Levéltárak kincsei Itáliából

A Vestigia Italianista tanulmányok a magyar humanizmus és a tizenötéves háború idejéről alcímet viselő tanulmánykötete már a harmadik a kiadványok sorában, melyekben a kutatócsoport publikálja az észak-itáliai könyvtárakban és levéltárokban végzett forrásfeltáró munkájának eredményét.

A Vestigia Kutatócsoport 2010-ben kezdte meg működését az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával, azzal a céllal, hogy itáliai könyvtárakban és levéltárakban 14-16. századi magyar vonatkozású forrásokat tárjanak fel. 2015-ben anyaintézményük, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Központi Alapja vette át támogatásukat. Az elmúlt években két tanulmánykötet, egy kétnapos nemzetközi konferencia szervezése és a hatalmas, 3100 tételes, Milánóban és Modenában feltárt adatbázis digitalizálása fűződik a nevükhöz. Jelen recenzió tárgya a most megjelent harmadik tanulmánykötetük. Az előző két kötettől eltérően a Vestigia III-at nem tagolták fejezetekre a szerkesztők, és külföldi szerző tanulmányával sem találkozunk benne, bár a kutatócsoport kiadványaiban ez rendszeres. A tizenegy tanulmány mindegyike alapkutatásokra épül, néhány közülük az előző kötetekben publikáltak folytatásainak tekinthető.

I. Vincenzo Gonzaga, Mantova hercege (Kép forrása: Wikipedia)

Bagi Zoltán Péter tanulmányában I. Vincenzo Gonzaga, a dicsőségre és hírnévre éhes mantovai herceg 1595-ös – meglehetősen kevés babért termett – magyarországi hadjáratát mutatja be a Fuggerzeitung, a Fugger-család kéziratos újságja alapján, rekonstruálva a fejedelem seregét és a hadi eseményeket, melyekben részt vett.  A Bécsben őrzött gyűjtemény további kutatása még számos érdekes adattal kecsegtet, akár magyar vonatkozásban is.

A kötet második tanulmánya jelentősen kapcsolódik az elsőhöz – Nicolino Candido, a mantovai fejedelem hadmérnöke urának küldött leveléből jól körvonalazódik Tata és Gesztes várainak 1598-as ostroma. A tanulmány elején a szerzők, Bagi Zoltán Péter és Domokos György, a kutatócsoport vezetője igyekeznek tisztázni a korabeli német katonai terminológia lefordításának nehézségeit, valamint bemutatják Candido helyzetét a Habsburg hadseregben – például erőfeszítéseit, hogy a neki járó zsoldot végre kézhez kaphassa. A szerzők szerint a hadmérnök némiképp túlságosan is kidomborítja saját érdemeit – az egyébiránt alig néhány napos – ostromokban. Candido levelét részletekre bontva megtaláljuk a tanulmányban.

Estei Hippolit (Kép forrása: Wikipedia)

A kötet következő egységében Bakóc Tamással és az esztergomi érsekséggel kapcsolatos tanulmányokat találunk. Ezek közül is az első a Bakócz – ekkor még egri püspök – és Estei Hippolit, a fiatal esztergomi bíboros közti levelezés bemutatása Király Bálint jó stílusú tanulmányában, mely által pontosabb képet kaphatunk a magát jobbágysorból komoly pápajelöltté felküzdő egyházfi kapcsolati hálójáról, kiváló latin stilisztikájáról. Ehhez szorosan kapcsolódik Kristóf Ilona munkája a két prelátus közötti relációról – tudniillik Bakóc elcserélte Hippolittal a jól jövedelmező egri püspökséget az esztergomi érseki székre a bíborosi kalap reményében, valamint sokszor pénzt is kölcsönzött neki – és a 15. századi szövevényes magyar politikai kapcsolatrendszerről is. Kriston Dorottya Anna azt vizsgálja a modenai és mantovai levéltárakból előkerült levelek alapján, hogy mikor tűnik fel itáliai forrásokban először Hunyadi Mátyás halálhíre – a király halála után körülbelül tíz nappal már minden észak-itáliai állam vezetése tisztában lehetett a helyzettel. A leveleket megtaláljuk a tanulmány végén, kivonatukat a könnyebb értelmezést segítve táblázatban adja közre a szerző.

Benczúr Gyula: Mátyás fogadja a pápa követeit (Kép forrása: Wikipedia)

Kuffart Hajnalka tanulmányában az esztergomi érsekség számvevőtisztjének, Lorenzo Teodato d’Aversának két számadáskönyvét vizsgálja: az első az érsekség pénzügyeit, a második a személyi állományát lajstromozza, még a frissen kinevezett gyermekérsek Hippolit érkezése előtt. Véleményem szerint ez az egyik tanulmány a kötetben, amely bátran ajánlható a történelem iránt érdeklődő „laikusoknak” is: ez a 15. századi „bérjegyzék” nem csak az érseki udvarban dolgozók és ott szolgáló katonák létszámát és neveit, de a fizetésüket és „egyéb juttatásaikat” is tartalmazza, így rekonstruálható például egy Mátyás-korabeli éjjeliőr, szakács, kocsis vagy orgonista „árfolyama” is. Egy szíjgyártó mestert például az elkészült termékek darabszáma után fizettek, egy mosónő évi 8 forinttal és egy szekérderék tüzelővel számolhatott, míg az érsekség prókátorának a fizetés mellé bor, veronai posztóruha és egy rókaprém suba is járt.

Mátyus Norbert Niccolò Sadoleto ferrarai követ 1482-83-as magyarországi tartózkodásából hazaküldött jelentését dolgozza fel, és szintén nagyon érdekes adalék a kor történetéhez – a követnek például Beatrix királynővel egyetemben igen markáns véleménye van a „drabális, dagadt” Galeotto Marzio humanistáról, de Hunyadi Mátyás tartományai közötti utazásaihoz is új forráshoz jutunk általa, hiszen a küldött folyamatosan az uralkodó nyomában járt.

Armando Nuzzo tanulmányában Coluccio Salutatinak, Firenze politikai vezetőjének a Magyar Királyságba, például Ozorai Pipónak küldött leveleiből szemezget – ebben az esetben kiemelten igaz, hogy egy teljes(ebb) magyar fordítás jobban befogadhatóvá tette volna az értekezést.

Győr 1594-es ostroma (Kép forrása: Wikipedia)

Szalai Béla a Vestigia Kutatócsoport révén bukkant egy 1566-os győri tábortervezetre, melyet a Modenai Állami Levéltárban őriznek, valamint két rézmetszetre, melyek a város 1594-es török ostromát ábrázolják – ezek egyike díszíti a kötet hátlapját, illetve a tanulmány végén mindegyiket megtekinthetjük. Domenico Zenoi metszetei Miksa császár – végül bármiféle harci tevékenység nélkül feloszlott – majdnem hatvanezres seregének táborát ábrázolják Győr mellett, meglehetősen idealistán. Giacomo Franco velencei rézmetsző ábrázolásai pedig a tizenötéves háború egyik legnagyobb megrázkódtatását, a Bécs kapuját jelentő Győr török kézre kerülését mutatják be – meglehetős tájékozottságról téve tanúbizonyságot.

Szovák Márton Csulai Móré Fülöphöz, a Mohácsnál elesett pécsi püspökhöz kapcsolódó kutatásokat folytatott, tanulmányában a főpap velencei diplomáciai kiküldetéseit mutatja be, ezzel a kötet egyik legolvasmányosabb tanulmányát letéve az asztalra. Kifejezetten érdekes szembesülni vele, hogy Csulai Móré hogyan énekelte ki a velencei tanács zsebéből az éves törökellenes segélyt a romló viszony és pénzügyi helyzet ellenére is. Mindemelett gyümölcsöző személyes kapcsolatokat épített és üzleti ambícióit is kiélhette.

A kötet zárótanulmányát ezúttal is W. Somogyi Judit nyelvtörténész jegyzi és az itáliai diplomáciai levelezés rejtjelezésébe ad bepillantást, ismertetve a 15-16. századi kódkulcsokat és kódkönyveket. Ehhez a forlì-i apát milánói herceghez írott levelének eredetijét és az egyik dekódolt verziót is közli.

Vestigia III. Italianista tanulmányok a magyar humanizmus és a tizenöt éves háború idejéről, szerk. Domokos György, W. Somogyi Judit, Szovák Márton, Budapest, Balassi Kiadó, 2020, 264 old.

A kötetet nem tekinthetjük függetlennek a Vestigia eddig megjelent kiadványaitól, hiszen a témák ugyanazok, számos ebben ismertetett kutatás előzményeit megtalálhatjuk a korábbi kötetekben. Mégis, a Vestigia III. önmagában is értékelhető, általánosságban elmondható, hogy jó stílusú, olvasmányos esszéket találunk benne, a jelenlegi történészi elvárásoknak megfelelően teljes forrásközléssel – a magam részéről ezeket a forrásokat szívesen olvasnám egészében magyarul is. Talán más szerkesztési elvet követni – a Mátyás- és Jagelló-kori és a tizenötéves háború eseményeihez köthető tanulmányokat egymás mellé rendezni – szerencsésebb lett volna, azonban biztos vagyok benne, hogy az elkészült kötet és a Vestigia forrásfeltáró munkája hivatkozási alap lesz az itáliai-magyar kapcsolatok további kutatásaiban.

Téglás Dániel

Ezt olvastad?

A Ferdinand Graf von Hardegg életére és működésére vonatkozó forrásokat bemutatni szándékozó sorozat első kötete Vajk Borbála, Bagi Zoltán Péter
Támogasson minket