Medieval – A félszemű cseh zsoldos esete a magyarok királyával

Miközben a 2022-es év második felében elkezdtek szállingózni a hírek a készülő magyar történelmi filmekről, a csehországi mozikban szeptember 8-án debütált Petr Jákl rendező új filmje, a cseh–amerikai koprodukcióban készült Medieval, amelyet Jan Žižka „igaz története ihletett“ („inspired by the true story of Jan Žižka“).

(Forrás: imdb.com)

A film 1402-ben veszi fel a történet fonalát, amikor is Jan Žižka (ejtsd: Zsizska) egy zsoldoscsapat vezére. Igen színes társaság ez, olyan tagokkal, mint a skandináv Lars, vagy az itáliai Giovanni. Miután épségben hazakísérték Prágába Lord Boresh-t (nincs egyezés valós történelmi személlyel, és az imdb szerint is kitalált karakter) a csapat újabb megbízatást kap: el kell rabolniuk egy cseh nemes, bizonyos Ulrich von Rosenberg (valós karakter, cseh írásmód szerint Oldřich z Rosenberka) jegyesét, Katalint, aki nem más, mint a francia király unokahúga. Mindezt annak érdekében, hogy Rosenberg jobb belátásra térjen, és bocsásson rendelkezésre IV. Vencel király római útjához elegendő aranyat, ahová azért menne, hogy megszerezze a császári koronát. Mivel a cselekmény további részleteit nem volna szerencsés elárulni, álljon itt annyi, hogy a rablással minden rendben zajlik, azonban főhősünk összetűzésbe keveredik Vencel öccsének, Luxemburgi Zsigmond magyar királynak egyik csatlósával Torakkal. (Zsigmondról hamar kiderül, hogy sokkal nagyobb hatással van testvérére, mint amit a cseh nemesség elnézne.) Žižka mindennek eredményeképpen rövidesen egy táborba kerül a lázadókkal, hogy aztán együtt szálljanak szembe a magyarok gonosz királyával. Mindebben természetesen szerepet játszik egy új találmány, a harci szekér is…

Rosenberg (Forrás: imdb.com)

Jákl nem kezdő, színészként, rendezőként és producerként is van filmes tapasztalata, de a Medieval volt az, amin minden korábbinál nagyobb költségvetéssel dolgozhatott, így jómagam – kissé elfogultan állva a dologhoz – egy nagyszabású mozifilmet vártam, amit majd egy lapon lehet emlegetni a huszita felkelésről az 1950-es években forgatott trilógia második részével, a Jan Žižkával.

Amennyiben kosztümös akciófilmként tekintünk rá, úgy egészen szórakoztató élményt nyújt az alkotás. Történeti hitelességet számon kérni botorság lenne, ugyanis történelmi/életrajzi filmként az alkotás nem értelmezhető, ellenben nagyszerűen beillene Andrej Sapkowski történetei közé. Ez önmagában még nem lenne probléma, hiszen, ahogy a készítők is emlegették interjúikban: Mel Gibson Rettenthetetlen c. filmje sem a hitelessége miatt vált népszerűvé. Az azonban mégis elkönyvelhető hiányosságként, hogy a film nem kommunikálja egyértelműen: a fikció van túlsúlyban.

Szükségtelen az alapkonfliktus pontatlanságainak-, csak úgy, mint a díszlet, a ruhák, a fegyverzet és a felszerelés olykor égbekiáltó anakronizmusának részletezése. Annál is inkább, mivel visszaköszön a „sötét középkor“ összes toposza a szürkés képi világgal, a ruhák „fekete-barna-szürke“ árnyalatával és a szereplők döntő többségének mosdatlanságával együtt.

Középen Žižka és Lord Boresh (Forrás: imdb.com)

Mindenképpen a készítők erényei közé tartozik, hogy megpróbálták beágyazni a történetet abba a képbe, ami Jan Žižkáról a cseh történeti köztudatban él. Többször látni például a vásznon szögekkel kivert és megvasalt cséphadarót harc közben, ami valóban jellemző és nagyon praktikus eszköze volt a valódi felkelőknek is. Megtudjuk, hogyan veszítette el Žižka az egyik szeme világát (nem így), és jelentős változtatásokkal, de a Malešovnál 1424-ben lezajlott csata egyik elemét is sikerült beemelni a történetbe. A valós „forgatókönyv szerint” ekkor már teljesen vak vezér kövekkel megrakott szekereket guríttatott szemből a szekérvárát támadó lovasság sorai közé.

A magyar nézők számára furcsának hathat, hogy a filmben is megjelenik az a cseh krónikás hagyomány, ami nem fest túl kedvező képet Zsigmond magyar katonáiról. Ennek oka a lakossággal szemben tanúsított túlkapások sora a huszita háborúk idején, ami a fent említett cseh történeti köztudatnak valóban a részévé vált, és rendre megjelenik a szakirodalomban – és mint itt is látható – a mozivásznon is.

Zsigmond katonái élükön Torakkal (Forrás: imdb.com)

A film egy valós jelenségnek a megértését kifejezetten elősegítheti: a felkelők dalainak erejét. A történeti hagyomány szerint, 1431-ben a husziták ellen vezetett ötödik keresztes hadjárat alatt Domažlicénél a felkelők úgy győzték le ellenfeleiket, hogy szabályos csatára nem is kerül sor. Amikor ugyanis a keresztesek meghallották a Ktož jsú boží bojovníci c. dalt, [„Mi, kik Isten harcosai vagyunk“] moráljuk rövidesen összeomlott, pánik tört ki, és elmenekültek a csatatérről. Ez az eredendően egyházi dal itt valóban erővel telik meg, és a néző hajlamos hinni elrettentő erejében, ha az több ezer torokból csendül fel.

Van azonban valami, aminek a megjelenítése mellett még akkor is nehéz szó nélkül elmenni, ha elfogadjuk, hogy egy kosztümös akciófilmet látunk. Ez pedig nem más, mint a husziták híres-hírhedt haditechnikai újítása: a harci szekér, illetve az azokból kialakított szekérvár. Utóbbi érthető okok miatt kevésszer látható, de előbbinek a filmben láthatónál valósághűbb bemutatására azért is nagy szükség lett volna, mert hihetőbbé tette volna a lázadók győzelmét a történet egy kritikus pontján.

(Forrás: imdb.com)

A husziták sikere kezdettől fogva a tűzfegyverek, a szekerek és a gyalogság szerves együttműködésén múlott. A három tényezőből itt mindössze az utóbbi van meg. A felkelőknek itt parittyákon kívül semmilyen távolra ható fegyverük nincs, ezek nélkül pedig a módszer egyszerűen nem működik, lévén nincs, ami lassítsa/megtörje az ellenfél támadásának lendületét. Van viszont szekerük, méghozzá harci…

A husziták által használt harci szekerek eredetileg a kereskedelemben és mezőgazdaságban egyaránt használatos, de céleszközzé alakított robosztus járművek voltak, amelyeket szükség szerint extra vasalásokkal láttak el a nagyobb terhelhetőség kedvéért. A források egybehangzó állítása szerint szereltek a szekerek oldalára egy plusz palánkot, illetve tűzfegyverek feltámasztására is alkalmas villákat, valamint a jármű aljára felfüggesztett deszkát. Ez volt hivatott megakadályozni azt, hogy az ellenfél be tudjon mászni a védművek mögé.

A szekér (Forrás: imdb.com)

A jármű és az említett elemek ábrázolása (a telekerekekhez való érthetetlen ragaszkodást leszámítva a küllős helyett…) egészen alapos: látható a felszerelt/felhajtható palánk, a lőfegyver megtámasztására alkalmas állványt, sőt még a szekér alatti deszkát is. Van tehát egyetlen darab, azaz EGYETLEN ilyen szekere a felkelőknek, amiről annak rendje és módja szerint szálfegyverekkel védekeznek és verik vissza a támadást. Szükségtelen részletezni az elgondolás hibáit, csak annyit jegyzek meg, hogy Žižkának a háború egyik első – amúgy valóban győztes – csatájában 20 (!) jármű állt rendelkezésére. A filmben megteremtett szituációban így is működni látszik, azonban a hitelességet jobban elősegítette volna, ha legalább négy–öt látszik a vásznon.

Összességében az alkotók célt értek: valóban sikerült egy szórakoztató, középkorban játszódó kosztümös akciófilmet leforgatni. Akinek pedig hiányérzete van, és szeretne látni egy Žižkának a husziták oldalán folytatott harcairól készült filmet, az nézze meg a bevezetőben említett trilógia második, Jan Žižka című részét, illetve a harmadik epizódot a Proti všem-et [„Mindenki ellen”]. A történet lényege a cseh nyelv ismerete nélkül is átjön.   

Tóth Dominik

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2023-ban? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt