Mészáros Lázár, a szabadságharc hadügyminisztere

Mészáros Lázár 1796. február 20-án született Baján. Apja, Mészáros János, fia későbbi jellemzése alapján táblabíró, szabadkai polgár, bajai nemesi honorátior, pacséri composessor, azaz részbirtokos és tarankuti pusztabirtokos volt. Egyszerű csallóközi paraszti sorból származott, azonban tehetségével és szorgalmának köszönhetően már fia megszületése előtt öt évvel, azaz 1791-ben elnyerte családja számára a köznemesi rangot. Anyja, Piukovics Katalin, Bács-Bodrog vármegyei nemesi sorból származott, családja még 1741-ben magától Mária Teréziától nyerte el nemességét.

Apja elhunytával és anyja betegeskedése, majd elhalálozása következtében az ifjú Lázár négyéves korára árvaságra jutott. Katymárra, anyai nagybátyához, Piukovics Jánoshoz, a helyi plébánoshoz került. Nevelése és taníttatása a helyi káplánra maradt, akinek segédletével kortársainál előbb megtanult olvasni, és érdeklődése hamarosan az irodalmi kiadványok, történelmi, tudományos és gazdasági művek felé fordult. Tanulmányait Baján, Szabadkán, Pécsett és Pesten végezte, miközben egyszerre hatottak rá a Magyarországra lassan beszivárgó francia forradalom eszményrendszerei és nagybátya vallási keresztény tanai, amik vissza-visszaköszönnek későbbi műveiben is.

Mészáros figyelme azonban tanulmányai helyett egyre inkább az 1796 és 1813 között zajló napóleoni hadjáratok és csaták, győzelmek és vereségek felé irányult, hisz ezen kérdéskörök az egész európai és magyar társadalmat foglalkoztatták és megmozgatták. Elmélyedt a nemesi felkelés harcászati szabályzataiban, továbbá gyakorolta a lovaglást és a fegyverforgatást is. Ennek, illetve az ifjút jellemző romantikus elvágyódásnak, a nagyvilág megismerése iránt érzett vonzalmának, illetve a mozgalmas és önálló életre való törekvésének következtében 1813-ban másodéves joghallgatóként véglegesen otthagyta az egyetemet, és katonatiszti pályára szegődött.

A mindössze 18 éves Mészáros előképzettsége révén már főhadnagyi rendfokozatban kezdhette meg a szolgálatát a 7. huszárezred soraiban. Egy gyorsított lovas harckiképzés után már 1813. október 25-én, azaz bevonulása után kevesebb mint három hónappal részt is vett a napóleoni haderő elleni hadműveletekben huszárezredével a II. hadtest soraiban. A hadtest elővédjeként a vesztes lipcsei csata után visszavonuló francia seregek üldözésére rendelték őket, majd pedig a dél-franciaországi hadtápvonalak biztosítása lett a feladatuk. A háború lezárultával Mészáros 1814. szeptember 5-én érkezett meg Új-Aradra, ahol 1815 márciusáig tartózkodott ezredével. Azonban a száműzetésből visszatérő Napóleon újra háborúba sodorta a kontinenst. Ennek eredményeképp Mészárost állomáshelyéről az olasz hadszíntérre vezényelték, ahol részt vett a Fluse Ronco-i és a Colle di Pietra-i ütközetben, valamint közreműködött Nápoly elfoglalásában is. Egészen a 1848-as eseményekig szolgált itt az ezredével, közben érdemei elismeréseként 1845-ben ezredessé és ezredparancsnokká léptették elő. Mészáros jellemére, huszártiszti tevékenységére és életére 1824-es tiszti minősítése enged következtetni:

„Rendfokozat: főhadnagy. Előlépett: 1813. augusztus 1-én. Elő- és utóneve: Mészáros Lázár. Nőtlen vagy házas, gyermekkel vagy anélkül: nőtlen. Születési év: 1792. Születési hely: Baja, Magyarország. Szolgálat, hol szolgált: ebben az ezredben főhadnagyként 8 év 7 hónapot. Más ezredben vagy karban: bácsmegyei veleseknél főhadnagyként 2 év 8 hónapot. Összesen 11 év 3 hónapot. Más hatalmat: nem. Vásárolt rendfokozatot: nem. Mi volt a foglalkozása: nem volt. Van-e anyagi támogatása: igen. Egészségi állapota: jó. Kedélyállapota: komoly és megállapodott. Természetes tehetsége: nagyon sok. Nyelvismerete: németül, magyarul, latinul, olaszul, horvátul jól, franciául, görögül valamennyire. Jártassága gyakorlaton: nagyon jó. Kiképzésben: nagyon jó. Műszaki ismeretei: nincsenek. Más tudományokból: olvasott és jártas a történelemben. Lovaglása: jó. Lóismerete: közepes. Milyen hadjáratban vett részt: 1814, 1815. Magatartása, ellenség előtt: minden alkalommal jól teljesítette kötelességét. Civilekkel: udvarias és komoly. Az ezredben: nagyon kedvelt. Alárendeltjeivel: jó és méltányos. Szorgalma és alkalmassága: igen nagy. Jó gazda: igen. Iszákos: nem. Játékos: nem. Adóssága: nincs. Kötekedő: nem. Különben a szolgálatban: igen használható. Megérdemli az előléptetést: igen rangsorban. Hányszor és milyen okból mellőzték: soha.”

Ahogy a fenti minősítéséből is kitűnik, Mészáros nem pusztán egy jó katona attribútumaival, hanem egy tudósra is jellemző készségekkel és jellemvonásokkal rendelkezett. Mészáros tehetséges tudósi és gondolkodói alkat volt, az állandó tudásvágy és a jelenségek alapos megismerésének vágya jellemezte. Rendszeres olvasója volt a német, francia, olasz, angol nyelvű szépirodalmi, gazdasági, filozófiai, hadtudományi folyóiratoknak és könyveknek. Ezen kívül érdeklődést mutatott az asztronómia és a kémia iránt is, de a mezőgazdaság, azon belül még a dinnyetermesztés és nemesítés is izgatta, amire különösen büszke volt:

„[…] tökben oltott görög dinnyével 1826-1827-ben Slavoniában magam is sikerrel próbáltam, mert nagyságra félakót túl haladva, görög dinnye alakú tököt nyertem, a szemnek élvet szereztem. Örültem tovább, hogy Mészáros Lázár kapitány slavóniai dinnyefaj 1829 óta, olly derekasan megtartotta jóságát.”        

Élénk figyelemmel kísérte hazája felpezsdülő szellemi életét és reformkísérleteit. Értekezett többek között Széchenyi Istvánnal is, továbbá rendszeres olvasója és levelezője volt a Kossuth-féle Pesti Hírlapnak is. Kutatási tevékenysége elismeréseként 1844. december 21-én a Magyar Tudományos Társaság levelező tagjává választották, ajánlólistáján maga Széchenyi is ott volt.  A székfoglalójában a modern polgári társadalmak hadseregéről, annak kialakulásáról és fejlődési lehetőségeiről értekeze emtt.

A forradalmi események következtében 1848 márciusában megalakuló, Batthyány Lajos által fémjelzett kormány hadügyminiszteri pozíciójának betöltése politikai patthelyzetet eredményezett. A császári udvar és a hadsereg érzékenysége miatt politikai kinevezettről szó sem lehetett, csak katonatiszt jöhetett számításba, azonban a felkért magyar származású császári tábornokok közül egy sem vállalta el a posztot. Így Batthyány zavaros, forradalmi–politikai helyzetből fakadó mérlegelési idő hiányában Kossuth Lajos felhívására az akkor éppen Itáliában harcoló Mészáros Lázárt kérte fel a poszt betöltésére. Mészáros a kinevezéséről, hisz nem is Magyarország területén tartózkodott, „groteszk” módon az olasz újságokból értesült. Tehát az első magyar hadügyminisztert úgy nevezték ki, hogy annak a kinevezéssel kapcsolatos véleményének megérdeklődésére sem idő, sem lehetőség nem volt. Mészáros végül hosszas halogatás után csak 1848. május 23-án vette át a megbízatását és kezdte el szervezni a magyar honvédséget, melynek létrehozásában, működési és szervezeti kialakításában is vezető szerepet töltött be.

Az 1848. május 27-i Nemzetőr így jellemezte az újonnan kinevezett Mészárost:

„Hadügyérünk nem valami marcziális, mord kinézésű, s gőgös affektálás által magát nevetségessé tevő, kozákos főtiszt, hanem valódi humánus férfiú, eleven eszű kedélyes ember, a szó legnemesebb értelmében hazafi vagy polgárkatona. Ilyen hadügyér kellett nekünk”.

Hivatalában a szervezési feladatok és a császári lelkületű tisztek parancsmegtagadásai mellett komoly nehézséget jelentett számára hazafias lelkülete és uralkodó iránt érzett lojalitásának belső konfliktusa, ami a forradalmi események eszkalációjával még mélyebbé vált.

A kormányban vállalt szerepe mellett szülővárosa, Baja, és annak környékének országgyűlési képviselőjévé is választották 1848 júniusában. Időlegesen, augusztus végétől egy hónapig a délvidéki magyar hadsereg főparancsnokaként harcolt a Jellasics horvát bán elleni hadműveletekben és harci cselekményekben is, ahonnan szeptember végén tért vissza a fővárosba. Az 1848. október 1-jén megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett, ahol azonban újra és újra beadta lemondását, amit azonban sokáig nem fogadtak el. 1848 decemberétől a tízezer fős felső-magyarországi hadtest parancsnoki feladatait töltötte be, azonban 1849. január 4-én Kassánál vereséget szenvedett, így öt nappal később fel is mentették a szolgálat alól.

Az időközben altábornaggyá kinevezett Mészáros a Függetlenségi Nyilatkozat után nem vállalt már miniszteri pozíciót, de ideiglenesen május 6-áig betöltötte még korábbi posztját. Kossuth július 1-jén a leváltott Görgei helyére nevezte ki főparancsnoknak, azonban erről a tisztségéről július 26-án lemondott a Görgeihez ragaszkodó sereg ellenállása és Perczel Mór tábornokkal fennálló konfliktusa okán. A szabadságharc végső szakaszában, július 30-ától Henryk Dembinszky vezérkari főnökeként teljesített szolgálatot, így részt vett a temesvári csatában is, amelyben a Bem József vezette magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett.    Az elvesztett temesvári csatával és az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétellel a magyar függetlenedési törekvések és önállósodási álmok véglegesen szertefoszlottak. Ennek következtében, illetve a véres császári megtorlástól való félelem okán több ezer, a forradalmi cselekményekben aktívan is szerepet vállaló katonának, politikusnak és civilnek kellett elhagynia hazáját és a bizonytalan emigrációba menekülnie.

Mészáros több társával, többek között Dembinszkyvel a világosi események másnapján, augusztus 14-én Törökországba távozott, mellyel kezdetét vette közel egyévtizedes emigrációja, melynek csak halála vetett véget. Soha nem láthatta többet hazáját, ahová emigrációja alatt számtalanszor visszavágyott. Az egészen 1851. május 18-ig tartó törökországi tartózkodása és internálása során bejárta Vidint, Sumlat, Brusszat és végül az anatóliai Kutahiat is. Közben szoros barátsággá mélyült Dembinszkyvel való kapcsolata is, akivel Mészárost igencsak érdeklő társadalmi, gazdasági, technikai és tudományos kérdésekről értekezhetett, bonyolódhatott beszélgetésekbe.

Kis-ázsiai fogságából szabadulva két évet töltött Angliában, majd Franciaországban, ahonnan a megváltozó politikai klíma miatt ismét a francia partok mentén fekvő, de angol fennhatóság alatt álló Jersey szigetére költözött. Távollétében, európai utazásai során, 1851. szeptember 21-én a császári hadbíróság ítélete alapján „in effigie”, azaz jelképesen ki is végezték, felakasztották harmincöt társával együtt.

Nyugat-európai tartózkodása alatt már érlelődött benne a gondolat, hogy elhagyja az Óvilágot és az Újvilágban próbál szerencsét, ahol egy fiúnevelő intézet létesítésének az álmát dédelgette, azonban ez pénzügyi okok miatt nem valósulhatott meg. Helyette volt bajtársaival és támogatói anyagi segítségével 1853. augusztus 23-án sikerült letelepednie az Amerikai Egyesült Államokban, ahol farmot vásárolt, és földművelésből igyekezett fenntartani magát. Azonban sikeresen induló vállalkozása a természeti elemek csapásai következtében csődbe ment, így amerikai tartózkodásának további éveiben, állampolgársága megszerzéséig házitanítóként foglalatoskodott, ahol kamatoztathatta sokszínű nyelvismeretét és széleskörű ismereteit. Ezekben a hazájától távol töltött évek során is tartotta a kapcsolatot a világ különböző országaiban élő, emigrációba kényszerült bajtársaival, miközben különböző emlékiratait és értekezéseit írta és rendezte sajtó alá.

1858-ban, az amerikai állampolgárság megszerzése után, aminek segítségével titkon remélte, hogy élete virágának végén még egyszer újra láthatja hazáját, tért vissza újfent az öreg kontinensre, azonban Svájc felé tartó útja során, félúton, az angliai Eywoodban november 16-án rövid betegség után elhunyt. Az ismert tábornok, hadügyminiszter és haditudós haláláról angol, francia, német és más nyugati lapok is megemlékeztek a hazai sajtó mellett.

Végrendelete szerint Mészáros Lázár nem kívánt hazájába visszatérni mindaddig, amíg az ország területén idegen hatalom katonái tartózkodnak, így szeretett és immár szabad szülőföldjét a szovjet–orosz csapatok kivonása után, több mint 140 évvel később „pillanthatta” meg újra. Magyarország első felelős hadügyminiszterének és jeles haditudósának hamvait végül az 1848-as forradalom évfordulóján, 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra katonai tiszteletadás mellett a bajai Szent Rókus-kápolnában.

Pulai Bence

Források jegyzéke

Ács Tibor (1996): Mészáros Lázár, Akadémia Kiadó Rt., Budapest

Antal Tibor (2016): Hogy kerültek Bajára Mészáros Lázár hamvai?, https://sugopart.hu/magazin/hogy-kerultek-bajara-meszaros-lazar-hamvai (letöltési idő: 2021.01.30.)

Kossuth átirata Mészáros Lázár vezérőrnagy hadügyminiszterhez (1848), O. Lt. Hadügymin. Ált. iratok, beadv. 809/1848. – (Pü. sz.: 754. P. M.), Budapes

Mészáros Lázár: Mészáros Lázár törökországi naplója (1849-1850), Ács Tibor gondozásában (1999), Terebess és Zrínyi Kiadó, Budapest

Nagy Iván: (1862): Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 9. kötet, Ráth Mór, Pest

Ördög Kovács Márton (2020): „Kard és toll”: Mészáros Lázár, https://honvedelem.hu/hirek/kard-es-toll-meszaros-lazar.html (letöltési idő: 2021.01.31.)

Vladár Tamás (2006): Kétszáztíz éve született Mészáros Lázár, https://mult-kor.hu/cikk.php?id=12605 (letöltési idő: 2021.02.01.)

Werfer Károly (1848): Újdonságok a politika terén. Magyar- és Erdélyország., Képes Ujság, Kassa, 1848/23. 184-185.

[sz.n.] (é.n.): Mászáros Lázár, http://www.nimrod-mohacs.hu/content/1848-mészáros-lázár-élete (letöltési idő: 2021.01.31.)

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata közötti együttműködés keretében született.

Korábbi cikkeink:

Várnai Gergely: Port Arthur 1904–1905. évi ostroma

Szántó Ákos: Fegyveres konfliktus a Csendes-óceánon: a salétromháború (1879-1884)

Turnár Erik: Amerikai sasok a Vörös Hadsereg ellen. A 7. Kosciuszko század pilótái a lengyel-szovjet háborúban

Varga Bence: Egyiptomtól Szíriáig: Az ausztrál könnyűlovasság története 1914-1918

Hamerli Petra: Az olasz-etióp háború egy olasz diplomata visszaemlékezésében

Kiss Márton: Lengyel hazafiból Amerika csillaga: Kazimierz Pulaski amerikai élete és emlékezete

Bene Krisztián: “Minden idők legnagyobb francia személyisége.” Charles de Gaulle élete, tevékenysége és öröksége

Lévai Kristóf: Vietnámi légiháború – a Rolling Thunder és a Linebacker hadműveletek

Bene Krisztián: Strasbourg felszabadítása és védelme 1944/1945 fordulóján

Varga Bence: Bastogne ostroma 1944 telén

Szunomár Szabolcs: Viktória királynőre emlékezve

Ezt olvastad?

Most vagy soha! – Alkotói szabadság vs. történelmi hitelesség

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet

X