Mályusz Elemér nyomában – Könyvbemutató az evangélikus székházban

Hosszas, több mint egy évtizedig tartó várakozás után néhány hónappal ezelőtt jelent meg a 20. századi magyar történettudomány egyik nagy alakjának, Mályusz Elemérnek (1898‒1989) az emlékirata, amely a szerkesztői munka során a Visszaemlékezések címet kapta. A kötet bemutatására 2021. szeptember 14-én került sor Mályusz professzor egykori munkahelyén, a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti, Üllői úti székházában, a második emeleti kápolnában, amely „a lelkiek primátusán túl” közösségi alkalmak lebonyolítására is alkalmas.

A Visszaemlékezések című kötet borítója, illetve hátlapja

Az Evangélikus Országos Gyűjtemény és a Magyarországi Evangélikus Egyház által szervezett eseményre szépszámú közönség előtt került sor. Megnyitó beszédében Prőhle Gergely evangélikus országos felügyelő felidézte a Bernben, diplomáciai szolgálatban töltött éveit, amikor Vajay Szabolcs társadalomtörténész-heraldikustól (1921‒2010) először hallotta Mályusz Elemér nevét, aki Vajay elbeszélése nyomán egyfajta mitikus figuraként tűnt fel előtte. Később, A vörös emigráció és A türelmi rendelet című köteteket forgatva közelebb kerülhetett hozzá Mályusz Elemér, de igazán most, ennek a frissen megjelent kötetnek a révén tudhatnak meg róla sokat azok, akik személyesen már nem találkozhattak vele, az evangélikus egyház gyűjteménye pedig büszke lehet korábbi kollégájára.

Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője

Zászkaliczky Zsuzsanna, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatóhelyettese a megnyitót követően felidézte, hogy az intézmény három éve már szentelt egy emlékülést  Mályusz Elemér – mint evangélikus levéltáros és könyvtáros – méltatására (az akkor elhangzott előadások egy része megjelent a Credo folyóirat 2019. évi 1‒2. számában), a mostani gyűjteményi este témája viszont az életére való visszaemlékezés.

A kötet bemutatására Kövér Györgyöt, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének professor emeritusát kérték fel. Kövér professzor felidézte, hogy amikor 1998-ban a tanszékre került, indított többek között egy történész-önéletrajzok és munkásságok összevetésével foglalkozó stílusgyakorlatot. Mint mondta, történészek önéletrajzaival foglalkozni akkoriban nem volt divat. Ugyanebben az évben jelent meg Mályusz emlékiratának első fejezete „Miért lettem történész?” címmel a Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. kötetében. Miután elolvasta, a fejezetet sajtó alá rendező Soós Istvánhoz fordult, hogy egy kiadatlan részt kérjen a stílusgyakorlatára járó hallgatók számára, amely kérést Soós a család engedélyének megszerzése után készségesen teljesítette is.

Kövér György ezt követően rátért Jaume Aurell katalán történész A történészek önéletrajzainak elméleti perspektívái (Theoretical Perspectives of Historians Autobiographies: From Documentation to Intervention) című monográfiájában kifejtett hat önéletrajz-típusra. Elismerte, hogy az önéletrajz mint műfaj sok történész számára túlságosan szubjektív ahhoz, hogy maga is ilyet adjon ki a kezei közül a saját életére vonatkozóan. Aurell típusai közül Mályusz Elemér visszaemlékezéseit első látásra könnyedén be lehet sorolni a biografikus és historiografikus típusba, ugyanis fejezeteken keresztül arról számol be, hogyan születtek meg a munkái, az első két fejezet pedig arról szól, hogyan jött létre történészi identitása.

Az ezeket követő négy fejezet – a tematikus címek ellenére – kronologikus felépítésű, változó hangsúlyú, egymást átfedő tematikus hangsúlyokkal. A két zárófejezet a II. világháború végétől 1958-ig tartó időszakot mutatja be az életútból – a sikertelen igazolási eljárás és a félreállítás viszontagságait. A Függelék azonban már nem illeszthető be a fenti, biografikus-historiografikus típusba. Ebben a fejezetben a II. világháború végén a budapesti Bernardinumban menedéket találó Mályusz poétikai magasságokban, szépírói kvalitásait megcsillogtatva gondol vissza addigi élete helyszíneire. Nem az intellektus jelenik meg, hanem a költőiség.

Kövér György (professor emeritus, ELTE BTK Történeti Intézet, Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék)

A műben számos réteg fejthető fel. Az egyik, az intellektuális réteg tartalmazza művei születését és célját. Egy másik a szakma személyi viszonyairól szolgáltat tűpontos rajzokat, extrém szubjektív értékeléseket. Egy harmadik a tanítványi kört, egy negyedik pedig a családi kört mutatja be. Utóbbiak szinte társadalomtörténeti ízt adnak az emlékiratoknak. Kövér György ezt követően megismertette a hallgatósággal Mályusz Elemér Szekfű Gyulához fűződő viszonyát, akit kezdetben rajongásig tisztelt, de aki később egyik legelszántabb vitapartnerévé vált.

A kötet bemutatása során nem maradt el a szerkesztő, Soós István, a Történettudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársának méltatása sem, aki a szöveg gondozásával, a lábjegyzetek tömkelegével, a mályuszi emlékekben szereplő adatoknak való gondos utánajárással mindenben meg akart felelni perfekcionista mestere igényeinek. Kövér szerint Mályusz Elemér bizonyára meg lenne elégedve ezzel a munkával, de biztos szóvá tenne néhány javítanivalót. A könyvbemutató következő blokkjában két evangélikus vonatkozású idézetet hallgathattunk meg a műből. Hajdú Tibor, a Déli Evangélikus Egyházkerület kommunikációs referense egy, az embermentő Sztehlo Gábor lelkészről szóló részletet, Zászkaliczky Zsuzsanna pedig az evangélikus levéltárosi és könyvtárosi munka kezdeteiről szóló szakaszokat olvasott fel a műből.

A program utolsó szakaszában Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár vezetője beszélgetett Soós Istvánnal a mű születéséről, Mályusz professzorral való kapcsolatáról. A kötet gondozója felidézte, hogy 1981. szeptember 2-tól csaknem nyolc éven keresztül „famuluskodott” Mályusz Elemér mellett, és szállította számára heti öt nap a könyvekből, kéziratokból származó adatokat. Főnöke szigorúan fogta, munkáját folyamatosan ellenőrizte, elismerésnek csak igen ritkán adta jelét. Mindezek ellenére – azon pályatársaival szemben, akiket Mályusz stílusa rövid idő alatt menekülésre kényszerített – ő kitartott mellette, mondhatni negyven éven keresztül, ugyanis Mályusz halála után is ott maradt a hagyaték mellett, hiszen fontosnak tartotta, hogy az rendben legyen és Mályusz munkásságának részletei – köztük ez a visszaemlékezés is – megjelenjenek.

Czenthe Miklós (levéltárvezető, Evangélikus Országos Levéltár), valamint Soós István (nyugalmazott tudományos főmunkatárs, BTK Történettudományi Intézet)

Czenthe Miklós ezt követően arról kérdezte, hogy mi lehetett az emlékek papírra vetésével a szerző célja: csupán az önmagának szóló dokumentálás vagy publikálásra is gondolt. Soós szerint az 1970-es években készített mű befejezetlen, folytatását valószínűleg Mályusz egyéb teendői, betegsége hiúsította meg. Egy többször átírt és javított kéziratról volt szó, amelyről a közvetlen családtagok sem tudtak, könyvtárrendezés közben került elő. Eredetileg címe sem volt, jelenlegi címét egy külső címlap megjelölésű oldal sorai alapján kapta, amelyben a szerző úgy hivatkozott magára, mint „a visszaemlékező”.

Soóst a szerkesztési munka során saját bevallása szerint a megfelelési kényszer hajtotta. Ellenőrizni szerette volna mestere minden állítását. Ez ugyan – a terjedelmes jegyzetapparátus ellenére – saját állítása szerint csak részben sikerült, de „a professzor úr a szándékot mindig értékelte.” Czenthe Miklós utolsó kérdése Mályusz személyiségére vonatkozott. Nem volt népszerű, nem is akart az lenni, de voltak tanítványai – például Szentgyörgyi Mária –, akik a nehéz időkben is kiálltak mellette. Soós elárulta, hogy neki is sok fejtörést okozott annak kiderítése, hogy Mályusz miért volt olyan kérlelhetetlenül szigorú, miért tűnik úgy az emlékiratokból is, hogy mindenkiről tudott valami rosszat mondani. Bár nem tudja a választ, de Soós szerint voltak jelei empátiája megmutatkozásának is. Most viszont, hogy az emlékiratok megjelentek, mindenki eldöntheti, milyen Mályusz-portrét alakít ki magának.

A könyvbemutató plakátja (forrás: evangelikus.hu)

Az eseményt az Evangélikus Gyűjteményi Esték programsorozat korábbi alkalmaihoz hasonlóan állófogadás, illetve fakultatív könyvtár- és levéltárlátogatás zárta.

Csermelyi József (levéltáros, Evangélikus Országos Levéltár)

*

Az eseményről közölt fotókat Hubert Gabriella (igazgató, EOGY) és Balogh Kriszta (könyvtárvezető, EOK) készítették.

A könyvbemutatón méltatott kötet adatai:

Mályusz Elemér: Visszaemlékezések. Szerk. Soós István. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2021.

Ezt olvastad?

2021. szeptember 29-én rendezték meg az Eötvös József Collegium Nagyklubjában az Előadások a Történész műhelyben című előadássorozat soron következő alkalmát,