Meghalt a király. Éljen a király!

2016. november 15–16-án kétnapos nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek a Bécsi Magyar Történeti Intézet szervezésében Le roi est mort. Vive le roi! Tod, Begräbnis und Krönung 1916 címmel a bécsi Collegium Hungaricumban és a Magyar Nagykövetségen. A tanácskozáson összesen 13 előadás foglalkozott az újkori magyar történelem egyik legfontosabb személyisége, Ferenc József 1916. november 30-i temetésével és az utolsó osztrák császár és magyar király, IV. Károly 1916. december 30-i budai koronázásával.

A konferencia egy tudományos megemlékezéssorozat része, 2016. szeptember 26–28. között – ugyancsak a Collegium Hungaricumban – háromnapos tanácskozáson idézték fel zömmel magyar történészek (de volt osztrák, lengyel és romániai előadó is) Ferenc József életének és uralkodásának magyar vonatkozásait, jövőre pedig az osztrák-magyar kiegyezés 150. évfordulója teremt lehetőséget az egykori Monarchia utódállamaiból érkező történészek közötti szakmai párbeszéd folytatására. Mindezek fontosságára Dr. Perényi János, Magyarország ausztriai nagykövete is felhívta a figyelmet rövid köszöntőjében.

Balról jobbra, fentről haladva: Tamara Scheer, ifj. Bertényi Iván, Fiziker Róbert, Piotr Szlanta, Ress Imre és Luboš Velek

A résztvevők a program nyitányaként az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának gyűjteményében őrzött korabeli, feliratos, a filmszínházak műsorára is tűzött némafilmet tekintettek meg Ferenc József bécsi temetéséről. Ezután Dr. Michael Göbl udvari tanácsos, az Österreichisches Staatsarchiv munkatársa, számos szakmai szervezet tagja, a heraldika, a genealógia, a nemesség és a levéltárügy elismert kutatója mutatta be a temetési ceremónia előkészületeit és lebonyolítását. Részletesen kitért a Főudvarmesteri Hivatal és Császári és a Királyi Ház és a Külügyek közös Külügyminisztériumának feladataira a több napig tartó ceremónia különböző állomásain. Alfred Montenuovo főudvarmester – utolsó hivatali tevékenységeként – szinte másodpercre pontosan megtervezte az eseményeket: a koporsó átszállítását a schönbrunni kastélyból a Hofburgba, a Stephansdom felé vezető gyászmenetet, illetve a temetési szertartást a kapucinus barátok kriptájában. Fiziker Róbert, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa a temetés magyar vonatkozásait mutatta be. Az impozáns magyar delegáció és a gyász különböző formáinak megléte mellett a magyar politikai elit számára a budai koronázás megszervezése tűnt fontosabb feladatnak. Referátumában az uralkodó emlékezetének változásaira is kitért és Ferenc József halálának századik évfordulóján az uralkodó magyarországi köztéri szobra felállításának szükségessége mellett érvelt. Az első blokk utolsó előadója az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Ress Imre volt. A balkáni népek történetének elismert kutatója a temetés tragikus utójátékáról, a herceghalmi vasúti katasztrófáról, illetve – egy hosszabb bevezetővel – a legismertebb áldozat, Thallóczy Lajos, Szerbia polgári kormányzója bécsi tündökléséről és bukásáról, illetve a magyarországi temetkezési kultúrában szervezőként játszott korábbi szerepéről is beszámolt a szép számban összegyűlt és igen aktív publikum előtt.       

A második panel módot adott a dualista időszakkal, azon belül a háborús körülmények között lezajlott hatalomváltással kapcsolatos különböző, ám a maguk rendszerében megalapozott és logikus megközelítések ütközetésére, illetve azok külső szemszögből való megtekintésére, ekkor ugyanis cseh, lengyel és szlovák kollégák tartottak a kérdésről alapos előadásokat. Luboš Velek, a Cseh Tudományos Akadémia Masaryk Intézetének és Levéltárának igazgatója Károly cseh kapcsolatait, főhercegként Prágában folytatott egyetemi tanulmányait és a trónra lépését kísérő cseh politikai várakozásokat idézte fel. Piotr Szlanta, a Varsói Egyetem Történeti Intézetének munkatársa Ferenc Józsefnek a lengyel közvéleményben a galíciai háborús események, a háborús áldozatok és a katonai közigazgatás bevezetése miatt megtépázott nimbuszát és az új uralkodó – a vélt vagy valós negatív személyiségjegyeit előtérbe állító közvélekedés miatt – eleve csekély tekintélyét emelte ki. Roman Holec, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének tudományos munkatársa és a Comenius Egyetem professzora a dinasztiának a szlovák politikában játszott szerepével, a Ferenc Ferdinándhoz fűződő nagy várakozásokkal, a Monarchia szimbólumának tartott Ferenc József politikájának a koronázás révén a ciszlajtán területekre korlátozott hatalommal bíró Károly esélyeire is kiható zsákutcájával, illetve a szlovák-Habsburg viszony hűvössé válásával foglalkozott.

Balról jobbra, fentről haladva: Michael Göbl, Perényi János nagykövet, Maczó Ferenc, Lakatos Adél, Rákossy Anna

Az esemény házigazdája, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, ifj. Bertényi Iván a rendezvény megszervezése mellett – a szeptember végi konferenciához hasonlóan –  ismét vállalkozott előadásra. Ebben előbb azt vizsgálta, hogy az alattvalók életét is tömegesen megkövetelő modern háború miként formálta át a dinasztia és az alattvalók viszonyát, és azt, miként igyekezett a háborús propaganda bizonyítani, hogy a harcban az uralkodócsalád is részt vesz; ezt követően pedig a közvélemény számára alig ismert új uralkodó, Károly alakjáról központilag, propaganda által formált kép alakulását elemezte, osztrák példák mellett teret engedve a magyar királykoronázás propagandisztikus vonásainak és más, kevésbé ismert magyarországi példáknak is. Az első nap utolsó előadója, Tamara Scheer, a Bécsi Egyetem keretei között működő Ludwig Boltzmann-Institut für Historische Sozialwissenschaft munkatársa – korábbi, azonos témájú könyve tanulmányai alapján – az ún. Kriegsüberwachungsamt által felügyelt és a polgárjogok erőteljes megnyirbálását eredményező rendkívüli állapot mindennapjaiba kalauzolt el.  Ez a sajátos háborús diktatúra hivatalosan csak 1916 őszéig tartott, de Károly hatalomra kerülése, a kivételes intézkedések enyhítése a ténylegesen tovább működő rendszer „kozmetikai korrekcióját” eredményezte csupán.  

A konferencia második napját, immár a Magyar Nagykövetség palotájának csodás kulisszái között, az MTA BTK TTI – Pálffy Géza tudományos tanácsadó vezette – „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja két tagjának referátuma nyitotta meg. Maczó Ferenc, akinek a témával foglalkozó kismonográfiája hamarosan a boltokba kerül, kimerítő részletességgel mutatta be a budai királykoronázás előkészületeit, lebonyolítását, illetve a háború harmadik évében lezajlott szakrális és állami esemény jelentőségét. Rákossy Anna, számos művészettörténeti kiállítás tudományos munkatársa és kurátora a budai vár átmeneti dekorációjának elkészítését és a koronázási ceremónia helyszíneinek (Nagyboldogasszony-templom, Szentháromság-szobor és Szent György tér) előkészítésében résztvevő építészek és egyéb szakemberek tevékenységét ismertette. Lakatos Adél, a Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények munkatársa, az Érseki Kincstár korábbi igazgatója pedig arról beszélt, hogyan éltek tovább az általában távoli országokból érkezett magyar királynék koronázásának évszázados hagyományai a király és hitvese – a magyar történelemben második alkalommal előforduló – közös koronázásán. A művészet- és egyháztörténeti vonatkozások mellett mindhárman körüljárták a szertartásban rejlő szimbolikát is.

Balról jobbra, fentről haladva: ifj. Bertényi Iván, Kovács Noémi, Lothar Höbelt

A tanácskozás utolsó egységét a IV. Károly koronázásáról készült korabeli film közös megtekintésével, majd elemzésével kezdték a résztvevők. Kovács Noémi történész-újságíró, televíziós szerkesztő (és nem mellesleg krimiíró) filmes szemmel értékelte a megmaradt és 2005-ben digitálisan felújított felvételt, és azt a kérdést tette fel, hogy az vajon a koronázás puritán lenyomatának, vagy inkább propagandaeszköznek nevezhető-e (az előbbi mellett tette le voksát). A felvétel a korabeli koronás főkről készített filmfelvételek között is megállja a helyét, főleg annak fényében, hogy például VII. Eduárd 1902-es megkoronázásának felvételén a királyt hasonmása, egy hentessegéd, a királynét pedig egy mosónő alakította. Az előadó beszélt az akkor fénykorát élő némafilm előállításának technikai nehézségeiről, a szertartás legfontosabb elemeit összesen hét, gondosan megválasztott helyszínen álló operatőr segítségével megörökítő felvételek jellemzőiről, a kimaradt filmrészletekről (a korabeli filmeket külső felvételekre találták ki, ráadásul a Mátyás-templomban lévő kamerákat még le is fátyolozták), a koronázó film utóéletéről és a megbízást elnyert két filmes vállalkozás, a Kino-Riport és Uher Ödön filmgyárának későbbi nehézségeiről is.

Végül Dr. Lothar Höbelt, a Bécsi Egyetem Történeti Intézetének professzora tartott nagyívű, szemléletes példákkal tűzdelt előadást az „új kurzus” régi terveiről. Az új uralkodó külpolitikai terve, a status quo ante szellemében tervezett békekötés szándéka azért is esett kútba, mert a németek által meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború, illetve Németország meggyengítésének nyugati szándéka ezt eleve lehetetlenné tette. Az uralkodó Ferenc Ferdinánd nagyrészt cseh arisztokrata embereivel vette körbe magát, de aztán mégsem azok – amúgy sem világos – programját valósította meg a háborús körülmények között. Az elhatározásait sem tudta végigvinni, mert szándék ugyan lett volna arra, hogy valamiféle reformot Ausztriában megvalósítsanak, de Ottokar Czernin külügyminiszter, illetve az ismét összehívott Reichsrat ellenállása miatt – hiszen a háború során minden nemzetiségi csoport kivárt és nem kívánt elköteleződni egyik irányban sem – erre esély sem volt. A magyar belpolitikai vonatkozások közül Tisza elmozdítását úgy értékelte, hogy a fajsúlyos vetélytárs nélküli politikus lemondatása ellenére a háttérben kvázi miniszterelnök maradt. A professzor meglátása szerint Károly magyar királlyá koronázása – a szakirodalomban elterjedt vélekedéssel szemben – nem tette eleve lehetetlenné a reformok megvalósítását, illetve csak egy tényleges fordulattal, a német szövetséges partner elárulásával lehetett volna előre menekülni a kilátástalan helyzetből.

Az egész konferenciára jellemző volt, hogy az előadásokat tartalmas vita, hozzászólások, kiegészítések, a szakmai és a laikus publikum párbeszéde kísérték. A hazai konferenciákon megszokott „büféváró”, illetve a kiselőadást tartó hozzászólók által uralt helyzetkép után kissé szokatlannak tűnt mindez, ugyanakkor üdítően hatott a résztvevők folyamatos, még a közös ebédek során és a rövid kávészünetekben is megnyilvánuló szakmai aktivitása. Külön köszönet illeti Bertényi Ivánt, aki a kollégák közötti diskurzus és kooperáció és az új magyarországi kutatási eredmények nyugati prezentálásának elkötelezett híveként hiánypótló módon tudta megszólítani a hazai és az osztrák (illetve cseh, szlovák és lengyel) történésztársadalmat közös közép-európai történelmünk meghatározó időszakáról. 

Fiziker Róbert

 

 

Ezt olvastad?

Kossuth Lajos elfogyott regimentje. A 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története címmel, rendhagyó kiállítás nyílt március 13-án a Szegedi Tudományegyetem
Támogasson minket