Magyarország 1956-2016, egy forradalom utóhatásai – beszámoló az Albertai Egyetem konferenciájáról

Az 1956-os magyar forradalom nemcsak hazánk múltjában foglal el fontos helyet, hanem a világtörténelem része is. Ennek több oka is van, például a korabeli médiavisszhang, a nemzetközi reakciók vagy az országot elhagyó menekültek befogadása a nyugati világban. Így nem meglepő, hogy külföldön is rendeztek konferenciákat a hatvan évvel ezelőtti magyar történelmi esemény kapcsán. A következő sorok a kanadai Edmontonban, az Albertai Egyetem Wirth Osztrák és Közép-európai Tanulmányok Intézetében 2016. október 27–28-án megrendezett konferenciáról számolnak be.

Az Intézetet 1998-ban alapították azzal a céllal, hogy Közép-Európa és Ausztria történelmét kutassa és e térség kultúráját megismertesse a kanadai érdeklődőkkel. Minden évben fogadnak közép-európai doktoranduszokat, akiknek egy 12 hónapos ösztöndíj-lehetőséget biztosítanak. A konferenciát interdiszciplináris módon szervezték meg, de arra ügyeltek a szervezők, hogy az egyes előadások kapcsolódjanak 1956-hoz vagy annak utóhatásaihoz.

 

Albertai Egyetem (Fotó: Máté Zsolt)

A konferenciát az Intézet igazgatója nyitotta meg, majd kezdetét is vette az identitáspolitikával kapcsolatos szekció. Nicole V. T. Lugosi, az Albertai Egyetem doktorandusza tartott egy előadást a disszertációjának egyik tervezett fejezetéből. Előadásában a magyar jobboldali populista pártok (Fidesz és Jobbik Magyarországért Mozgalom) nacionalista narratíváit és biztonsággal kapcsolatos kommunikációját elemezte. A populizmus az előadó szerint egy politikai kampányelem, s kapcsolódik hozzá, hogy jól elkülönítik az egyes csoportok egymást a többitől. A kutatási módszer Orbán Viktor és Vona Gábor egy-egy beszédének diszkurzuselemzése 2015-ből. Elmondta továbbá, hogy az elmúlt években nőtt a populáris jobboldal hazánkban, ami pl. az új alkotmánynak és a növekvő euroszkepticizmusnak is köszönhető. A következő előadó Katalin Fábián volt, az amerikai Lafayette College oktatója. Előadásában a Magyarország és az Európai Unió közti vitáról beszélt. Előadásában felmerült Trianon szerepe napjaink Európa-ellenességében, mivel az egyik értelmezésben Trianon is a nyugatiak felelőssége, így egy ehhez hasonló katasztrófát akarnak elkerülni. További történelmi elem az emigrációellenes hozzáállás a kommunista időkből. Véleménye szerint ehhez jön napjainkban hozzá a liberális gazdaságpolitika miatti válság hatása. Az előadást követően egy hozzászóló felvetette még a kérdés történetiségéhez azt, hogy a 3 magyar nemzeti ünnepből 2 vesztett forradalomra emlékezik, így a vesztes, áldozati szerep mélyen gyökerezik a magyar emlékezetben. A szekció harmadik előadója Balogh Lídia volt, aki az MTA Jogtudományi Intézetének kutatója. Előadásában 1956-os roma hősökkel kapcsolta össze a napjaink roma problémáit, elsősorban nőkkel. Ilyen volt Szabó Ilona, akit 17 évesen, négyhónapos terhesként végeztek ki, és Hrozova Erzsébet, aki életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Ők ketten voltak csak a női szereplői egy 1956 tavaszi plakátkampánynak. E történelmi visszakapcsolással kezdte az előadását, s ezt követte napjaink roma integrációt kezdeményező tevékenységeiből egy bemutató. Ilyen volt többek között egy TÁMOP-projekt, a pécsi Kóstolda étterem bemutatása vagy egy támogatási program az iskolaelhagyás megelőzése érdekében.

Fotó: Máté Zsolt

A második szekció a forradalommal kapcsolatos művészeti emlékezettel foglalkozott. Jakub Zarzycki és Karolina Dzimira lengyel doktoranduszok az 1956. október 23-án ledöntött Sztálin-szobor sorsát hasonlította össze Kelet-Közép-Európába más szobrainak történetével. Az eseményeket napjaink szakirodalma alapján felállított rendszer alapján hasonlították össze más emlékművekkel. Ezek alapján a Sztálin szobor ledöntése például nem tekinthető művészeti tettnek, nem úgy, mint a tallini második világháborús emlékmű vörös festékkel való rendszeres leöntése. A kommunista emlékművek megőrzése, megtartása napjainkat is érintő kérdés, mivel Közép-Európa szerte emlékparkok őriznek sok szobrot, de Ukrajnában 2014 óta 90 szobrot távolítottak el a közterekről. Az egykori emlékműveket azonban nemcsak eltávolítani lehet, ahogy az előadásban is ismertették, hanem átalakítani, vagy felöltöztetni is. Így kerülhetett az egy ukrán város központjában lévő Lenin-szoborra focimez, vagy öntötték át Lenin fém mását Darth Vaderré. Arra is mutattak példát, hogy egy korábban eltávolított szobrot újra felállítottak némi módosítással: Nowa Hutában, Lengyelországban egy művész egy korábbi Lenin szobrot módosításokkal, de újra kiállított, az már nemcsak zöld volt, hanem szökőkúttá való átalakítása miatt pisilni is tudott. Azt is megtudhattuk, hogy Bulgáriában egy a szovjet hadseregnek állított domborművet rendszeresen átfestenek, hol egy prágai emlékműre reflektálva rózsaszínre, Ukrajna kapcsán kékre és sárgára, de az egykori orosz katonák már az amerikai szuperhősök ruháit is „felöltötték”. A következő előadó Katona Csaba, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa volt, aki a Bostonban, a Liberty Square-en található magyar 1956-os emlékműről beszélt. A magyar szervezeteken túl például szaúd-arábiaiak is adakoztak a szoborra, amelyen Kennedy elnök még szenátorként 1957-ben, New Yorkban mondott beszédéből vett idézet szerepel. Különböző magyar csoportok bár rivalizáltak egymással, de közös cél volt az emlékmű építése, amely végül 1986-ban került átadásra. A szekció utolsó prezentálója Anna Porter volt, aki kanadai könyvkiadót vezet és a Torontói Egyetem oktatója. Előadásában a forradalom és a diaszpóra kapcsolatát vizsgálta, elsősorban irodalmi példákon keresztül. Hosszasan sorolta azokat a kanadai magyarokat, akik könyvet írtak a forradalomról, vagy maguk is 1956–57-ben hagyták el Magyarországot. Több magyar menekült nagy ívű karriert futott be Kanadában: akadt, aki 25000 embert foglalkoztató gyárhálózatot alakított, lett, aki politikus lett, George Jonas pedig 200 CBC-dokumentumfilmet forgatott. Elhangzott továbbá, hogy Kanadában rengeteg magát kommunistának valló személy megtért és visszaadta a párttagságát.

Fotó: Máté Zsolt

A konferencia egy nyílt, plenáris előadással folytatódott az egyetem egy nagy előadótermében. Rui Tavares, portugál művészettörténész, jelenleg az Európa Parlament baloldali politikusa és a New Yorki Egyetem vendégprofesszora tartott előadást az Európai Unió jelenlegi kríziseiről és annak értelmezéseiről. Véleménye szerint azért is tudnak kialakulni ezek a krízisek – amelyek ráadásul nem emberi mozgalmak eredményei –, mert az emberek szkeptikusak még az EU-val szemben. Például nincs esemény egységes európai társadalom biztosításért emiatt a szkepticizmus miatt. Egy ilyen krízis a schengeni határok kérdése. Elmondta, hogy a kvótarendszer a politikusok követelése volt, mivel jóval egyszerűbb, mint a két világháború közötti rendszer, mikor is a Népszövetséghez kellett jelentkezni menekült státuszért. Az előadó beszélt a nevét viselő jelentés kapcsán a magyar visszhangról, amely miatt pár magyar szót is megtanult. Az euroszkepticizmus egyik gyökere pedig az, hogy Közép-Európa legtöbb országa sokáig egyes birodalmak része volt, miközben Nyugat-Európa államai önmaguk az általuk birtokolt területekkel birodalmak voltak. Előadását Petőfi Sándortól vett idézettel zárta, „Haza csak ott van, hol jog is van”. Úgy vélte, hogy ahelyett, hogy az EU vége lenne, mindez csak most kezdődik, mert most dőlnek el strukturális kérdések. A konferencia első napját komolyzenei koncert zárta.

A második nap első szekciója az 1956-os magyar forradalmat világpolitikai szemszögből elemezte. Az első előadó Máté Zsolt volt, aki a Pécsi Tudományegyetem történelem-informatika tanári mesterszakos hallgatója. Előadásában a magyar forradalom amerikai magyar sajtóvisszhangját elemezte. Az előadás nemcsak sajtótörténeti szemszögből mutatta be a magyar forradalom hatását az amerikai magyarokra, hanem az általuk szervezett tüntetésekről, segélyakciókról és az 1956-os elnökválasztási kampányról is szólt. Az első jelentések a magyar eseményekről már október 26-án megjelentek Amerikában a magyar lapokban, de azok mindössze a Sztálin-szobor tervezett megdöntéséig taglalták az eseményeket. A legtöbb hír november közepén jelent meg a témában, de addigra már a legtöbb cikk már az amerikai magyar eseményekről szólt. A magyarországi eseményekről amerikai újságokból tájékozódtak a szerkesztők, de az idő előrehaladtával a menekültek is információforrássá váltak, azonban ez gyakorlatilag pletykák, ellenőrizetlen hírek közlését is jelentette. A következő referáló Georg Kastner volt, aki a Bécsi Egyetem és az Budapesti Andrássy Egyetem oktatója. Előadásában az Egyesült Nemzetek Szervezetének a magyar forradalomra adott reakcióját mutatta be. Elmondta, hogy a Szovjetunió tevékenysége bebizonyította, hogy az ENSZ nem gyakorlott a diplomáciai életben. Beszámolt ENSZ diplomaták informális találkozásairól Kádárral. Az előadását egy Henry Cabot Lodge idézettel zárta, amely a magyar ügy rendezésének történetét összegzi: „Ez a szervezet azért jött létre, hogy megvédjen a pokoltól és nem azért jött létre, hogy a mennybe vigyen.” A szekció utolsó előadói Sárvári Balázs és Kelemen Zoltán voltak, mindketten a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédei és az 1956-os magyar eseményekre adott kínai reakciókról beszéltek. A hírek Pekingbe lassabban jutottak el, mint Moszkvába, így napokig találgatni kellett a reakciókat. A kínai álláspont az volt, be kell avatkozniuk a szovjeteknek, de nem azonnal. Teng Hsziao-ping, későbbi kínai vezető már ismerte Kádárt 1956 szeptemberéből, s ez a későbbi időszakban megmaradt és a két ország közötti kapcsolatok fontos gyökere volt. Elhangzott, hogy a magyar forradalom egyik következménye a kínai gazdaság történetében például a hadikiadások növelése, illetve az életszínvonal fokozatos javítása volt.

Katona Csaba (Fotó: Máté Zsolt)

A negyedik szekció a forradalommal a zene szemszögéből foglalkozott. Zipernovszky Kornél, az ELTE doktorandusza a Philharmonica Hungariával kapcsolatos előadást tartott. Az együttes idővel nem csak a magyar, hanem más menekültek előtt is nyitva volt. Elmondta, hogy 1967-ben kiderült, hogy az együttest támogató Congress of Cultural Freedom-ot a CIA fizeti. A magyar elhárítás is figyelte a magyar együttest, erről scannelt jelentést is bemutatott. Ardelle Ries, az Albertai Egyetem oktatója, a soron következő Kodály Szimpózium egyik szervezője a Kodály-módszer a magyar diaszpórákban való elterjedéséről beszélt. Előadása elején egy zenét játszott le, amelyről később kiderült, hogy Kodály-módszer alapján tanult zenész műve. 1958-ban már alakítottak Kodály-elvű iskolákat. Beszélt Kodály kanadai útjairól. Kodály nem volt megelégedve az amerikai zenei oktatással, de követői akadtak és ott is nyíltak az ő módszerével tanító intézmények. BA és MA szinten a Calgary-i Egyetem képzett a Kodály-módszer szerint zenetanárokat. Windhager Ákos, a Magyar Művészeti Akadémia tudományos munkatársa 1956 emlékéről a komolyzenei művekben tartott előadást. Mint elmondta, az elemzést megnehezíti az 1956 utáni cenzúra. 60 mű született 56-ról. A Kádár-korszakban tabu volt a Himnusz és a Szózat, de különböző módokon egyes zeneszerzők kijátszották ezt: a Himnusz ütemére más mű szövegét költötték vagy fordítva. Előadásában az egyes művekből rövid részleteket játszott le.

Az utolsó panel a magyar társadalom és a gazdaság témáival foglalkozott. Vass Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem doktor jelöltje a magyar diaszpóra programjairól és stratégiáról tartott előadást. Elmondta, hogy 2010 előtt a határontúli magyarság volt a fókuszban, de 2010-ben ez bővült a diaszpórában élőkkel. Először bemutatta a napjainkban futó diaszpórával kapcsolatos programokat, majd saját kutatási eredményeit ismertette. Interjúkat csinált kanadai magyarokkal, akik között 56-osok, illetve első és második generációsok is voltak. Kiderült, hogy ezekről a programokról nem is hallottak a külföldön élő magyarok vagy nem érdekelték őket. A második előadó Andrea Chandler, Carleton Egyetem kutatója. Egy kutatási projektben vesz részt, amelyben Kanada Közép-Európa felé irányuló politikáját kutatja. A 2000-es években volt egy kezdeményezés és vita arról Kanadában, hogy kell-e exportálni a demokráciát, ennek a modelljét vetítette vissza az 56-os reakcióra. Az amerikai forrásokhoz hasonlóan szatellitállamoknak nevezték a térség államait. 1964-ben lett nagykövetsége Kanadának otthon, ekkortól lett fontosabb a térség. 56 miatt hiányérzete maradt a kormányzatnak, ezért történt ez a fokozatos közeledés, amelynek célja egy lassabb demokratizálás volt. Szijártó Norbert, a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje a magyar gazdaság történetét és állapotát mutatta be előadásában. A gazdasági elképzeléseket és reformokat 1968-tól kezdte. Mint elmondta, Magyarország a 80-as évektől fokozatosan adaptálta a nyugati rendszereket és módszereket. Előadását gazdagon illusztrálta diagramokkal. Előadása végén a napjainkban zajló nemzetközi rendszerekhez kapcsolódó vitákat ismertette pro és kontra, illetve támogatói csoportok szempontjából.

A konferencián és a hozzá kapcsolódó magyar fesztiválon mindvégig jelen voltak a helybéli magyar közösség tagjai. A magyar fesztivál keretében koncert, borkóstoló, Zsolnay-kiállítás és a 49. Csárdás Bál is helyet kapott. Összességében elmondható, hogy a konferencia interdiszciplináris megközelítése miatt nem minden paneljében volt történelmi központú, azonban az előadók hol konkrétan 1956-hoz, hol annak rövid vagy hosszabbtávú utóhatásaihoz igyekezték kapcsolni előadásaikat. A rendezvény magas színvonalához hozzátartozik a szekcióelnökök felkészültsége: az előzetesen megkapott előadásokra nem csak kérdésekkel készültek, hanem többségük a témával kapcsolatos véleményét is megosztotta, illetve kontextusba helyezte az egyes előadásokat. Minden egyes előadás több kérdést kapott, így hosszú diszkussziók is kialakultak. A szervezők bíznak a résztvevőkkel esetleges jövőbeli közös konferencia szervezésekben, s kutatási projektekben, így a konferencia remélhetőleg hosszútávon is bővíti a Wirth Intézet kapcsolatait.

A cikk „az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-2-I. kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült” A szerző köszöni a Wirth Intézet támogatását konferencián való részvétel támogatásában.

Máté Zsolt

Ezt olvastad?

A világ és a magyar történelem konstans – sokszor figyelemreméltó - fenoménja a hatalomváltások időszaka, legyen szó akár monarchikus, akár
Támogasson minket