Medieval – A félszemű cseh zsoldos esete a magyarok királyával

Miközben a 2022-es év második felében elkezdtek szállingózni a hírek a készülő magyar történelmi filmekről, a csehországi mozikban szeptember 8-án debütált Petr Jákl rendező új filmje, a cseh–amerikai koprodukcióban készült Medieval, amelyet Jan Žižka „igaz története ihletett“ („inspired by the true story of Jan Žižka“).

(Forrás: imdb.com)

A film 1402-ben veszi fel a történet fonalát, amikor is Jan Žižka (ejtsd: Zsizska) egy zsoldoscsapat vezére. Igen színes társaság ez, olyan tagokkal, mint a skandináv Lars, vagy az itáliai Giovanni. Miután épségben hazakísérték Prágába Lord Boresh-t (nincs egyezés valós történelmi személlyel, és az imdb szerint is kitalált karakter) a csapat újabb megbízatást kap: el kell rabolniuk egy cseh nemes, bizonyos Ulrich von Rosenberg (valós karakter, cseh írásmód szerint Oldřich z Rosenberka) jegyesét, Katalint, aki nem más, mint a francia király unokahúga. Mindezt annak érdekében, hogy Rosenberg jobb belátásra térjen, és bocsásson rendelkezésre IV. Vencel király római útjához elegendő aranyat, ahová azért menne, hogy megszerezze a császári koronát. Mivel a cselekmény további részleteit nem volna szerencsés elárulni, álljon itt annyi, hogy a rablással minden rendben zajlik, azonban főhősünk összetűzésbe keveredik Vencel öccsének, Luxemburgi Zsigmond magyar királynak egyik csatlósával Torakkal. (Zsigmondról hamar kiderül, hogy sokkal nagyobb hatással van testvérére, mint amit a cseh nemesség elnézne.) Žižka mindennek eredményeképpen rövidesen egy táborba kerül a lázadókkal, hogy aztán együtt szálljanak szembe a magyarok gonosz királyával. Mindebben természetesen szerepet játszik egy új találmány, a harci szekér is…

Rosenberg (Forrás: imdb.com)

Jákl nem kezdő, színészként, rendezőként és producerként is van filmes tapasztalata, de a Medieval volt az, amin minden korábbinál nagyobb költségvetéssel dolgozhatott, így jómagam – kissé elfogultan állva a dologhoz – egy nagyszabású mozifilmet vártam, amit majd egy lapon lehet emlegetni a huszita felkelésről az 1950-es években forgatott trilógia második részével, a Jan Žižkával.

Amennyiben kosztümös akciófilmként tekintünk rá, úgy egészen szórakoztató élményt nyújt az alkotás. Történeti hitelességet számon kérni botorság lenne, ugyanis történelmi/életrajzi filmként az alkotás nem értelmezhető, ellenben nagyszerűen beillene Andrej Sapkowski történetei közé. Ez önmagában még nem lenne probléma, hiszen, ahogy a készítők is emlegették interjúikban: Mel Gibson Rettenthetetlen c. filmje sem a hitelessége miatt vált népszerűvé. Az azonban mégis elkönyvelhető hiányosságként, hogy a film nem kommunikálja egyértelműen: a fikció van túlsúlyban.

Szükségtelen az alapkonfliktus pontatlanságainak-, csak úgy, mint a díszlet, a ruhák, a fegyverzet és a felszerelés olykor égbekiáltó anakronizmusának részletezése. Annál is inkább, mivel visszaköszön a „sötét középkor“ összes toposza a szürkés képi világgal, a ruhák „fekete-barna-szürke“ árnyalatával és a szereplők döntő többségének mosdatlanságával együtt.

Középen Žižka és Lord Boresh (Forrás: imdb.com)

Mindenképpen a készítők erényei közé tartozik, hogy megpróbálták beágyazni a történetet abba a képbe, ami Jan Žižkáról a cseh történeti köztudatban él. Többször látni például a vásznon szögekkel kivert és megvasalt cséphadarót harc közben, ami valóban jellemző és nagyon praktikus eszköze volt a valódi felkelőknek is. Megtudjuk, hogyan veszítette el Žižka az egyik szeme világát (nem így), és jelentős változtatásokkal, de a Malešovnál 1424-ben lezajlott csata egyik elemét is sikerült beemelni a történetbe. A valós „forgatókönyv szerint” ekkor már teljesen vak vezér kövekkel megrakott szekereket guríttatott szemből a szekérvárát támadó lovasság sorai közé.

A magyar nézők számára furcsának hathat, hogy a filmben is megjelenik az a cseh krónikás hagyomány, ami nem fest túl kedvező képet Zsigmond magyar katonáiról. Ennek oka a lakossággal szemben tanúsított túlkapások sora a huszita háborúk idején, ami a fent említett cseh történeti köztudatnak valóban a részévé vált, és rendre megjelenik a szakirodalomban – és mint itt is látható – a mozivásznon is.

Zsigmond katonái élükön Torakkal (Forrás: imdb.com)

A film egy valós jelenségnek a megértését kifejezetten elősegítheti: a felkelők dalainak erejét. A történeti hagyomány szerint, 1431-ben a husziták ellen vezetett ötödik keresztes hadjárat alatt Domažlicénél a felkelők úgy győzték le ellenfeleiket, hogy szabályos csatára nem is kerül sor. Amikor ugyanis a keresztesek meghallották a Ktož jsú boží bojovníci c. dalt, [„Mi, kik Isten harcosai vagyunk“] moráljuk rövidesen összeomlott, pánik tört ki, és elmenekültek a csatatérről. Ez az eredendően egyházi dal itt valóban erővel telik meg, és a néző hajlamos hinni elrettentő erejében, ha az több ezer torokból csendül fel.

Van azonban valami, aminek a megjelenítése mellett még akkor is nehéz szó nélkül elmenni, ha elfogadjuk, hogy egy kosztümös akciófilmet látunk. Ez pedig nem más, mint a husziták híres-hírhedt haditechnikai újítása: a harci szekér, illetve az azokból kialakított szekérvár. Utóbbi érthető okok miatt kevésszer látható, de előbbinek a filmben láthatónál valósághűbb bemutatására azért is nagy szükség lett volna, mert hihetőbbé tette volna a lázadók győzelmét a történet egy kritikus pontján.

(Forrás: imdb.com)

A husziták sikere kezdettől fogva a tűzfegyverek, a szekerek és a gyalogság szerves együttműködésén múlott. A három tényezőből itt mindössze az utóbbi van meg. A felkelőknek itt parittyákon kívül semmilyen távolra ható fegyverük nincs, ezek nélkül pedig a módszer egyszerűen nem működik, lévén nincs, ami lassítsa/megtörje az ellenfél támadásának lendületét. Van viszont szekerük, méghozzá harci…

A husziták által használt harci szekerek eredetileg a kereskedelemben és mezőgazdaságban egyaránt használatos, de céleszközzé alakított robosztus járművek voltak, amelyeket szükség szerint extra vasalásokkal láttak el a nagyobb terhelhetőség kedvéért. A források egybehangzó állítása szerint szereltek a szekerek oldalára egy plusz palánkot, illetve tűzfegyverek feltámasztására is alkalmas villákat, valamint a jármű aljára felfüggesztett deszkát. Ez volt hivatott megakadályozni azt, hogy az ellenfél be tudjon mászni a védművek mögé.

A szekér (Forrás: imdb.com)

A jármű és az említett elemek ábrázolása (a telekerekekhez való érthetetlen ragaszkodást leszámítva a küllős helyett…) egészen alapos: látható a felszerelt/felhajtható palánk, a lőfegyver megtámasztására alkalmas állványt, sőt még a szekér alatti deszkát is. Van tehát egyetlen darab, azaz EGYETLEN ilyen szekere a felkelőknek, amiről annak rendje és módja szerint szálfegyverekkel védekeznek és verik vissza a támadást. Szükségtelen részletezni az elgondolás hibáit, csak annyit jegyzek meg, hogy Žižkának a háború egyik első – amúgy valóban győztes – csatájában 20 (!) jármű állt rendelkezésére. A filmben megteremtett szituációban így is működni látszik, azonban a hitelességet jobban elősegítette volna, ha legalább négy–öt látszik a vásznon.

Összességében az alkotók célt értek: valóban sikerült egy szórakoztató, középkorban játszódó kosztümös akciófilmet leforgatni. Akinek pedig hiányérzete van, és szeretne látni egy Žižkának a husziták oldalán folytatott harcairól készült filmet, az nézze meg a bevezetőben említett trilógia második, Jan Žižka című részét, illetve a harmadik epizódot a Proti všem-et [„Mindenki ellen”]. A történet lényege a cseh nyelv ismerete nélkül is átjön.   

Tóth Dominik

Ezt olvastad?

Mint előző cikkünkből kiderült, hosszas előkészületek után II. Mehmed csapatai április elején érkeztek meg Konstantinápoly falai alá, ezzel kezdetét vette
Támogasson minket