Minek nevezzelek? Kritikai észrevételek az 1944-es „Kis-Varsó” krónikájáról

Petőfi Sándor örökbecsű versének címe jutott eszembe Gazdag Péter adatokban bővelkedő – egyelőre négyrészes – sorozatának olvasásakor, mely – a 2021-es trilógiához hasonlóan – egy hírportálon ígéri összefoglalni a józsefvárosi „Kis Varsó” tragikus történetét. Míg a közlési hely tudományos ismeretterjesztést feltételez, a szerző állításait szaktudományosnak tűnő módon, lábjegyezetekkel igyekszik alátámasztani. Az első, kissé enigmatikusra sikeredett hivatkozás („Gazsi, i. m.”)[1] alapján Gazdag ezúttal egy nagyobb iromány részeként, felületes szerkesztői segítséggel szeletelgette olvasói elé kutatási eredményeit – illetve részben másokét. Az alábbiakban röviden reflektálok az engem is visszatérő jelleggel emlegető sorozatra, nem térve ki minden apróbb pontatlanságra.

Gazdag Péternek a reflexió tárgyául szolgáló, a Mércén megjelent cikksorozatát lásd:

https://merce.hu/2023/10/16/az-1944-oktoberi-jozsefvarosi-antifasiszta-felkeles-az-elso-nap/

https://merce.hu/2023/10/22/az-1944-oktoberi-jozsefvarosi-antifasiszta-felkeles-a-masodik-nap/

https://merce.hu/2023/10/28/az-1944-oktoberi-jozsefvarosi-antifasiszta-felkeles-az-utolso-napok/

https://merce.hu/2023/12/03/kik-vettek-reszt-a-jozsefvarosi-antifasiszta-ellenallasban/

Gazdag Péter 2021-ben megjelent, „Kis Varsó” témájú trilógiáját lásd:

https://merce.hu/2021/02/12/magyar-fegyveres-antifasiszta-ellenallas-a-kis-varso/

https://merce.hu/2021/02/14/magyar-fegyveres-antifasziszta-ellenallas-kik-voltak-a-kis-varso-felkeloi/

https://merce.hu/2021/02/16/kis-varso-a-jozsefvarosban-vakfolt-a-tortenetirasban/

A Népszínház utca a Teleki László tér felé nézve (1946). (Fortepan / Bauer Sándor)

A történettudomány nem tartozik a legnehezebben elsajátítható szakmák közé, de – mint minden szakmának – vannak szabályai. Ilyen a források és a szakirodalom megkülönböztetése és pontos használata. Gazdag cikksorozata – a szerkesztői bevezető állítása ellenére – nem csak „a jelenleg elérhető források alapján”,[2] hanem a szakirodalomra is nagyban támaszkodva ad képet a háromnapos véres eseménysorról. Ez így is van rendjén. A történész munkájának üdvös hasznosulása, amikor egy kutató nem csak olvassa művét, hanem utána is ered a munkájában fellelt forrásoknak. Én is örülök, hogy 2021-ben megjelent könyvemből[3] – Gazdagnál ez is „i. m.” fedőnéven szerepel eleinte – olyan fontos források kezdenek hasznosulni, mint Gazsi József ezeroldalas kandidátusi értekezése vagy éppen a budapesti rendőr-főparancsnokság korabeli napiparancsai. Az is természetes, hogy amennyiben a forrás új kutatója mást talál a hivatkozott helyen, mint amit elődje írt róla, megkritizálja a korábbi hivatkozót. Mindez azonban csak akkor hiteles, ha pontosan járunk el.

Gazdag nem így tesz. Az általa kulcsforrásként kezelt és többször idézett Sugár Ottó népbírósági vallomása kapcsán ekképp idéz:

Bartha Ákos kutatása szerint egy akkor tizenhét éves Sugár Ottó nevű »nemzetőr« [!] későbbi, »többször visszavont, majd megerősített« vallomása szerint október 16-ától több nyilassal együtt részt vett egy pogromban a Népszínház utcában (…). Sugár népbírósági perének iratai azonban sem október 16-ról, sem pogromban való részvételről nem számolnak be: Sugárt saját elmondása szerint október 17-én vezényelték ki a Teleki térre, ahol konkrétan fegyveres ellenállásban részt vett zsidókat kellett kivégeznie.[4]

Gazdag ehelyütt fantomokkal viaskodik, mivel egy szóval sem állítottam, hogy Sugár október 16-án vett volna részt a Teleki-téren pogromban. Az idézett helyen arról írtam, hogy Sugárt „október 17-én reggel harmincadmagával a Teleki térre vitték, ahol a kispesti fiataloknak »kiadták a parancsot, [hogy] akik fegyveresen védekeztek s fegyver volt náluk, azokat ki kell végezni«”. Gazdagnak nyilván kapóra jött a „kb. 73” fegyveres ellenálló kivégzéséről értekező Sugár vallomása, így megspórolta az elmélkedést a vallomás ingatagsága felett (amit pedig annak visszavonásán túl a kerekítetlen saccolt szám is indokolna). A szerző a Népszínház utca 59-ben történtek kapcsán magát a „pogrom” kifejezést is megkérdőjelezi, mivel itt szerinte „zsidó férfiak tömeges kivégzése” történt.[5] Ez azonban felesleges relativizálás, mivel kivégezni csak bírósági ítélet nyomán lehetett valakit, még 1944 októberében is.

A történettudományos (és egyébként újságírói) gyakorlat fontos alappillére az „egy forrás nem forrás” elve is. Úgy tűnik, Gazdag ezt csak magára vonatkoztatva nem tartja érvényesnek. Egyik tételmondata szerint „a budapesti rendőrség városszerte megnyitotta a nyilasok számára a fegyverraktárakat”.[6] Ezzel a kijelentéssel nem csak az a gond, hogy maga sem ír sehol rendőrök által a nyilasok számára megnyitott fegyverraktárokról, de a legújabb kutatások (például Ungváry Krisztián általa nem használt kötete[7]) a nyilas puccs jól szervezettségének és fegyverbőségének toposzát is jelentősen árnyalják. A sajtóforrásokban fellelt adatokat gyakorta készpénznek vevő szerző ennek ellenére tovább szövi elméletét a nyilasok közt október 15-én fegyverért sorban álló nagyszámú ellenállóról. Pedig erre vonatkozóan csupán egyetlen cikk áll rendelkezésére, ráadásul az abban megszólaltatott „K. A.” is hallomásból szerezte ismereteit.[8] Szintén az „egy forrás nem forrás” problémájába ütközünk a szerző másik kulcsforrásként beállított lelete, az „eddig elsőként megnevezett ellenálló”, Reich (Róna) Andor kapcsán.[9] Üdvözlendő, hogy a szerző nyílt felhívással is igyekszik adatokat gyűjteni, ám egyetlen email alapján (melyet Reich lányától kapott) ellenállót avatni kissé elhamarkodottnak tűnik (legalábbis saját kutatási tapasztalataim alapján). Ekképp pedig jó lesz még várni a „felkelés” minősítéssel is.

Nyilasok plakátot ragasztanak (1944). (Fortepan 155598)

A történettudományos munkák további előfeltétele, hogy ismerjük a tárgyalt korszakot. A történész szakmával sajátos stílusban ismerkedő szerző azonban keveri a különböző cionista csoportokat (pl. Cvi Goldfarb aligha volt a „somérok egyik vezetője”), ellenben „forráshivatkozást” kér számon Cvi Erez-en, aki meg merészelte taksálni, mennyi fegyver lehetett a józsefvárosi ellenállók kezén. A Petri-díjas író és forgatókönyvíró nem csak a magyar nyelvvel,[10]  de a formális logikával is hadilábon áll. Megemlíti, hogy bár Cvi Erez adatait is használva „Bartha lelkiismeretesen leltározza, hogy a varsói és vilniusi gettólázadók fegyverkészlete mennyiben egyezhetett a magyar halucok állítólagos arzenáljával, ez a »Kis Varsó« felkelői kilétének, illetve fegyvereik forrásának meghatározásában sajnos még a feltételezés szintjén sem segít.”[11] Töredelmesen be kell valljam, nem is volt efféle szándékom. A számszerűsített nemzetközi összehasonlítással arra a kérdésre kerestem választ (nem egészen meglepő módon), hogy a világháború utolsó éveiben mekkora volt az a minimális fegyverarzenál, mellyel ellenállók barikádokra vonultak a németek és helyi csatlósaik ellen. De Gazdag nem képes megkülönböztetni a nyilasokat a nemzetőröktől sem – az elmaradhatatlan zárójeles felkiáltójel itt ugyanúgy az érvhiány biztos jele, ahogyan a tudatlanok magabiztosságaként értékelhetjük élcelődését egy általa nyilasként interpretált nemzetőr körüli dilemmákon.[12] Kételyek persze nem is feszélyezik a szerzőt, aki szerint Bajcsy-Zsilinszky Endre hungarista volt, az egyébként 1944 szeptemberében e néven megszűnt Békepártot (nála: „Béke Párt-ot”) pedig Demény Pál vezette.[13]

Ne legyünk igazságtalanok: Gazdag Péter évek óta hangyaszorgalommal gyűjti a „Kis Varsóra” vonatkozó anyagokat. Van miből merítenie, amikor egymás után idéz több tucat vonatkozó forrást és szakirodalmat. Az események – Adler Tamás úttörő tanulmányával megkezdett[14] – térbeli feltérképezése után cikksorozatával kísérlet történt az eseménysor időrendjének rekonstruálására. Ahhoz azonban, hogy egy kutatás folyományaként a múltra vonatkozóan érvényes és értelmes narratívát – ne csupán forrásgyűjteményszerű krónikát – kaphassunk, nem kerülhetőek meg a történettudomány módszerei. A fentieken túl ide tartozik a források cselekményesítése is, vagyis az az eljárás, mely során a források bemutatása helyett (ám azok alapján) állításokat kockáztatunk meg választott témánkkal kapcsolatban. Ehhez az eljáráshoz sok türelem, szakmai alázat és némi történelmi ismeret is szükséges.

Bartha Ákos

[1] https://merce.hu/2023/10/16/az-1944-oktoberi-jozsefvarosi-antifasiszta-felkeles-az-elso-nap/, letöltve: 2024. január 5.

[2] Ui.

[3] Bartha Ákos: Véres város. Fegyveres ellenállás Budapesten, 1944–1945. Bp., Jaffa, 2021.

[4] https://merce.hu/2023/10/28/az-1944-oktoberi-jozsefvarosi-antifasiszta-felkeles-az-utolso-napok/, letöltve: 2024. január 5.

[5] Ui.

[6] Ui.

[7] Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből. Horthy Miklós a világpolitika színpadán. Bp., Open Books, 2022.

[8] Amint arra idézett előadásában Gellért Ádám is felhívta a figyelmet. (Gazdag állítása ellenére az 1944-es cikk nem a marosvásárhelyi Szabad Szóban jelent meg, Gellért pedig nem a Clio Intézet konferenciáján beszélt róla, hanem az MTA II. világháború története albizottságén.) Vö. https://merce.hu/2023/10/16/az-1944-oktoberi-jozsefvarosi-antifasiszta-felkeles-az-elso-nap/, letöltve: 2024. január 5.

[9] https://merce.hu/2023/12/03/kik-vettek-reszt-a-jozsefvarosi-antifasiszta-ellenallasban/, letöltve: 2024. január 5.

[10] Vö. pl.: „Bár a Teleki téri piac mint fegyverforrás önmagában valószínűsíthető, és Braham munkaszolgálatos-felfegyverzési elméletének sem mond ellent, az, hogy a feketepiac kínálata hogyan biztosította a nyilas puccs napjára ezek szerint hirtelen megugrott fegyverkeresletet, vagy ellenkező esetben az évekkel korábban is forgalomban lévő felkelésnyi fegyver hogyan halmozódott fel ott bevetés hiányában, már a történelmi titkok közé tartozik.” Ui.

[11] A bekezdés mindhárom idézete a főszövegből: ui.

[12] Figyelmes olvasással nemcsak a Nemzetőrség szerepét látná árnyaltabban Gazdag, de feltűnhetett volna neki az is, hogy a mentők esetnaplójából általam idézett meglőtt nemzetőrt Vizovitzky Györgynek hívták, én viszont nem vele, hanem Vizoviczky Györggyel (a fiával) leveleztem. https://merce.hu/2023/10/22/az-1944-oktoberi-jozsefvarosi-antifasiszta-felkeles-a-masodik-nap/, letöltve: 2024. január 5. Vö. Bartha: Véres város, 97–100., 366.

[13] https://merce.hu/2023/12/03/kik-vettek-reszt-a-jozsefvarosi-antifasiszta-ellenallasban/, letöltve: 2024. január 5.

[14] Adler Tamás: Józsefvárosi zsidó ellenállás. Kommentár, 2019/1, 27–39.

Ezt olvastad?

2024. február 24-én, a Kárpátaljai Szövetség székházában mutatták be a Közel 80 éve történt című tanulmánykötetet, a Gulág- és Gupvikutató
Támogasson minket