Második világháborús hadműveletek a Balatonnál – interjú Cseh Valentinnal

A második világháború végének hetvenedik évfordulója alkalmából a dunántúli harci cselekményeket bemutató kiállítás nyílt a Balatoni Múzeumban. A kiállítás kurátorával, Cseh Valentin történész-muzeológussal Szőts Zoltán Oszkár beszélgetett.

Újkor.hu: Főállásban a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum történész-muzeológus munkatársa vagy. Hogyan kerültél ide, milyen feladatokat végzel itt, illetve milyen kutatásokat folytatsz?

Cseh Valentin: A keszthelyi Helikon Kastélymúzeumból kerültem az Olajipari Múzeumba még 2006-ban. A múzeum adattáráért, történeti gyűjteményéért, az archívumban található személyi iratanyagokért, valamint az 1945 előtti olajipari cégek iratanyagaiért vagyok felelős. Kutatások tekintetében eléggé szerteágazó tevékenységet folytatok. A késő-középkori magyar hadtörténettől mára eljutottam odáig, hogy zalai vonatkozású helytörténeti kérdések mellett több olajiparral, kőolajjal kapcsolatos témát is kutatok. Ezek közé tartozik a magyar olajipar ellen végrehajtott 1944-1945-ös amerikai és brit légitámadások története. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a doktori disszertációm, amelynek sikeres műhelyvitájára tavasszal került sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Prof. Dr. M. Szabó Miklós akadémikus vezetésével. A légitámadások mellett elkezdtem foglalkozni az olaj modern háborúkban kivívott szerepével, illetve tavaly jelent meg egy könyvem a csepeli Petróleum-kikötő 1945 előtti történetéről.

Cseh Valentin

Hogyan kaptad a felkérést, hogy egy másik múzeumban, a Balatoni Múzeumban szervezz kiállítást?

Még tavaly novemberben kért fel Havasi Bálint igazgató úr a kiállítás megrendezésére, annak köszönhetően, hogy kutatásaim a második világháborúra is kiterjednek. A múzeum célja az volt, hogy a második világháború befejezésének 70 évfordulója kapcsán megemlékezzünk a Balaton térségében lefolyt harcokról. Ez az évfordulón kívül amiatt is fontos, mert kevés szó esik arról, hogy Budapest ostroma mellett vidéken milyen harcok folytak, pedig fontos események zajlottak a fővároson kívül is.

A kiállítás a második világháború magyarországi hadműveleteire épül. Mi a fő vezérfonala és milyen tematikus egységekre bomlik?

A tárlat vezérfonala nagyon egyszerű. Egyrészt kronológiailag végigvesszük az 1944 őszétől 1945 tavaszáig a Balaton térségében lefolyt harcokat. Viszont emellett számos olyan érdekességgel is foglalkozik a kiállítás, amely a „száraz” eseménytörténet mellett a látogatóknak további ismereteket ad. Foglalkozunk például csata- és hadszíntérkutatással, a Székely Nemzeti Múzeum és a Balatoni Múzeum műkincseinek a zalaegerszegi vasútállomáson bekövetkezett elpusztulásával, s azzal is, hogy miért hamis legenda az, hogy a dél-zalai olajmezőkön az olajkutakból közvetlenül lehetett német harckocsikat tankolni.

Maga a kiállítás 180 m² területen, három teremben lett felépítve. Az első teremben az 1944 végéig terjedő eseményeket mutatjuk be a látogatóknak. A kiállítást tulajdonképpen az olaj foglalja keretbe. Hiszen ahogy az általunk, magyarok által okkal nem kedvelt Georges Clemenceau is megfogalmazta: „A kőolaj a csaták fekete vére, amely el fogja dönteni a háborúk sorsát.” A zalai olajmezők a harcok előrehaladtával egyre fontosabbak lettek a németeknek. Ennek az képezte az alapját, hogy a hazai nyersolajtermelés a tengelyhatalmak 1943-as olajkitermelésének 10%-át tette ki, így a magyar olaj birtoklása a román átállás után egyre fontosabb lett.

Az első teremben foglalkozunk a Balaton térségében lefolyt légi harcokkal is, amelyekhez kapcsolódóan kiállítottuk egy Liberator szárnydarabját, amely hosszú évekig pajtatető volt, egy német repülő függőleges vezérsíkját, továbbá egy, a veszprémi repülőteret bemutató diorámát is.

A második terem tematikájának középpontjában a harckocsik állnak. Tóth Máté kollégának köszönhetően egy Tigris II (Királytigris) harckocsi 1:1 méretarányú, falból kitörő makettjét, valamint a tárlókban számos korabeli harckocsi kisméretű mását helyeztük el, illetve egy német Panzer IV lánctalpát meghajtó fogas hajtókereket is. A teremben a Margit-állás mellett a Konrad 1. és 2. hadműveletekkel is megismerkedhetnek a látogatók.

A harmadik, egyben utolsó terembe belépő látogató egy elképzelt harci jelenetet bemutató enteriőrrel találja szemben magát. A történet szerint a terem közepén lévő szovjet katonákat egy német és egy magyar katona támadja meg meglepetésszerűen.

E teremben foglalkozunk a Konrad 3. hadművelettől kezdve a szovjetek bécsi támadó hadműveletéig bezárólag lezajlott katonai eseményekkel, valamint a hadifogság, a hadisírgondozás és a csata- és hadszíntérkutatás kérdésével is többek között. E teremben helyeztük el arányaiban a legtöbb korabeli fegyvert.

A fegyverek kapcsán meg kell említeni, hogy számos eredeti magyar, német és szovjet fegyvert sikerült kiállítanunk, amelyek közt több sokak által is ismert darab látható.

A kiállított tárgyanyag mely közgyűjtemények anyagából állt össze? Esetleg magángyűjteményekből is kerültek be tárgyak?

A kiállítási anyag nagyobbrészt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményeiből származik. Ezúton is meg kell köszönnünk Soós Péternek, a Hadtörténeti Múzeum megbízott igazgatóhelyettesének és munkatársainak a segítségét!

A Hadtörténeti Múzeum mellett a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumból, a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeumból, a nagykanizsai Thúry György Múzeumból, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumból, a Wolfpack Makett Klubtól, a mesztegnyői Faluháztól és a Feldherrnhalle Hagyományőrző Baráti Körtől kerültek be tárgyak. S végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a Balatoni Múzeum gyűjteményi anyagát is.

A kiállított fegyverek és járműalkatrészek feltárásában a hadszíntérkutatóknak mekkora szerepük volt?

A kiállított fegyverek döntő része eredeti. A tárlaton csak egy tárlóban és egy posztamensen vannak olyan második világháborús fegyverek, amelyek a földből kerültek elő. Ezek közül egy 120 mm-es szovjet aknavető maradványa a leglátványosabb, amelyet a tapolcai múzeum munkatársai tártak fel.

Említetted, hogy a hadifoglyokkal, hadisírokkal is foglalkozik a kiállítás. Milyen állapotban vannak a térség hadisírjai, illetve hány ember esett el vagy esett hadifogságba a hadműveletek során?

Erre nehéz válaszolnom, de annyit elmondhatok, hogy tudomásom szerint a hazánkban lévő hadisírok rendezett állapotban vannak, ami teljesen normális állapotnak tekinthető. A harcok során elesettekről fellelhető adatok alapján például csak a Tavaszi ébredés hadművelet alatt 1945 márciusában a németek élőerő vesztesége 14 800 fő volt a sebesültekkel együtt, míg a szovjeteké 33 000 fő, amelyből 8 500 volt az elesett katonák száma. A hadifoglyok tekintetében talán még nehezebb megállapítani, hogy pontosan mennyien kerültek a Balaton térségében hadifogságba. Például a szovjet alakulatok 1944/45 fordulóján kb. 10 000 civilt vetettek fogságba a Dél-Dunántúlon.

A balatoni csatát az itt élő civil lakosság mennyire szenvedte meg?

A polgári lakosság sajnos minden esetben megszenvedi a háborút. Nem volt ez másként ebben a térségben sem. Palkó József nagylengyeli plébános a plébánia História Domusában a háború végi eseményekkel kapcsolatban az alábbiakat jegyezte fel:

„III. 29-én elesett Zalaegerszeg; Akkortájban Szombathely, Sopron, Sárvár eleste megpecsételte a nyugati vármegyék sorsát. Komoly ellenállás részünkről már sehol se volt; a hadseregrészek tömegesen hátráltak vagy átmentek az oroszokhoz. III. 30–31-én Göcsej is elesett. Köröskörül majdnem szünet nélküli ágyúzás, a nép éjjel-nappal a bunkerekben tartózkodik. Az összes hivatalok működése heteken át szünetel, vonat nem megy, fejetlenség, lopások, rablások németek, magyarok s oroszok részéről. Törvénytisztelet semmi, hatóság nincsen, ló, marha, élelem, órák, rádiók, tyúk, ruha lopások napirenden. Márc. 31-én kisebb harc a plébánia területén; inkább késleltető jellegű … Rám környékén. … Ápr. 1-jén az oroszok megérkeztek Nagylengyelbe (a többi községbe 1 nappal korábban!) A nép nagy része kimenekült a határba (árkok), az oroszok a kezükbe került nőket megbecstelenítették. … Az orosz üldözi a hátráló németeket. … Orosz utóvédek a hegyeken feltörték a hajlékokat, borokat ellopták… az oroszok a szülők ellenkezése ellenére megnyitják az iskolákat. Felállítják a nemzetőrséget, mely később rendőrséggé alakult s a csendőrséget helyettesítette. Örökös a rettegés az éjjeli s nappali betörések és erőszakoskodások miatt.”

Elnézést a hosszas idézetért, de azt hiszem, Palkó József sorai jól mutatják a háború végi közállapotokat.

A balatoni csatát 1989 előtt mennyire tárták fel tudományosan és azóta milyen fejlemények vannak?

Régebben Veress D. Csaba foglalkozott a Balaton környéki harcokkal, s számos tanulmánya, könyve jelent meg a magyarországi második világháborús katonai eseményekkel kapcsolatban. A külföldi szakirodalom tekintetében érdemes megemlíteni Josef Paul Puntigam: Vom Plattensee bis zur Mur című munkáját is. Az utóbbi időszakban pedig mások mellett elsősorban Számvéber Norbert munkásságát érdemes kiemelni a hazai második világháborús katonai események feldolgozásával kapcsolatban.

A kiállítás szeptemberi zárása után milyen további terveid vannak?

Jó lenne, ha a kiállítást a következő években tovább tudnánk vinni a Balaton környéki megyék múzeumai közül több helyre is. Emellett mielőbb szeretném megszerezni a doktori fokozatot. Később a magyar olajipar elleni 1944–1945-ös amerikai és brit légitámadások történetéről írt doktori értekezésem könyv alakban történő megjelentetését is jó lenne elérni. Bízom abban is, hogy a jövőben lesz lehetőségem újabb kiállítások rendezésére.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Beszámoló a Sors mint tapasztalat (1945–1989) című műhelykonferenciáról

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Témacsoportja a Sárospataki Református Teológiai Akadémia társrendezésében 2023. május 18–19-én

X