„Lord Attenborough mindenért szenvedélyesen rajongott az életében” – Sir Richard Samuel Attenborough életpályája

„Hatalmas melegséggel és feddhetetlenséggel jellemezhető ember volt, de mindig ügyes ember volt, szerintem olyan valaki, aki igazán megértette, hogy a film olyan erős eszköz, amellyel lehet befolyásolni, megragadni a szíveket, és megváltoztatni a világot” (Amanda Nevill – Actor and director Richard Attenborough dies aged 90. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

Az alábbi cikkben Richard Samuel Attenborough életéről és munkásságáról lesz szó. Nem célunk életének és pályafutásának minden mozzanatát apró részleteiben ismertetni, elsősorban arra törekszünk, hogy életének főbb állomásai érintésével átfogó képet adjunk pályafutásáról, az olvasó által esetleg nem ismert filmjeihez pedig kedvet csináljunk. A terjedelmi korlátok miatt nem térünk ki minden filmjére, és a forgatási érdekességekből is csupán néhány momentum kiemelésére van lehetőségünk. Emellett arra is törekszünk, hogy bemutassuk Attenborough rendezői céljait, és azt, hogy a filmipar más tagjai, a színésztársak, producerek és rendezők hogyan látták a színészt és az „embert a kamera mögött”, miként értékelték személyiségét és munkásságát.

A természettudós David Attenborough testvére, Richard („Dickie”) Samuel 1923. augusztus 29-én látta meg a napvilágot Cambridge-ben. Szülei Mary Clegg – a leicesteri Little Theatre elnöke – és Frederick Attenborough – a leicesteri University College igazgatója – voltak, akik a legidősebb fiú, Richard, és annak öccsei, David és John mellé két, a II. világháború idején Németországból megszökött zsidó lányt is örökbe fogadtak. A szülők jótékonykodók, és a Munkáspárt aktivistái voltak. A Journalnak 1999-ben adott interjújában Richard Attenborough azt mondta, hogy olyan közegben nőtt fel,

„ahol a Mama 60 baszk menekült gyereket hozott Angliába a spanyol polgárháború idején, az 1930-as években”. „Apám és anyám volt a felelős azért, hogy sok zsidót kihoztak Németországból, néhányukat az egyetem személyzetébe”. (McLellan. Los Angeles Times, 2014. 08. 24.)

Richard Attenborough-ra nagy hatást gyakoroltak szülei, hozzájuk hasonlóan hitt a közösség és a társadalom fontosságában. Életében hangsúlyozta a mások iránti jóakaratot. Kis időt leszámítva mindig a Munkáspárt tagja volt. Ahogy halála után a Munkáspártból nyilatkoztak róla,

„szenvedélyesen hitt a társadalmi igazságosságban és a Munkáspártban, és hangos kampányoló volt az apartheid ellen.” (Actor and director Richard Attenborough dies aged 90. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

Út a filmipar felé

Richard Attenborough még tinédzser volt, amikor már arról álmodozott, hogy egyszer színész válik belőle. Nagy hatást gyakorolt rá az az alkalom, amikor 11 évesen apjával megnézte Charlie Chaplin némafilmjét, a The Gold Rush-t. Miután szerepelt gimnáziumi produkciókban, illetve rendszeresen fellépett a helyi amatőr drámai társasággal, 1940-ben ösztöndíjjal bekerült a londoni Royal Academy of Dramatic Art-ba, ahol színészetet tanult. Két évvel később elnyerte az iskola Bancroft-érmét pompás színészi játékáért. Attenborough nem járt egyetemre, erről 2003-ban úgy nyilatkozott a Guardiannek, hogy

„semmilyen értelemben nem vagyok értelmiségi, műveltségi korlátaim vannak. Nem tudok olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek a látókörömön kívül esnek, és ez ingerlékennyé tesz. Ingerlékeny vagyok a tény miatt, hogy soha nem jártam egyetemre.” (Richard Attenborough, actor and director, dies aged 90. The Guardian. 2014. 08. 25.)

Egyik első szerepe 1942-ben egy Noel Coward játékfilmben – In Which We Serve – volt, ahol mellékszereplőként játszott. Életét – három, a Királyi Légierőnél (RAF) töltött év (1943–1946) kivételével – a színész szakmának szentelte.

Attenborough, mielőtt sikeres rendezővé vált volna, az egyik leghíresebb színész volt Nagy-Britanniában. Ugyanakkor elégedetlen volt az 50-es évek filmjeinek minőségével, a korábbiaknál jobb szerepekben szerette volna kipróbálni magát. Elhatározta, hogy összefog Bryan Forbes forgatókönyvíróval és rendezővel, akivel 1959-ben megalapította a Beaver Films-et. A duó munkái közé tartozott például a The Angry Silence (1960), amelyben Attenborough egy ipari munkást alakít. A brit munkásosztály életének ábrázolásával a film és Richard Attenborough elismerést nyert. Együttműködésüket kiterjesztették az Allied Film Makers létrehozásával. A színész ekkor különféle műfajokban játszott, a drámától kezdve egészen a thrillerig. A 60-as években olyan filmekben szerepelt még, mint a Great Escape (1963), Seance on a Wet Afternoon (1964). Utóbbi filmben való színészi játékáért a BAFTA-díjátadón őt választották a legjobb színésznek. Jelentős alakítása volt még a The Sand Pebbles-ben is, ahol egy tengerész szerepében tűnt fel, akinek szerelmi afférja tragikusan végződik az 1920-as évekbeli Kínában. Szerepjátékáért Golden Globe-díjat kapott.

Vidám, jó hangulatú színészként gondoltak rá munkatársai. Melvyn Bragg úgy ragadta meg személyiségének lényegét, hogy R. Attenborough mindig nagyon vidám, de valójában egy igenis komoly ember, aki felettébb aggódik a világ jobbá tételéért. Attenborough előnyös képességei közé tartozott, hogy jól alakította a rokonszenves hétköznapi férfit rendkívüli körülmények között. Ez megjelent például az 1971-es, John Christie tömeggyilkos – látszólag normális, valójában pszichopata személy – alakításában a 10 Rillington Place című filmben.

A színpadon is megmutatta tehetségét, jelen volt többek között Agatha Christie The Mousetrap színészgárdájában 1952-ben, ahol Trotter nyomozót alakította. A színdarab ma egyébként a világ leghosszabb ideje futó darabja.

„A rendezővé válás lehetővé tette számomra, hogy olyan dolgokat tegyek, amelyeket színészként nem tudtam megtenni” (Richard S. Attenborough)

Mivel elment Attenborough kedve a színészkedéstől, és attól, hogy mások dirigáljanak neki, a filmszakma más irányaihoz kezdett közeledni. Producer és rendező vált belőle. Steven Spielberg úgy nyilatkozott róla, hogy bár nem tudja, hogy az Egyesült Királyságban miként ítélik meg Richard Attenborough személyiségét és munkásságát, azt bátran állíthatja, hogy az Egyesült Államokban úgy tekintenek rá a filmiparban, mint egy díjra. Ugyanis

„a producerek szerencsésnek érzik magukat, ha Dickie »igent« mond egy amerikai projektre. Dickie gyakran fog »nemet« mondani, mert filmkészítőként szereti saját projektjeit ő nemzeni. Szereti ő maga elültetni a saját magvait és a hagymákat elhelyezni, ez az egyik legkedvesebb tulajdonsága. Szerintem ezért, amikor az emberek Attenborough-ról beszélnek, nem úgy beszélnek róla, mint »filmrendezőről«, hanem mint »filmkészítőről«. Számomra nagy különbség van a kettő között. A »filmrendező« az a valaki, aki szerződtetett, a »filmkészítő« pedig az, aki nem igazán bérbe vehető, és félreérthetetlenül személyes és egyedi stílusban készíti saját filmjeit.” (Dougan 1994, 11.)

Attenborough 1969-ben debütált az Oh! What a Lovely War film rendezőjeként, amely Golden Globe-díjat nyert az év legjobb angol nyelvű, külföldi film kategóriájában. Majd megrendezte a Young Winstont, amely Winston Churchill korai éveiről szól. Megemlítendő háborús eposza, az A Bridge Too Far, amelyet bár egyes kritikusok unalmasnak és mesterkéltnek tartottak, Jack Kroll a Newsweeks-ben azt nyilatkozta, hogy a filmnek megvan a maga ereje és hatása.

„Csak harmadik rendezői munkájában, Attenborough… kiváló munkát végzett egy erős, tiszta és gyakran mozgó, ezer részletből álló kárpit szövésében. Nagy elismerést érdemel a film intelligenciájáért és integritásáért.” (Jack Kroll – Richard Samuel Attenborough. Encyclopedia)

Richard Attenborough szerette felkérni a még ismeretlennek számító színészeket. Emellett úgy vélekedett magáról, hogy vannak számára nagyon fontos dolgok, amelyeket szeretne elmondani, mindazonáltal mivel nem író, a filmeken keresztül kívánja ezt megtenni. 2003-ban azt nyilatkozta a Guardiannek, hogy

„természetesen szívesebben írnék magamról szépeket, de nem vagyok nagy szerző, nem vagyok nagyszerű rendező. Jó rendező vagyok. Megvan a képességem, hogy az embereket bizonyos körülmények vizsgálatára késztessem.” (Richard Attenborough, actor and director, dies aged 90. The Guardian, 2014. 08. 25.)

Szintén 2003-ban a Varietynek adott interjújában arról beszélt, hogy meglátása szerint ő nem ért az újításokhoz, őt csupán az érdekli, hogy a színészek miként tudják megérinteni a közönség fejét és szívét.

Idealista filmrendezőként tartják számon, aki hitte, hogy a populáris filmek segítik a világ jobbá tételét, és amellett, hogy feladatuk a szórakoztatás, túl kell mutatniuk azon. Ezt tükrözi 1982-es Gandhi című filmje, amelyben a Ben Kingsley alakította főszereplő erkölcsi bátorságának és céltudatosságának köszönhetően képes volt megváltoztatni a világot. A filmet összesen 11 Oscarra jelölték, amelyből nyolcat be is zsebelt – legjobb színész (Ben Kingsley), díszlet (Stuart Craig, Bob Laing és Michael Seirton), operatőr (Billy Williams és Ronnie Taylor), jelmeztervezés (John Mollo és Bhanu Athaiya), rendezés (Richard Attenborough), filmvágás (John Bloom) és forgatókönyv (John Briley) kategóriában.

A már említett Kroll a Newsweek-ben úgy nyilatkozott a filmről, mint amiben egyesül a magasfokú intelligencia és az azonnali érzelmi hatás. A film egyébként bekerült a Guinness Rekordok könyvébe, mert a legnagyobb tömeget „vonultatta fel” a mozivászonra – a filmben Gandhi temetésén közel 400.000 fős tömeg volt jelen. Andy Dougan a már említett könyvében azt írja, hogy ebből a 400.000 főből 250.000 fő nem statiszta volt, ők azért érkeztek a forgatásra, hogy így tisztelegjenek Gandhi előtt. A film zenéjét Ravi Shankar és Attenborough kedvenc zeneszerzője, George Fenton szerezte – Fenton úgy vélekedett a rendezőről, mint aki igencsak muzikális, jól érzi, hogy mit akar kihozni egy jelenetből, így azt is tudja, hogy melyek a zene legmegfelelőbb részei.

Attenborough 1962-ben döntötte el, hogy filmvászonra viszi Gandhi életét. Abban az évben Motilal Kothari indiai köztisztviselőtől megkapta Louis Fischernek Gandhiról szóló életrajzát. Ahogy Attenborough a The Words of Gandhi című könyvben írja – ebben gyűjtött össze Gandhitól idézeteket annak céljával, hogy megismertesse az ő filozófiáját és gondolatait –, Mahatma Gandhi szavai olyan nagyfokú hatást gyakoroltak rá, hogy a könyvet olvasva el is határozta, hogy filmet készít a férfi életéről. Több ízben találkozott az indiai kormány tisztviselőivel, hogy megoldja a gyártás megkezdéséhez szükséges logisztikai és jogi kérdéseket. Hosszú időn keresztül gyűjtötte a pénzt a „Gandhiji”-re – ahogy ő nevezte –, melyhez például jelzálogkölcsönt vett fel a házára, eladta az ingóságait, és gyenge minőségű – ahogy ő fogalmazott „szörnyen vacak” – filmekben vállalt szerepet. 1982-ben a New York Times-ban azt nyilatkozta, hogy 40 színészi szerepet és egy tucat rendezői megbízást utasított vissza annak érdekében, hogy a Gandhit filmvászonra vihesse. A Newsweek egy 1982-es cikke pedig arról számolt be, hogy Attenborough nem fogadta el Laurence Oliver azon ajánlatát, hogy legyen a londoni Nemzeti Színház társigazgatója, mert az azt jelentette volna számára, hogy örökre feladja álmát, a Gandhi forgatását. A film világpremierjére 1982-ben, Újdelhiben került sor.

Sir Ben Kingsley később úgy fogalmazott, hogy

„Richard Attenborough rám bízta azt a kulcsfontosságú és központi feladatot, hogy életre keltsek egy álmot, aminek megvalósítása 20 évbe telt.” „Abszolút bizalmat helyezett belém, én viszont abszolút bizalmat fektettem belé, és egyre jobban megszerettem.” (Ben Kingsley – Actor and director Richard Attenborough dies aged 90. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

Emellett egyszer azt is megfogalmazta, hogy Richard Attenborough a színészei számára egy nagy pátriárka, aki vezeti és lelkesíti őket, a stábja számára pedig egy tábornok, aki megmondja, hogy ki mit csináljon. Úgy forgat filmet, hogy összeilleszti a különféle kémiai komponenseket, és tudja, hogyha magára hagyná a színészeit egy kis időre, akkor sem történne semmi probléma. Kingsley ennek okát három tényezőben látja: 1. elfogadott forgatókönyvek minősége, 2. kamerák elhelyezése, 3. jelenetek előkészítése. Emellett minden forgatás előtt elmondja a színészeinek, hogy „ez a jelenet a meggyőzésről szól”, „ez a jelenet a haragról szól” stb.

Bár a Gandhival szemben az Oscar-gálán alulmaradt a Steven Spielberg által rendezett E.T. A földönkívüli című film, sikerült négy díjat elnyernie (például vizuális effektek, legjobb eredeti zene stb.). Joseph McBride Steven Spielberg: A Biography és Andy Dougan: The Actors’ Director. Richard Attenborough behind the camera című könyvéből kirajzolódik Attenborough személyisége, alázata. Spielberg utóbbiban úgy nyilatkozott róla, hogy bár korábban több ízben is találkoztak rendezvényeken, ő sosem érzett akkora szeretetet „Dickie” Attenborough iránt, mint az 1983-as Oscar-gálán. Attenborough, amikor megtudta, hogy ő nyert, először nem akart hinni a fülének:

„Steven és én a terem két oldalán voltunk, és amikor a beszédek és hasonlók után kihirdették a győztes nevét, szó szerint meg kellett bökni. Nem hittem el.” „Felálltam az asztaltól, (…). Nem a pódiumra, hanem Spielberghez mentem. Felkelt, átkaroltam, és azt mondtam: »Ez nem helyes, ennek a tiédnek kellene lennie!«” (Dougan 1994, 87.) Spielberg sosem felejtette el Attenborough szavait. Richard A. egy 2008-as, BBC-nek adott interjújában egyébként azt mondta az E.T-ről, hogy a „mozi egy végtelenül kreatívabb és alapvetőbb darabja”, „szerintem Steven Spielberg, akit nagyon szeretek, egy zseni. Szerintem az E.T. egy egészen rendkívüli mozi.” (Breznican, 2014. 08. 24.)

Spielberg és Attenborough egymás iránti tisztelete később is megmutatkozott. Amikor Steven Spielberg a Schindler listáját (1993) forgatta és a Jurassic Park utómunkáján dolgozott, felkérte Attenborough-t, hogy vegye át néhány napra a Schindler listájának forgatását. Azért rá esett a választása, mert úgy érezte, ő az egyetlen a kollégái közül, akik értik, hogy ő mit szeretne „kihozni” a filmből. Mivel Attenborough a Shadowlands készítésével volt elfoglalva, nemet mondott, de Spielberg később úgy vélekedett róla, hogy

„az az egyszerű tény, hogy több napra is megbíznám őt a Schindler listájával, a legjobb módja annak, hogy elmondjam, mit gondolok Dickie Attenborough-ról.” (Dougan 1994, 12.)

Hat évtizednyi karrierje alatt Attenborough több tucat filmet rendezett. Ezek között megemlíthetjük a Gandhin kívül a Magicet (1978), a Cry Freedom-ot (1987), a Chaplint (1992), a Shadowlands-et (1993) stb. A Magic kapcsán érdemes megemlítenünk, hogy Steven Spielberg is kacérkodott a gondolattal, hogy filmet készítsen William Goldman könyvéből, még Robert De Niroval is tárgyalt. Andy Dougan The Actors’ Director. Richard Attenborough behind the camera című könyvében azt írja Spielberg, hogy már voltak ötletei miként csinálja meg a filmet, és úgy érezte, hogy remek alkotás lenne. Ám miután „Dickie” A. leforgatta a Magicet, Spielberg pedig megnézte azt, az a benyomása támadt, hogy sokkal jobb lett a film, mint amit ő valaha is készíteni tudott volna a könyvből.

Ami a Chaplin filmet illeti, Attenborough-nak küzdenie kellett érte és Robert Downey Jr.-ért, éppen ezért mindig úgy érezte, hogy a film forgatásának története már önmagában megérne egy könyvet, még címötlete is támadt – The Barber said ’Thank God’. Filmjében meg akarta mutatni Chaplin életének azon mozzanatait, amelyek híressé tették őt. A film készítői és producerei olyan színészt kerestek, aki hasonlít Chaplinre, és rendelkezik az ő mozgékonyságával. Downey egy évet töltött azzal, hogy „Chaplinné váljon”, pantomimes szakértővel gyakorolt, napi húszórát dolgozott, megváltoztatta a testtartását, mindent elolvasott Chaplinről, amit csak talált, minden filmjét megnézte, hogy tanulmányozhassa őt stb. A sok gyakorlás egyébként el is hozta a sikert Robert Downey Jr. számára, hiszen BAFTA díjat nyert és Oscar-díjra is jelölték. Emellett Dougan könyvéből azt is tudjuk, hogy amikor Geraldine Chaplint – aki saját nagyanyja, Hannah szerepét formálta a filmben – elkísérték egy Los Angeles-i kis színházba, látta a film egy jelenetét, amelyet éppen Downey-val vettek fel. Miután a negyedórás jelenet forgatását végig nézték, Geraldine Chaplin egy hosszas hallgatás után így értékelte a férfi alakítását:

„meg kell mondjam, soha, de soha nem álmodtam, hogy bárki meg tud győzni arról, hogy ő apa. De az a fiatalember apa volt!” (Dougan 1994, 146.)

A Shadowlands-be olyan színészeket válogattak be, mint Joey Mazzello – a Jurassic Parkban John Hammond unokáját alakítja –, Anthony Hopkins és Debra Winger. Attenborough a forgatás idején úgy nyilatkozott Mazzello-ról, mint aki már gyermekként akkora tehetséggel megáldott ember, mint Hopkins és Winger. Hopkins pedig úgy írta le R. Attenborough-t a film készítésekor, mint egy munkamániás bulldogot. Bántotta Hopkinst, hogy sokan érzelgős vén bolondként tekintettek Attenborough-ra, aki az ő szemében érzelmes ember, és képes megnevettetni a színészeit, ám könyörtelen, mert tudja, hogy mit akar, és azt meg is kapja.

„Nem spóroltam semmin…” (John Hammond – Jurassic Park)

Noha R. Attenborough inkább már a rendezésnek szentelte idejét, még elvállalt filmszerepeket is, mint például a dinoszauruszok újjáélesztőjének, John Hammondnak a szerepét a Steven Spielberg által rendezett 1993-as, a Michael Crichton regénye alapján készült Jurassic Parkban (a film forgatási érdekességeiről az alábbi cikkben lehet olvasni: Minden, amit a Jurassic Park-trilógiáról tudni akartál). Crichton könyvében egyébként Hammond baljósabb karakter volt, akinek élete szomorúbb véget ért, mint a filmben. Állítólag Attenborough azzal viccelődött, hogy bár nem kapta meg a dámai haláljelenetet, cserébe lehetőséget kapott a folytatásra – az 1997-es Jurassic Park: Az elveszett világban még visszatért (hogy a film mennyire is fedi le a könyvben írtakat, az alábbi cikkből kiderül: Michael Crichton: Jurassic Park – Könyvkritika és összehasonlítás a filmmel).

Steven Spielberg, aki úgy vélekedett Attenborough-ról, hogy mindenért rajongott az életében, azt nyilatkozta „Dickie” halála után, hogy

„ajándékot adott a világnak érzelmes eposzával, Gandhival, és ő volt a tökéletes ringmester, aki John Hammondként újra életre keltette a dinoszauruszokat a Jurassic Parkban.” (Steven Spielberg – Actor and director Richard Attenborough dies aged 90. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

„Hosszú és sikeres életet élt, és mindig talált időt az életben a legjobban szeretett dolgokra, amelyek közül az egyik a Chelsea FC” (Chelsea FC)

Attenborough a filmvilág mellett a közéletben is szerepet vállalt. A brit Ki Kicsoda? lexikon szerint több mint harminc szervezetnek volt igazgatója, megbízottja, elnöke, vagyonkezelője – lásd például: Royal Academy of Dramatic Arts, a Tate Gallery, vagy a Chelsea futballklub. Halála után a Chelsea FC közleményben azt nyilatkozta, hogy

„Lord Attenborough egy nagyon kedves és tehetséges ember volt, aki hírnevét és befolyását a szívéhez közel álló számos ügy érdekében használta fel. Mindig hálásak leszünk, hogy a mi futballklubunk is közéjük tartozott.” (Chelsea FC – Tributes paid to film director Richard Attenborough. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

„Személyisége hét évtizeden át beleszőtt a klub kárpitjába. Folyamatos jó erő volt a klubban, még a sötét időkben is.” (Chelsea FC – Actor and director Richard Attenborough dies aged 90. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

„Igazi úriember, akinek szociális lelkiismerete van” (Sarah Brown)

Richard Attenborough a szüleitől tanult értékeket a gyakorlatba átültetve humanitárius tevékenységeket is végzett. Lord Puttnam filmrendezőtársa úgy nyilatkozott róla, hogy ő olyan ember, akinek elképesztő azon tisztességes, jó dolgok listája, amelyet Nagy-Britanniáért tett. Tony Blair szerint pedig nagyfokú szenvedélye volt az emberi méltóság és mindenki egyenlősége iránt.

„Dickie” Attenborough támogatta, hogy Leicester az Egyesült Királyság kulturális városa legyen. Részt vállalt a róla elnevezett Richard Attenborough Centre for Disability and the Arts megalapításában – ma Attenborough Arts Centre-ként ismert –, amelyet eredetileg azért építettek, hogy a fogyatékkal élők számára biztosítson hozzáférést a művészetekhez. Attenborough úgy gondolta, hogy a művészet nem elitista jog vagy ajándék néhány kiválasztott ember számára, szerinte mindenkié. 1997-ben Diana walesi hercegnővel meglátogatta a Leicesteri egyetemet, hogy megnyissa a központot. Diana hercegnő így beszélt a helyről:

„ebben a gyönyörű épületben azt láttam, amit lehetetlennek tartottam. Találkoztam tolószékes tanulókkal, akik táncoltak, látássérült művészekkel, akik nagyszerű szobrokat készítettek, és egy festővel, aki születése óta vak. A fogyatékkal élők mindenféle művészeti tevékenységben részt vehetnek és kitűnhetnek. Az öröm és a cél az egész épületben érezhető.” (Lord Richard Attenborough).

Richard és David Attenborough-t 2006-ban tiszteletbeli taggá nevezték ki az egyetemért végzett kiemelkedő szolgálatukért.

1976-ban lovaggá ütötték, 1993-ben Lord Attenborough lett, 1998-ban pedig megkapta a Japán Művészeti Társaságtól a Praemium Imperiale díjat. Számos szervezetet, intézményt stb. támogatott, köztük a már említett Chelsea FC mellett az Unicefet, a brit Munkáspártot. Kampányolt a Gyermekjogi Egyezmény (CRC) ratifikálásáért. 1994-ben missziót vállalt Afrikába. Adománygyűjtő tevékenységet is folytatott, melyért több kitüntetéssel is jutalmazták.

A színészvilág, illetve a különféle tagságai, posztjai miatt sok híres embert ismert, emiatt sokak nevét egyszerűen nem volt képes megjegyezni. Éppen ezért kialakult egy olyan szokása, hogy azokra a fontos személyekre, akiknek nem emlékezett a nevére, a „kedvesem” jelzőt használta. Elvileg, amikor a 80-as években a Downing Street-en Margaret Thatcherrel beszélgetett a brit filmipar helyzetéről, és a miniszterelnök-asszony megkérdezte, hogy miért nem szóltak neki hamarabb arról, hogy válságban a brit filmipar, azt felelte, hogy

„mert soha nem kérdezted, kedvesem.”

Magánélete

Magánéletét tekintve feddhetetlennek szokták tekinteni. 1945-ben, 21 évesen kötött házasságot Sheila Sim színésznővel, akitől három gyermeke született – Michael Attenborough színházi rendező (islingtoni Almeida), Charlotte színésznő, illetve Jane. Sheila Simmel való házassága az egyik legrégebb óta tartó házasságnak számított a színészvilágban.

Az Attenborough családot 2004-ben tragédia rázta meg, hiszen az ázsiai cunami következtében életét vesztette Richard Attenborough Jane nevű lánya, Lucy Holland nevű unokája, és Jane nevű nászasszonya. Ez a sorscsapás oly mértékű hatást gyakorolt rá, hogy komoly energiát ölt Khao Lak thaiföldi falu megsegítésére. Adománygyűjtésbe fogott, mely során több, mint 1 millió font gyűlt össze.

Utolsó éveiben a feleségével egy idősek otthonában élt. 2008-ban baleset érte otthonában, leesett a lépcsőn. Agyvérzést kapott, melynek következtében több napra kómába esett, miután pedig felébredt, tolószékbe került. A szélütésből sosem épült fel teljesen.

„(…) lényegében egy olyan ember volt, aki sokkal többet tett bele, mint amennyit valaha kivett az iparágból.” (Lord Grade) Richard Attenborough halálának fogadtatása, életművének megítélése

2014-ben vesztette életét a filmipar nagy alakja. Halála megrendítette a színész világot és a rajongókat. Ahogy néhány korábbi idézetből is kiolvasható volt, a színésztársak, rendezők és producerek kedvelték, és nagyra tartották őt. Tisztelték és szerették tisztessége és a filmforgatáshoz választott témái miatt, amelyek minden esetben „mutattak” valamit az emberiség állapotáról és annak javításáról. David Cameron akkori brit miniszterelnök úgy nyilatkozott róla, hogy

„a Brighton Rockban nyújtott alakítása zseniális volt, a Gandhi rendezése pedig lenyűgöző volt – Richard Attenborough a mozi egyik nagyja volt.” (David Cameron – Actor and director Richard Attenborough dies aged 90. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

Mia Farrow hercegként és a világ legkedvesebb embereként, Samantha Bond nagyszerű színészként és rendezőként, vicces, flörtölő, intelligens férfiként, és igazi úriemberként jellemezte őt. Mara Wilson pedig, aki mellett a Mikulást játszotta az Miracle on 34th Street című filmben azt nyilatkozta, hogy Attenborough volt az egyetlen Mikulás, akiben valaha is hitt.

Amanda Nevill a BFI vezérigazgatója Attenborough halála után azt mondta róla, hogy nélküle az angol filmipar nem érte volna el és tartotta volna meg azt a pozícióját, amelyet vele sikerült elérnie. A férfit színészként, producerként és rendezőként világszínvonalúnak, tehetségesnek, de melegszívű, együttérző, empatikus embernek festette le.

„Senki sem éri el ezt a befolyási szintet, és szinte egyetemes szeretetet és tiszteletet anélkül, hogy maga ne lenne egy nagyon különleges egyéniség, valaki, aki nagyon-nagyon motivált.” (Amanda Nevill – How Richard Attenborough ‘saved’ the British film industry. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25.)

Pomázi-Bárdonicsek Dominika

Válogatás a felhasznált irodalmakból

Actor and director Richard Attenborough dies aged 90. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25. (Hozzáférés: 2023. 08. 09.)

Attenborough Art Centre oldala. (Hozzáférés: 2023. 08. 09.)

Attenborough, Richard: The Words of Gandhi. William Morrow, An Imprint of Harper Collins Publishers. 2000.

Breznican, Anthony: Richard Attenborough and Steven Spielberg: When ‘E.T.’ met ‘Gandhi’… Entertainment. 2014. 08. 24. (Hozzáférés: 2023. 08. 10.)

Dougan, Andy: The Actor’s Director. Richard Attenborough behind the camera. Introduction by Steven Spielberg. Mainstream Publishing, Edinburgh and London, 1994.

How Richard Attenborough ‘saved’ the British film industry. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25. (Hozzáférés: 2023. 08. 09.)

Leicester marks Richard Attenborough’s 90th birthday. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 17. (Hozzáférés: 2023. 08. 09.)

Lord Richard Attenborough. University Leicester. (Hozzáférés: 2023. 08. 10.)

McLellan, Dennis: Richard Attenborough dies at 90; actor directed, produced ‘Gandhi’. Los Angeles Times. 2014. 08. 24. (Hozzáférés: 2023. 08. 10.)

Obituary: Richard Attenborough. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 24. (Hozzáférés: 2023. 08. 09.)

Richard Attenborough, actor and director, dies aged 90. The Guardian. 2014. 08. 25. (Hozzáférés: 2023. 08. 10.)

Richard Attenborough. British actor, director, and producer. Britannica. Arts & Culture. 2023. 07. 04. (Hozzáférés: 2023. 08. 10.)

Richard Samuel Attenborough. Encyclopedia almanacs transcripts and maps. (Hozzáférés: 2023. 08. 10.)

The 55th Academy Awards memorable moments. Explore A.Frame – The Digital Magazine of the Academy. (Hozzáférés: 2023. 08. 09.)

Tributes paid to film director Richard Attenborough. BBC News, Entertainment & Arts. 2014. 08. 25. (Hozzáférés: 2023. 08. 09.)

Borítókép forrása | Source of the Cover Photo

Sir Richard Attenborough Chancellor of the University of Sussex (in 2006)- Wikimedia Commons

Az eredeti fotó szerkesztett formája: a háttér eltávolításra került.
The original photo was edited for the cover by removing the background.

Ezt olvastad?

Az álmok költője: Stéphane Mallarmé

A 19. század második felének francia költészetéből általában Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t szoktuk emlegetni, mivel az ő életművük tartalmaz néhány

X