Minden a házasságon múlik? Avagy ki volt Istvánffy Miklós, a magyar Livius ismeretlen sógora?

A régi baranyai nemesi családból származó, a Magyar Királyság 1490−1613 közötti történetét megörökítő munkája (Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV) és padovai egyetemi tanulmányai miatt gyakran „magyar Liviusnak” nevezett Kisasszonyfalvi Istvánffy Miklós (1538−1615) kora meghatározó politikusa volt, aki „karrierje” csúcsán a nádori helytartói (propalatinus) tisztségét töltötte be (1581−1608).

Az Istvánffy család történetét feldolgozó tanulmányában közölt családfán Holub József a történetíró politikus három lánytestvérét tűntette fel, akik közül a Márkfalvi Márk Jánossal házasságot kötő Katalinról, valamint férjéről a Miklós családja és életútja iránti kutatói érdeklődés ellenére máig alig tudunk valamit. A házassági kapcsolatok részletes vizsgálata azonban különösen fontos, ugyanis a kora újkorban érzékletesen jelzik a házasulandó felek és családjaik társadalmi presztízsét, ráadásul a házasságkötések révén kialakított családi kapcsolatok akár generációkon át is képesek voltak egy-egy család/személy sorsát döntően befolyásolni.

A Katalin asszonyt oltár elé vezető, a forrásokban izsákfalvi előnévvel szereplő Márk János családjának a története több szempontból is érdekes. Három generáció alatt ugyanis nemcsak a Nyugat-Dunántúl jómódú birtokos (bene possessionatus) nemesi családjainak a sorába emelkedtek, hanem a 16. században a Magyar Királyság főnemességébe bekerülő Devecsei Csoron családhoz is szoros rokoni szálak fűzték. A család történetének, valamint Katalin férje életútjának a feltárása révén nemcsak a török hódítás által addig nem tapasztalt kihívások elé állított nemesség túlélési és alkalmazkodási lehetőségeivel, hanem a korabeli társadalom működésével, valamint a családi kapcsolatoknak a korabeli emberek életében betöltött jelentőségével is jobban megismerkedhetünk.

Istvánffy Miklós sógorának az első ismert őse a forrásokban 1475-ben felbukkanó, elsősorban Vas megyében birtokos Gorbai/Gorbovai Márk deák volt, aki a neve alapján feltehetően a szlavóniai Körös megyéből, esetleg Horvátországból származott. A deák első felesége 1475-ben Rumi Osvát lánya, Orsolya volt. Az Orsolya asszonnyal kötött házasság rendkívül előnyös volt, ugyanis családja Vas megye egyik ősi, az egész Nyugat-Dunántúlra kiterjedő rokoni kapcsolatokkal rendelkező famíliája volt, amelynek birtokai Vas, Zala és Veszprém megyében feküdtek. A család tekintélyét mutatja, hogy Gorbovai apósa tátikai várnagy (1459–1461), valamint zalai (1459–1462) és vasi alispán (1463) volt.

Rumi Orsolya 1479-ben még bizonyosan élt, azonban Gorbovai Márk felesége 1482-ben már Hosszútóti Mihály lánya, Krisztina volt, aki szintén remek választásnak bizonyult, ugyanis családja a késő középkorban Vas, Zala, Veszprém és Tolna megyében is birtokos volt. Krisztina asszony fivére, György veszprémi (1504–1510) és zalai alispán (1510–1528) volt.

Gorbovai Márk tekintélyét nemcsak házasságai mutatják, hanem az is, hogy egy 1482-ben kelt oklevélben I. Mátyás (1458−1490) udvari familiárisaként említik (aule nostre familiaris). Házasságai révén a kiterjedt rokonságon túl birtokokhoz is jutott. Orsolya asszony kezével együtt szerezte meg 1475-ben a Rumi család pereskei birtokrészét (Veszprém m.), amelyről 1486-ban 350 forint kártérítés ellenében mondott le egykori sógora, Jób javára. Márk deák a Hosszútóti Krisztinával kötött házassága révén szerezett izsákfalvi (Vas m.) birtokon alakította ki rezidenciáját, ahol 1542-ben már bizonyosan megerősített kastélya (castellum) állt a családjának, amelynek alapjait még vélelmezhetően ő vetette meg. Gyermekei és unokái már a faluról vették előnevüket. 1495-ben II. Ulászló (1490−1516) királytól Korlátkői Osvát királyi sáfárral együtt adományt kapott a magvaszakadt Váti János szécsényi, csázdi és halastói (Vas m.) birtokára, amelyekről Korlátkői példáját követve 1501-ben lemondott Petróci Hencelffy István későbbi királyi jogügyigazgató javára.

Gorbovai Márknak és Hosszútóti Krisztinának öt gyermeke ismert: Borbála, Veronika, Katalin, Margit és János. Borbála férje, Dégi István feltehetően a Győr megyéből származó Sávolyi Dégi család tagja volt. Veronika a zalai birtokos Dömölki Tamáshoz ment feleségül. Katalint a szintén Zalában birtokos Szenterzsébeti Terjék Tamás vezette oltár elé. lépett. A legfontosabb azonban Margit, valamint Devecseri Csoron Márton és Arácsi Farkas Borbála fia, Andrással házasságkötése volt, amely a későbbiekben nagyban meghatározta Istvánffy Katalin férje sorsának az alakulását. Devecseri Csoron András a mohácsi csata idejére már Veszprém és Zala megye befolyásos birtokos nemese, veszprémi alispán (1521−1534) és zalai ispán (1531−1535) volt.

Gorbovai Márk fiáról, idősebb Márk Jánosról a mohácsi csatát követő zűrzavaros időkből meglehetősen kevés forrás maradt a korunkra, amelyek alapján a megszaporodó hatalmaskodások aktív résztvevője volt. 1535-ben még bizonyosan élt, azonban 1536 májusában felesége, Ukki Orsolya már özvegy volt. Orsolya asszony a 15. században a Zala megye jómódú, birtokos nemesi famíliái közé tartozó Ukki családból származott, az édesapja Ukki László fia, András, míg édesanyja Ciráki Margit volt. Második, Ukki Kalauz Péterrel kötött házasságából egy Anna nevű lánya született, akit a levelezéséről jól ismert sümegi várnagy, Ormányi Józsa (1554−1562) vette feleségül. Harmadszorra Csabi Basó Imre fia, András vezette oltár elé, frigyükből azonban nem született gyermek.

Idősebb Márk Jánosnak és Ukki Orsolyának két gyermeke ismert, Miklós, valamint ifjabb János. Miklós neve utoljára 1547-ben bukkan fel a forrásokban, feltehetően nem sokkal ezután elhunyt. Ifjabb János a vasvári káptalan 1548. évi időlátó oklevele szerint kilenc éves volt, születési ideje azonban az oklevél sugallta 1539/1540-es esztendőnél korábbra tehető, ugyanis apja 1535/36-ban hunyt el. Vélelmezhetően nem sokkal apja halála előtt látta meg a napvilágot. A félárva, kiskorú ikrek gyermekkora nem volt könnyű. 1546-ban Várdai Pál esztergomi érsek (1526−1549) és királyi helytartó (1542−1549) parancsára Kecseti Márton veszprémi püspök (1528−1549) vette a védelmébe őket, ugyanis anyjuk egy portya során török fogságba esett, amelyből ismeretlen időpontban, de szerencsésen megszabadult. Orsolya asszony és fia, János nehéz helyzetét rokonságuk is kihasználta, ugyanis 1556-ban idősebb Márk János unokatestvére, Hosszútóti Farkas kényszerítette őket a váti kastély (castellum) átadására. Ukki Orsolyának és Jánosnak komolyan meggyűlt a baja Ormányi Józsa sümegi várnaggyal is. A háromszor is megözvegyült asszony egy 1559-ben Nádasdy Tamáshoz írt levelében arról panaszkodik ugyanis, hogy Ormányi az Annával kötött házasságra hivatkozva felesége leánynegyedének a kiadását követeli, a birtokokat pedig kész akár erőszakkal is elfoglalni.

A félárva Márk János neveléséről az apja halála után nagybátyja, Csoron András, az ő halála után (1551) pedig András fia, az 1563-ban a kaboldi bárói címet megszerző Csoron János gondoskodott. A serdülő kort elhagyó Márk János kortársaihoz hasonlóan feltehetően a szomszédos nagybirtokosoknál nevelkedett tovább, illetve vállalt szolgálatot. Erre utal Ormányi Józsa sümegi várnagy egy 1555-ben kelt levele, amely szerint az ifjú János a befolyásos dunántúli nagybirtokos, Nádasdy Tamás nádor (1554−1562) szolgálatába lépett. János 1575−1576 között rövid ideig Zala vármegye alispáni tisztségét is betöltötte. 1576 után azonban nem igazán vett része a megye politikai életében, csak eseti megbízatásokat vállalt el, például 1584-beb Hosszútóti Jánossal együtt Sümeg várában kellett elszámoltatnia a megyei adószedőket.

János és Istvánffy Katalin házasságára az első adat 1573-ból származik. Az esküvőre azonban csak 1567 után kerülhetett sor, ugyanis 1566/67-ben hunyt el Katalin asszony első férje, Földvári Bálint, aki 1558-tól haláláig magyarországi ítélőmesterként szolgálta II. János (1540−1571) királyt. Az, hogy az Istvánffy, illetve az Izsákfalvi Márk család hogyan került kapcsolatba, bizonytalan. Feltételezhető, hogy ehhez az Istvánffy, az Izsákfalvi Márk, valamint a Csoron család Veszprém megyei érdekeltségének is köze volt. Istvánffy Miklós és Katalin testvére, István ugyanis veszprémi vicekapitány (1577─1584), veszprémi alispán (1583) és palotai kapitány (1584−†1585) volt. Az Istvánffy család vélelmezhetően a házasság révén igyekezett megerősíteni kapcsolatait a régión belül.

Házassága révén Márk János elérte ’’karrierje’’ csúcsát is, ugyanis 1583−1584 között, valamint 1590-ben sógora, Istvánffy Miklós helyetteseként a nádori helytartói iroda működéséért volt felelős. Halálának a pontos ideje nem ismert, azonban 1595. április 10-én már bizonyosan halott volt, ugyanis Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyvében egy ezen a napon kelt bejegyzésben már néhaiként emlegették. Az Istvánffy Katalinnal kötött házasságából nem született gyermeke, így izsákfalvi kastélyát és Vas megyei birtokait nagybátyja, Csoron András örökösei osztották fel maguk között.

Márk János birtokai két tömbben, Vas és Zala megyében feküdtek. A Zalai birtokokhoz anyja, Ukki Orsolya révén jutott, aki igyekezett birtokait gyermeke számára is megőrizni. Ezt bizonyítja, hogy I. Miksa (1564−1576) a kapornaki konventnek címzett 1567. február 12-én kelt parancslevelében elrendelte, hogy Ukki Orsolya és fia, János, valamint Orsolya testvére, Zsófia és annak gyermekei részére új adomány címén iktassák edericsi, ukki, mindszenti és jánosházi (Zala m.) birtokaikat. János még anyja életében igyekezett zalai birtokait bővíteni. Galsa faluban 1569-ben Ládonyi Sárától és fiaitól, Csékúti Essegvári Mihálytól és Istvántól zálogba vette az ott álló Jakómalma nevű vízimalomban bírt részüket 100 forintért, amelyet a következő évben a kapornaki konvent iktatott is a részére. 1571-ben pedig Orsolya asszony és fia Edericsben vásárolta meg 50 forintért Zabari Püspök Farkas, valamint Csabi Krisztina birtokrészét.

Márk Jánosnak az izsákfalvi és hermányi kastély köré szerveződő Vas megyei birtokai a Marcal mellett feküdtek. A rezidenciájaként funkcionáló izsákfalvi kastélya megerősítéséről igyekezett gondoskodni, amit Sirovec Gáspár ellen emelt panasza is megerősít, akinek a jobbágyai 1582. augusztusában elűzték a kastély megerősítésére rendelt jobbágyait. Rudolf magyar király (1576−1608) 1584-ben engedélyezte számára, hogy Izsákfalva határában, a Kodó patakon átvezető hídon vámot szedhessen. Márk János a szomszéd kisbirtokosok anyagi nehézségeit kihasználva igyekezett főleg izsákfalvi, valamint eni birtokait bővíteni. 1574-ben a vasvári káptalan az előző évben Izsákfalvi Vince Orsolyától és fiától, Meggyesi Mihálytól vásárolt izsákfalvi udvarházat és egy jobbágytelket, míg 1576-ban az előző évben Kocsi Császár Erzsébettől és Margittól 32 forintért megvásárol izsákfalvi udvarházat iktatta a részére. Szintén 1576-ban megvásárolta Jánosi Andrástól 40 forintért annak izsákfalvi udvarházát és birtokait. 1582-ben először 35 forintért, majd újabb 20 forintért zálogolta Alsókáldi Káldi István eni birtokát. A következő évben a zálogösszeg tovább nőtt azzal a 28 forinttal, amelyért Káldi egy lovat vásárolt Jánostól.

Összegezve megállapítható, hogy a Szlavóniából/Horvátországból elszármazott Gorbovai Márk deák Rumi Orsolyával, majd Hosszútóti Krisztinával kötött házassága révén a Nyugat-Dunántúlon több jelentős birtokos nemesi családdal épített ki kapcsolatot, amit gyermekei kiházasításával tovább erősített. Lányai közül minden kétséget kizáróan Margitnak a Csoron Andrással kötött házassága volt a legjelentősebb, amely döntően befolyásolta unokája, ifjabb Márk János életútját. Fia, idősebb Márk János Ukki Orsolyával kötött házassága családja Zala megyei érdekeltségeit erősítette. Ifjabb Márk János a régió gyakorlatban képzett jogtudó értelmiségének a tagja volt, az Istvánffy Katalinnal kötött házassága révén pedig sógora, Istvánffy Miklós nádori helytartó helyetteseként pályája csúcsára ért.

Márk János birtokpolitikájában anyja 1574. évi halálát követőn fordulat állt be. Zala megyei érdekeltségeit fokozatosan feladva inkább a Vas megyei birtokai kiterjesztésére törekedett, amelyek központja az általa megerősített izsákfalvi kastély volt. Ebben feltehetően a Zala megyét sújtó mindennapos török portyáknak volt szerepe, a Marcal vonala ugyanis némi védelmet biztosított birtokai számára. Feltehetően zalai érdekeltségei feladásának, valamint a sógora mellett vállalt munkának tulajdonítható, hogy rövid ideig viselt alispáni tisztsége után nem vett részt a vármegye politikai életében tovább. Meglepő, de a Vas megyei orientáció erősödésével ellentétben eddigi ismereteink alapján semmilyen tisztséget sem vállalt a megyében, aminek a legfőbb oka vélelmezhetően az ambíciójának a hiánya volt. Örökös hiányában a birtokait nagynénje, Margit és Csoron András leszármazottjai szerezték meg.

A Gorbovai/Izsákfalvi Márk család három generációjának a története általánosabb problémákra is felhívja a figyelmet. A Nyugat-Dunántúlról kívül származó nemesek régión belüli megtelepedésének és birtokszerzésének a legbiztosabb módja egy jómódú birtokos családba történő beházasodás volt. Márk János esete továbbá arra is rávilágit, hogy a különböző tisztségek elnyerésében a birtoknagyságon és a familiárisi szolgálatvállaláson túl a családi kapcsolatoknak is meghatározó szerepe volt.

Faragó Dávid

Készült az „MNL OL 1526–1570 közötti iratainak feldolgozása és online publikálása” c. K 128695 azonosító számú NKFIH pályázat támogatásával.

Rövidítések

MNL OL DL = Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár

MNL OL P 1314 = Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Családok, testületek és intézmények levéltárai. Batthyány család körmendi levéltára, Missiles.

Válogatott szakirodalom

Faragó Dávid: A Gorbovai/Izsákfalvi Márk család története a 15–16. században. In: Turul, 93. (2020) 145−153. p.

Faragó Dávid: Egy különleges karrier a hódoltsági peremvidéken: Mihálypéterházi Ormányi Józsa sümegi várnagy élete és családja. In: Fons, 27. (2020) 369−405. p.

Koppány Tibor: Kastélyok a végvárak mögött. Késő reneszánsz és kora barokk kastélyépítészet a 16−17. századi Dunántúlon. Bp., 2014.

Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai. I−II. köt. Bp., 2011−2012.

Varga Szabolcs: A devecseri Choronok. In: Fons, 3. (2001) 259−310. p.

Ezt olvastad?

Ünnepek, emléknapok és kerek évfordulók 2024-ben

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt

X