Második világháborús hadműveletek a Balatonnál – interjú Cseh Valentinnal
A második világháború végének hetvenedik évfordulója alkalmából a dunántúli harci cselekményeket bemutató kiállítás nyílt a Balatoni Múzeumban. A kiállítás kurátorával, Cseh Valentin történész-muzeológussal Szőts Zoltán Oszkár beszélgetett.
Újkor.hu: Főállásban a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum történész-muzeológus munkatársa vagy. Hogyan kerültél ide, milyen feladatokat végzel itt, illetve milyen kutatásokat folytatsz?
Cseh Valentin: A keszthelyi Helikon Kastélymúzeumból kerültem az Olajipari Múzeumba még 2006-ban. A múzeum adattáráért, történeti gyűjteményéért, az archívumban található személyi iratanyagokért, valamint az 1945 előtti olajipari cégek iratanyagaiért vagyok felelős. Kutatások tekintetében eléggé szerteágazó tevékenységet folytatok. A késő-középkori magyar hadtörténettől mára eljutottam odáig, hogy zalai vonatkozású helytörténeti kérdések mellett több olajiparral, kőolajjal kapcsolatos témát is kutatok. Ezek közé tartozik a magyar olajipar ellen végrehajtott 1944-1945-ös amerikai és brit légitámadások története. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a doktori disszertációm, amelynek sikeres műhelyvitájára tavasszal került sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Prof. Dr. M. Szabó Miklós akadémikus vezetésével. A légitámadások mellett elkezdtem foglalkozni az olaj modern háborúkban kivívott szerepével, illetve tavaly jelent meg egy könyvem a csepeli Petróleum-kikötő 1945 előtti történetéről.
Hogyan kaptad a felkérést, hogy egy másik múzeumban, a Balatoni Múzeumban szervezz kiállítást?
Még tavaly novemberben kért fel Havasi Bálint igazgató úr a kiállítás megrendezésére, annak köszönhetően, hogy kutatásaim a második világháborúra is kiterjednek. A múzeum célja az volt, hogy a második világháború befejezésének 70 évfordulója kapcsán megemlékezzünk a Balaton térségében lefolyt harcokról. Ez az évfordulón kívül amiatt is fontos, mert kevés szó esik arról, hogy Budapest ostroma mellett vidéken milyen harcok folytak, pedig fontos események zajlottak a fővároson kívül is.
A kiállítás a második világháború magyarországi hadműveleteire épül. Mi a fő vezérfonala és milyen tematikus egységekre bomlik?
A tárlat vezérfonala nagyon egyszerű. Egyrészt kronológiailag végigvesszük az 1944 őszétől 1945 tavaszáig a Balaton térségében lefolyt harcokat. Viszont emellett számos olyan érdekességgel is foglalkozik a kiállítás, amely a „száraz” eseménytörténet mellett a látogatóknak további ismereteket ad. Foglalkozunk például csata- és hadszíntérkutatással, a Székely Nemzeti Múzeum és a Balatoni Múzeum műkincseinek a zalaegerszegi vasútállomáson bekövetkezett elpusztulásával, s azzal is, hogy miért hamis legenda az, hogy a dél-zalai olajmezőkön az olajkutakból közvetlenül lehetett német harckocsikat tankolni.
Maga a kiállítás 180 m2 területen, három teremben lett felépítve. Az első teremben az 1944 végéig terjedő eseményeket mutatjuk be a látogatóknak. A kiállítást tulajdonképpen az olaj foglalja keretbe. Hiszen ahogy az általunk, magyarok által okkal nem kedvelt Georges Clemenceau is megfogalmazta: „A kőolaj a csaták fekete vére, amely el fogja dönteni a háborúk sorsát.” A zalai olajmezők a harcok előrehaladtával egyre fontosabbak lettek a németeknek. Ennek az képezte az alapját, hogy a hazai nyersolajtermelés a tengelyhatalmak 1943-as olajkitermelésének 10%-át tette ki, így a magyar olaj birtoklása a román átállás után egyre fontosabb lett.
Az első teremben foglalkozunk a Balaton térségében lefolyt légi harcokkal is, amelyekhez kapcsolódóan kiállítottuk egy Liberator szárnydarabját, amely hosszú évekig pajtatető volt, egy német repülő függőleges vezérsíkját, továbbá egy, a veszprémi repülőteret bemutató diorámát is.
A második terem tematikájának középpontjában a harckocsik állnak. Tóth Máté kollégának köszönhetően egy Tigris II (Királytigris) harckocsi 1:1 méretarányú, falból kitörő makettjét, valamint a tárlókban számos korabeli harckocsi kisméretű mását helyeztük el, illetve egy német Panzer IV lánctalpát meghajtó fogas hajtókereket is. A teremben a Margit-állás mellett a Konrad 1. és 2. hadműveletekkel is megismerkedhetnek a látogatók.
A harmadik, egyben utolsó terembe belépő látogató egy elképzelt harci jelenetet bemutató enteriőrrel találja szemben magát. A történet szerint a terem közepén lévő szovjet katonákat egy német és egy magyar katona támadja meg meglepetésszerűen.
E teremben foglalkozunk a Konrad 3. hadművelettől kezdve a szovjetek bécsi támadó hadműveletéig bezárólag lezajlott katonai eseményekkel, valamint a hadifogság, a hadisírgondozás és a csata- és hadszíntérkutatás kérdésével is többek között. E teremben helyeztük el arányaiban a legtöbb korabeli fegyvert.
A fegyverek kapcsán meg kell említeni, hogy számos eredeti magyar, német és szovjet fegyvert sikerült kiállítanunk, amelyek közt több sokak által is ismert darab látható.
A kiállított tárgyanyag mely közgyűjtemények anyagából állt össze? Esetleg magángyűjteményekből is kerültek be tárgyak?
A kiállítási anyag nagyobbrészt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményeiből származik. Ezúton is meg kell köszönnünk Soós Péternek, a Hadtörténeti Múzeum megbízott igazgatóhelyettesének és munkatársainak a segítségét!
A Hadtörténeti Múzeum mellett a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumból, a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeumból, a nagykanizsai Thúry György Múzeumból, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumból, a Wolfpack Makett Klubtól, a mesztegnyői Faluháztól és a Feldherrnhalle Hagyományőrző Baráti Körtől kerültek be tárgyak. S végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a Balatoni Múzeum gyűjteményi anyagát is.
A kiállított fegyverek és járműalkatrészek feltárásában a hadszíntérkutatóknak mekkora szerepük volt?
A kiállított fegyverek döntő része eredeti. A tárlaton csak egy tárlóban és egy posztamensen vannak olyan második világháborús fegyverek, amelyek a földből kerültek elő. Ezek közül egy 120 mm-es szovjet aknavető maradványa a leglátványosabb, amelyet a tapolcai múzeum munkatársai tártak fel.
Említetted, hogy a hadifoglyokkal, hadisírokkal is foglalkozik a kiállítás. Milyen állapotban vannak a térség hadisírjai, illetve hány ember esett el vagy esett hadifogságba a hadműveletek során?
Erre nehéz válaszolnom, de annyit elmondhatok, hogy tudomásom szerint a hazánkban lévő hadisírok rendezett állapotban vannak, ami teljesen normális állapotnak tekinthető. A harcok során elesettekről fellelhető adatok alapján például csak a Tavaszi ébredés hadművelet alatt 1945 márciusában a németek élőerő vesztesége 14 800 fő volt a sebesültekkel együtt, míg a szovjeteké 33 000 fő, amelyből 8 500 volt az elesett katonák száma. A hadifoglyok tekintetében talán még nehezebb megállapítani, hogy pontosan mennyien kerültek a Balaton térségében hadifogságba. Például a szovjet alakulatok 1944/45 fordulóján kb. 10 000 civilt vetettek fogságba a Dél-Dunántúlon.
A balatoni csatát az itt élő civil lakosság mennyire szenvedte meg?
A polgári lakosság sajnos minden esetben megszenvedi a háborút. Nem volt ez másként ebben a térségben sem. Palkó József nagylengyeli plébános a plébánia História Domusában a háború végi eseményekkel kapcsolatban az alábbiakat jegyezte fel:
„III. 29-én elesett Zalaegerszeg; Akkortájban Szombathely, Sopron, Sárvár eleste megpecsételte a nyugati vármegyék sorsát. Komoly ellenállás részünkről már sehol se volt; a hadseregrészek tömegesen hátráltak vagy átmentek az oroszokhoz. III. 30–31-én Göcsej is elesett. Köröskörül majdnem szünet nélküli ágyúzás, a nép éjjel-nappal a bunkerekben tartózkodik. Az összes hivatalok működése heteken át szünetel, vonat nem megy, fejetlenség, lopások, rablások németek, magyarok s oroszok részéről. Törvénytisztelet semmi, hatóság nincsen, ló, marha, élelem, órák, rádiók, tyúk, ruha lopások napirenden. Márc. 31-én kisebb harc a plébánia területén; inkább késleltető jellegű … Rám környékén. … Ápr. 1-jén az oroszok megérkeztek Nagylengyelbe (a többi községbe 1 nappal korábban!) A nép nagy része kimenekült a határba (árkok), az oroszok a kezükbe került nőket megbecstelenítették. … Az orosz üldözi a hátráló németeket. … Orosz utóvédek a hegyeken feltörték a hajlékokat, borokat ellopták… az oroszok a szülők ellenkezése ellenére megnyitják az iskolákat. Felállítják a nemzetőrséget, mely később rendőrséggé alakult s a csendőrséget helyettesítette. Örökös a rettegés az éjjeli s nappali betörések és erőszakoskodások miatt.”
Elnézést a hosszas idézetért, de azt hiszem, Palkó József sorai jól mutatják a háború végi közállapotokat.
A balatoni csatát 1989 előtt mennyire tárták fel tudományosan és azóta milyen fejlemények vannak?
Régebben Veress D. Csaba foglalkozott a Balaton környéki harcokkal, s számos tanulmánya, könyve jelent meg a magyarországi második világháborús katonai eseményekkel kapcsolatban. A külföldi szakirodalom tekintetében érdemes megemlíteni Josef Paul Puntigam: Vom Plattensee bis zur Mur című munkáját is. Az utóbbi időszakban pedig mások mellett elsősorban Számvéber Norbert munkásságát érdemes kiemelni a hazai második világháborús katonai események feldolgozásával kapcsolatban.
A kiállítás szeptemberi zárása után milyen további terveid vannak?
Jó lenne, ha a kiállítást a következő években tovább tudnánk vinni a Balaton környéki megyék múzeumai közül több helyre is. Emellett mielőbb szeretném megszerezni a doktori fokozatot. Később a magyar olajipar elleni 1944–1945-ös amerikai és brit légitámadások történetéről írt doktori értekezésem könyv alakban történő megjelentetését is jó lenne elérni. Bízom abban is, hogy a jövőben lesz lehetőségem újabb kiállítások rendezésére.
Szőts Zoltán Oszkár
Ezt olvastad?
További cikkek
Filmekről történész szemmel – Az elBeszélő podcast vendége Paár Ádám
A TheHistoryGeek csatorna és az Újkor.hu közös beszélgetős portréműsora, az elBeszélő legújabb adásában Árvai Tünde, Lengyel Ádám és Maróti Zsolt Viktor szerkesztőink Paár Ádámmal beszélgettek, részben nemrég megjelent A kosztümös filmekről történész szemmel című könyve kapcsán. […]
„Boldog vagyok, hogy a mai napig élek. Az igazságosság győzött. De semmi sem fakult ki az emlékezetemből.” – Anna M. Larina Buharina élete a tomszki fogságban
Jelen írásban Anna Mihajlovna Larina Buharina életébe, annak is elsősorban egy rövidebb szakaszába teszünk betekintést. Mivel Anna Larina több büntetésvégrehajtási intézményt is megjárt, életéről csupán átfogó képet adunk, és annak […]
Az álmok költője: Stéphane Mallarmé
A 19. század második felének francia költészetéből általában Baudelaire-t, Verlaine-t és Rimbaud-t szoktuk emlegetni, mivel az ő életművük tartalmaz néhány viszonylag könnyen értelmezhető verset, melyekből általános képet kaphatunk a kor […]
Előző cikk
Kutatók, műhelyközösségek, történeti vizsgálatok – Látogatóban a helytörténet új debreceni fórumán
Ad astra per aspera: Helytörténeti kutatások és kutatóműhelyek – ezzel a címmel indult el április végén egy nyitott előadássorozat Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. Életre hívóinak várakozása szerint nem […]