„Meggyőződésem, hogy amíg ember él a földön, lesznek bélyeggyűjtők” – interjú Szabó Jenővel

Szabó Jenő történész, filatelista, muzeológus, eredetileg történelem-népművelés szakos tanár. Korábban a Magyar Posta Zrt. A Postás című szakmai újságjának szerkesztő-újságírójaként dolgozott, 2002 óta a Bélyegmúzeum muzeológusa, majd főmuzeológusa, 2020 óta az intézmény igazgatója. Az 1990-es évek végén a klub centenáriumára monográfiát írt a Postás Sportegyesület történetéről, illetve kolléganőjével, Nikodém Gabriellával, a múzeum nyugalmazott igazgatónőjével együtt jegyzik A magyar bélyeg története című, 2010-ben megjelent, összefoglaló magyar filatéliatörténeti szakkönyvet. Számos filatéliai szakcikk, ismeretterjesztő cikk és kiállítási katalógus szerzője, társszerzője. Szabó Jenővel filatéliáról, muzeológiáról, a bélyeggyűjtés 21. századi lehetőségeiről, illetve a Bélyegmúzeum lehetséges küldetéséről Kántás Balázs József Attila-díjas irodalomtörténész, történész, egykori levéltáros-könyvtáros, a Bélyegmúzeum muzeológusa beszélgetett.

Szabó Jenővel kiállításmegnyitón
Bélyegkiállítás ünnepélyes megnyitója, 2018.07.03. (A képet Szabó Jenő bocsátotta rendelkezésünkre)

Kántás Balázs/Újkor.hu: Hogyan kezdődött a kapcsolatod a postaüggyel, postatörténettel és bélyeggyűjtéssel? Fiatalabb kollégádként ezt magamtól is kérdezhetném, de mi visz egy magyar humánértelmiségit a filatélia irányába, majd hogyan lesz belőle szakmuzeológus?

Szabó Jenő: A posta közelébe a rendszerváltozás idején kerültem. Egy ismerős kolléganő a sajtó területéről beajánlott az éppen három részre darabolt Magyar Posta megmaradt klasszikus postai szolgáltatásokat nyújtó cégének a sajtó- és reklámosztályára, ahol új lapszerkesztőt kerestek. (Ekkor alakult meg a Magyar Telekom, azaz a korábbi Matáv, illetve az Antenna Hungária jogelődje, a Magyar Műsorszóró Vállalat is – a szerk.). Főállásúként rövidesen elváltak útjaink, külsősként viszont maradtam a postai lapnál egészen addig, amíg 1998 végén új vezetés alatt, új koncepcióval egy egészen más formátumú cégújság nem indult. Ebben a gondosan összeválogatott csapatban nagyon jó volt dolgozni, s más rovatok mellett a filatélia is nekem jutott a szerkesztőségi munkamegosztásban. Amikor 2002-ben a kormányváltás nyomán meglehetős nagytakarítást végzett az új menedzsment a vezérigazgatóságon, a szerkesztőségi titkár kivételével az egész stábot lapátra tették. Utolsó munkanapomon felhívott a Bélyegmúzeum akkori igazgatója, s feltette a kérdést: volna-e kedvem náluk folytatni a pályafutásomat, mert igencsak megkedveltek a személyes találkozások, valamint a róluk született írásaim alapján. Miután úgy éreztem, hogy azt a jó csapatot elhagyva aligha érezném jól magam a korabeli – de akár a jelenkorit is mondhatnám – hazai sajtóközegben, igent mondtam.

bélyeg

Filatéliai szakmuzeológussá válni pedig csak egy módon lehet: sokáig, legalább évtizedig kell a Bélyegmúzeumban dolgozni, mert máshol nem tanulható ismeretekre csupán házon belül tehet szert az ember.

Ráadásul a közgyűjtemények egyúttal a közművelődésnek is fontos intézményei, tehát igazából visszakerültem arra a vonalra, amelyet az egyetem elvégzése után hamarosan elhagytam.

A bélyeggyűjtés leginkább a 20. században volt elterjedt, tömeges hobbi. Hogy látod, van-e ennek létjogosultsága és közönsége ma, a 21. században is?

De sokszor tették föl nekem ezt a kérdést az utóbbi években! Joggal, persze, hiszen mindenki tapasztalja, hogy egyre kevesebb a gyűjtő, s akik örököltek a családjukból bélyeggyűjteményeket, szembesülnek azzal a számunkra fájdalmas ténnyel, hogy hitükkel ellentétben nem kincseket őriztek, hanem valójában dömpingárut, annak megfelelő piaci értékkel…

Természetesen megvan az egyszerű magyarázata a dolognak. A 20. században virágzott föl igazán a levélbeni kommunikáció világszerte, s alakult ki a legtöbb országban az a polgárosult osztály, amely elegendő szabadidővel, pénzzel és műveltséggel rendelkezett, ami bármiféle gyűjtői tevékenység szükséges feltétele. A bélyeg pedig mindennapi használati cikk volt, és különböző anyagi helyzetből is űzhető gyűjtői tevékenységgé válhatott.

Az infokommunikáció térnyerésével leáldozott a telefonhoz, e-mailhez képest lassú, papíralapú levelezés kora, ezáltal a felnövekvő generációk elvétve találkoznak a postabélyeggel.

Ráadásul a szórakoztatást szolgáló ipar is robbanásszerűen bővülő kínálattal csábítja a szabadidő pörgősebb, izgalmasabb eltöltése felé az embereket, így mind kisebb lesz az a szegmens, akik számára a filatélia lassú, mondhatni molyolós világa otthonos marad. De meggyőződésem, hogy amíg ember él a földön, lesznek bélyeggyűjtők.

Nikodém Gabriellával, a Bélyegmúzeum korábbi, immár nyugalmazott igazgatójával együtt írtátok A magyar bélyeg története című szakkönyvet. Mik voltak a nehézségek, hogyan ír az ember szaktörténészként egy ilyen összefoglaló munkát úgy, hogy az a laikus olvasóközönséget is képes legyen megszólítani?

A legnagyobb nehézséget a rövid határidő okozta. Néhány hónap alatt úgy hoztuk össze a kiadó számára az alapanyagot, hogy gyakorta még este 11-kor is e-maileztünk, telefonon egyeztettünk Gabival minden részletet. A másik nehézség igazából utólag adódott, mert a könyv műfaját előzetesen nem határozta meg sem az ötletadó, Csáki György, a Magyar Posta Zrt. akkori elnöke, sem a kiadó. Ketten kétféle stílusban közelítettünk az előzetesen felosztott témakörök feldolgozásához. Gabi valóban a történeti szálat helyezte előtérbe, így a kötet első fele inkább fedi a végleges címet, amit a kiadó a kézirat leadása után javasolt az eredetileg általunk adott Magyar bélyegkörkép helyett, mondván A magyar bélyeg története címmel jobban eladható lesz. Én viszont a körkép jelleghez igazodva próbáltam közérthető módon szólni bélyegtervezőkről, nyomdatechnikai eljárásokról, tévnyomatokról, de még a bélyegeink történelemábrázoló, -értelmező aspektusairól is. Ennyi évvel a megjelenés után már megkönnyebbüléssel mondhatom, ezt a kettősséget még senki nem vetette a szemünkre. Úgy tűnik, így is élvezhető művet alkottunk.

bélyeg

Eredetileg történelem-népművelés szakos tanár, egy sok közművelődési rendezvényt lebonyolító szakmúzeum igazgatója vagy. Hogy látod, van ma a bélyegnek, filatéliának valamiféle közművelődési funkciója, működik ez még?

Még?! Mindig is volt, és lesz is.

A bélyeg elképesztően sokrétű információhordozó. Egyfelől a saját koráról, amikor keletkezett, másfelől arról a tematikáról, amelyet megjelenít azon a pár négyzetcentiméteren. Ezek az információk soha nem évülnek el, bármikor felhasználhatók értő muzeológusok, pedagógusok közreműködésével.

Hogy ez működik, arról folyamatosan meggyőződhetünk a múzeumpedagógiai foglalkozásokon, amelyeket kiváló kollégáim tartanak akár a múzeum falai között, akár például kihelyezett tanórákon az iskolákban, de más külső rendezvényeken is, ahol nem csupán az iskolás korosztályokat, hanem a felnőtteket is meg lehet szólítani.

bélyegmúzeum

A múzeum időszaki kiállításai is két fő célcsoportra fókuszálnak. Szűkebben vett filatéliai jellegű kiállításaink mellett, amely elsősorban a gyűjtők számára érdekes, ismeretterjesztő tárlatokkal próbáljuk bevonzani a laikus közönséget. Mivel a bélyegeken az elmúlt bő másfél évszázad alatt gyakorlatilag mindenféle tematika megjelent, bármilyen motívumegyüttesből képesek vagyunk igencsak izgalmas, váratlan összefüggéseket is feltáró kiállításokat készíteni.

A Bélyegmúzeum nemzetközi szinten is kiemelkedő, a világ legteljesebb bélyeggyűjteményét bemutató szakmúzeum. Magam is hazabeszélek, de mit gondolsz, mivel lehetne még jobbá és ismertebbé tenni, mi a múzeum rövidebb távú küldetése?

Egyfelől az életben maradás és a láthatóvá tételünk a legfontosabb rövid távú feladatunk. Másfelől a lehető leghosszabb távban is kell gondolkodnunk, hiszen egészen egyedülálló gyűjteményt bíztak, hagytak ránk eleink, akik megalapozták e különleges és megismételhetetlen kollekciót, ami ehhez mért felelősséggel jár. Felelősséggel számunkra, illetve a mindenkori fenntartó számára.

Az alapító Magyar Királyi Posta részeseként az Egyetemes Postaegyesületnek, „hivatalból” megkapta, és utóda kapja a mai napig is a világ többi nemzeti postájának újonnan megjelenő bélyegeit, afféle szolgálati támpéldányként, hogy tudják, melyek a létező, legális címletek.

Hiszen a hamisítás a bélyeg születésével egyidős. Ez képezi az alapját a gyűjteményünknek. S a jobbá tétel feladata is ebből következik számunkra és a jövőbeni fenntartóink számára is. A jobbá tétel ez esetben a teljesség szintjének megőrzését, sőt, lehetőség szerinti emelését jelenti, mivel akadnak néhol hézagok a kollekcióban, mert nem minden ország küldi fegyelmezetten és hiánytalanul a saját bélyegeit.

Kiállítás a Bélyegmúzeumban Szabó Jenővel
Kiállítás a Bélyegmúzeumban (A képet Szabó Jenő bocsátotta rendelkezésünkre).

Be kellene szerezni tehát pótlólag e hiányokat, ez pedig folyamatos kapcsolattartást igényelne a „renitens” országok postáival. Ez a munka további emberi erőforrást igényelne. Az ismertebbé tétel mikéntje is föl van már találva, mint ahogy a melegvíz is: marketing, marketing és marketing – azaz, pénz, pénz, pénz, valamint azt hozzáértéssel felhasználni tudó szakemberek. Ezekből a Bélyegmúzeumnak az eddig 94 éve során alig jutott. Tudomásul kell venni, hogy a 21. században a múzeum is egy eladandó termék, amelyet profi promóterek tudnak eladni a potenciális közönségnek.

Ez itt megint a reklám helye, de megkérdezem, hogy milyen kulturális események keretében találkozhatunk a közeli jövőben a múzeummal, mivel készül az intézmény a most induló 2024-es esztendőre?

Az idei év az újraszerveződés szezonja lesz számunkra, mert az előző három-négy évünk egy fenntartóváltást követő teljes körű leltárral telt, s a klasszikus múzeumi funkciók háttérbe szorultak. Ennek megfizettük az árát, jól képzett kollégák mentek el, meglévő szakmai kapcsolatok szűntek vagy lazultak meg. A megmaradt kollégák részint az újak betanításával lesznek megterhelve, részben a visszakapott alkotói szabadságukat felhasználva próbálják vonzó tartalommal megtölteni az egyetlen kiállítótermünket, illetve házon belüli és múzeumon kívüli múzeumpedagógiai programokkal kiszélesíteni a horizontunkat, ezáltal is növelni az ismertségünket.

A legfontosabb pedig rövid távon, hogy az időszaki kiállításainkra rászervezett közönségvonzó programokkal növeljük a látogatószámot. Ezekről időről időre értesülhetnek a közösségimédia-felületünkön és a honlapunkon. A frissen megnyílt, nagyszabású időszaki kiállításunk a Női szemmel – Grafikusnők 100 éve a magyar bélyegtervezés műhelyeiben címet viseli, és a magyar női bélyegtervező grafikusok munkásságát mutatja be teljességre törekvően.

Több, mint 700 filatéliai tárgyat – bélyeggrafikát, bélyeget, elsőnapi borítékot, alkalmi bélyegzőt stb. helyeztünk el a kiállítóteremben. A kiállítás kurátora Elekes Attila André muzeológus-grafikusművész kollégánk, a múzeum művészeti vezetője. Mindenkit csak biztatni tudok a magyar nők képző- és iparművészetben való emancipációját is feldolgozó, izgalmas kiállítás megtekintésére – erre a látogatóknak a jövő év augusztusáig van lehetőségük.

Végül egy utolsó közhelyes kérdés – min dolgozol most filatéliai kutatóként, várható a közeli jövőben tőled – akár társszerzőkkel – könyv, szakcikk, kiállítási katalógus?

Már egy ideje készül valami, csak nehezen érek a végére. Leginkább a fentebb említett leltári projekt lassította a munkát. Még a covid-járvány miatt 2020 helyett egy évvel később megnyitott Trianon-kiállításunkhoz kapcsolódik egy könyv terve. A Megbélyegzett történelem egyelőre munkacím, amely talán végleges is marad, mert találóbbat nem leltünk mostanáig.

Készülve a tárlatra, rádöbbentünk, hogy a postabélyeg milyen pontosan és szinte globális léptékben leképezi a határ- és uralomváltásokat a világ térképére helyezve. Ez különösen az első világháború alatt és az utána következő, csak lassan csillapodó években mutatkozik meg.

Mivel a Bélyegmúzeum világgyűjteménye valamennyi területi változásra reflektáló postai értékcikket magáénak mondhatja, adódik a feladat: ne csupán a kiállítás egy esztendeje alatt hozzánk betért érdeklődők lássák ezt a leképeződést, hanem bárki bármikor – ha elkészül és megjelenik a kötet.

Szabó Jenővel bélyegek között
Bélyegek között a Bélyegmúzeum igazgatója (A képet Szabó Jenő bocsátotta rendelkezésünkre)

 

Kántás Balázs

 

Ezt olvastad?

Izgalmasnak ígérkezik ez a februári hét is: tudományos programkínálatunkban ezúttal is számos érdekesnek ígérkező rendezvény kapott helyett előadásoktól kezdve kerekasztal-beszélgetésen,
Támogasson minket