és hátteréről. Ezt remekül egészítette ki Garadnai Zoltán prezentációja, amelyben ugyanezt a kérdést francia külügyi iratok alapján mutatta be. Ebből kiderült, hogy bár a folyamatok társadalmi hátterére kevésbé látott rá a francia kormányzat, mégis a folyamatokat megfigyelőként mindvégig nyomon követte. A később megjelenő konferenciakötetben is olvashatóak lesznek az előadások írott változatai.

Végül a konferencia egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó része, az aktuális lengyel-magyar kapcsolatok szekciója következett. Itt egy napjainkra is hatással lévő és magyar aspektusból nézve példás lengyel-ukrán kapcsolatokról tartott előadást Lagzi Gábor. Jaroslaw Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese pedig közelebb hozta a hallgatóságnak napjaink Lengyelországát, bemutatva az ottani fejlesztéseket és előadva, hogy a Lengyel Intézet miként népszerűsíti a lengyel kultúrát és történelmet. A szerző ezúton szeretne köszönetet mondani a Lengyel Intézet és a Lengyel Nagykövetség támogatásáért.

Összegezve tehát elmondható, hogy a kétnapos konferencián nagyon érdekes és sok új kutatási eredményről beszámoló előadás hangzott el. A hallgatóság számára mindvégig biztosított volt a szinkrontolmácsolás, így nyelvi akadályai sem voltak a tudományos diszkussziónak. A megnyitón Roman Kowalski, a budapesti lengyel nagykövet elmondta, hogy a következő évben is kiírnak egy ifjúsági programok megszervezését támogató pályázatot. A krakkói előadók erre alapozva jelezték, hogy sikeres pályázás esetén a konferencia a következő évben a krakkói Jagelló Egyetemen fog folytatódni.

 

Ezt olvastad?

2023. szeptember 7-én és 8-án rendezte meg a NEPOSTRANS, vagyis „Negotiating post-imperial transitions: From remobilization to nation-state consolidation. A comparative
Támogasson minket