A logikát ne a brit arisztokrácia körében keresse! – A Downton Abbey sorozatról

„A logikát ne a brit arisztokrácia körében keresse!” – jegyzi meg a viktoriánus korban nevelkedett, özvegy grófné a szocialista érzelmű ír sofőrből lett nagybirtok-intézőnek, aki a szalonban helyét keresi a hercegnők és grófok között a vacsora előtt, a makulátlan frakkjában feszengve. Ha ez lenne a nyitókép, talán sokan rögtön felismernék, bizony a Downton Abbey c. filmsorozat egyik epizódja pereg a szemünk előtt.

Az egyik első évad plakátja (Forrás: imdb.com)

A TV sorozatok iránti kereslet az utóbbi évtizedben megnőtt, számos gyártó és forgalmazó készít jobbnál jobb szériákat. Ennek hála a történelmi témákhoz is gyakrabban nyúlnak a csatornák, és szép számmal készültek történeti korokba illesztett kosztümös filmek. Ebben a folyamatban is úttörőnek tekinthető az HBO, ami 2005-ben mutatta be az ikonikus Rómát, ami a polgárháború eseményeit dolgozza fel Kr. e. 52. és 31. között. Nem sokkal később jelent meg a Tudorok (2007–2010), ami négy évadon át ismertette meg nézőit VIII. Henrik Angliájával. Ehhez a korszakhoz kapcsolódott a 2013-as minisorozat is A fehér királyné, melyről portálunk is írt történészszemmel. A 15–16. századi Itália és a Pápai Állam felé fordult a Borgiák (2011–2013) három évada, ami elsősorban Jeremy Irons játékáról és a feslett erkölcsökről lett híres. Közben az HBO sem akart lemaradni, és a korábbi The Sopranos és a Róma keresztezéséből létrejött Steve Buscemi főszereplésével a Gengszterkorzó (2010–2014). Ez az észak-amerikai szervezett bűnözés fénykorát dolgozta fel a szesztilalomtól Fidel Castro kubai forradalmáig. Újabban pedig két címet szokás emlegetni, melyek valamivel korábbra mennek vissza. A Vikingek Lothbrokjai 2013-tól áztatják vérrel a TV képernyőjét, a Marco Polo (2014–2016) segítségével pedig a 13. századi Ázsiát fedezhetjük föl. Utóbbiról Kanyó Ferenc történész szemével kritikát is olvashatunk. Ezekhez képest mit kínál a Downton Abbey?

Az özvegy grófné, Lady Violet (Forrás: imdb.com)

2010-ben az első évad első részében egy főúri kastélyban a friss újságból szörnyű tragédiáról szerez tudomást Lord Grantham, vagyis Robert Crawley. 1912. április 14–15-én elsüllyedt az Angliából New Yorkba tartó Titanic tengerjáró hajó, ami során a családi vagyon örököse is életét vesztette. A grófnak szerencsétlenségére ugyanis csak három lánya született, apja végrendelete szerint pedig csak fiú örökölhetett. Az öröklési sorban pedig egy manchesteri ügyvéd, Matthew Crawley következik, akit a család még csak nem is ismer. Az alapkonfliktus tehát adott: mi történik Yorksire egyik leggazdagabb főúri családjának vagyonával, tagjaival az új örökös feltűnésével és a változó idők beköszöntével?

Mert Downton és lakói ugyan kitalált személyek, mégis egy tökéletesen precíz brit történeti környezetbe ültette át őket Julian Fellows író–producer. És hogy miért lehetünk biztosak abban, hogy tökéletesen precíz minden, még a villák–kanalak–kések távolsága is az asztalon?  Fellows megszólítása ugyanis The Right Honourable The Lord Fellowes of West Stafford (Deputy lieutenant), a Lordok Házának tagja, akinek apja Peregrine Edward Launcelot Fellowes, egyiptomi brit diplomata volt. Az író minden bizonnyal jól informált a brit arisztokrácia szokásairól, életmódjáról, kapcsolatairól és történelméről is. Korábbi munkái között itt kiemelnénk a 2004-es öt részes dokumentum–dráma minisorozatot, a Julian Fellowes Investigates: A Most Mysterious Murder-t ami öt lezáratlan brit gyilkossági üggyel foglalkozik, és a Gosford Park c. 2001-es filmet, amely egy 1932-es gyilkossági nyomozás közepébe repíti a nézőt. A film forgatókönyvéért Fellows Oscar-t kapott 2002-ben, ezzel nyert Golden Globe-ot Robert Altman rendező, és számos  BAFTA díjat zsebelt be a film ugyanazon évben. A Downtown Abbey eredetileg eme film spinoff-jának indult.

Julian Fellowes a forgatási helyszínen (Forrás: The Telegraph)

Tehát egy jó írótól, megfelelő finanszírozásból egy igazán szép sorozatról van szó. Az első szó, ami eszünkbe jut az tényleg ez a jelző: szép helyeken, szép ruhákban, szép emberek, szépen beszélnek angolul, és mindez nagyon szépen van filmezve is. A történet, a karakterek és a színészi munka megítélése szubjektív. Számunkra kielégítő volt ahhoz, hogy mind a hat évadot kisebb-nagyobb szenvedések közepette – elsősorban az 5. évad miatt –, de alapvető élvezettel nézzük végig. Hogy erről mások mit gondolnak, ahhoz támpontot adhat a sorozat díjainak és jelöléseinek listája.

Minket azonban elsősorban, mint történelmi sorozat érdekelt, és erről is szeretnénk a továbbiakban szólni. Le kell szögeznünk, hogy a századeleji történelmet nem ebből a sorozatból fogja senki megismerni. Bár van utalás a Titanic katasztrófájára, a I. világháborúra (a sommei csatáról egy–két filmkockát is láthatunk), a spanyol nátha járványra, a húsvéti felkelésre, az oroszországi bolsevik forradalomra, a későbbi VIII. Eduárd, már walesi hercegként is botrányos életére, a müncheni sörpuccsra, a szüfrazsett mozgalomra, Lloyd George politikusra, az első munkáspárti kormányra, ezek csak említés szintjén kerültek felsorolásra, és a főszereplők nem lettek aktív részesei az eseményeknek (ez alól csak a walesi herceg levelének ügye kivétel csupán). A szereplők tehát nem játszanak Forrest Gump-ot, de még a Róma kitalált legionáriusa, Titus Pullo is sokkal nagyobb szerepet kapott a fiktív történelemben (egy bizonyos Kleopátra gyermekáldásából vette ki szerepét). Aki hasonlóra vágyott, az bizony csalódni fog.

Mary, Lady Grantham, Edith (Forrás: imdb.com)

Hogy a nagy események idején játszódó társadalmi, gazdasági változásokat jobban megértsük, arra tökéletes a sorozat. Az arisztokrácia monarchista–republikánus (tory és whig) szembenállásáról, a munkásság politikai öntudatra ébredéséről, a Birodalmat feszítő nacionalista mozgalmakról úgy mesél, ahogy azt a kortársak megélhették. Vajon egy konzervatív Lord hogyan viszonyul egy szocialista ír sofőr vőhöz? Hogyan fogadja el lassanként a férfiközpontú társadalom, hogy a nők is vállalhatnak szerepet a politikában, az oktatásban, a munkában, az intézményvezetésben? Talán leghangsúlyosabban ez a kérdés kerül előtérbe, amikor Lady Sybil ápolói munkát vállal, Lady Grantham a kórház elnöke, Lady Mary a saját (illetve fia) birtokának intézője, Lady Edith újságíró, majd pedig laptulajdonos lesz, a konyhalány Daisy történelmet és számtant kezd tanulni, Gwen Dawson pedig otthagyja a szobalányi munkát és titkárnőnek áll. A sorozat folyamatosan visszatérő központi kérdése az is, hogy az évszázadok alatt kialakult nagybirtokok archaikus művelési rendszere hogyan tud alkalmazkodni az új gazdasági kihívásokhoz. Igazság szerint nem is a nagybirtok, hanem annak kezelői, ugyanis a modernizálást a tulajdonosok kénytelenek végrehajtani. De milyen modernizálást várhatunk abban az országban, ahol 2016 márciusáig pergamenre írták a törvényeket. Természetesen nem maradiságból, hanem a törvények tartóssága, örökérvényűsége miatt, de ebből is jól látszik, a szigetországban nehezen változnak a dolgok.

Pontos képet kaphatunk a társadalmi rétegek szokásairól, lehetőségeiről, a hierarchia kötöttségeiről, az évszázados hagyományok merevségéről, de ugyanannak menedék jellegéről is. Ugyanis sokszor látszik az, hogy a szereplők biztonságérzetet nyernek a megszokott dolgoktól, a rendtől. Ha ugyanis ismered és elfogadod azt az évszázados rendszert, ami az arisztokráciát működteti, kifejezetten kényelmes és otthonos is tud lenni. Főleg azért érdekes magyar szemmel rácsodálkozni a folyamatos, de lassú társadalmi változásra, mert ez bizony nálunk nem így ment végbe. A magyar arisztokrácia éppen száz éve, az 1919-es Tanácsköztársaság idején élte át az első nagy sokkot, és kevésnek bizonyult a két világháború közötti időszak ahhoz, hogy gyorsabban alkalmazkodjon. Részben ezért is vezetett családok és egyének tragédiájához az 1949-es kommunista hatalomátvétel: a társadalomnak nem volt ideje feldolgoznia azt a változást, hogy a privilegizált rétegek elvesztik a jelentőségüket. Míg Magyarországon ez egyik napról a másikra ment végbe, addig Angliában hosszú évek, évtizedek alatt, részben a szemünk előtt, a Downton Abbey epizódjaiban.

Daisy és a modern technika (Forrás: imdb.com)

A változás szerves része – azon túl, hogy már néha szmokingban is lehet szerda este vacsorázni frakk helyett – a technikai eszközök megjelenése. Az autómobilok egyértelmű előretörése az első évadhoz képest egyértelmű: míg az első évadban lovaskocsin is sokan közlekednek, addig az utolsó évadban, az 1920-as évek derekán részesei lehetünk egy Grand Prix versenynek, mely egyben arra is rámutat: sokkalta veszélyesebb sport volt, mint manapság. De külön szerepet kap a rádió, mely ellen sokáig ágál a Lord, végül V. György király beszéde miatt kölcsönöznek egyet a kastélyba. Nagyon sokat mondó az a jelenet, amikor a rádió előtt felsorakozik a grófi család és a személyzet, majd a király hangjára mindannyian felállnak székükből. Hiszen nem lehet a király jelenlétében ülni… A főúri kastély konyhájában is fel-feltűnnek a technikai eszközök, mint a robotgép és a hűtő, de megjelenik velük szemben az idősebb személyzet aggálya is, ami sokszor a 18–19. századi gépromboló mozgalmak eszmeiségében gyökeredzik. Bonyodalmat okozhat illetéktelen kezekben egy hajszárító is, gondoljunk csak Daisy magánakciójára.

Lord Grantham és főkomornyikja, Charles Carson (Forrás: imdb.com)

A századeleji angol konzervatív hozzáállás a másság elfogadásában is kiütközik. Ennek esetében azonban kritikát fogalmazhatunk meg a sorozattal kapcsolatban. Bár Thomas Barrow komornyik-helyettes homoszexualitását, majd öngyilkosságát, Lady Rose afroamerikai szerelmét, majd zsidó vőlegényét mind-mind elutasítással kezeli a sorozatban megjelenő közvélemény, és a nagybetűs társaság botrányosnak tartja, a film főszereplői – egy-két kivételtől eltekintve – minden esetben elfogadóak. Ez téves képzetet kelthet a nézőkben, hiszen ezzel a készítők azt sugallják: inkább a közvélemény volt antiszemita és homofób, az egyes emberekre ez nem feltétlenül volt jellemző. Bár nem vagyunk szakértői a brit történelem ezen korszakának, ez azért talán az igazság torzítása. Tudjuk, hogy antiszemita szélsőségesek London utcáin is masíroztak a két világháború között. Ugyanúgy kritikával illethetjük a forgatókönyvet amiatt, hogy az arisztokrata főszereplők gyakran túl könnyen hunynak szemet a munkások, a személyzet ellenszegülésein és kihágásain. Ebből a szempontból a leghitelesebb karakter, a leginkább ellenszenves – már-már gonosz – Lady Mary, aki a főkomornyik Carsont helyre utasítja, amikor az tanácsot kíván neki adni. A sorozat eme hibája leginkább az utolsó két évadban szembetűnő.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a párhuzamot megemlíteni, ami a kultikus brit televíziós vígjátéksorozat, a Csengetett, Mylord? és a Downton Abbey között hozható. Ugyanabban a korszakban játszódik, hasonló szereposztással, de míg előbbi egy éles és vicces társadalomkritika, addig az utóbbi egy kosztümös dráma.


A film 2019. szeptember 12-i magyar premierjének plakátja (Forrás: port.hu)

Mindent egybevetve a Downton Abbey egy élvezetes sorozat, de nem mindenkinek való, a korszak története, társadalma iránt érdeklődők számára viszont kötelező. Jó képet kapunk az angol arisztokrácia lelkivilágáról is. Lord Gratham hevesebb érzelmeket mutatott, amikor Isis kutyája gyengélkedett, mint mikor Edith lánya sorsa vett rossz fordulatot.

Hamarosan mozivászonra állítják a Downton Abbey filmet, ami szintén Fellows munkája, és a királyi pár látogatását dolgozza fel. A film előtt érdemes végig nézni a sorozat hat szezonját – nem elfelejtve a Chrismas Special részeket sem! S ha a film után sem volt még elég, akkor ajánljuk a témában nagyot alkotó Ken Follett műveit, az első évadhoz az Egy férfi Szentpétervárról, és A titánok bukása című regényt, a folytatásokhoz pedig A megfagyott világot.

Novák Ádám

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket