„Ne várj választ egy hónapig” – Levelek a łódźi gyermekgettóból

“Drága szüleim, ha tudtok, szerezzetek nekem bőr csizma felsőrészt és 37-es fa cipőtalpat, és küldjétek el nekem, mert nincs mibe járjak. […] Kérek még szappant és egy kanalat, mert nincs mivel ennem,” írta a 12 éves Halinka Cubrzyńska 1944 februárjában a szüleinek a łódźi gyermekgettóból. Levelét majdnem 80 évvel később, 2021 szeptemberében találták meg történészek több más gyermek szüleinek, rokonainak küldött üzenetével együtt. E felfedezés ráirányította a világ figyelmét a kevéssé ismert gyermekgettóra és az ott fogva tartott gyerekek tragikus sorsára. A levelek pedig újabb adalékokkal szolgálnak arról, milyen körülmények között is éltek a nácik legfiatalabb áldozatai.

A lengyel lakosság helyzete a második világháború alatt

1939 szeptembere vízválasztó volt Lengyelország történelmében: keletről a Szovjetunió, nyugatról pedig a náci Németország rohanta le és szállta meg az országot. A kettészakított ország lakosságára több mint fél évtizedes háborús állapot és szenvedés várt. A nácik első intézkedései közé tartozott a fő ellenségüknek számító lengyel zsidó lakosság elszeparálása, és nem sokkal később kiirtása. Mintegy hárommillió zsidót, a közösség 90%-át gyilkolták meg Lengyelországban.

A németek azonban a keresztény lengyel lakossággal sem bántak kesztyűs kézzel. A Generalplan Ost, vagyis a kelet-európai területekre vonatkozó náci elképzelés szerint a munkára fogható lengyel népességet a jövőben rabszolgaként használták volna, míg a „nemkívánatos elemekkel” végeztek volna. Elsősorban a vezető szerepet betölteni képes emberek váltak a nácik céltáblájává, így például a katolikus papok, az értelmiségiek és az ellenállás tagjai – közülük többezret gyilkoltak meg vagy hurcoltak koncentrációs táborokba, börtönökbe. De a náci fajelmélet nem kímélte a gyermekeket sem: a németek a Lebensborn program keretében több tízezer lengyel gyermeket raboltak el és vizsgálták meg, hogy „faji szempontból” megfelelőek-e, lehet-e őket „germanizálni” – sokukat ezután német nevelőszülőkhöz adták, hogy németként neveljék fel őket.  Továbbá a német „élettér” kiterjesztése érdekében a megszállók százezerszámra telepítették ki és fosztották ki a helybélieket; házaikat, javaikat keletről betelepülő német családok kapták. Mindemellett a háborús körülmények, az éhezés és a betegségek is megtizedelték a lengyel lakosságot.

Értelmiségieket végeznek ki Piaśnica mellett. Forrás: Wikimedia Commons

Összesen mintegy 5 és félmillió ember esett áldozatul a holokausztnak, a német megszállók elnyomásának és a háborúnak Lengyelországban.

A łódźi gettó és a gyermekgettó

A németek 1939 szeptemberében, egy héttel a háború kitörése után foglalták el Łódźot, és hamarosan átnevezték Litzmannstadtnak. Egyik első dolguk volt a gettó létrehozása: már 1940 februárjában 160 000 zsidót zsúfoltak a város északkeleti részén elkerített területre, és később további mintegy 50 000-en érkeztek ide. Ezzel a varsói után a łódźi lett Európa második legnagyobb gettója.

Łódź már a háború előtt is ipari központ volt, amit a nácik is kihasználtak. Gyárakat telepítettek a gettóba, és azokban az ott élő zsidókat dolgoztatták – így jelentős, olcsó munkaerőre tettek szert. Habár a gettólakók szörnyű állapotok között éltek, Chaim Rumkowski, a zsidótanács hírhedt vezetője azt remélte, hogy nélkülözhetetlenné tudja tenni őket a német ipar számára. A nácik „végső megoldása” ennek ellenére is elérte a gettót: 1942 őszéig 70 000 embert deportáltak Chełmnóba, ahol elgázosították őket; a lakosság több mint 20%-a pedig a gettóban vesztette életét éhezés és betegségek miatt. 1944 nyarán, amikorra a łódźi maradt az utolsó gettó a megszállt Lengyelország területén, az ott élő zsidókat a nácik Chełmnóba és Auschwitz-Birkenauba deportálták; csupán 1000–1500 ember maradt, akiknek feladata a deportáltak holmijainak szortírozása volt.

Fiúk sorakozója a łódźi gyermektáborban. Forrás: Wikimedia Commons

Ilyen körülmények között hozták létre a nácik a gyermekgettót a zsidó gettón belül 1942 decemberében, lengyel keresztény gyermekek számára. A bejárata a Przemysłowa utcában nyílt, és a tábort a látszat kedvéért úgy alakították ki, mintha oktatási vagy javítóintézet lenne olyan fiataloknak, akiket valamilyen okból kifolyólag bűnösnek és a rendszerre veszélyesnek találtak. A valóságban azonban koncentrációs tábor volt eredetileg 8-tól 16 évesek számára, valójában azonban nem volt ritka ennél fiatalabb gyermekek jelenléte sem: a legfiatalabb rabok mindössze 2 évesek voltak. Többségüket jelentéktelen bűncselekményekért zárták ide, esetenként már azért is, ha hajléktalanok voltak vagy a szüleiket politikai tevékenységük miatt ítélték el, illetve többen árvaházakból kerültek a táborba. A németek úgy vélték, ezek a gyerekek rossz hatással lennének a német gyermekekre.

Lengyelország minden részéből szállítottak Łódźba fiatalokat; az első rabokat 1942. december 11-én regisztrálták. Később a nordikus vonásokkal rendelkezőket a nácik továbbvitték Németországba, ahol nevelőszülőkhöz adták őket. A táborban megfordult gyermekek számát nehéz lenne megállapítani, mivel a nácik 1945. január 18-án, a Vörös Hadsereg elől menekülve elpusztították a nyilvántartást, becslések szerint azonban 3000–5000 főről lehet szó. A háború végén körülbelül 900 gyermekrab élt a barakkokban.

A „Törött szív” emlékmű a gettóban életüket vesztett gyermekek emlékére. Forrás: Wikimedia Commons

A gettó fennállása alatt a nácik a gyerekeket megszámozták, és reggeltől estig dolgoztatták, viszont igen keveset kaptak enni. A gyermekgettó foglyai a zsidó gettó műhelyeinek segítettek, zsidó instruktorok felügyelete alatt: a fiúk elsősorban szalmakalapokat, vesszőkosarakat, gázmaszk alkatrészeket készítettek és hátizsákokat javítottak, míg a lányok a tábori konyhán, a mosodában, a kertben dolgoztak és ruhákat varrtak. A gyerekek táborában nem volt ritka a fizikai bántalmazás, verések, kegyetlen büntetések. A körülmények hasonlóak voltak a zsidó gettóéhoz vagy egy koncentrációs táboréhoz: éhezés, kimerültség, betegségek – különösen a tífusz 1942–1943 telén – tizedelték a rabokat. Összesen mintegy 300 gyerek vesztette életét a táborban. A kis rabok a külvilágtól teljesen elzárva éltek, nem volt kapcsolatuk a város „árja” részével. Amint valaki betöltötte a 16. életévét, átkerült a felnőttek számára létrehozott valamelyik koncentrációs táborba. Łódź felszabadításakor az idősebbek és akinek otthona volt, hazament, a többieket szociális és jótékonysági szervezetek vették gondozásukba.

A levelek

2021 szeptemberében a łódźi Totalitarianizmus Lengyel Gyermekáldozatainak Múzeuma dolgozói fedeztek fel nyolc, 1944-ben a gyermekgettóból küldött levelet egy magángyűjteményben. Ez azért is különleges, mert korábban csak három ilyen levél volt ismert. A felfedezésről beszámoló weboldalak több idézetet is közzétettek, így például a 12 éves Jaś Spychała levelének egy részletét: „Drága anyukám, kérlek süss nekem 20 palacsintát. […] Küldj nekem ceruzát és radírt. Meg hagymát és mustárt. És bélyegeket. […] Nyeregkészítőként dolgozom. Küldhetsz nekem fotókat, de ne várj választ egy hónapig.” Egy fiatal lány így írt a nagynénjének: „Úgy hiányoztok. Úgy vágyom arra, hogy lássak valakit a családból!” Habár a németek nagy gondot fordítottak a cenzúrázásra és arra, hogy csak a megfelelő üzenetek jussanak ki a táborból, a sorok közt olvasva mégis fel-felbukkannak a gettóélet árulkodó epizódjai. Így például Gertruda Nowak ezt írta az öccséről: „Jerzy egészségesen jött vissza a kórházból, most ismét tüdőgyulladást kapott, és víz gyülemlett fel az oldalában. Aggódom, hogy az állapota romlani fog.” Egy másik levélíró, miután biztosította édesanyját, hogy jó dolga van a táborban, utolsó mondatában megkérte, hogy látogassa meg, „különben nem értenél semmit.”

A múzeum egyik munkatársa, dr. Andrzej Janicki így elemezte a leveleket: „Ezek a levelek különleges, bizalmas kapcsolatot teremtenek e gyermekek valóban tragikus tapasztalataival. Szó szerint értelmezve, a német tábor legfiatalabb foglyainak levelei azt sugallják, hogy jók voltak a körülmények. Folyton azt bizonygatják bennük, hogy a gyerekek jól vannak, mindenki egészséges. De a sorok közül tragikus kép bontakozik ki. Olyan információkat tartalmaznak, amik felfedik a valódi tábori helyzetet. A levelek tartalma nem mutatta a teljes valóságot – az éhezést, veréseket, betegségeket. Minden levelet cenzúráztak, és az őrök diktáltak. Azonban amit a gyerekeknek sikerült körülírniuk, így is sokkoló.”

A közzétett részletek valóban arról tanúskodnak, hogy a fiatal foglyok éheztek – épp ezért a leggyakrabban élelmet kértek a szüleiktől, rokonaiktól – és a legalapvetőbb felszerelésben, mint ruhák, evőeszközök, is hiányt szenvedtek. Mindezt tetézte, hogy többségük a családjától elszakítva, magára utaltan került a táborba, ami főleg a kisebb gyerekek esetében ijesztő élmény lehetett. Az, hogy munkára fogták őket, szervesen illeszkedett a nácik máshol is alkalmazott módszereibe: a koncentrációs táborokat és magát a łódźi gettót is hasonló elvek mentén szervezték, hiszen a rabszolgamunkáért semmit vagy elhanyagolható összegeket kellett fizetniük.

Jelenleg a gyermekgettóból küldött leveleket konzerválják és restaurálják a múzeum munkatársai. Remélhetőleg hamarosan mind fizikai valójukban, mind pedig online elérhetőek lesznek a kutatók és érdeklődők számára.

Klacsmann Borbála

Források:

https://encyclopedia.ushmm.org/content/en/article/lodz

https://www.lodz-ghetto.com/the_camp_for_polish_children.html,37

https://www.thefirstnews.com/article/harrowing-letters-from-wwii-concentration-camp-children-reveal-deprivation-and-starvation-24970

https://www.dailymail.co.uk/news/article-10025429/Harrowing-letters-written-children-Nazi-concentration-camps-discovered.html

Ezt olvastad?

A holokauszt a második világháború egyik legborzasztóbb fejezete. A felfoghatatlan emberi könyörtelenség csúcspontja, az állam által előírt tömegmészárlás és népirtás
Támogasson minket