Mohács: Tradíció – kooperáció – innováció

A magyar közélet, s ezzel párhuzamosan a hazai tudományosság határozott lépésekkel közelít a mohácsi csata közelgő, 2026. évi ötödik centenáriumához. Az elmúlt időszakban ezt jelezte – a Magyar Tudományos Akadémia és a Pécsi Tudományegyetem közös projektje: Mohács 1526–2026 – Rekonstrukció és emlékezet, a Mohács 500 kutatócsoport valamint több vitaest, konferencia, illetve számos tanulmány és tanulmánykötet, amelyek a téma egy-egy régebb óta vitatott szegmensének tisztázására tettek kísérletet.

A PTE BTK Történettudományi Intézet, a PTE Egyháztörténeti Kutatóközpont és a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottsága II. Filozófia-, Történettudomány- és Néprajztudományok Szakbizottsága szervezésében életre hívott konferencia ezúttal nem egy-egy kérdés módszeres feldolgozását tűzte lobogójára, hanem a mohácsi kataklizmáról a bölcsészet- és a társadalomtudományokban kialakult kép sok szempontú feltárásának fontosságára hívta fel a figyelmet.

A tanácskozást Miseta Attila, a PTE rektora, valamint Heidl György, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja nyitotta meg. Miseta Attila köszöntőjében felhívta a figyelmet a közeledő megemlékezés kultúrtörténeti jelentőségére, valamint bátorította a téma szerteágazó tudományterületeinek kutatóit, hogy a rendelkezésre álló időt, anyagi és emberi erősforrásaikat összefogva, egy közös és nagyszabású kutatómunka keretében hasznosítsák. Heidl György a tudománytörténet az ókor évszázadaiba nyúló első lépéseit felidézve, a csoportos munkát, illetve az egyetemet mint annak alapvető intézményi hátterét méltatta. Ez utóbbi kapcsán kiemelte, hogy a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar szerepe ebben jelentős, hiszen a lehető legszélesebb interdiszciplináris keretet nyújtva fogja össze a különböző tudományos eredményeket.

Miseta Attila rektor, Heidl György dékán és Gőzsy Zoltán a konferencia szervezője

A konferencia megnyitását követően Bagi Dániel egyetemi tanár, a PTE BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének vezetője moderálásával vette kezdetét a tanácskozás. Elsőként Gőzsy Zoltán, a PTE BTK TTI Újkortörténeti Tankszékének vezetője mutatta be, a Varga Szabolccsal (ELKH BTK TTI, tudományos munkatárs) közösen szerkesztett, A Magyar Királyság a kora újkorban című tanulmánykötetet.[1] A kötet és előzményeinek létrejöttét egyfelől a legújabb kutatási eredmények könnyen értelmezhető formában történő ismertetése és a közoktatásba való gyors eljuttatásának igénye, másfelől az Árkádia online folyóirata segítette elő. A koncepció tehát adott: egy-egy történelmi téma hazai szakértőinek rövid, közérthető és a legújabb eredményeket bemutató tanulmányainak összegyűjtése és kötetbe fűzése, melyhez az Erőss Zsolt vezette Kronosz Kiadó megfelelő hátteret biztosít. Gőzsy Zoltán a kötet rövid bemutatása során a kutatás-szintetizálás-tudásátadás hármasságának fontosságára is felhívta a figyelmet.

B. Szabó János (Budapesti Történeti Múzeum, ELKH BTK MŐT, tudományos munkatárs) a Mi veszett Mohácsnál? 1526 jelentősége a magyar történelembe címmel tartott előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy egy-egy történelmi csata – így többek között Mohács – esetében milyen körülmények hátráltatják az ütközet emberveszteségének meghatározását. Történelmünk e fontos eseménye kapcsán ugyanis kijelenthető, hogy míg a magyar félnek nyilvánvalóan lehetősége sem volt a halottak megszámlálására, addig az oszmánok nem hagyományozták ránk feljegyzéseik eredményét. A veszteségek pontosabb felmérése szinte kizárólag a világi és – elsősorban – az egyházi elit vonatkozásában lehetséges. A vereséget mindazonáltal nem az elhunytak száma, hanem a potencia, a hit és az önbizalom, azaz az autonóm hadi tevékenyég lehetőségének elvesztése tette katasztrofálissá. A legsúlyosabb következményét tulajdonképpen azon mozgástér elvesztése jelentette, amelyet a középkori Magyar Királyság kétségtelenül magáénak tudhatott, ezzel pedig egy olyan negatív spirál elindításának első lépését kereshetjük Mohácsban, amely hosszútávú, bár nem egyenes következményei a trianoni palotában meghozott döntéseket „készítették elő”. Ide tartozik Buda helyzete is, hiszen az ország legfontosabb székvárosainak oszmán meghódítását követően kiemelkedő települések a Kárpát-Medence perifériáján tűntek fel, s mindmáig centrumvárosokként funkcionálnak (Belgrád, Pozsony, Zágráb).

Fedeles Tamás (PTE BTK, egyetemi tanár) előadásában a magyar uralkodói elit mohácsi részvételét vette górcső alá. Előadásában Nemeskürty István (1925–2015) a korszakról alkotott összefoglalásán és Francesco Massaro velencei követi titkár 1523-as beszámolóján keresztül szemléltette a Jagelló-kori magyar elit negatív megítélésének alapjait, majd a korszak újraértékelésének fontosságát nyomatékosította. A hadszervezet elemzése kapcsán a 16. század első évtizedeinek eseményeit vázolta fel az előadó, majd az 1498. évi diéta 22. törvénycikkének jelentőségét emelte ki, párhuzamba állítva a mohácsi síkon hősi halált halt főurak névsorával. Fedeles Tamás előadása zárásaképpen Kubinyi András kutatási eredményeire támaszkodva megállapította, hogy bár kétségtelenül hibáztak az akkori elit tagjai, ugyanakkor nem állítható róluk, hogy ne követtek el volna minden tőlük telhetőt, hiszen sokan közülük életüket vesztették a harcmezőn.

A konferencia résztvevői

Máté Gábor, a PTE BTK Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék egyetemi adjunktusa A tájjal kapcsolatos népi emlékezet struktúrája és jelentősége a mohácsi csatatér kutatásában címmel tartott referátumot. Az előadó kiemelte, hogy a mohácsi ütközetről nincs egységes néphagyomány, hiszen az esemény leírását és a megemlékezés kultúráját sok esetben költészeti motívumok szőtték át. Máté Gábor hangsúlyozta, hogy a résztvevők, vagy a környéken élő polgári lakosság élményein keresztüli elbeszélés és élménytörténet képezhet történeti mondát, amelyek képlékenységét mutatja a Mohács melletti két emlékezethely kialakulása is.

A szekció zárásaként Bertók Gábor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem  adjunktusa, valamint a pécsi Janus Pannonius Múzeum régész-főmúzeológusa Mohács tér-kép. Csatatér és régészet című előadásában a csata pontos helymeghatározásának folyamatába engedett betekintést, jóllehet – mint megjegyezte – a téma további kutatásokat igényel. A kiindulópont véleménye szerint Brodarics István (1471–1539) leírása kell, legyen, ugyanis a humanista főpap a csatáról megemlékező művében olyan pontos számadatokat adott meg, amelyek sokesetben a modern kutatás próbáját is kiállják. Bertók kiemelte, hogy az Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről (De conflictu hungarorum cum Solymano turcarum imperatore ad Mohach historia verissima) című mű által szolgáltatott adatok segíthetik elő a mohácsi csata színhelyének és környezetének rekonstrukcióját.

Hargitai János országgyűlési képviselő hozzászólása

A második szekció moderátora Végh Ferenc, a PTE BTK egyetemi adjunktusa volt. Laczkó András (PTE BTK, egyetemi adjunktus) arra vállalkozott, hogy bemutassa Mohács az irodalomtörténetben betöltött szerepét. Miért fontos Mohács irodalmi reprezentációinak vizsgálata? – Czuczor Gergely Mohács-epigrammájának példája című előadásában Czuczor epigrammájának példáján keresztül vázolta fel a csata értelmezési hagyományának szerte ágazóságát. A versben egyaránt megjelenik a Jagelló királyok gyávasága, a nemesség vétkei, valamint a vereség okai közt említi a nemtelen népesség elnyomását. A szekció második előadója, Vincze Orsolya a PTE BTK Pszichológia Intézetének adjunktusa Régmúlt és közelmúlt magyarázatai áldozati és elkövetői szemszögből című előadásában a traumával foglalkozó kutatásainak egyik szeletét ismertette. A pszichológia tudományát segítségül hívva elemezte a fenti két csoport esemény elbeszélő eszköztárát. A vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy Mohács és a törökkori hódoltság időszaka a magyar közgondolkodás olyan régmúlt traumái, amelyek jelentősége a trianoni békediktátumhoz, vagy a honfoglaláshoz foghatók. Referátumában kiemelte, hogy az elkövetői magatartás megítélése kapcsán a „tévedés” és a „körülmény” tényezői gyakran az elkövetői felelősség enyhítéseiként merültek fel. Összegzésképpen kiemelte, hogy a történelmi események megértését leginkább az emberi szándékok és vélekedések határozzák meg, amelynek szem előtt tartása a történészek kiemelt feladata a tudományos és a tudománynépszerűsítő munkájuk során egyaránt.

Laczkó András

Gőzsy Zoltán és Dévényi Anna tudományos kutató közös prezentációjukban a mohácsi csata a történetírásban és a történelemoktatásban betöltött szerepét járták körül. Elsőként Gőzsy Zoltán hívta fel a figyelmet a forrásbázis feltérképezésének fontosságára – mások mellett – a tankönyvfejlesztés terén. Az előadók kiemelték, hogy a mohácsi csata utóéletét a kezdetektől mindmáig erős átpolitizáltság jellemzi, elég csak Johannes Cuspinianus (1473–1529) és Brodarics István munkáira gondolnunk. Az előadók a magyar történetírókat századonként sorra véve – a szövegkontextust kiemelve – mutatták be az értelmezés nehézségeit. Dévényi Anna a Horthy-korszak tankönyveinek példáján keresztül elemezte Mohács mint korszakzáró esemény tankönyvi feldolgozási lehetőségeit.

A szekciót Görföl Tibor (PTE BTK, egyetemi docens) A kudarc és a szenvedés teológiai nézőpontból című referátuma zárta. Az előadó örömének adott hangot amiatt, hogy rendhagyó módon a teológiai szemlélet is megjelenhetett a tudományos eszmecserén. Az előadás alapvető kérdése az volt, hogy miként hat teológiai szempontból az egyéni szenvedés a kollektív emlékezetre és erőtlenségre. Görföl végig vezette a résztvevő közönséget a hittudomány szenvedésre és veszteségre vonatkozó válaszain, amelyek azonban – mint megállapította – kollektív szinten nem értelmezhetők.

A harmadik és egyben utolsó szekció moderátora, Fedeles Tamás elsőként Kovács István PhD hallgatót kérte fel, hogy – a személyesen megjelenni nem tudó – Buzás Gergely (MNM Visegrádi Mátyás Király Múzeum, igazgató) előadását tolmácsolja a megjelenteknek. A dél-dunántúli várak építészettörténeti áttekintését követően megjegyezte, hogy a vizsgált erődök közül mindössze Siklós vára fejtett ki ellenállást az ostromló oszmánokkal szemben. Emellett pedig hangsúlyozta, hogy a Sziget várán végzett munkálatok mellett mindössze egy-egy bástya építése sorolható a 16. századi erődítési munkálatok közé a térségben, ez pedig elégtelennek bizonyult a korszakban rohamosan fejlődő tűzfegyverekkel szemben. Így bár a Dél-Dunántúl várai geográfiai elhelyezkedésük alapján komolyabb ellenállást is jelenthettek volna az 1526–1543 között betörő oszmán hadaknak, azonban felkészültségük ezt mégsem tette lehetővé.

Bozóky Anita

Ezt követően Bozóky Anita, a Pécsi Egyházmegye turisztikai főmunkatársa következett, aki a Történelmi emlékhelyek turisztikai üzemeltetése a gyakorlatban a Pécsi Püspökség egységein keresztül címmel mutatta be a pécsi püspökség elmúlt évtizedben történt turisztikai programjait és eredményeit, így Máriagyűd és Püspökszentlászló megújulása mellett Pécs esetében székesegyház, a dzsámi, a magtár látogatóközpont, a káptalani és a püspöki palota renovációját ismertette. Kiemelte, hogy a turisztika nem cél, hanem eszköz a teológiai és zarándokcélok eléréséhez, így ezek a fejlesztések nem profitorientált, ugyanakkor önfenntartó vállalkozásnak tekinthetők a Maurus Kft égisze alatt.

A konferencia záróelőadását Varga Szabolcs tartotta meg „Mohács tágas mezeje”. A csatához köthető történelmi emlékek a mai Horvátországban címmel. Az előadó rámutatott – a drávántúli területek középkorvégi állapotán keresztül – a trianoni utódállamok közötti kulturális kapcsolatépítés lehetőségeire és szükségességére. Górcső alá vette a mohácsi csata lehetséges helyszínének a mai Horvátország területéhez tartozó nyúlványait Udvar térségében, amely szép példáját nyújtja a kérdés nemzetközi jellegének. Az egykori szlavón-horvát területek kapcsán Varga a drávaszögi magyar diaszpóra emlékezethagyományából villantott fel pillanatképeket. Az előadó ismételten hangsúlyozta, hogy a kutatás semmiképp nem állhat meg a modern nemzetállami határoknál, ugyanis a magyarság számára is igen gazdag történelmi emlékanyag lelhető fel a Dráva folyótól délre eső területeken.

Varga Szabolcs

A rendezvényt szervező Gőzsy Zoltán zárszavában elmondta, hogy a konferencia a tradíció, a kooperáció, valamint az innováció jelszavai mentén került megrendezésre. Emellett kifejezte reményét arra vonatkozólag, hogy a jövőbeli kutatások a tanácskozás sokrétű jellegét megőrzik, sőt talán még ennél is tágabb perspektívába helyezik a megkezdett munkát. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara A mohácsi csata komplex tudományos feltárása és pedagógiai disszeminációja című kutatási programjának nyitó rendezvénye a járványügyi helyzet ellenére is nagy érdeklődésre tartott számot. A tanácskozás egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1526-os kataklizma széles kontextusba ágyazott vizsgálata csakis inter- és multidiszciplináris megközelítés mentén lehetséges.

Kovács István

[1] A Magyar Királyság a kora újkorban. Szerkesztette: Gőzsy Zoltán – Varga Szabolcs. (Árkádia Kiskönyvtár. Történelem 5.) Pécs, 2020.

Ezt olvastad?

Milyen hadseregei voltak az európai államoknak a mohácsi csata idején? Hogyan gondolkodott a Mohácsnál történtekről az utókor? Ezekre a kérdésekre
Támogasson minket