Módszertani kérdések a történeti kutatásban

2018. szeptember 17-18-án rendezték meg a Methodological Questions in Historical Research című nemzetközi workshopot a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A Történettudományi Intézet Újkortörténeti Tanszékének szervezésében megvalósuló konferencia angol, illetve német nyelven zajló szekciói a történeti kutatások módszertani kérdéseit tárgyalták. A rendezvényt a Pécsi Tudományegyetem Doktorandusz Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Levéltár „A magyarországi rendiség politikai kultúrája” című NKFI-kutatócsoportja, az Osztrák Történetkutató Intézet (Institut für Österreichische Geschichtsforschung), továbbá a Salzburgi Egyetem Történettudományi Intézete is támogatta.

A programot Hornyák Árpád intézetigazgató-helyettes, illetve Gőzsy Zoltán tanszékvezető nyitotta meg, akik örömmel köszöntötték a jelenlévő előadókat és érdeklődő résztvevőket az ezúttal Pécsett megrendezésre kerülő konferencián. Az első szekciót Martin Scheutz, a Bécsi Egyetem professzora vezette, melynek első előadását Tobias Hämmerle, a Bécsi Egyetem doktori hallgatója tartotta meg a 17–18. századi illusztrált német nyomtatványokban fellelhető svéd utalásokkal kapcsolatos kutatásáról. Az előadó a svéd nagyhatalmi időszak (stormakstiden) idején a Német-római Birodalom területén kialakult Svédország-képet vizsgálta az említett nyomtatványokban fellelhető auto- és heterosztereotípiák nyomán. Ezt követően Schvéd Brigitta, a Pécsi Tudományegyetem doktori hallgatója a hatalmi egyensúly elvének (balance of power) angol politikai gondolkodásban betöltött szerepét vizsgálta írott, illetve képi forrásokon keresztül a dicsőséges forradalomtól a 18. század közepéig, bemutatva kutatásának kezdeti fázisát, a téma forrásadottságát és annak elemzési lehetőségeit.

A következő szekció, melyet Papp Sándor, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanárának távollétében Arno Stroymeyer, a Salzburgi Egyetem professzora és az Osztrák Tudományos Akadémia Új- és Jelenkortörténeti Kutatóintézetének (Institut für Neuzeit- und Zeitgeschichtsforschung) tudományos igazgatója vezetett, két szegedi doktori kutatás bemutatkozásáról szólt.  Mortaza Firuzi az Evliya Çelebiként közismertté vált Mehmed Zilli (1611–1682) török világutazó és történetíró legismertebb munkáját, az Utazások könyvét (Szejáhatnáme) elemzi szegedi doktori kutatása során, melyet a szerző az 1680-as években Kairóban tíz kötetben adott ki. Az előadás a történelmi Azerbajdzsán nevére, etnikai összetételére és vallására vonatkozó adatokat elemezte Google Earth térképeszközök segítségével. A következő előadásban Emine Yüksel egy különleges és régi múltra visszatekintő törökországi lokális vallási hagyomány, a 15. századtól mindmáig élő alevizmus kutatási lehetőségeiről beszélt. Az alevik, más néven kizilbasok (törökül Kızılbaş) közösségei a mai török lakosság 10–25%-át adják, az alevizmus pedig a szunnita iszlám utáni második legnagyobb hit az országban. Az előadó szegedi és törökországi kutatótársaival együtt az alevik máig élő szinkretikus és heterodox, helyi vallási hagyományainak szóbeli és írásos formáit kutatja, a kutatás eredményeképpen pedig már több mint 500 felvett interjú áll rendelkezésre. Az előadás a kutatás oral history és kollektív memória szempontú megközelítéséről szólt, számos példával alátámasztva ezen megközelítések technikai megvalósítását, melyek segítségével teljesebb kép alakulhat ki az alevik vallási életéről, rituális tevékenységéről, illetve kulturális továbbélésük történelmi vetületeiről.

A harmadik szekcióban Thomas Winkelbauer, az Osztrák Történetkutató Intézet igazgatójának vezetésével két 18. századi kutatási téma került bemutatásra. Sabine Miesgang, a Grazi Egyetem doktori hallgatója a Performanz von Heiligkeit am Beispiel Markgraf Leopolds III. von Österreich nevű, háromtagú doktori kutatócsoportban végzett kutatásának egy részletéről tartott előadást, melyben a koraújkori panegyricusok (emelkedett hangvételű ünnepi beszédek) egyik speciális közép-európai példáját, a III. Szent Lipót tiszteletére írt ünnepi beszédeket mutatta be, összhangban a Habsburgok koraújkori kegyességének, illetve az ausztriai kegyesség (pietas Austriaca) elemzésével. III. Szent Lipót (1073–1136) osztrák őrgróf Ausztria, Bécs, Alsó-Ausztria és Szent Flóriánnal együtt Felső-Ausztria védőszentje, az ő nevéhez fűződik Klosterneuburg 1108. évi alapítása. Ruszkai Zsófia, a Pécsi Tudományegyetem doktori hallgatója szintén doktori kutatásának eddigi eredményeiről és kutatásának távlatairól beszélt előadásában, melyben a katolikus felvilágosodás magyarországi megjelenéséről, annak olasz gyökereiről, illetve három magyar püspök tevékenységének bemutatásán keresztül a 18. századi Habsburg egyházpolitika jellegzetességeiről beszélt. Eszterházy Károly egri (1761–1799), Klimo György pécsi (1751–1777) és Szily János szombathelyi püspök (1777–1799) kulturális tevékenységének bemutatásával az előadó a téma forrásadottságára is kitért, rávilágítva Giuseppe Garampi (1725–1792) olasz főpap római és bécsi kapcsolati hálójának kiépítettségére és a főpap központi személyiségére, aki tevékenyen részt vett az első két magyar nyilvános könyvtár (az egri Líceum könyvtára és a pécsi Klimo-könyvtár) létrehozásában.

Az első nap utolsó szekcióját Sašo Jerše, a Ljubljanai Egyetem Kora Újkori Történeti Tanszékének oktatója vezette, melynek első előadásában Hőnich Henrik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorjelöltje Johann Ludwig Ewald Über Volksaufklärung, ihre Gränzen und Vortheile című, 1790-ben megjelent művét, és annak Debreczeni Bárány Péter által magyarra fordított, A köznép megvilágosodásáról című, 1791-ben megjelent munkáját elemezte a kulturális transzfer (Kulturtransfer) szempontjából. Mivel a felvilágosodás eszméi főként német szűrön keresztül jutottak el Magyarországra, a kulturális transzfer-kutatás segítségével eredetileg német nyelven megjelent művek magyar fordításaiban vizsgálhatóvá válnak a kulcsfogalmak és érvelésmódok eredetihez viszonyított modifikációi. A német felvilágosodás magyarországi recepciójának ilyen, fordításokból kiinduló, összehasonlító jellegű, mikrofilológiai és esettanulmány-jellegű vizsgálata olyan megközelítést eredményez, melyben a kultúrtörténeti és a tág értelemben vett germanisztikai szempontok irányai egymást támogatva érvényesíthetők. Anton Snoj, a Ljubljanai Egyetem doktori hallgatója előadásában a Sergij Vilfan (1919–1996) szlovén jogtörténész által alkalmazott kutatásmódszertant, illetve a jogtörténet történeti antropológiáját mutatta be. Vilfan az úgynevezett ljubljanai historiográfiai iskola, továbbá a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt. Eleinte ügyvédként működött, majd a második világháború után pár évvel a ljubljanai városi levéltár vezetője lett. 1971-től a Ljubljanai Egyetem Jogi Karának jogtörténet professzora, aki a szlovén területek jog- és gazdaságtörténetének egyik legismertebb szakértőjévé vált. A konferencia első napját vezetett pécsi városnézés zárta.

A második nap nyitó szekciója Arno Stroymeyer vezetésével a 16–17. századi diplomáciai kapcsolatokról szólt. Az első előadásban Aneliya Stoyanova, a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem doktori hallgatója és a Gerda Henkel Stiftung ösztöndíjasa a 16. század második felének nagypolitikájáról, azon belül is a bécsi és madridi központok oszmán törökökkel kialakított diplomáciai kapcsolatainak elemzéséről, illetve a korszak török-politikájáról és az abban nagy szerepet játszó belső, dinasztikus szolidaritásról beszélt. Kronológiailag és tematikában is jól illeszkedve a szekció következő előadásában Christoph Würflinger, a Salzburgi Egyetem doktori hallgatója a koraújkori nemzetközi politika új szempontú elemzési lehetőségeiről, legfőképp a médiatanulmányok szempontjából történő új megközelítésről beszélt előadásában. A kutató az 1629 és 1665 közötti konstantinápolyi birodalmi követek diplomáciai levelezésén keresztül a követek diplomáciai közvetítését vizsgálja, a vizsgálódás szempontjából pedig kulcsfontosságú a követi levelezések nemcsak hagyományos, hanem a médiatanulmányok szempontjából való vizsgálata, az információátadás részleteinek feltárása is.

A konferencia záró szekcióját Eva Kowalská, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének kutatója vezette, melynek első előadásában Milan Georgievski, a pozsonyi Comenius Egyetem doktori hallgatója a kora újkori Besztercebánya városi lakosságának összetételével, a városi elit szerkezetével foglalkozó kutatásának módszertani kérdéseiről beszélt. Az egykor jelentős bányaváros a mai Közép-Szlovákia központja, a Beszterce-patak garami torkolatánál épült ki a 14–16. században. A kutató esettanulmány jelleggel kívánja feldolgozni a bányaváros 16. századi lakossági összetételét, alkalmazva a klasszikus és új szociológiai, szociometriai, prozopográfiai és hálózatelemzési elméleteket, vizualizálva az írásos forrásokból kiemelhető társadalmi egységek szociális kapcsolati hálóját. A szekció, egyben a konferencia utolsó előadását Markus Fochler, a Bécsi Egyetem doktori hallgatója tartotta meg a Német Lovagrend gyalogos-ezrede (Hoch- und Deutschmeister) tiszti alakulatának személyiség- és habitusvizsgálatáról szóló kutatásáról. A kutatás forrásadottságainak köszönhetően 1696 és 1792 között tízéves időközönként maradtak fenn források a tiszti alakulattal kapcsolatban, elsődlegesen a Lovagrend bécsi központi levéltárában. A kutatás módszertani kereteiről beszélve az előadó elmondta, hogy többek között például a történelmi praxeológia megfelelő stratégia lehet a tiszti alakulat szerepének vizsgálatához, illetve az alakulat kulturális, szociális és gazdasági tőkéjének meghatározásához, az alakulaton belül kiépülő állandó kapcsolati hálók felfedezéséhez és rekonstruálásához.

Az egyes szekciókban elhangzó előadásokat minden alkalommal sok hozzászólás, élénk vita és beszélgetés követte, rávilágítva az egyes kutatások még nem vizsgált részterületeire, vagy éppen új módszertani megközelítések alkalmazásának lehetőségére. A konferencia szekcióit Forgó András, a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszék oktatójának, egyben a rendezvény szervezőjének szavai zárták, aki kifejtette a történeti kutatásokban alkalmazható módszertani megközelítések megalapozottságának fontosságát, megköszönve az előadóknak és a szekciókat vezető kutatóknak, oktatóknak az aktív részvételt. A konferenciát ezután vezetett szigetvári kirándulás követte, ahol a résztvevők megismerhették „A leghősiesebb város” kora újkori történelmét, bejárva a város központi részét és a szigetvári várat, ahol egy fegyverbemutatóra is sor került. A várban kialakított tárlat megtekintése során újabb információk hangzottak el a 2013 óta tartó szigetvár-turbéki szőlőhegyen folyó ásatásokról is, hiszen 2017-ben folytatódott a Szulejmán-sírkomplexum (türbe, dzsámi, derviskolostor) feltárása. A kirándulást a Magyar–Török Barátság Park meglátogatása zárta.

A konferencia programját itt olvashatják.

A képeket készítette: Thomas Winkelbauer és Forgó András.

Schvéd Brigitta

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket