„Lengyelország koronázatlan királya” – Stefan Wyszyński bíboros, az „Ezredév Prímása”

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

2018-ban, az első Újkor.hu-n megjelenő cikkemben volt szerencsém egy áttekintést adni Stefan Wyszyński bíborosról, Lengyelország prímásáról, Varsó és Gniezno érsek metropolitájáról (1948–1981). Akkor foglalkoztam először behatóbban a néhai főpásztor életével és munkásságával, a kommunista lengyel állam és a katolikus egyház kapcsolatával. Természetesen és értelemszerűen a 2021. szeptember 12-én Varsóban Ferenc pápa (2013–) felhatalmazásával Marcello Semeraro bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa (2020–) által boldoggá avatott főpap az alábbiakban bemutatott kötetben sokkalta átfogóbban kerül bemutatásra a három lengyel szerző: Rafał Łatka, Beata Mackiewicz és Dominik Zamiatała tollából. Részletesebben is rávilágítanak Wyszyńskinek a háttérben meghúzódó döntéseire, bepillantást engednek gondolat- és lelki világába, valamint a nemzetéért és egyházáért végzett küzdelmeibe. Az eredeti lengyel kiadást követően a budapesti Lengyel Intézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága együttműködésének köszönhetően idén magyar nyelven is kiadásra kerülhetett a könyv Ewa Dulna-Rak szerkesztésében és Borzon Dániel fordításában. A kötethez az ajánlást a két intézmény vezetője, Joanna Urbańska igazgató és Földváryné Kiss Réka elnök írták.

Az ismertetett kötet adatai: Rafał Łatka, Beata Mackiewicz, Dominik Zamiatała: Stefan Wyszyński – életrajz. Szerk. Ewa Dulna-Rak. Budapest, Lengyel Intézet – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2022. 117. pp.

A három szerző munkájában előszeretettel közöl idézeteket a bíborostól, ezzel árnyalva és színesítve a biográfiát. Többségében ezekről elmondható, hogy valóban hozzátesznek a könyv mondandójához, nem csupán öncélú felhasználásukról van szó. A kötet végén felsorolt dokumentumok bizonysága szerint a szerzők a szakirodalmon felül átfogóan tanulmányozták és felhasználták a főpásztor levéltári iratanyagát is. Ezek ugyan sajnálatosan a lábjegyzetekben hivatkozással nem kerültek feltűntetésre, ettől függetlenül támpontot adhat a további kutatások számára a könyvvégi lajstromozás. A biográfia monografikus szemlélettel íródott, minden bizonnyal a történészek további kutatásaikkal ezt a jövőben bővíthetik még majd. Kivehető, hogy a tudományos szempontok mellett az ismeretterjesztés célzata is a szerzők szemei előtt lebegett, szándékuk volt, hogy az olvasó átfogó képet alkothasson a 20. századi lengyel történelem e kimagasló alakjáról. A könyv több a bíboros életét megörökítő fotóval lett gazdagítva.

Szerkezetileg jól felépített és olvasmányosan megírt formában sikerült ezt megvalósítaniuk, noha minden bizonnyal a magyarra átültetett szöveg is számít, ha a textuálitás összképét nézzük. A szerzők kilenc fejezetben (Gyermekkor és iskolai évek, Tanulmányok a Włocławeki Papi Szemináriumban, A lelkészi szolgálat első évei, A német megszállás időszaka, Szolgálat Włocławekben a világháború után, A lublini püspök, A prímási szolgálat első évei, Börtönévek, Pásztor és tanár) értekeznek Stefan Wyszyński életének különböző szakaszairól, 1901-es születésétől 1981-es haláláig, gyermek és ifjúkorán át, lelkipásztori és szemináriumi oktatói működésén, püspöki, érseki és prímási szolgálatán keresztül lengyelországi emlékezetének bemutatásáig. Łatka és szerzőtársai ezeket helyenként alfejezetekre is osztották. A források és irodalom listát megelőző utolsó fejezet a könyv felét teszik ki.

Gyermekek között (flickr.com)

A gyászkoszorúján „Lengyelország koronázatlan királyának” (Niekoronowanemu Królowi Polski) titulált főpásztor életrajzában pontos ábrázolást kapunk személyiségéről, a lengyel nemzet életére gyakorolt nagy hatásáról. Az évtizedek alatt megkerülhetetlen erkölcsi tekintéllyé lépett elő az állam részéről ért burkolt vagy nyílt támadások ellenére is, nem csak belföldön, hanem nemzetközi színtereken is. Családi háttere, tanulmányai és hivatásának kibontakozása mellett informálódhatunk a publicisztikáival a közéletbe egyre inkább bekapcsolódó fiatal papként történő szárnypróbálgatásairól. Ezen kívül Wyszyński szociális érzékenységéről is átfogó képet adnak a szerzők. Az olvasó számára egyértelművé válik a pap széleskörű tudása a kommunista ideológia mibenlétéről. Társadalmi szemléletében a katolikus egyház társadalmi tanítása volt számára az alap, ehhez igazodott világ életében. 1929/1930-as európai tanulmányútja során szerzett tapasztalatait odahaza igyekezett kamatoztatni. Számos előadást és beszédet tartott különféle társadalmi csoportok előtt papként, de később főpapként is. Különösen odafigyelt a munkásság és a földműves nép helyzetére, gyakran szólalt fel érdekükben is. A kommunista és kapitalista világnézetnek egyaránt kritizálta visszásságait, ahogyan a nemzetiszocializmussal is szemben határozta meg magát. Részt vállalt a zsidók mentésében is (A német megszállás idején bujkálni kényszerült ő is, korábbi megnyilatkozásai miatt ugyanis a Gestapo körözte.).

A włocławeki szeminárium újraindítását vezényelte le éppen a háború után, amikor a lublini megyéspüspöki (1946–1948) kinevezés érte. Ugyan nem tartotta magát rá alkalmasnak, végül engedelmeskedve XII. Piusz pápának (1939–1958), elfogadta azt, ahogyan később a varsói és gnieznói érsekséget is, ami utóbbival az ország prímása lett. A kötetből átfogóan tájékozódhatunk, hogy miként viszonyult Wyszyński a főpásztori „szerepkörhöz”, milyen módszerekkel kormányozta egyházmegyéit. A főpásztori szemlélet gyakorlati megvalósulása tekintetében egyházmegyetörténet-írási szempontból is figyelemre méltóak a vonatkozó fejezetek, bepillantást nyerhetünk annak lengyel egyházkormányzati miliőjébe. Itt a háború utáni nyugati és északi területeken zajló lengyel egyházmegye-szervezés (kezdetben adminisztratúrák) alakulásába is betekintést nyerhetünk.

Stefan Wyszyński bíboros Antoni Baraniak poznańi érsek társaságában Rómában (Kép forrása: Wikipedia)

Értehető módon különösen hangsúlyosan került tárgyalásra a könyvben Lengyelország prímásaként a kommunista állami vezetéssel folytatott küzdelmeinek bemutatása. 1953–1956 közötti (bírósági ítélet nélküli) börtönévei alatti megpróbáltatásai szintén alapos bemutatásra kerültek. Az egyes kommunista vezetőkhöz (Bolesław Bierut, Władysław Gomułka, Edward Gierek) való viszonyulásáról, azokról való véleményéről is képet alkothatunk, valamint hogy miként próbálta az állam lejáratni őt, s miként nem sikerült ez. A lengyelek szemében egyre inkább megkerülhetetlen tekintélyként magasodott ki, széleskörben figyeltek szavára, ő benne látták azt, aki valóban az ő érdekükben szól, szemben a kommunista politikusokkal, akik valójában kisebbségben voltak a társadalmi támogatottság terén. A kötet bepillantást ad a rendszerhű „hazafias papság” és a Wyszyński vezette „reakciós” egyház viszonyába, a bíboros véleményére róluk és egyéb a megosztásban résztvevőkről. A püspökkari konferencián való működése is bemutatásra kerül, ahogyan viszonya püspöktársaihoz. A lengyel kereszténység felvételének 1966-os milleniumi ünnepségsorozatának lebonyolítása és fogadtatása stb. is fontos szerepet kap a könyvben.

Ugyan útlevelet ő sem kapott mindig, de így is lényegesen többször tudott Rómába kiutazni (ahogy más lengyel püspökök is, szemben például a magyarok többségével), tevékenyen részt vett a II. Vatikáni Zsinaton (1962–1965), szívélyes jó viszonyt ápolt mind XXIII. János (1958–1963), mind pedig VI. Pál pápával (1963–1978). A pápákkal szemben olvashatunk róla, hogy a római Kúria egyes tagjaival viszont több nézeteltérése is volt, meglátása szerint rosszul kezelték a Keleti Blokkot, nem értették meg az egyház ottani helyzetének milyenségét, vagy éppen nyugati szemüvegen keresztül tekintettek arra. Valamennyi konklávén részt tudott venni 1953-as bíborossá kreálását követően. Karol Wojtyła krakkói bíboros érsekhez (1964–1978) fűződő jó viszonya, utóbbinak II. János Pál (1978–2005) néven történő megválasztása révén különösen felértékelődött. Addigi nemzetközi megbecsülése is tovább erősödött. Az egyházfő adott a prímás véleményére, noha szemléletükben voltak különbözőségek, mindvégig nagy tisztelettel viszonyult hozzá, 1981-es haláláig atyai-fiúi barátság jellemezte kapcsolatukat (pl. a pápa az ő javaslatára tette meg pápai államtitkárrá Agostino Casarolit, annak ellenére, hogy az Ostpolitik ügyében vitái voltak vele).

Stefan Wyszyński bíboros II. János Pál pápa társaságában 1980 októberében, a Vatikánban (Kép forrása: Wikipedia)

A politikától igyekezett távol tartani magát, tudomásul vette az aktuális állami vezetés hatalmon létét, de ez nem gátolta meg soha abban, hogy társadalmat érintő kérdésekben megnyilatkozzon, iránymutatást adjon a híveknek és általánosságban is a lengyelségnek. Mindezekről szintén átfogón értekezik könyvében Łatka és két szerzőtársa, ahogyan arról is, hogy miként törekedett arra – kisebb vagy nagyobb sikerrel –, hogy ne tudják kihasználni, felhasználni politikai célokra megszólalásait. A Szolidaritás Mozgalommal (Niezależny Samorządny Związek Zawodowy „Solidarność”) kapcsolatos megnyilatkozásai is ilyen szemszögből értelmezendőek, hogy milyen tanácsokkal nyilvánult meg a szakszerveződések vonatkozásában, a társadalmi kiszolgáltatottság leküzdése céljából, összhangban az egyház társadalmi tanításával.

Wyszyński bíboros varsói emlékműve – Andrzej Renes, 1987 (Kép forrása: Wikipedia)

Leszögezhető, hogy egy magyar nyelven hiánypótló biográfia került kiadásra. Talán csak néhány apróság említhető meg kritikai megjegyzésként. Az élő beszédben használt atya és szentatya megnevezések szerepeltetése történeti kiadványokban nem tekinthető bevett gyakorlatnak – kivéve, ha forrásokból történik az idézés –, noha esetenként előfordulhat. Hasonló az eset a monsignore címzéssel, nem szokás kiírni, bár egyes szerzők valóban fel szokták tűntetni. Egy visszatérő fogalomzavar is feltűnik a könyvben, a Lengyel Katolikus Püspöki Kar és a Lengyel Katolikus Püspöki Konferencia egyértelműen szinonimaként van alkalmazva a szerzők által, valójában ez nem igazán ugyanazt jelenti, noha a közbeszéd gyakran valóban úgy alkalmazza. Néhány szófordulat pedig idegenül hat, pl. a „pásztori levél” helyett a pásztorlevél számít az elfogadott elnevezésnek. Mindezek azonban nem vesznek el semmit a könyv tartalmi hasznosságából, ami elősegíti az „Ezredév Prímása”, Stefan Wyszyński bíboros életének és munkásságának a magyar olvasó számára való népszerűsítő bemutatását. Történészek és mások számára is érdekes áttekintő művet vehet kezébe az érdeklődő.

Sági György

A cikk az Újkor.hu és az ELKH-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

„Egy emlékművet, egy történelmi ikont akartam hús-vér emberré visszaváltoztatni” – írja Katherine J. Chen Johanna című regényéről, melyben Jeanne d’Arc
Támogasson minket